Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A prédikátorok öltözete a XVII. században
Molnár Albertról (15 74-1634) két rézmetszetet ismerünk. Az első ábrázolás az 1604-ben, Nümbergben megjelent „Dictionarium latino-hungaricum” (Latin-magyar szótár) című művében található. A rézmetszetet Heinrich Ulrich nürnbergi művész készítette, és Szenczit - a felirat szerint - harminc éves korában ábrázolja.59 A reformátor haja rövid, sörteszerű, keskeny bajuszt és rövidre nyírt szakállt visel, a sűrű gombos kabátja fűrészfogas díszítésű brokát anyagból készült, mert a beleszőtt minta a kabát ujján is látszik. A fehér ing gallérja keskeny csipkével szegett. Számunkra a kép nemcsak viselettörténeti szempontból érdekes, hanem elgondolkoztató is, mert a kérdés az, hogy Szenczit magyar, vagy pedig német ruhában örökítette-e meg a művész. Szenczi Molnár Albert az életének nagyobbik részét külföldön töltötte. Első útja 1590-ben Wittenbergbe vezetett, majd bejárta Heidelberget, Herbomt, Amberget, közben Svájcba is átlátogatott. 1603-ban Altdorfban tartózkodott, itt írta a latin-magyar szótárt, ami egy év múlva Nümbergben jelent meg. Hiteles adatok szerint Szenczi, leszámítva a hazai iskolaévet, csak 1612-1615 között, és 1624-től haláláig élt Magyarországon, illetve Erdélyben. Nyilvánvaló tehát, hogy az a viselet, amelyben Szenczit a rézmetszeten látjuk németországi viselet, és nem küldhették utána magyar ruhát, mert Szenczi hol itt, hol ott bukkant fel Németországban, hogy szolgálja a magyar zsoltár- és bibliakiadás ügyét. 1624-ben fordította le Szenczi magyar nyelvre és adta ki Hanauban Kálvin „Institutio”-ját, „A keresztyéni religiora és igaz hitre való tanítás”-t. A könyv címlapján levő rézmetszetet Crispin van Passe holland művész készítette, és a nyolc - szimbolikus jelenetet, alakokat, Kálvint ábrázoló - metszet közül a jobb alsó kép ábrázolja Szenei Molnár Albertet.60 Itt már a reformátort 50 éves korában örökítette meg a művész, hosszú szakállal, széles gallérú, sok gombos, puffos ujjú mentében. 1624-ben Szenczi nem járt Hcrbornban, tehát a művész az 1604-es metszetet vehette alapul az ábrázolásnál, feltételezve, hogy Szenczi időközben hosszabb szakállt növesztett. 1676-ból maradt fenn Séllyei István és Harsányi Móricz István gályarab prédikátor olajfestésű arcképe, erről azonban a következő fejezetben beszélünk. Rátérve a XVII. századi református lelkészeknek a címeres leveleken található ábrázolására, megállapítjuk, hogy ebből a korból három olyan nemesi oklevél ismeretes, amelyen papi személyt látunk. Időrendben Köpeczi Nagy György nemesi oklevele az első, mert ezt 1607. máj. 25-én adta ki Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem Gyulafehérvárott. Szendrei János leírása szerint Köpeczi Nagy György Felsőrákoson (Udvarhelyen) volt református prédikátor, és szeplőtelen élete, lelkészi, valamint a tudomány terén szerzett érdemeiért kapta a nemesi rangot és címert. A címerben rövid hajú, lila színű, magas gal- lérü, vágott ujjú talárt viselő alakot látunk, a harisnyája szintén lila színű, a csatos cipője fekete. Az alak a bal kezében vörös színű bőrbe kötött könyvet tart, amelyben egy nagy kulcs van elhelyezve, mint valami könyvjelző. A jobb 37
