Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVI. századi zsinatok végzései a prédikátorok öltözetéről
apostolok az úrvacsora kiosztása alkalmával, mely nem oltáron, hanem asztalon ment végbe, közönséges, olyan ruhákat használtak, mint amelyet mindennap viseltek...tehát az ároni ruhákat és oltárokat mellőzni kell... Azokat, kik idegenszerű bálványozó ruhákba öltöznek, elítéli az Úr. Az ároni ruhák az ő hasznok és céljukon kívül eső idegen dolgok, tehát kárhoztatandók. Annál fogva tisztességes, közönséges polgári, nem pedig babonás és bohóc öltözetet kell használnunk a Krisztus s az apostolok példájára. Istentelenül fecsegnek az »Interim« pártolók, kik a mózesi és ároni öltözeteket, oltárokat, egyéb eszközöket, ezen emberi hagyományokat, amelyek az Isten törvényével ellenkeznek, mint a bálványokat, a kovásztalan és miseáldozatot közönyös dolognak nevezik, amelyekkel élni, vagy nem élni egyformán szabad. Mert semmi sem lehet szabados, ami Isten törvényében kárhoztattatik, úgyde a bálványok, emberi hagyományok, oltárok, bálványozó öltözetek kárhoztatva vannak az első és második parancsolatban; tehát ezek használatát megengedni nem szabad.”16 Méliusz Juhász Péter életművének legjelentősebb eredménye az 1567- ben összehívott debreceni zsinat volt, amely - Kiss Áron szerint - „határozottan és ünnepélyesen körvonalazta s megállapította századokra a magyarországi rcf. egyház alkotmányát.” A debreceni zsinat végzései kétféle formában „Magyar szövegű hitvallás”, illetve „Articuli miuores” = kisebb cikkelyek, és „Articuli maiores” = nagyobb cikkelyek elnevezéssel ismeretesek. Ilyen címmel jelentek meg a határozatok a debreceni nyomdában. A magyar szövegű hitvallás 10. pontja foglalkozik a „A tanítók öltözetiről.” A tanítók alatt a prédikátorok értendők. A 10. pontban ezt olvassuk: „Az írás, minthogy a Kamuriimok, azaz, vadok Barátok ruháját, szemfényvesztő bálványozó ruhát, idegönt, a természettől és hittől, csalóka ruhát ne viseljenek. Zoph. 1. Ezech. 14. Reg. 17. így tiltja, hogy királyokhoz, király udvarában lakókhoz deli, gyönge és fris ruhát ne viseljünk. A János öltözeti nem fris vala, bohaj szabású, teveszőrből csenált öltözeti vala, mert akik gyönge drága ruhákat visebiek Aulában, udvarban laknak azok. A tisztödhöz illendő méltó ruhát viseljen minden. A nagy gallérú ruha, hogy a farodat éri, katona deli ruha, a Prófétánál, akik igen felcseszeltetik hajókat és az idegen nemzet pogán öltözetiben gyönyörködnek, fenyegeti, jajt mond nekik. A bíró mást, a hajdú mást, egyéb mesterember mást, az ő tisztihöz illendőt viseljen. Az ó törvénybeli papoknak is volt valami különbség az öltözetekben, akikben különböztek a polgároktól, a községtől, mint azt Illyés istóriája is megmondja, minémő öltözeti és palástja volt. Hát ha tanító vagy, katona, udvar módra, deli módra cifra ruhát ne viselj. Feleségednek is hánt aljú grádicsos szoknyát ne csináltass, azt mondja S. Pál, Szent Péter, más az ő öltözetek, tisztaság, jámborság. I. Tim. 2. 9. Gyöngés fedélt - gyöngyös pártát, T. B. - se hagy viselni. Akármi szinyü ruhát viseljen a pásztor, mind jó, csak meglássa, hogy a szabadsággal ne rontson, gonoszul ne éljen, mert ura a keresztyén annak: Valamit a föld teremt, nekünk adta az Úr, I. Cor. 6. 8. 10. De meglásd, hogy 15
