Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
változatos indulati elemek Medgyesire (is) olyannyira jellemző alkalmazásával.“»0 A hangsúlyosabbá-erőteljesebbé tett második jelző e fordítói módosításakor az is úgyszólván törvényszerű, hogy a jellegzetes, többnyire önostorozó puritán szókincs-tár legterheltebb, legközhelyszerűbb „rusnya, nyavalyás” etc. kerülnek a megfelelő angol szó helyére. A hatás körülbelül olyan, mintha egy mai magyar műfordító az épp aktuális magyar divatszavakkal tűzdelné meg fordítását. Ami ugyan hatásos fordítói fogás lehet ide- ig-óráig, hosszú távon azonban hatástalanítja vagy legalábbis gyengíti az eredeti szöveg erejét. Különösen hatásromboló, ha ugyanaz a szerencsétlen nyelvi megoldás néhány mondaton belül megismétlődik; esetünkben akkor, amikor az „I have defiled both”-ból - egy megelőző „rusnya” jelzőt követően - „mindkettőt megrusnyítottam” lesz. Előfordul azonban az is, hogy az önkényes fordítói módosítások kifejezetten javára válnak a szövegnek. Például akkor, amikor Bayly „impure” és „unchaste” szavaiból, amelyek az angolban olyannyira rokon értelműek, hogy akár ki is válthatják egymást, a magyarban „tisztátalan és szemtelen” lesz, a nagyobb jelentésbeli különbséggel plasztikusan jelezve azt a hevületet, amellyel a szerző önmagát és olvasóit (hallgatóságát!) ostorozza. A vizsgált szövegrészeknek egészen eddig a pontjáig Medgyesi mindössze egyszer, egy „Jézus Krisztus” erejéig bővítette az eredetit; fordítása itt már lényegesen letisztultabb, szöveghűbb, műfordítóibb, mint az előbbiekben tárgyalt passzusokban. Legfeljebb pontosító bibliai locus-jelzésekkel fejeli meg a szöveget, mintegy ott is „megteologizálva” azt, ahol Baylynek nem állt szándékában. Egy mérsékelt magyar puritán esetében azonban, aki ez idő tájt a református ortodoxia honi fővárosában, Debrecenben működött, ez mindenképpen bölcs és szükséges önvédelmi, illetve a mű elfogadását biztosító lépés volt. Szövegszentesítés ez is, csakúgy mint fordítói vállalkozása kezdetekor, ám ezúttal már nem az eredeti szöveg túlbeszélésével-túlírásával, csupán igehelyek betoldásával manipulálja közönségét. Nem ritka, hogy az eredeti szöveg, pontosabban az angol nyelv sajátosságai kényszerítik apróbb szövegmódosításokra Medgyesi Pált. Például a „mine own ways” esetében, amely az angolban nyomatékosítást hangsúlyozó kettős birtokos szerkezet, szóról szóra azonban legfeljebb egy Dollár papa amerikás magyarságával lehetne visszaadni, imigyen: „az utak, amik nekem vannak”. Itt tehát száz százalékig indokolt, sőt, valóságos „inventio poeticádnak mondható a Medgyesi-féle megoldás, a kettős birtokos szerkezet, a „mine own” feloldása, behelyettesítése egy erőteljes és helyénvaló jelzővel, a „gonosz”-szal, hiszen itt az Istentől messze vezető, tehát valóban Egy fordítás háttértörténete cikp 4° KECSKEMÉTI Gábor: A puritánus prédikációeszmény, in A régi magyar halotti beszéd kommunikációs helyzete. Kandidátusi disszertáció, Kézirat, Budapest, 1996. 23
