Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Lelkészi viselet a XIX. században

ramaros m.) egyházközségben megrovásban részesítették az egyik gyülekezeti tagot, mert ki merte jelenteni: „Nem illik a papnak prémes bekecsben esket­ni.”118 Évekig tartó előkészületek után, 1881. okt. 31-én nyílt meg Debrecenben az az országos református zsinat, amely létrehozta „Az evangéliom szerint re­formált magyarországi keresztyén egyház törvényért. A zsinat 1881. nov. 9-én tárgyalta a lelkész! viselet ügyét. Pontos adataink vannak az ülés lefolyá­sáról, mert Tóth Sámuel debreceni vallástanár szerkesztésében a zsinat tarta­ma alatt külön lap jelent meg „Zsinati Tudósító” címmel, amely szóról-szóra közölte a tanácskozások jegyzőkönyveit. A törvénykönyv tervezetének a 15 7. §-a foglalkozik a lelkészek öltözetével. A kérdéshez elsőként Kovács Albert pesti teológiai tanár fűzött megjegyzéseket. Kijelentette, hogy ez a „az egész törvényben egyik a legérdekesebb közül. Hogy mily nagyon érdekes, mutatja az, hogy mióta ezen zsinati munkálatok első kiadása megjelent, egyetlen tárgy felett sem folytak az irodalomban oly hosszas és beható vitatkozások, mint e felett. A konvent, domestica - közalap, T. B. - kérdése mind elenyészett azon fontos kérdés mellett, hogy legyen-e a kabáton zsinór, vagy ne legyen.” Véleményünk szerint Kovács Albert tévedett, amikor a papi ruha ügyé­nek ilyen nagy fontosságot tulajdonított, mert a zsinatnak sokkal jelentősebb dolgokban kellett törvényt alkotnia. A Közalappal például 14 § foglalkozik, a lelkészi öltözettel viszont csak egy! Kétségtelen azonban, hogy néhány köz­lemény megjelent az egyházi sajtóban a lelkészek öltözetével kapcsolatban. Dr. Foki nevezetű cikkíró kifogásolta, hogy Ferenc József császár és király az 1880-as pécsi látogatása alkalmából a felsőbaranyai egyházmegyét csak négy lelkész képviselte. Amint írja, ennek az volt az oka, hogy a lelkészek a távolmaradásukkal az akkori politikai helyzet ellen akartak tüntetni, illetve azért maradtak távol az ünnepségtől, mert nem volt meg az esperes által előírt egyenruhájuk. Dr. Foki javasolja, hogy határozzák meg végre: milyen legyen a református lelkész öltözete. Jelenleg az egyiknek van reverendája, a másik­nak palástja, a harmadiknak mind a kettő, a negyediknek semmi sem. Az egyik megjelenik szürke, a másik sárga, az egyik rövid jankliban - kabátban T. B. - a másik ízléstelen porseprő köntösben; az egyik rojtos nyakra valóval, a másik meztelen nyakkal, sapkában, pörge vagy tót kalapban.119 Dr. Foki cikkére éles hangú választ írt Szabó Imre: Miért kellene a mi pap­ságunknak egyenruha? Igaz ugyan, hogy a katolikus papság ilyenben jár, de ők megtehetik, kérdés azonban, hogy a szegény eklézsiák lelkészei, akik az államsegélytől, a Közalaptól várják az anyagi támogatást, miből csináltassa­nak maguknak drága egyenruhát? Egyikünknek lenne fényes, cifra öltözete, a másiknak kopott, fakó, darócból való.120 Kovács Albert a zsinati ülésen kifejtette, hogy a kálvinisták között sehol a világon papi egyenruha nincs és soha nem is volt. Még „az uniformisok ha­zájában, Németországban sem viselte ezt a kálvinista papság” - mondotta Ko­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom