Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A prédikátorok öltözete a XVII. században
kezében irattekercset tart. Szendrei János megjegyzi: „talán éppen magának a címerszerző erdélyi ref. prédikátornak a hű képét bírjuk a címerrajzban. Maga az öltözet bizonyára a német egyetemekről vándorolt át hozzánk.”61 Nagy Géza, Szendreire hivatkozva közli az idézett művében a címer rajzát és kijelenti, hogy ez Köpeczi Nagy György erdélyi református prédikátor nemesi okleveléről készült.62 Lehetséges, hogy Köpeczi Nagy György „szeplőtelen életű” volt, és a tudomány terén is szerzett érdemeket, bár egyetlen nyomtatott művéről sincs tudomásunk, az viszont biztos, hogy nem volt református prédikátor, mert Felsőrákoson nem volt református gyülekezet. A címerábrázolás egyértelműen római katolikus papi viseletre utal: a lila szín, a Péter apostol hatalmát jelképező kulcs kifejezetten római katolikus szimbólum, az alaknak nincs se bajusza, se szakálla, márpedig ebben az időben a református prédikátorok bajuszt és szakállt viseltek. Szendrei János a címeres levél eredetijét 1891-ben a gyulafehérvári káptalan levéltárában találta meg, ide pedig aligha kerülhetett református prédikátor nemesi armálisa. Szendrei János tehát tévedett, amikor Köpeczi Nagy Györgyöt református prédikátornak tünteti fel, és talán az vezette félre, hogy volt egy másik Köpeczi Nagy György, aki 1783-ban született Kézdivásárhelyen, Kolozsvárott és más helyen lelkészkedett. Az is lehetséges, hogy a Köpeczi családnak volt előbb egy római katolikus, és később egy református ága, a nemesi címet azonban az előbbi kapta meg Rákóczi Zsigmond- tól.63 A Köpeczi Nagy család címerének rajzát megtaláljuk a legűjabb, heraldikával foglalkozó könyvben is, de más formában. A címerpajzsban reverendás, püspöksüveges férfi áll, a jobb karját felemeli, mintha áldást osztana, a baljában nagy könyvet tart. Ez az ábrázolás szintén megerősíti véleményünket, hogy Köpeczi Nagy György nem lehetett református prédikátor. Nem vitás, hogy a második nemesi oklevélen, amelyet I. Rákóczi György, Bonczidai Péter tardosi (Erdély) prédikátornak 1631. aug. 9-én adományozott, református prédikátor stilizált rajzát látjuk, illetve Szendrei János szerint „a címeralakban kétségtelenül ő maga van ábrázolva, így tehát abban a XVII. század első feléből egy erdélyi református pap öltözetének hiteles képét bírjuk. A német és hollandi egyetemek divatjának befolyása rajta kétségtelen.” Szendrei így írja le a prédikátor öltözetét: széles, fehér prémmel végig szegélyezett, két oldalt az ujjaknak felhasított hosszú, fekete mente. Belső öltözete szürke, hosszúkás dolmány, derekán övvel. Bal kezében könyvet tart, a jobbját felemelve tartja. A könyv fölött széles karimájú kalap rajza helyezkedik el, ami Szendrei szerint az ún. „német vaskalap”.64 Nincs tudomásunk róla, hogy Bonczidai Péter a fejedelem udvari papja lett volna, és az is kétséges, hogy a szakállas, bajuszos alak magát Bonczidai Pétert ábrázolná, a címerrajzok sematikus alkalmazásáról van szó. 1631-ben még nem ismerték a „vaskalap” elnevezést polgári értelemben. Korábban a vaskalap a sisak egyik formája volt, és csak 1774-től nevezték vaskalapnak a debreceni diákok az addig viselt ma 38
