Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Lelkészábrázolások a XVI. századból

Zwingli, Kálvin példájára (lásd arcképeiket) az új hit papjai nálunk is soká, még a XVII. sz. elején is egyformán viseltek... Méliusz a külföldi minták hatása alatt az általános divatnak hódolt,” vagyis Luther-köpenyt viselt. Papp Károly tehát kijelenti, hogy a Magyar prédikáció című mű fametszetén levő férfialak Méliuszt ábrázolja. A jegyzetben utal azonban a Csűrös Ferenc által említett tényre, hogy a fametszet megtalálható Félegyházi Tamás „Az keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás”, Debrecen, 1579. című művének mind az öt kiadásának címlapján, valamint ugyancsak Félegyházi Tamás „Az mi Urunk Jézus Krisztusnak új testamentuma”, Debrecen, 1586. című könyvében, valamint Derecskéi Ambrus „Az Szent Pál apostol levele, melyet írt a Rómabeli keresztyéneknek” Debrecen, 1603. című művének címlapján. Papp Károly szerint az embléma ezekben a könyvekben csak mint egyszerű nyomdai címer szerepel.35

A Méliusz arcképe feletti vita utórezgését az Erdős Károly debreceni professzor szerkesztésében megjelent könyvecskében olvashatjuk: „Földi vonásai sem maradtak reánk. ’Magyar prédikációk’ című könyvének címlapján van egy oszlopok között álló, s Bibliája fölé hajló papi alak azon korabeli papi viseletben. Azt hisszük, s ezt a hiedelmet némelyik tudományos, meggyőző érvekkel is igyekeznek bizonyítani, hogy ez az alak ábrázolja Méliuszt. Már több kép is készült róla ez után. Könyvünk címlapján is ennek kisebbített alakja látható.” A cikkíró, vagyis S. Szabó József szerint, a papi alak „áll” az oszlopok között. A „hiedelmek” szerinti Méliuszt ábrázoló alak valóban megtalálható a könyvecske első lapján, de nem kisebbítve, mert az embléma 2x1 cm nagyságú.36 Révész Imre teljesen figyelmen kívül hagyja az egyháztörténetében Szegedi Kis István hiteles, valamint Méliusz állítólagos arcképét, és a XVI. századi prédi kátorok ruházatára vonatkozólag ennyit ír: „A lelkészek öltözködésére nézve a református felfogás nálunk is, mint külföldön, csak a nem fényűző, de azért tisztes, komoly polgári öltözékekben való megjelenést szabja elvül templomban és templomon kívül, a régi egyház liturgikus öltözékeivel kezdettől fogva szakítanak; de korán kezd kialakulni bizonyos szokványos lelkészi öltözet, tudós talár vagy hosszú prémes mente, esetleg kettő együtt, fekete vagy sötét (kék vagy lila stb.) színben.”37 A debreceni nyomda legújabb feldolgozásában a Méliusz arcképes fametszetet Benda Kálmán és Irinyi Károly meg sem emll A zászlós bárány embléma használatára utalnak ugyan a szerzők, mint ami a kiadványok címlapján rendszertelenül feltűnik, de megállapítják, hogy ez az ábrázolás, több más fametszettel együtt sohasem vált állandó nyomdászjcllé.38

A magunk részéről a Méliusz arcképével és öltözetével kapcsolatban Kathona Gézával együtt valljuk, hogy az „elképzelés -1. i., hogy a piciny fametszet részlet Méliuszt ábrázolja - mindenesetre ötletes, de semmiféle konkrétum sem támasztja alá”.39 Ha már Török Mihály mindenképpen „oda akarta rajzolni kedveskedésből” a nagy debreceni reformátor arcképét a könyve címlapjára, nem miniatűrt készít, vagy készíttet, hanem Skaricza Mátéhoz hason

27