Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Az ORLE-egyenruha

Fábián Dénes célja az volt a közleményekkel, hogy az egyenruhával kapcsolatos ellentétes véleményeket kiegyenlítse, az egyenruha ügyét egy nevezőre hozza. Csia Kálmán az „utazása” során csak Lutherig ment vissza, Fábián Dé nes azonban Jézus koráig, tehát ismerteti, hogy milyen volt a tanítványok ru hája. Fábián Dénes szerint Luther és Kálvin „szerzetes ruhában járt”, Méliusz Juhász Péter sem tudott „mindjárt szakítani a régi pápás egyház ruházatával”. A szerző - persze tévesen - azt álhtja, hogy a református prédikátorok a XVII. században a római katolikus papok reverendájához hasonló ndiát viseltek, és ez az öltözet megmaradt egészen a XIX. század végéig. Fábián Dénes az új egyenruháról megállapítja, hogy ennél „nemesen egyszerűbb, díszesebb, magyarosabb, gyönyörűbb papi díszruhát szinte elképzelni sem lehet, vagy legalább is képzelni nem volna jó.” Ezután következik a cikkben Nemes Mihály dicsőítése, illetve annak Ieszögezése, hogy az ORLE-egyenruha terve „mély szakképzettségű, ihletett lelkű történelmi festőművész remek alkotása”. Fábián Dénes állítja, hogy a kundolmány a paphoz illő díszruha, sőt főúri ruha, hiszen számtalan gróf, báró viselt üyen hosszú dolmányt a millenium idején, és ha ez a főúri osztálynak megfelelt mint díszruha, „méltó díszünk legyen nekünk is” - írja Fábián Dénes. A palásttal kapcsolatban megjegyzi a szerző, hogy ezzel Nemes Mihály remekelt. Nem olyan, mint a római katolikus, vagy az unitárius palást, ez is a kunköpönyegből alakult ki. „Ilyen ügyes, okos, ízléses szép palástja nem volt még soha a magyar kálvinista papságnak s szebb nem is lehet soha” - jegyzi meg Fábián Dénes. A süvegről azt írja a szerző, hogy ez a „kunsüveg messze magasan tündöklik az eddig viselt papi bársony kucsma fölött”, ehhez hasonló süvegben és tógában ábrázolták a nagykőrösi temetőben Helmeczi István prédikátort a sírkövén - írja Fábián Dénes, akit annyira elrontott a pátosz, hogy a palástot „ügyesnek és okosnak” nevezi.

A cikk második része a díszruhához tartozó „gyönyörű” öv magasztalával folytatódik: „Valami határozottan férfias jellege van ez övnek és a lehajló zsinórdísznek. Mintha csak mondaná: Bal oldalamon nem lóg ugyan kard és kardkötő, habár Péter apostol oldaláról az sem hiányzott. Nélkülem azonban kundohnány és semmiféle magyar férfi díszruha nem képzelhető. Én minden magyar férfi díszkabát ikertestvére vagyok - szónokoltatja az övét a szerző - ... „Méltó joggal, ezer okkal tűnhet fel tehát előttünk, mélyen tisztelt lelkésztársaim az egységes református papi díszruha úgy, mint felséges szim bóluina a magyar kálvinista papság örök nemzeti érzületének - s mint igaz, hű kifejezése ama történelmi és tapasztalati igazságnak, hogy a kálvinizinus a nemzet gondolkodásaival, ideáljaival, eszményeivel, érzületével, ízlésével külső megjelenésében, még papjai díszöltözködésében is ez egész kerek földön mindenütt és mindenkor egybeforr!”

E magasztos szavak után jön az érthetetlen nyilatkozat: „Született és elvi ellensége vagyok minden hivatali, katonai, és papi egyenruhának, mert az egyenruha kasztokat formál, társadalmi osztályokat alkot; nem vonz, de távolít;

90