Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete cKi Természetesen jól tudom, hogy a fentiekben vázolt fordításháttértörténet (egy, ennél részletezőbb fordításelemzés nem a magyar művelődés- és irodalomtörténet, hanem az anglisztikai vizsgálódások körébe tartozna!) az eddigi Medgyesi-szakirodalom eredményeihez képest legfeljebb néhány gondolat- vagy zárójelnyi módosítást jelent. Ahhoz azonban talán elegendő, hogy a puritán prédikátor, a tudós nyelvművelő és hitépítő író mellett úgy tekintsünk Medgyesi Pálra, mint első tudatos műfordítóink egyikére. Hogy e hivatásnak is valóban elkötelezettje volt, arra bizonyíték egyetlen fennmaradt Janus Pannonius-fordítása. A kalandos sorsú Romulidae Cannas-epigramma Medgyesi-féle változatával Bán Imre foglalkozott behatóan; e költemény a maga szomorú történeti hátterével- hivatkozásaival különösen a magyar protestáns, s ezen belül is a puritán szerzők kedvelt exemplumává, mi több, halotti oráció-ékítményévé vált. Az eredeti szöveg így hangzik: „Romulidae Cannas, ego Várnám clade notavi: Discite mortales non temerare fidem. Me nisi Pontifices jussissent rumpere foedus. Non ferret Scythicum Pannonis ora jugum.” Nyersfordításban: „A rómaiak Cannaet, én Várnát tettem nevezetessé vesztemmel. Tanuljatok, halandók, hogy meg ne szegjétek az esküt. Ha a főpapok nem kényszerítettek volna a hit megtörésére, a pannonok földje ma nem viselne szkíta (értsd: török) igát.”43 Ez a szikár és nagyon tömör vers a puritán „megprédikálás” normáinak, a tizenhetedik századi retorikának a maga eredeti valójában semmiképpen nem felelhetett meg. A halotti oráció szükségképpen hatásvadász, drámai elemekben gazdag műfajának pedig különösen nem; márpedig Medgyesi kizárólag egy nevezetes halott elparentálása kedvéért fordította le a verset. Mivel pedig Bán Imrének, a magyar puritán irodalom kiváló ismerőjének elemzése megerősíti, hangsúlyosabbá, s talán elfogadhatóbbá is teszi mindazt, amit én a korábbiakban a Praxis Pietatis magyar szövegéről írtam, hadd vegyem itt kölcsön bölcs és meggyőző érveit. „Ugyancsak nemzeti katasztrófával, az 1658-as év szörnyű háborús csapásaival - lengyel pusztítás a Felvidéken, török betörés Erdélybe - kapcsolatos Medgyesi Pál hivatkozása is. Ibrányi Ferenc fölött Ibrányban 1659. július 29-én mondott temetési beszédében: „Elhallgassam bár a régieket: ne szóljak Várnáról Romániában az előtt 215 esztendőkkel esett szomorú romlásunkról, Animates Török császár miat, kivel Akkori Királyunk Vladislaus, a Pápa követének ösztönzésére, igazság kívül a frigyet felbontotta vala. Melyről 43 BÁN Imre: Janus Pannonius és a magyar irodalmi hagyomány, in Janus Pannonius, Szerk. V. KOVÁCS Sándor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 501-502. 25
