Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Bevezetés
Bevezetés mikor megpróbáljuk feldolgozni a magyar református lelkészek öltözetének alakulását, nem végzünk úttörő munkát, mert az érdem Payr Sándor evangélikus professzoré, aki 1935-ben Sopronban kiadta „A magyar protestáns papi öltöny története” című dolgozatát. Payr Sándor helyes arányérzékkcl - 30-30 lapon - külön fejezetekben írta le az evangélikus és a református lelkészek ruházatát a hitújítás idejétől kezdve a XX. század elejéig, és felhasznált minden általa hozzáférhető adatot, ami a témával kapcsolatos. Vállalkozása azért is tiszteletreméltó, mert a reformáció korának fontos kérdése, hogy milyen legyen az evangélikus és a református prédikátorok öltözete, az idők folyamán megoldódott, illetve az állandóan változó divathoz alkalmazkodott. Ebből következően az egyháztörténet művelőinek érdeklődési körén kívül esett a viselettörténet kutatása. Ezt a tényt Révész Imre 1929- ben állapította meg: „A magyar református lelkészi öltözködés múltja az egyik leghomályosabb és csodálatosképpen senkit nem érdeklő pontja az egyházhistóriánknak.”1 Ez a jelenség a világi történetírás vagy az iparművészeti kutatás területén szintén érzékelhető, mert figyelembe véve a magyar néprajz gazdag eredményeit, amelyet a népviseletek feldolgozásában, nyilvánosságra való hozatalában elért, ezzel szemben csak Szendrei János, és Nemes Mihály-Nagy Géza foglalkozott a magyar nemesi, főúri, katonai viseletekkel.2 A két műben, a több száz illusztráció között mindössze egy-egy képet találunk a XVII. századi református prédikátor viseletéről, de ezek a színes rajzok nem valamelyik pontosan azonosítható kálvinista lelkészt ábrázolják, hanem általánosságban, a művészi fantázia alapján mutatják be a magyar prédikátor öltözetét, ami a csillogó-villogó, sujtásos főúri, főpapi díszruhákhoz képest nagyon egyszerűnek és szerénynek tűnik. Payr Sándor tanulmánya számunkra alapvető és forrásértékű, de a szerző maga vallja be dolgozatának hiányosságait: „Jól érzem, hogy szükséges lett volna munkámban a magyar protestáns papi öltöny fennmaradt emlékeit képekben is bemutatnom. Ennek költségeit azonban saját erőmből már nem fedezhettem. így is nagy áldozatot kellett hoznom munkám kiadásával. Mindenütt megjelöltem azonban pontosan, hogy a képeket, melyekre sűrűén hivatkozom, az érdeklődő olvasók mely művekben és mily helyen találhatják meg.”3 Valóban, Payr Sándor többször hivatkozik a protestáns lelkészeket ábrázoló képekre, de ezeknek száma meglehetősen csekély, mert a reformáció idején vagy a XVII. században hazai művészek híján, főleg azonban evangéliumi magatartásból, úgyszólván egyetlen prédikátornak sem jutott eszébe, hogy lefestesse 7
