Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-18 / 141. szám
— 563 — it Ezalatt javában folyt a vacsora s következett a théa. Erről volt az estély thea-estélynek nevezve s mint az eredmény mutatja, a siker fényes volt. A vendégek száma mintegy 130 volt, a kiknek legnagyobb része a legélénkebb kedélyhangulatban reggeli 4 óráig mulatott. Igen érdekes volt a tombola, melyet a kör e czélra hozatott. Volt nyolcz ambo, hat terno, egy quaterno, egy quinterno és egy tombola, ez utóbbi hat ezüst kés, Nagy István adománya; megnyerte Széke'y György. Míg a tombola-jegyeket terjesztették a leánykák s asszonyok, addig folyt a toasztok árja. Bartha István nyitotta meg ezek sorát, poharát emelve Papp Ferenczre, Gál ur pedig Nagy Istvánra, a kik a kör emelkedésének legfőbb tényezői. Szterényí József a kör jegyzőjére, Nagy Ferencz a nőkre s vendégekre, általábau pedig a brassói magyarságra emelte poharát. Majd ismét Bartha István vette át a szót, hogy Szteréuyi Józsefre ürítse poharát, a miben követte őt Papp beiencz is, utalva a megindítandó magyar lapra s kérve a polgárságot, hogy arra minél nagyobb számban fizessen elő. Szép toa.sztot mondott még dr. Vájná Gábor, mint vendég. A közönség kedélyhangulata a legjobb vjlt s ez első sorban Papp Ferenezné, Becző Imré- né, Nagy Istvánná, Józsa Ferenezné, Vitéz Károlynó és Haydu Sándorné szives közreműködésének volt köszönhető. Az estély tiszta jövedelme 35 frt 84 kr. A választmány a szives közreműködőknek köszönetét fejezi ki. A magyarországi néptanítók pártfogóihoz intézett kérelem. Mélyen tiiztet szerkesztőség! A magyar nemzet legszerényebb napszámosait, a néptanítókat, hazánk egyik nagy fia azon harezosok közé sorolja, a kiknek az a hivatásuk, hogy hazánk földjét egészen meghódítsák a magyar nemzeti műveltségnek. Megérdemeltük e már mi néptanítók ezen kitüntetést, vagy csak ezentúl leszünk arra méltókká, nem mi dönthetjük el. Csak azt az egyet vallhatjuk magunkról minden szerénytelenség nélkül, hogy napról-napra világosabban és tisztábban áll előttünk ama nagy feladat, mely reánk a nópnevelés terén várakozik, s ezért még segélyző, jótékony egyesületeink körében sem feledkeztünk meg arról, hogy a nemzeti közórzületet ápoljuk, miudenek előtt saját magunk között. Az „Eötvös-alap“ és a „Tanítók országos árva- a«m magyarországi tanítókat egyesíti, a kik" példát akarnak mutatni a népnek, hogy miként kell nemzetiségi és hitfelekezeti külömbséget nem tekintve, egymást kölcsönösen támogatni abban, hogy gyermekeinkből édes hazánknak haszonvehető derék polgárokat neveljünk és e mellett a kölcsönös jótékonyságot is gyakoroljuk. Az Eötvös alap nem más, mint főleg ama „nemzeti népnevelési egyesületeknek“ másod hajtása, melyeket nagy Eötvösünk kezdeményezett, de a melyeknek még ez idő szerint nem lehetett felviruluiok. Mi néptanítók nem engedtük a nagy eszmének teljes elenyósztését s megtettük, a mi szegénységünktől a példádéira nézve kitelhetett. Kilencz éve küzdünk az eszméért! Százakra és százakra megy már azon tanítók gyermekeinek száma, a kiket, mint egyetemi-, középtanodai-, képez- dei-, ipar- és polgáriskolai jeles tanulókat, az Eötvös- alap támogatott, és e mellett százakat segitett a tanítók özvegyei és árvái közül is. Csak a legutóbbi pünköst napján is 52 néptanítói család részesült az Eötvös-alap jótéteményéből. 2-100 forintot ösztöndíj és 950 forintot segélyösszeg gyanánt osztott ki az idén a tanítói egyesületek képviselőiből álló pünkösdi gyülekezetünk. Az ország majdnem minden egyes vidékére jutott egy jótétemény, egy-egy ösztöndíj. Vallásukra nézve volt a jótéteményesek között 24 róm. kath., 13 ág. hitv., 10 hív. hitv., 1 unitárius és 4 izraelita. Azonban bár mily szépnek lássák az eredmény, a melyet a magyarországi néptanítók Eötvös-alapja ez ideig felmutat — korántsem felelhet meg az még ma ama nagy igényeknek, melyeket a szegény tanítók és jeles gyermekeik irányában jogosan támaszthatnak Evenként százakat kell üres kézzel elbocsátanunk. A szegény özvegyeket és árvákat sem részesíthetjük a kellő támogatásban sőt azon szerencsétlen kiérdemült tanítóknak is, kik csak azért nem részesülnek az országos nyugdíj-intézet jótéteményében, mert 1874-ben már 50 éven felül voltak, csak ritkán, nyújthatunk alamizsnát. Az „Eötvös-alap“ csak az esetben teljesíthetné szép feladatát, ha azt a nemzet hű fiai kegyes pártfogásukra méltatnák s ha akkor, midőn más szent nemzeti czélokra áldoznak, egy-egy fillért juttatnának — a nemzet legszerényebb napszámosainak perselyébe — az Eötvös-alapra is. Ugyanezért azon alázatos kérelemmel fordulunk a mélyen tisztelt szerkesztőség elé: méltóztatnék a néptanítók Eőtvös-alapját kegyes pártfogásába venni s a nagy közönséget annak hazafias támogatására felhívni — s ha lehetséges, becses lapjában az Eötvös-aíap javára gyűjtést is nyitani. Az Eötvös-alapra szánt ad imáuyokat a fáradhat- lanul buzgó Örley János fővárosi igazgató tanító (ősz-utczai népiskola Budapesten) mint az alap pénz- lárnoka, pontosan nyugtázni fogja. Egyébként megjegyezhetjük, hogy bizottságunk évi részletes számadásai a m. kir. közoktatásügyi minisztériumhoz terjesztetnek fel Tóth József kir. tanfelügyelő ur ut- I ján, a ki az alap ügyét évenként több ízben személyesen is felülvizsgálja. A főrendiház reform-kérdésében mi pendítettük meg először ama népszerű eszmét, hogy a megyebeli magyar nemesség vála9zszon a főrendiházba egy-egy követet életfogytiglan, kik mint ilyen főrendi tagok az országban lévő összes magyar intelligen- cziát képviseljék a főrendiházban. Eddig Írtak a Szemlébe : Balázs Sándor, Bárczay N., Barcsay János, Beniczky Gy., gr. Bethlen N., Buda Adám, Chernél István, Dvorzsák János, gróf Eszterházy Pál, dr. Farkas Mihály, Ilanvay Zoltán Kállay A., br. Kemény Béla, dr. Koroda Pál, Lakatos Károly, gr. Majláth I., gr. Migazzi Vilmos, Majthényi L., Mikszáth Kálmán, br. Nyáry Gyula, Orczy Gyula, Porzsolt Kálmán, dr. Bein I., Reviczky Gy., Szentiványi E., légid. gr. Teleky Sándor, Vajda János, ifj. br. Vay Miklós, gr. Vay A., ifj. gr. Zay Miklós, stb. A „Szemle“ előfizetési ára : negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 forint. Szerkesztőség és kiadói hivatal : Budapest, lövész- utcza 5. szám. Gr. Zichy Imre, gr. Kreith Bela, szerkesztő-kiadók. midőn a hold ezüstsugarakkal özönlötte be a nagy parkot, odavilágitott egy padra is, hol Parenti Ugo Camieüta grófnő karcsú termetét tartotta átölelve. Cannelita végre rátalált a magáéhoz rokon lélekre. Tekintete fáuylett, midőn az ifjú fekete fürtjein végigsimitott. Ez saját verseit szavalta, mi úgy vette ki magát, mintha a távolból harang szólna. Ali, milyen szép lehetne az ólet az ő oldalán, távol a világ zajától ! Idyll, valóságos idyll. Parenti Ugo tov. ob is énekelt az ő déli egéről, kék tengeréről és das pálmaerdőiről. Pedig rendes időjárásban nem is volt annyira költői hajlamú és á poézis osupáu arra szolgált neki, hogy üres idejét betöltse vele. Hetek múltak ilyenformán. Egy napon Parenti odalépett a grófné elé és tudtára adta : — Ma haza utazom ! Mire ez hősies elhatározással azt felelte: — S én veled utazom ; szökjünk együtt! A kö tő elhaloványodott. Először történt, hogy a grófnő „eszményi“ odaadása látható alakot oltott. E szavak : „ma haza utazom“, képviselték a szikrát, mely körültök a láthatárt lángba borította. Pedig Parenti tartott a lángoktól és ősziutón félt a büntető kódextől, mely bizonyos időre terjedő fogházat mór ki arra, ki a más feleségét megszökteti. Mennyivel boldogabbak azok a regény- és hős- költemónybeli bősök! Semmi dolguk az államügyósz- szel. Fittyet hánynak neki és a világnaa. Meg is próbálta ez álláspontját a grófné előtt kifejteni, de kudarezot vallott. Carmelita nem hasonlított Boccaccio hősnőihez •, illetlen dolognak tartotta volna férjét, ennek háta mögött rászedni. Szeretni akart, nyíltan ós szabadon, szeretve lenni miudenek felett és minden áron. Tehát szó se legyen egyébről, pint a szökősről. (Vége következik,) Mélyen tisztelt szerkesztőség ! jól tudjuk, a könyörgésünk által nemes gondjainak számát csak öregbítettük, és nem is mertük volna ezt még most sem megtenni, ha nem -. enuők nagy örömmel észre, hogy a 9 év óta Csak egy-Ki hónapja annak, hogy semmiféle országos gyűjtés nem folyik a sajtóban. E szünetben, mi, kik soha sem akartunk más országos gyűjtések folyama alatt alkalmatlankodni — megkísértjük a könyörgést s esedezé- sünk meghallgatását bizalomteljesen remélvén, maradtunk Budapest, 1884. deczember 7-én a mélyen tisztelt szerkesztőség alázatos szolgája az „Eötvös-alap“ gyűjtő közpouti-bizottság nevében Peterfy Sándor, elnök. Közöljük e hozzánk érkezett felhívást s örömmel, készségesen adunk helyet a kérelemnek. Lapunk elfogadja az Eötvös alapnak szánt adományokat, azokat nyilvánosan nyugtázni s fenn jelzett pénztárnokhoz juttatni fogja. A czél nemes, hisz azoknak gyermekei, árvái és özvegyei része sülnek segélyben, kik egész életüket a nepuevelés szent ügyének áldozzák tel. Ajánljuk e kérést azon t. közönség kegyes pártfogásába, mely soha sem késett nemes filléreivel nagy czélok előmozdításához hozzájárulni. A szerkesztőség. Fölhívás a magyar úri közönséghez! A „Szemle“ megindításakor kijelentettük, hogy kizárólag a legelőkelőbb magyar úri osztály szamára szerkesztjük lapunkat oly czélból, hogy a magyar nemességnek, gentrynek érdekeit támogassuk első sorban. Reméljük, hogy a uemesi osztálynak, a gentrynek minden tagja méltányolja és előmozdítja törekvésünket. Társadalmi és irodalmi közleményeink érdekességét azzal növeljük, hogy mindeme, valamint sport közleményeinket is a legelőkelőbb osztályok tagjainak tollából adjuk. Gazdasági rovatunkban pedig vállalat-terveket, eszméket és hasznos apróbb ismertetéseket adunk, melyek osztályunkat érdekelhetik. Általános szemle és Nővilág rovatainkban időszerű és érdekes eseményeket közlünk, hogy a „Szemle“ ne legyen fölösleges, hanem hézagot pótló olvasmáuy. Ezen kívül a „Szemle“ minden száma szép képeket hoz. A „Szemle“ a nemzeti önállóság, az ősi erkölcsök, a hazafiui erények előmozdításának hirdetője kíván lenni. E czélok elérhetésének előmozdítását az igen tisztelt olvasók intelligensebb részétől várjuk. Reméljük, hogy a hazafiasán gondolkodó előkelőbb közönség e törekvésünket támogatni fogja, különösen ma, midőn annyira vagyunk utalva az ősz* szetartásra, Postaügy. A közmunka- és közlekedési in. kir. minisztérium, a íöldmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériummal egyetértőleg, a gazdasági tudósítások beküldésére kölön levelező lapokat adott ki. A közönséges levelező lapok papírjából készült ezen levelező lapok a közönségeseknél négyszerte nagyobbak, háromszor összehajthatók, úgy, hogy összehajtva alakjuk a közönséges levelező lapokéval egyenlő; a czimoldalon — pedig egy benyomott viola színű 2 krajczáros levéljegygyel vannak ellátva. A gazdasági előadók és gazdasági egyesületek ezen levelező lapokat a íöldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumtól kapják — oly czélból, hogy azokat a szükséghez mérten, oly egyének közölt oszszák szét, kik őket ezen levelező lapokon a vetések állásáról és egyáltalán gazdasági ügyekről, hivatalos használatra értesítik. Ezen levelező lapokat tehát bárki adhatja fel, czimzettjük azonban, csak közgazdasági előadó vagy gazdasági egyesület lehet, tartalmuk pedig csak gazdasági ügyre vonatkozhatik. Erről a kir. postahivatalok azzal értesittetnek, hogy ezen levelezőlapokat az említett föltételek I mellett1, akadalytalanul vegyék fel és továbbítsák«\ -------------" I VEGYES HÍREK. GEplarsntett oláh izgató. Nagy-Szebenfierrökt. io én tárgyalták Bar its György, az „übservatoriulu szerkesztőjének sajtőpörét, a ki legújabban államef- lenes izgató czikkeket irt. Az esküdtek verdiktje egyhangúlag felmentő volt s a bíróság az állam- ügyészséget a perköltségben elmarasztalta. Halálos játék. IIk községben f. hó 3-ikán este egy baznai gyűltek össze a legények s játszottak. Legtöbb mulatságot okozott nekik, hogy kötélen húzták fól magukat a mestergerendára s az ott elhelyezett fakanalat fogukkal vették le. Ez a nem kis erőt kívánó produkczió már többekuek sikerült, mikor Domoszlai Ignáczra került a sor. Fölhuzódott ő is, de visszaereszkedés közben oly szerencsétlenül esett le, hogy szörnyet balt. A M. T. Akadémia Könyvkiadó Vállalata a következő értesítést bocsátotta ki: A Könyvkiadó Vállalat 1884. évi folyamából e hó végén következő munkák küldetnek szét: Az első (történelmi) sorozatból : Thierry Amadé : Elbeszélések a római életből az V. században. A uyugoti birodalom végső napjai. Fordította dr. Öreg János. A második (irodalmi) sorozatból: Taine : Az angol irodalom története. Fordította Csiky Gergely. IV-ik kötet. A bamadik sorozatból: Concha Győző: Újkori alkotmányok: I. kötet és Levergne Leó: A mezőgazdaság Angliában, Skócziában és Irlandban. Fordította Beksics Gusztáv. E szerint az e)ső és második sorozat aláírói ez évi illetményüknek ez alkalommal csak a felét kapják. Ebhez képest az évi díjnak is csak fele, azaz az első sorozatért 2 írt 40 kr, a második sorozatért 1 fit 90 kr kiváutatik be tőlük. A harmadik sorozat pártolói az egész folyamot veszik, és fizetnek érte 3 frt 80 kit. A még hátralevő kötetek (Mao-carthy; Korunk története. Fordította Szász Béla, I sö kötet; Dante Pokla, Fordította Szász Károly) a jövő év első hónapjában fog szétküldetui. A vállalatot, melynek az Akadémia méltán tulajdonit egész nemzeti művelődésünkre kiható fontosságot, az aláírók és az összes magyar közönség figyelmébe és pártolásába ajánljuk. Nagy áldás. November 22-óu Miskón Sáyer Juliánná nevű hajadon, bárom leánynak adott életet. Es ez a derék hajadon nem jut fejkötő alá? — kérdi a „P. fi.“, melynek tudósitásn után közöljük e rövid hirt. 102 éves kisasszony. Zuaim melletti Niklovitzban f. hó 12-én üminpelte Slatinszky Anna kisasszouy 102 ik születésnapját. A kisasszony testileg és lelkileg még teljesen egészségnek örvend és tisztán emlékszik ítjusága élményeire, pedig bizony „a képzelet sebes szárnyú sas, elfárad mégis, mire odaér l" Anna kisasszony szemet és hallása is csak je-
