Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészi viselet a XIX. században
vács Albert. Ami pedig a római katolikus papok ruháját illeti, szerinte ez sem egyenruha, a gyakorlat alakította olyanná amilyen, és a katolikus papokon is különböző színű és szabású ruhát lehet látni. Kovács Albert a XVI. században keletkezett zsinati határozatokra utal, majd kijelenti: „Túl van már a protestantizmus azon az állásponton, hogy az uniformisnak valami különös fontosságot kelljen tulajdonítania az egyházi életre nézve.” Kovács Albert a cikkely törlését, illetve a korábbi törvénykönyv szövegének a megtartását kéri, „tehát mellőztessék az atilla vagy a kabát részletes megnevezése, mert bátor vagyok kérdezni: ha valaki nem atillát vagy kabátot visel, mivel méltóztatik megbüntetni? (Felkiáltások: Fegyelmi eljárás alá vétetik.) No az érdekes lesz” - fejezte be hozzászólását Kovács Albert. László józsef kocsi lelkipásztor mindenképpen szükségesnek tartotta a törvénycikk megtartását, mert ha szabályokat nem alkot a zsinat az öltözetre vonatkozólag, botrányos esetek fordulhatnak elő, „amilyeneknek én is tanúja voltam, és akik c szabályt szövegezték, azoknak is tudomásuk volt erről” - mondotta. László lózsef nem említi, hogy mik voltak ezek a botrányos esetek, de ettől függetlenül hangsúlyozta, hogy a református lelkészek tekintélye azért is csökkent a hívek szemében, mert ezek egy részének a magaviseleté és öltözete pongyola. „Én törvénybe kívánom iktatni, hogy a lelkész hivatalával és méltóságával össze nem egyeztethető ruhát ne viseljen.” Nagy Péter kolozsvári püspök a törvénycikk elfogadása mellett szólalt fel, és kijelentette: ha ezt a zsinat elfogadja, lesz mód rá, hogy a rendetlen öltözetű lelkészeket fegyelmi eljárás alá vonják, „mert én azt hiszem, hogy a kálvinista szabadság nem szabadosság. És hogy ha törvényt hozunk, azt ezért hozzuk, hogy megtartsuk.” (Élénk helyeslés, éljenzés.) Szász Domokos kolozsvári lelkipásztor szintén támogatja a cikkely elfogadását, jóllehet ez nem foglalja magába az egyenruha viselésének kötelezettségét, azt viszont kimondja, hogy a lelkész tisztességes ruhát viseljen. A fekete atilla alatt Szász Domokos a bokáig érő hosszú atillát érti, nem pedig azt, ami esetleg csak derékig ér. Fejes István sátoraljaújhelyi lelkipásztor kifejezetten az egyenruha viselése mellett nyilatkozott. Szerinte „éppen a lelkészek szegénysége teszi szükségessé a formaruhát. A közönséges ruha hamar elkopik, mert ezt mindennap használja az ember, a formaruha azonban csak hivatalos alkalmaknál szokott használtatni, és ha valaki a papi pályára lép és egyszer megveszi azon ruhát, hosszú időkig eltarthat.” Fejes István a hosszú atilla viselését javasolja palást tál együtt. A palást „kurta rokk mellett igen furcsán nézni ki” - mondotta Fejes István. Hegedűs László országgyűlési képviselő, a sárospataki főiskola álgondnoka osztja Kovács Albert véleményét, mely szerint a református prédikátoroknak soha nem volt egyenruhája. Tudomása szerint 1. Rákóczi György az udvari papjának gránát színű - azaz vörös színű, T. B. - dolmányt ajándékozott. „Ez volt 73
