Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVI. századi zsinatok végzései a prédikátorok öltözetéről
és ruházatuk van, elégedjenek meg azokkal. Akik gyenge - azaz „puha”, T. B. - ruhákat viselnek, a királyi udvarban vannak.”13 Magyarországi Református Egyházunk történetében döntő jelentősége van az 1567-es esztendőnek. Az a Méliusz Juhász Péter, aki a „Válogatott prédikációk” (1563) című művének előszavában magát debreceni „szegíny káplán ”-nak nevezi, lelkének teljes gazdagságával fáradozott a reformáció kálvini irányzatának elterjesztésében. Méliusz 1562 februárjában zsinatot hívott ösz- sze Debrecenbe, ahol megalkották az ún. „Rövid hitvallás”-t, amelynek már az első fejezete - túlságosan is erős szavakkal - ítéli el a római katolikus egyház szertartásait, a papi ruházatot, kij elentvén: „Miképpen Jeroboám, Izrael királya a Salamon templomának, oltárainak, ruháinak, áldozatainak és adományainak és más szokásainak jelvényeit, melyek az Áron papságra tartoztak, gonoszul és istentelenül visszaélve, átvitte Sainariaba és átváltoztatta arra az undok és rút bálványozásra, amelyet Akliáb, Jezabel és a többi királyok neveltek: úgy most e római zsibárusok, az iszonyú mise undok és rút fertőjét nyitották meg, részint a Lévi áldozó papsága romlott utánzásával, mely a Krisztus áldozó papságának kiábrázolója volt, mert a Krisztus testben megjelenvén, amaz mint árny és az igazságok lenyomata, haszontalan és erőtlen volta miatt elenyészett eszközeivel, oltáraival, ruháival, tisztulási áldozataival együtt Pál apostol bizonysága szerint.” A hitvallás a Zsidókhoz írt levél 5-11. részét hozza fel bizonyságul, valamint a Kolossébeliekhez írt levél 1. részének 11. versét, illetve a Máté evangéliuma 11. részét.14 A hitvallás szerzői cáfolják, sőt kárhoztatják az Erdélyben is tartózkodó és hitvitázó Stancarus (1501-1574) olasz protestáns teológus nézetét, aki helytelenítette a reformáció túlzásait, amikor „a pásztori és szokott öltöze teket eltörölték. Mert a pápaságban mindezekre nézve csak a visszaélést kárhoztattuk.”1'’A prédikátorok ruházatának problémája az úrvacsorái kenyérről szóló fejezetben ismét előtérbe kerül, ugyanis arra a kérdésre, hogy: „Minő öltözetben, és az oltáron vagy az asztalon kell-e a kiosztást végezni?” A hitvallás kimondja: „Jóllehet gyakorta vetélkedtünk Isten íratott igéjéből s nyilvános vitatkozás alkalmával a Lévi-féle papság ruházata és járulékai felett, mindaz- által a gyengébbek kedvéért így felelünk: Az úrvacsoráját tisztességes helyen a szentek gyülekezetében kell kiosztani. Micsoda névvel neveztessék, és miféle anyagú legyen, kő vagy fa, a hely, melyről kiosztatik, az nem tartozik a dologra; mindazáltal az oltár nevezetet, mely az áldozatnak alanya és az áldozattétel lel egybekötve van, az írás bizonysága szerint 2. Móz. 27. alakjával, levitikus céljával együtt teljesen használaton kívül kell hagyni és eltávolítani az alább elsorolt okoknál fogva. Közönséges, tisztességes ruhát kell használni, mint milyet az emberek közt s a szent szolgálaton kívül is használunk, s kerülnünk kell az ároni és pápistás öltözeteket.” A bizonyítás során a hitvallás kijelenti: „A törvény az ő függelékeivel, a lévita papsággal, ruhákkal és oltárokkal együtt a Krisztus megjelenésével eltöröltetett és megszűnt... Krisztus és az 14
