Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
Mindszenti György debreceni diák volt, 1729-ben subscribált, azaz írta alá az iskola törvényeit, lépett a tógátusok sorába. Később püspökladányi prédikátor lett. Valószínűleg barátság fűzte a vele közel egykorú kenderesi prédikátorhoz, Sallai Mihályhoz, aki egyébként 1733-ban subscribált a Debreceni Kollégiumban. Feltűnő, hogy a rajzokat Mindszenti György 1769-ben készítette, az anyakönyv viszont jóval korábbi, 1 729-ből származó adatokat is rögzít. A festő az anyakönyv első oldalára átmásolta a neveket, amelyek folytatódnak a következő lapokon. Ezzel magyarázható, hogy az első képen látható prédikátorbajuszt visel, ez ugyanis „Pákozdi uramat” az akkori kenderesi prédikátort ábrázolja képzelet után festve, Sallai Mihály viszont 1 769-ben nem viselt bajuszt, őt tehát a festő így örökítette meg. Némi hasonlóság fedezhető fel a szoinajomi, ma kaposfői eklézsia 1773- mal kezdődő házassági anyakönyvének illusztrációja és a kenderesi anyakönyv figurális díszítményein. A szakállas prédikátor itt középen áll, kezében a Bibliával, ruházata hosszú, prémes, bokáig érő mente. Ugyanilyen ruhában látjuk a prédikátort a születési anyakönyv címlapján. Kétségtelen, hogy a két, tussal készült illusztráció egy mester munkája, feltehetően az akkori prédikátor, Rimaszombati Mezey Józsefé, aki egyébként szintén debreceni diák volt, 1756. ápr. 29-én subscribált a kollégiumban. 1728-ban lett a kisújszállási eklézsia prédikátora Püspöki Süllye János, aki 1706. jan. 6 án írta alá a Debreceni Kollégium törvényeit.102 A prédikátor első dolga volt, hogy anyakönyvet nyisson. így készült el az a díszes címlapú „Registrum”, vagyis az élők és holtak jegyzőkönyve, „azaz oly könyv, melyben 1-ször: a született és megkereszteltetett gyermekeknek; 2-szor: minden renden lévő megholtaknak; 3-szor: házassággal összeköttetett személyeknek neveik, emlékezetnek okáért beírattattak, a rendbe vétettetek Püspöki Süllye János, akkori kisújszállási szent eklézsiának érdemeden tanítója által, ab Ao. 1 728” - vagyis 1728-tól. A címlap alján keresztelési jelenetet látunk: a barna színű, hosszú rókatorkos mentét, zsinóros dolmányt, ezen szintén zsinóros övét viselő, hosszú hajú, bajuszos prédikátor nagyméretű ón kannából önti - bal kézzel - a vizet a pólyás gyermek fejére. Az idézett szövegből nem tűnik ki egyértelműen, hogy az oszlopdíszes kerettel, felül nyitott könyvet tartó pufók angyalkákkal dekorált anyakönyv címlapját ki festette. Csak azt tudjuk, hogy a színes rajz másolata még dúsabb, barokkos formában megtalálható a túrkevei egyházközség 1743-mal kezdődő keresztelési anyakönyvének címlapján. Az angyalkák itt koronát tartanak, az oszlopok mellett dús virág- és levéldíszeket látunk. A prédikátor öltözete ugyanolyan, mint a kisújszállási lelkészé, de már jobb kézzel végzi a szertartást. A túrkevei anyakönyvet „közhaszonra” Kaszap István prédikátor kezdte vezetni 1743 tói. Ő szintén debreceni diák volt, 1728. ápr. 25-én írta alá az iskola törvényeit, lett tógátus diák. Kétségtelen jeleit látjuk annak, hogy a XVIII. század végére a magyar református prédikátorok öltözetében lényeges változások történtek. Ezek egyrészt a 60
