Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A XVIII. századi lelkészek öltözete

letet és becsületet nyertek? Legkevésbé sem! Tudomány, kegyesség, alázatosság, emberségesség és hivatali képesség a prédikátorokban a fő kellék; ezek ékesítik és teszik kedvessé a Krisztus tanítványait, nem pedig a fényelgő ruházkodás. Ki hallotta valaha, hogy valamely eklézsia előtt kedvességet nyert volna valaki az ily öltözködéssel? Az egyszerűn és tisztességesen ruházkodás semmit sem von le dicséretetekből, amíg az előbbi erényekkel ékeskedtek; és ha ezek hiányoznak bennetek, mit sem használ a fény és a pompa.

Emlékezzetek atyámfiai, hogy a néhai uralkodó VI. Károly császár, a mi legkegyelmesebb urunk és királyunk, a vallásügyi bizottság munkálkodására 1731-ben kiadott, és az ország minden megyéiben kihirdetett resoludójának 5-dik pontjában a mi superintendenseinknek kegyelmesen kötelességükké tette; „...hogy őrködjenek a nekik alárendelt szolgák szokásai fölött, és megfelelő fenyítést alkalmazzanak a törvényszegőkkel szemben...” és ezen resolutio-t mostan dicsőségesen uralkodó királynénk 1742 ben megerősítette. Emlékezzetek ezenkívül, hogy tisztelendő atyáktól, s a világi patronosuk- tól (hozzájárulván az eklézsiák vótuina is) nekem, mint superintendensnek kötelességemmé tétetett az egyházi törvények szerinti eljárás, és azoknak mások ellen megvédése. Midőn pedig egyházi törvényeink III. 52. §-a megtiltja az egyháziaknak a ruhábani bujálkodást; mind azokat, akiket illet, mint a Krisztusban atyámfiáit, testvérileg és barátságosan kérem és intem, mint a király engedelméből a superintendensi hivatallal felruházott feje a superintendentiának, a magam és az én tiszt, egyházi-tanácsom hatalmával meghagyom, rendelem és parancsolom azoknak, hogy egyházi állásuknak megfelelő egyszerű és tisztességes ruhában járni, az utálatos fényelgést szorgalmasan kerülni, s ezt a világ fiainak engedni el ne mulasszák, jelesen pedig egészen megtiltottaknak ismerjék a következőket: lásd a fentebbi 6 pontot.

E hat pont a mi tassi concessusunkon 1742. április 4-én egyháztanácsunk egyező akaratával, a ruházkodásban! visszaélés megszüntetése végett hozatott, s állapíttatott meg; és elrendeltetett, hogy azok a seniorok által minden egyháznak tudomására hozassanak. Ez meg is történt, de minden eredmény nélkül, mert számosán vannak, kik e tilalommal csak annyit törődnek, mint a haraszt zörgésével.

Fájdalmasan tapasztalván, hogy némelyek a fényűzéshez annyira hozzá szoktak, hogy még felsőbbjeiknek - kiknek esküvel fogadtak engedelmességet - rendelete és parancsával sem engedik magukat attól eltéríttetni: annálfogva most újólag tiszt, egyháztanácsommal mind azokat, kiket illet, inteni kívánok, hogy ezen levelet olvasván, a jelzett fényelgő öltözködéssel fölhagyni, azt örök számkivetésbe küldeni és papokhoz illő egyszerű, szerény és tisztességes ruházattal élni el ne mulasszák, ha a példás büntetést kikerülni akarják.

És mivel könnyen megeshetik, hogy egynémelyek az eklézsiát szokott módon vizitáló Senior és társa jelenlétében úgy mutatják, hogy fölhagytak azzal az éktelen öltözködéssel, de azok távozta után ismét a régi bőrbe bújnak: ha

48