Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Az ORLE-egyenruha

ember és ember között válaszfalat von.” A továbbiakban Fábián Dénes kifejti, hogy a református lelkészeknek a lelkűk tartalmával és nem a ruhájukkal kell tündökölniük, hogy istenfiúságukat, krisztusi lelkületűket bizonyítsák. Rátér a szerző az egyenruha hátrányaira: nyáron meleg, télen hideg. Ismerteti a római katolikus álláspontot, amely örömmel veszi az egyenruhát, mert az hasonlít a reverendához, ugyanakkor a szektákat arra a véleményre juttatja, hogy a kálvi­nista egyházban is terjed az ahierarchia, és ezt a ruházatban is megmutatják. Fá­bián Dénes a sorozat harmadik részében aztán végképp összezavarja a dolgokat, mert szerinte a közönséges ünnepeken lehet használni a Ferencz József kabátot kunsüvcggel, temetésnél kalapot, atillát, felöltőt, tehát az általa felmagasztalt díszruhát csak különleges ünnepélyeken kellene viselni, például akkor, ha meg­hal valamelyik egyházi vagy világi „nagyunk”.140 1909- ben utolsóként Kájel Endre balatonendrédi lelkipásztor írt cikket a Lelkészegyesületben az ORLE-egyenruháról. Véleménye szerint „a tóga a sok ellenzékével szemben diadalmasan állja a sarat. Magyaros, művészi, a papi jel­legnek teljesen megfelelő, kényelmes, és bizony valljuk meg, ha pénzünk úgy lenne, mint ahogy nincs, már mind az 1600-unknak-azaz 1600 lelkésznek, T. B. - meglenne.” Javasolja tehát Kájel Endre, hogy lehetőleg mindenki csinál tassa meg az egyenruhát, mert ha meglesz, „akkor majd nagyon fogunk örülni neki.”141 1910- re határozottan csillapodott az egyenruha láz a lelkészek körében, mert az ORLE hivatalos lapja alig foglalkozik a díszöltönnyel. Csia Kálmán a hosszú atilla helyett a térden alul érőt javasolja, mert ez praktikus, kevésbé ha­sonlít a reverendához.142 Szántó József is belenyugodott abba, hogy nem lesz mindenkinek egyenruhája, tehát a Lelkészegyesület 1910. 12. számában már csak a kunsüveget mutatja be a reklámján, illetve ezt írja: „A magyar reformá­tus leikészi kar új süvegje, 10 Korona darabja. Ha legalább annyi áldozatot hoz a leikészi kar minden tagja, hogy az egyenruhából a süveget viseli, már az is nagy lépés lesz az ORLE által általános viselésre ajánlott egyenruha eszmé­jéhez.” Lénárd Ede sajnálattal állapítja meg a lelkészegyesületben írt cikkében, hogy milyen nehéz a szolgatársakat rávenni arra, hogy egyforma ruhában jár­janak, legyen az akár tóga, akár atilla, akár Zrínyi, akár bármiféle uniformis. Lénárd Ede a maga részéről a kurta szabású Zrínyi öltöny mellett szavaz, ezt szereti. Kifogásolja a Nemes-féle tervben a széles, zsinórból készült övét, a róla lelógó zsinórdíszt, helyette szívesebben látná a két újnyi széles fekete vagy „se­tét kávészínű sima szalag övét, egyszerű csokorral félcombig leeresztve.”143 Minden jel, de elsősorban a század elejétől fennmaradt fényképanyag azt bizonyítja, hogy az ORLE-egyenruha nagyon szűk körben terjedt el. 1909. jú­nius 2-án Debrecenben a lelkész-szentelés alkalmából fénykép készült az egy­házkerület tisztikaráról. Csak három esperes visel szabályos ORLE egyen ru- hát. Erőss Lajos püspök öltözete zsinóros tóga cingulussal, egy másik esperes szintén zsinóros tógát, nyolc esperes szalonkabátot visel a különböző formájú 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom