Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
nyokat, hanem a címlap rajzai szemléletesen ábrázolják, hogy mit kaptak a diákok: pénzt, ruházatot, élelmiszert a „szupplikáció”-nak, kéregetésnek nevezett nyári és őszi gyűjtőútjuk során. A kollégiumi Nagykönyvtárban levő kézirat elsősorban a korabeli polgári, paraszti és diákviseletről ad képet, és ugyancsak a debreceni cívisek ruházatát örökíti meg annak az 1718-caI kezdődő naplónak a címlapja, amelybe a temetéseken énekléssel szolgáló diákok tevékenységét jegyezték fel, vagyis azt, hogy mikor és kinek a halotti végtisztességén vettek részt az énekes diákok.101 Ez a szűkkörű, csak a kollégiumi élet eseményeit rögzítő naiv művészet a diákságnak a gyülekezetekbe való szétáradásával országos jellegűvé vált. Ezzel magyarázható, hogy hazánk különböző részein, ahol a kollégiumnak „partikuláli” - résziskolái voltak, ahová a kollégium küldött prédikátort, tanítót, felbukkannak a díszített címlappal ellátott jegyzőkönyvek, de már úgy, hogy ezeken a prédikátort és a tanítót korabeli viseletben ábrázolta a művészi készséggel megáldott egykori debreceni diák. Igaz ugyan, hogy ez a művészi készség jobb esetben naiv, olykor primitív, de viselettörténeti szempontból hitelesnek tekinthető, mert a volt debreceni diák tehetségéhez mérten igyekezett a prédikátort és a tanítót, a korabeli egyháztagot híven ábrázohii az általa készített rajzon. Szép példája ennek a kenderesi eklézsia jegyzőkönyveiben levő képsorozat, amely szinte páratlan a maga nemében, ugyanakkor bizonyítja, hogy a kálvinizmus korántsem volt olyan művészetellenes, ahogy ezt sokan vélték, vagy vélik. A kenderesi egyházközség 1729-cel kezdődő jegyzőkönyveit hat színes illusztráció díszíti, és ezek közül négynek van témánkat érintő viselettörténeti jelentősége. Az első képen a prédikátort és az „oskola mestert”, a tanítót látjuk. A prédikátor sötétbarna színű, elől nyitott, széles gallérú, palástszerű, redőzött, prémes köpenyt visel, a palást alatt szintén sötétbarna színű, redőzött, zsinóros, gombos, a bokájáig érő tógát, amelynek a derekát széles, zsinórból készült öv fogja össze. Az iskolamestert prémes, sötétbarna színű, elől zárt, bokájáig érő mentében látjuk. A mente elől zsinóros, gombos, a prém a mente derekáig nyúlik le. Mindkét alak keskeny, lefelé hajló bajuszt és hosszú hajat visel. A keresztség sákramentumának kiszolgáltatását látjuk a második képen. Itt a prédikátort oldalnézetből, de már bajusz nélkül ábrázolta a festő, az előbbi rajzhoz hasonló sötétbarna mentében és tógában, amelyen a gombok erősen érvényesülnek. A harmadik képen esketés közben látjuk a prédikátort az előbbi viseletben, a hatodik képen, amely az egyháztanácsot ábrázolja, a prédikátor fekete, de barna prémes mentében, sötétbarna színű tógában, a derekán széles selyem övvel ül az asztal mellett, bajusza, szakálla nincs. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a színes tusrajz készítője a nevét is megörökítette az egyik oldalon ilyen formában: „Ao. Dni. 1769. Pinxit Georg Mindszenti”. Bár a felirat a negyedik kép alatt található, semmi kétségünk nincs afelől, hogy mind a hat rajz ugyanattól a kéztől származik. 59
