Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
A gyűlés örömmel állapította meg, hogy a német divat kezd alábbhagyni a külföldet járt prédikátorok között, a magyaros lelkészviselet elterjedőben van, ebhez viszont hozzátartozik a bajusz, tehát az ajkukat lehetőleg „bajusszal ékesítsék”. Nem sok eredménye lett a tassi határozatoknak, ezért Helmeczi István du- namelléki püspök 1745 márciusában Nagykőrösön kelt hosszú, latin nyelvű körlevélben az alábbiakat írja: „Az olvasónak kegyelem és béke a mi Urunk Jézus Krisztustól. Sír a Sión! Messze távozott attól a vigasztaló, mert hatalmat vett az ellenség. Kiterjesztette Sión az ő kezeit, és nincsen neki vigasztalója. Igaz az Úr, mert pártot ütött ellene. Tisztátalansága a ruháiban. Nemde nem hívja-e azt a seregeknek ura Istene sírásra, jajgatásra és zsákban öltözésre? Helyes dologa-e azoknak, kik közelebb az Isten szolgálatára ajánlották és kötelezték magukat, a ruhákban felettébb bujálkodni, és az ötltözködésbeni szerénységet és egyszerűséget követelő állásukról annyira elfelejtkezni, hogy nem az Isten, hanem inkább és egészen a világ szolgáinak lenni látszanak, mert végképen a világhoz alkalmazzák magukat. Emlékezetben hagyatott, hogy IV. Károly császár a majlandi papok fényűzését miként rótta meg egy Falkenstein nevű kanonokban, ki midőn feltűnően aranyos föveggel a fején az uralkodó közelében állna, ez elvette a föveget tőle, és saját fejére tevén monda a körülte levő fő embereknek: nemde a kanonok fövegével inkább katonához, mint egyházi férfiúhoz hasonlítok? Látni való, hogy az egyházi szolgákat a világ fiaiétól különböző ruházatuk után kell megismerni. Helyesen. Eltűrjük-e tehát, hogy az akadémikusok közül némely atyánkfiái, kik a szent szolgálatra közelebb ajánlották föl magukat, versenyezve a ruházkodásban, a mai század fiaival, ezek szokása szerint fehér porral hintik, és selyem szalaggal kötik össze hajukat, nyakravaló- jukat tündöklő érckapocs vagy csattal foglalják össze, hanem nyitva hagyják, hogy alóla a cifra ing kilássék? Nem! És ezeket annál kevésbé lehet eltűrni, mivel: 1-ször. Az egész világon kerülik a református egyházi szolgák a ruházkodásbani ilyes szemkápráztató fényűzést. 2-szor. Még a római katolikus papság sem ruházkodik piperés fényűzéssel, bár teljes békességben él és nálunknál több módja is volna fényt űzni. 3-szor. A lábrakapott fényűzést nem ismerték a régibb időkben hazánk akadémikusai, hanem csak mostanában, midőn az ellenség zsákmányává tétetett eklézsia nyög és sóhajtozik, hozták azt be a szemlélőnek legnagyobb botrán- kozására. Emlékezzetek atyámfiai! Honnan estetek alá. S a súlyos bűnökért bennünket látogató s kihágásainkat az emberek vesszejével sujtoló Istent, a világ fiaiéhoz hasonló ruházkodásbani fényelgéssel ne akarjátok még nagyobb haragra gerjeszteni. Ne akarjatok veszedelemben forgó népünknek botránkozására, ne akarjatok az ilyeneket komoly szemekkel néző ellenségeinknek ingerlésére lenni. Gondoljátok talán, hogy az ily hlü és semmirekellő dolgokkal dicséretet, tiszte47
