Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészi viselet a XIX. században
Lelkészi viselet a XIX. században K azinczy Ferenc, a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1795-1801 között fogságban volt. Szenvedéseit a naplójában örökítette meg, amelynek van egy viselettörténeti adata, mert Kazinczy azt írja 1800. júl. 20-án, hogy a prágai kaszárnyában vele együtt fogva tartott Fiorelli francia tábornok háromszögletű, paszományos kalapot viselt, „mely ügy vala felkötve, mint a Kálvinista Prédikátoroké; egyenlő szegletekkel, egyenlő karimával”.107 Payr Sándor szerint „ebben az összehasonlításban bírálat is van, midőn a prédikátor kalapja olyan, mint a generálisé”.108 Mi úgy véljük, hogy Kazin czynak esze ágában sem volt bírálni a református prédikátorok ruházatát, mert a XVIII. század végén, a XIX. század elején a protestáns lelkészek, a debreceni tógátus diákok általánosan viselték a háromszögletű, a pereménél felhajtott kalapot. Amint láttuk a komáromi festményen, II. József császárnak, az evangélikus és a református prédikátornak ilyen kalap van a fején, és hogy ez történetesen a katonai viselethez hasonlított, emiatt a református prédikátorokat aligha lehet elmarasztalni. Kazinczy szerint egyébként ez a háromszögletű kalap a tábornok díszruhájához tartozott. Amikor ugyanis 1800. jún. 30-án Fiorellivcl Innsbruckban hajóra szálltak, a generális „paszományos setétkék francia csákósapká”-t viselt.109 Gyökeres változás állott be a református prédikátorok öltözetében az 1810-es években. A változást a római katolikus és a protestáns egyházak közötti uniós törekvések hozták létre, amelynek előzményei már az 1 791 -es budai és pesti zsinat alkalmával megmutatkoztak, de a közeledés ekkor még csak jámbor szándék maradt. A XIX. század elején újra előtérbe került az egyesülés gondolata, amelyet sok, főleg dunamelléki és dunántúli református lelkész azzal juttatott kifejezésre, hogy a római katolikus papok reverendájához hasonló öltözetet kezdett viselni. Először Bárthoiy Gábor dunamelléki püspök tiltakozott az effajta túlzások ellen, amikor 1816-ban jelentette az egyházkerületi gyűlésnek, hogy a lelki- pásztorok a szent hivatásukhoz nem méltó színű és szabású ruhát viselnek, és ezzel a híveket megbotránkoztatják. Az a kívánsága tehát, hogy a prédikátorok mindnyájan hosszú, fekete, „taláris dolmányt és palástot” viseljenek, ebben végezzék az istentiszteleti és minden egyéb szolgálatot, a nyilvánosság előtt fekete dolmányban jelenjenek meg. Báthory Gábornak sikerült rávenni a lelkésztársait a hosszú fekete dolmány viselésére, mert a generális vizitációjáról 1816-1819 között készült jelentésében azt olvassuk, hogy a lelkészek ilyen ruhában öltözve fogadták a püspököt, és ami lényeges: a dolmány fölött keskeny palást volt a prédikátorokon.110 63
