Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
zsinóros, rókatorkos mentékkel, dolmányokkal szemben az egyszerűbb, de magyaros viseletek elterjedésében mutatkoznak meg, másrészt azonban ezt a divatot a II. József által képviselt, szintén puritánnak nevezhető, de osztrák hatást mutató viselettörténeti ábrázolásokban lehet nyomon követni. A kecskeméti egyházközség keresztelési és esketési anyakönyvének 1781 -ben festett címlapján a keresztanyát dúsan zsinórozott ködmönben, rakott szoknyában, hímzett kötényben, a keresztapát a háttérben - eléggé eltakarva - rókatorkos mentében látjuk. A szertartást végző prédikátor egyszerű, fekete színű, hosszú talárt visel, az arca borotvált, a haja a vállára omlik. Az anyakönyvek címlapját a latin nyelvű felirat szerint Herczeg Péter György rajzolta és festette, aki 1773. okt. 19-én lett tógátus diák, majd 1781-ben kecskeméti prédikátor. Református és evangélikus lelkészt látunk azon a rézmetszeten, amelyet Binder János Fülöp Pozsonyban és Budán tevékenykedő művész készített a XVIII. század végén. A képen a római katolikus értelemben vett mise, a református és evangélikus értelemben vett úrvacsora, az ostya átlényegülése Krisztus valóságos testévé és vérévé, illetve a kenyér és a bor jelképes értelmezése körüli dogmatikai kérdésre keres választ a művész, ezért a rézmetszetnek ez a címe: „Ezen három közül kinek kell hitelt adni.” A kérdésre már csak azért sem lehet a kép alapján válaszolni, mert a művész tévesen ábrázolja és értelmezi a szentségek lényegét, a lelkészek ruháját pedig összecseréli. A kép felső részén látjuk az Atyát, ezzel a latin és magyar felirattal: „Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok.” Középen Jézus ül, kezében kettétört kenyérrel, előtte kehely lyel, ezzel a felirattal: „Ez az én testem.” Bal oldalt áll a református prédikátor hosszú osztrák kabátban, nyakán a Tízparancsolat két kőtáblájára utaló két fehér gallérszámnyal, az evangélikusoknál ismert Mózes-táblával, térdnadrágban, csatos cipőben, parókával a fején, a jobb kezében Kálvin János valameJyik könyvét tartja, és ezt mondja: „Ez az én testemnek jele.” A jobb oldalt álló személy nyilván evangélikus lelkész akar lenni, de Mózes-tábla nélkül áll, a kezében Luther Márton könyvét tartja, és ezt mondja: „Ez lészen az én testem.” Az evangélikus lelkész ruhája szintén az osztrák divatot követi. Binder János tehát - amint mondottuk - a két lelkész ruháját összecserélte. Az evangélikus tanítás szerint az ostyában vagy alatta, vagy felette, vagy benne, de jelen van Krisztus valóságos teste. Binder János kitűnő rézmetsző, de a viselettörténetben járatlan volt.103 Még egy viselettörténeti ábrázolást találtunk a múlt század végéről. Ez egy festmény, amely a komám ói (Csehszlovákia) Duna Menti Múzeum tulajdonában van. A kép címe: „Szeretetnek eledele”, a témája lényegében szintén az ostya, az úrvacsorái kenyér és bor értelmezése, illetve a II. József császár által 1 781-ben kiadott Türelmi Rendelet iránti hála, amely a festmény alján levő versben nyilvánul meg. A kép bal oldalán II. Józsefet látjuk, természetesen kalapban, jobb oldalt kerek asztal mellett ül a négy magyarországi vallásfelekezetet képviselő pápa, patriarcha, evangélikus és református lelkész. A két egyház61
