Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete tAp az tárházból. Tisztabúza cub. 20; abaidocs 40; abrak 25 köböl, hordós bora 12; verő disznó 5 [...] lőre 3 hordóval; borsó másfél köböl, bárány 20; vaj 12 itcze; méz 12 itcze; fa 20 szekér, széna 6 szekér. Az mikor az úton velünk asztalnál nem lészen, konyhárul ebédre 5 vagy 6 tál étek. Vacsorára is olyankor ebédre bor justae 2., vacsorára is jus. 2., magának magunk fehér czipójából nro 2; két inasának czipó nro 8.” Ugyanezen értekezés korábbi részletében olvashatunk arról is, hogy a „Pénzfizetés a tárházbul” Medgyesi esetében 260 ft volt évente, s terményekben mintegy 340 ft érték teljes ellátáson és útiköltségen kívül. Érdekes - írja ehelyütt Szilágyi - hogy gránát posztó, az akkor használt posztófajták közül a legfinomabb, csak Medgyesinek és a fejedelmi udvarmesternek jutott.22 Takács Béla nyomdatörténeti munkája arra is rávilágít, hogy a sárospataki nyomda nem csupán Medgyesi ösztönzésére jött létre, hanem azért is, hogy kéziratai - többek között a II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratain siránkozó Igaz Magyar Nép Negyedik Jajja - jóformán a megírás pillanatában a tipográfiába kerüljenek. Különösen az 1658-as év bővelkedett Medgyesi-opuszokban: a korábbiak újrakiadása mellett ebben az évben jelent meg a Liturgia sacrae coenae, a régen várt úrvacsorái ágendáskönyv. A határozatok szerkesztői közt ott találjuk Medgyesit, s ő az előszó szerzője is.* 23 A fenti dokumentumok kétféleképpen értékelhetők: egyrészt mint Lorántffy Zsuzsanna pátrónai nagylelkűségének, mindenre kiterjedő figyelmének bizonyítékai, másrészt mint egy tizenhetedik századi szellemi ember teljes függőségének szomorú dokumentumai. S ha ez a dependencia elkerülhetetlen, szerves része volt a dús és sokáig konszolidált Rákóczi- uradalmak életének, hogyne lett volna még inkább az a kopár, földhözragadtan szegény, a feudális klánok marakodásainak kitett Észak-Wales, s annak főpásztora esetében. Bayly védelmében egyébként Dodd professzor elmond egy hősünk javára írható, az Anglesey megye levéltárának dokumentumai alapján rekonstruált történetet. Eszerint Bayly egyik szolgájának tehetséges fia számára kért alumnusi helyet a környék nagyhatalmú urától, Sir John Wynn-től. A földesúrnak szóló levelében azt is megígéri, hogy saját zsebéből is kész támogatni „a latin és görög nyelvben jeleskedő” ifjút.2** Medgyesi védelmében hasonló történetet, hasonló gesztust nem tudok felmutatni, legfeljebb dr. Csekey Sándor egyháztörténész cikkgyűjteményének azt a Ravasz László már idézett homiletikatörténetével összecsengő kitételét, miszerint: „Medgyesi nyíltan hirdette, hogy ő és társai „practice” prédikálnak, vagyis a prédikációban mindenütt a gyakorlatot emelik ki, sőt hálát ad Istennek, hogy ha az ő Szentlelkének vezérlése által 22 SZILÁGYI Sándor: Lorántffy Zsuzsánna, Pest, Egenberger Ferdinánd kiadása, 1872., 77 23 TAKÁCS Béla: A sárospataki nyomda története, Magyar Helikon, Bp. 1978. 65-69. 24 DODD, A. H. i.m. 36. 16
