Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
kártékony utakról van szó. Ugyanígy nem kárhoztathatjuk a jeles igehirdetőt azért, hogy a „loathsome leprosy”-t „undok bélpoklosság”-nak fordítja, még akkor sem, ha megfelelő magyar szavak híján kénytelen ezt az ostor- csapás-csípősségű alliterációt feláldozni. Végül - egyben azt is érzékeltetve, hogy Medgyesi Pál az angol szöveg magyarítása során korábbi nyelvi gazdagsága mellé a fordítás hónapjai során nyelvi önfegyelemre, önmérsékletre is szert tett, nézzünk most egy olyan példát, amikor nem színezi-erősíti-vadítja, hanem fakítja-halkítja- szelidíti az eredetit: „...how much more abominable must I then appear in thy sight!” magyarul így hangzik: „...micsodás megúnt állapottal lehetek...” (t.i. én, bűnös, Isten szentséges tekintete előtt!). Az „abominable” szótári jelentése: „utálatos, undorító, förtelmes, undok, visszataszító, gyűlöletes, tűrhetelen, kibírhatatlan, gyalázatos (állapot).’^1 E jelzők közül Medgyesi angol-magyar nagyszótár híján is ráérzett a mértéktartóbb, de a bűnt elutasító Teremtő reagálását jól érzékeltető „tűrhetetlen”-hez stilisztikailag igen közel álló „megúnt állapotára. E talán kissé hosszadalmas fejtegetéssel azt igyekeztem bizonyítani: Medgyesi munkája - a „the making of a poet” analógiájára - a „the making of a translator”, azaz a fordítóvá formálódás-alakulás szép példája. Azé a szellemi szimbiózisé, amelynek során nem csupán a fordító munkálja az átültetendő szöveget, de az eredeti szöveg is módosítja a fordító kezdetben önkényesebb, tolakodóbb nyelvezetét. Ahol ez a kölcsönhatás megvalósul, ott válik-válhat a fordítás művészetté. Medgyesi teljesítménye ebből a szempontból is feltétlenül iskolateremtő példa, amely nem csupán az elfogult kortársi magasztalások tükrében volt a műfaj egyik legkiválóbbja, hanem - többek között - egy jó emberöltővel későbbi értékelésben is, amelyet e végeredményben mégiscsak perem-mozgalom „lecsengése”, „elhalása” idején már aligha sugallhatott valamiféle „puritánus confraternitas”. Martonfalvi György Debrecenben, 1681-ben megjelent Szent históriá-jára gondolok itt, Köleséri Sámuel debreceni lelkipásztor verses előszavára: „Illyenek valának: Medgyesi, Tolnai, Ki-terjedett híreket kiknek fenn forogni Tudgyuk... Kik élő nyelvekkel s elmés írásokkal A magyari hazát ékesíték fontai, A Barbariestül tisztíták haszonnal, Mutogatván Magyar hogy el-ér másokkal.”4* 2 Egy fordítás háttértörténete cikP v ORSZÁGH László: Angol-magyar szótár, I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970., 4. 42 Közli CZEGLE Imre: Carmen propemticum, A Tiszánninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Évkönyve 1989/1990, Sárospatak, 1991.109. 24
