Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál
Székelyek Ispannyának, szive szerént való édes Házas-társának, ez el-szállot két szegény Hazákban lévő, Christus kis Seregének fáradhatatlan Kegyes Daykájának és Gyámolának: nékem Kegyelmes Aszszonyomnak etc.”'7 Természetesen, ami a mai olvasó számára feltűnő, netán irritáló: a mégoly művelt, kegyes életű és nagylelkű pártfogó valamiképpen mégis ancilláris helyzetben, a fejedelmi félj "függelékeként" való feltüntetése, az a kor viszonyai szerint törvényszerű volt, maga a címzett is megütközött volna rajta, ha fejedelmi férje kimarad az ajánlásból. Ami ellenben feltűnő, s Medgyesi Lorántffy Zsuzsanna iránti megbecsülését, kötődését jelző formai apróság, az nem egyéb, mint az ajánlásban a házaspár nevének egyforma nagyságú betűkkel történt szedése. Ez nem is olyan jelentéktelen mozzanat, ha tekintetbe vesszük, hogy még 42 esztendővel a Szent Atyák megjelenése után, 1682-ben is milyen aránytalan tipográfiájú, a vőlegény nevének- címeinek mennyivel több helyet és nagyobb betűtípust biztosító meghívókat küldtek szét Eszterházy Pál és Thököly Éva esküvőjére.* 18 Egy rövid kitérő erejéig hadd utaljak még vissza Medgyesinek a fejedelemasszonyt többször is szerzőtárssá avató, igen nemes, de végeredményben nem szerencsés kimenetelű szándékára és gyakorlatára. A jeles prédikátor emelkedettségét, korát megelőző gondolkodásmódját mutatja a már említett Szent Atyák Öröme, továbbá a Mózes és a Próféták, e két szerencsétlen sorsú ikerkönyv, amelyek annyi gúny és áskálódás táptalajává lettek a Rákóczi-ház és a reformáció ellenségeinek körében. Medgyesi nagyságát akkor értékeljük igazán, ha egy-két momentumot felidézünk a valószínűleg Gyulay Pálon iskolázott Illésy János 1891-ben írott, epés kommentárjából: „Idősb Rákóczy, mint ember és fejedelem, sok jeles tulajdonokkal dicsekedett [...]. Két gyöngéje azonban nagyon kihívta maga ellen a kritikát. Egyik a vagyongyűjtési szenvedélye, másik a hit dolgaiba való aprólékos beavatkozása. Mindkettőben osztozott vele hű felesége, Lorántffy Zsuzsanna, sőt az utóbbiban felül is múlta. Köztudomású e korszak jellegzetes betegsége, a hitvitázás [...]. Történeti emlékeinkből láthatjuk, hogy az ilyetén vitatkozások az udvari ebédeknek elmaradhatatlan fűszerét képezték... Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál íAp v Uo. Ajánlás, oldalszám nélkül 18 RADVÁNSZKY Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című munkájának „Házasság, keresztelés, nevelés” című fejezete (ne feledjük, Radvánszky 1895. december 25-én keltezte könyve előszavát!) így jellemzi a kor Medgyesi dedikációiban is tükröződő „házasságszociológiai” vonásait: ,A házaséletben a természet rendjéhez képest a férjnél volt a hatalom... A férj hatalmát azonban nemigen érezték az asszonyok, mert azt a kölcsönös szeretet és szerelem elviselhetővé tette, kiegyenlítette. Harag, ízetlenség, féltés a ritkaságok közé tartozott. A XVI. és XVII. szd. levelezéseiből láthatjuk, mily benső igaz vonzalommal és a legkisebb dolgokig kiterjedő figyelemmel voltak egymás iránt a házasfelek. Leginkább kitűnik ez Nádasdy Tamásnak, Thurzó Györgynek és I. Rákóczi Györgynek nejeikhez írott leveleikből, melyekben a férj rendesen tegezi nejét, az asszony ellenben ’kegyelmedének szólítja férjét.” RADVÁNSZKY, i.m.,Helikon, Budapest, 1986., 152- 153. 37
