Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészi viselet a XIX. században
Ez tehát az első adat a palást viselésére vonatkozólag, ami azt bizonyítja, hogy ez a megkülönböztető ruhadarab 1816-tól lett általánossá előbb a Dunamelléken, majd szerte az országban. Báthory Gábor egyébként nem volt híve az uniós törekvéseknek, az ebbeli véleményét „Az evangéliumi keresztyén tolerantia” című Pesten 1822-ben név nélkül kiadott prédikációjában fejtette ki. Véleménye szerint a különböző felekezeteknek az egy hitre való jutása most még lehetetlen, de ettől függetlenül békességben élhetnek egymás mellett. Báthory Gábor érveit előbb Guzmics Izidor pannonhalmi bencés tanár igyekezett megcáfolni az ugyancsak Pesten, 1822-ben kiadott „A keresztényeknek vallásbéli egyesülésekről írt levelek” című röpiratában, majd csatlakozott az eszme élharcosaihoz Pap István vilonyai református prédikátor, aki 1823-ban nyomtatta ki név nélkül „A vallási egyesülés ideája” című füzetét. Pap István túlteszi magát a dogmatikai, hittani, liturgiái kérdéseken, problémákon, és csupán azt akarja, hogy a különböző egyházak fogjanak össze, mert terjed a hitetlenség, a közöny, más szóval: a felvilágosodás! Pap István röpirata nagy feltűnést, ugyanakkor teljes félreértést váltott ki. Ágoston János pesti egyetemi tartár ezt írja: „Ritka tünemény a magyar hazában, hogy egy református férfiú szólítsa fel hite sorsosit, s egyéb, a nemzeti római keresztény katolika religiónak, anyaszentegyháznak egységétől megvált keresztyén felekezetbelieket egy buzdító írásban, a nemzeti magyar keresztyén katolika anyaszentegyházzal leendő egyesülésre.” Ágoston János az egyesülést természetesen úgy értette, hogy a protestánsok feladva hitelveiket visszatérnek az „akolba”, nriirt valami eltévedt bárányok.111 Pap István röpiratára Cseh I^ászló, Tolna megyei római katolikus alispán két levélben válaszolt. Az elsőt 1823 pünkösd napján nyomtatta ki Pesten. Felteszi a kérdést: Hogyart gondolja Pap István az egyesülést a hit megtartása nélkül? „Vagy talárt ügy gondolkozol az Isten anyaszentegyházárűl mint a mesteremberek céhéről, melyben különbféle művész mesteremberek egyesülnek?” A második levélben, amelyet Cseh László 1823 pünkösd után való ötödik vasárnapra nyomtatott ki, ezt írja: „Úgy látom barátom, hogy te nem is gondolkodói oly vallási egyesületről, melyben a hívek a hitágazatokra nézve egyesüljenek, hanem csak oly egyesületekről, melyben a külső ceremóniákra és ruházatokra nézve egyesüljenek.” Ezzel kapcsolatban Cseh László megjegyzi, hogy a ruhabeli egyesülésnek örvendetes jeleit tapasztalja: „Tudom - úja az alispán -, hogy 30 esztendőkkel ezelőtt, a Debreceni, és a Pataki Tógátusok, veres rókás hosszú kék mentéket, és görény kalpagokát viseltek. Esmértem néhai Debreceni Superintendens Urat is rókatorkos, talpig érő fekete mentében, és nyusztos kalpagban, későbben pedig a vallási egyesülés kedvéért, a katolikus papok fekete reverendájokat, mindnyájan felvenni, és viselni méltóztattak.”112 Ágoston János idézett művében a magyar vallás alatt a római katolikus egyházat érti, mert ezt írja: „A mi kedves Magyar Hazánkban a Jézus igazi 64
