Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-29 / 36. szám
— 145 Tehát kétszeresen. Csekélységnek tűnik az egész, de valéjában nem az, mert a jogtalanul szedett vámok éven át szép összegre rúgnak, de azonkívül is minden igazságtalan eljárásnak elejét kell venni. A megye közönségeTelhivta már e körülményre a közlekedési miniszter figyelmét, tőle kérvén orvoslást. A miniszter leküldötte a panaszt elintézés, illetve véleményadás végett Brassómegye alispánjá- jálioz. Az alispán bizonyára megvizsgálta az ügyet, mielőtt a miniszternek erről jelentést tett volna, de konkrét eset hiányában, a sérelmet orvosolni nem tudja. Van vádló, ki vádat emel, van vádlott, ki a vádat tagadja, de nincs tanú, ki azt erősítse. A miniszter a brassómegyei alispán válaszát leküldötte lláromszékmegye közönségéhez feleletül a hozzá felterjesztett kérvényre s ime mit tesz a törvényhatósági közgyűlés? -- — — — Egy hatalmas semmit. Elég konkrét esetnek tartja állítását s ez alapon kéri az ügy elintézését. Tárgyalja, hogy Brassó városa nem fordítja a vámot arra, mire szer- ződésszerüleg fordítania kellene, tárgyal mindent, csak konkrét esetet nem akar vagy nem tud felhozni, hogy kiktől s mikor szedetett kétszeres vám. Pedig ez a tulajdonképeni konkrét eset, ez volna bizonyíték, ezt kéri Brassómegye alispánja, mert e nélkül nem tehet semmit. Hiába állítja a közgyűlés, hogy Brassómegye alispánja nincs feljogosítva kételkedni a közgyűlés határozatában ezt különben Roll Gyula alispán nem is tette, ő csak bizonyítékot kért s ezt egy törvényhatóságtól is szabad kérni. A kérdés reánk nézve igen fontos s én nem azért jrom e sorokat, mintha a brassói alispánt akarnám védeni, hanem irom azért, mert véleményem szerint ez a módja annak, hogy a létező nagy bajt ele- nyésztessük. Álljon elő, kitől a kettős — tehát jogtalan — vám szedetett, — vegyen fel az erre ille- illetékes hatóság jegyzőkönyvet az illetőkkel s tegye át igy az ügyet Brassómegye alispánjához s én biztosíthatom az illetőket, hogy ennek haszna lesz. Igen szép, ha valaki bizonyos ügy mellett szép beszédeket tud tartani, de ez még nem elég, tenni is kell valamit, hogy azt, mit beszédében kifejtett, érvényre is juttassa. Ez véleményem, ki ellenkezőt gondol s más módon véli orvosolni a bajt, szóljon hozzá. Egy földbirtokos. Vidéki levelezés. A törvényhatósági közmunkaügy falun. Papolcz, 1884. márc2Íus 26. Mottó: „Adjátok meg azért, a mi Császáré, a Császárnak; és a mi Istené, Istennek.“ Máthé, XXn. rész, 21. vers. Nem passzióból szólalunk fel, mert mi azt jól tudjuk, nem csak Jézusnak már idézett szavaiból, hanem polgári kötelességünkből folyólag is, hogy azt, a mivel hazánknak községünknek, törvényhatóságunknak, tartozunk, meg kell minden panasz nélkül fizetnünk. Hanem szólalunk fel azért mert midőn tartozásunkat erőnkhöz mérten kifizettünk — akkor a mikor — és úgy a mint épen követel- tetott és igy jogosan tudjuk, hogy azzal nem tartozunk; még is mindezen által jogtalanul azoknak újra leendő megfizetéséért zaklatunk; a méltó fel- gerjedés vesz erőt rajtunk és jogosan tehetünk felszólalást. Engedje meg a tekintetes szerkesztő ur, most már nagyon is elérkezett annak ideje, hogy eszedet valami komolyabb dologra is fordítsad, ne csak mindég kártyára és szerelmi kalandra. Gondólkodjál minden felett, Cezar, — folytatá felkelve székéről — mi történjék Tiepolival szemben tanúsított eljárásoddal s tudd meg, mire szánták magukat hívei. Fáradt vagyok már s nyugodni akarok; egy nyolczvanhárom éves öreg embernek ily felizgató jelenetek után nyugalomra van szüksége, hogy a ruganyosságukat vesztett erőket ismét egyensúlyba hozza. Jó éjt, gyermekek! Holnapig mindenesetre itt maradtok, mert nagyon könnyen várhat reátok titkon egy hajós, hogy egy tőrdöfós- sel boszulja meg rajtatok vezérök halálát; de fedelem alatt minden megtámadtatástól biztosak vagytok. Jó éjt! A két fiatal ember kezet csókolt az aggastyánnak és tiszteletteljesen kisérték a terem ajtajáig. — Igaza van, — kezdé Giovanni, mikor már egyedül voltak, — jobb, ha az éjét már itt töltjük ; itt biztonságban vagyunk minden titkos bosszúálló elől. Cezar helyeslőleg intett s egy magas íámlányu széket vont a kandalló elé. Giovanni követé példáját s mellé ült. Egy ideig csend uralkodott a tágas tei’emben. Giovanni szeretetteljes aggodalommal nyugtatá szemeit öcscse szép arczán, mig ez komoran bámult a kandalló lángjai közé. Végre is Cezar szakitá meg a csendet: — Láttad azon vad tekintetet, melylyel Nerina hátrált előlem, mikor közeledtem hozzá ? Ki hitte volna, hogy a bárányból farkas lehet, hogy a ga- lambszelid szemek igy szikrázhatnak a gyűlölettől ? hogy becses lapja hasábjain, községünk törvényhatósági közmunka ügyeire, egy futó pillantást vetve, egy pár sort Írhassunk. Azt hiszszük, nincs boszantóbb mint az, midőn oly tartozások fizetésére kényszerittetünk, melyet tisztán tudunk, hogy lelkiismeretesen ledolgoztunk és megfizettünk és mégis mindezekért daczára szánandó anyagi állapotainknak most évek múltán zak- lattatunk. Ez annál rosszabban esik nekünk, mivel nem a mi hibánkból ered. hanem másnak mulasztása, eljárása, hivatali kötelesség nem, vagy méltánytalan teljesítése, hogy ne mondjuk kényekedve és önkénye miatt kell ezen rövidséget szenvedni; és pedig nem egyeseknek csak, hanem e község lakói legnagyobb részének. Ha már nincs e községnek tiz oly lakója, ki uton- utfélen ne panaszkodnék ezen eljárás ellen. Ezen nagymérvű rendetlenségek büntelenül mindennap ismétlődnek: tétlenség, rendetlenség és önkényuralom alakjában. Tudjuk, hogy hol keresendő a baj kutforrása, de hiába, mert minden panasz ad akta tétetik, melynél fogva ma Papolcz község lakói alkotmányos hazánk védfalain kívül oroszországi módra abszolút hatalom alatt nyögnek, melyhez még csak a, kancsuka szükséges. S nincs ki e hatalom alól felszabadítson ! . . . A már elmondottak után térjünk át tárgyunkra, mert hisz ez is világosan igazolja azt az abszolút hatalmat, azt az égbe kiáltó igazságtalanságot, mely nálunk divatban van. E község lakói a törvényhatósági közmunkát (az utóbbi időkig) a Bodza-krasznai útvonalon teljesítették, a megyei szabályrendelettől eltérő módon az 1877-től 1882. évekig bezárólag; és pedig úgy, hogy igás közmunkát is, kézi közmunkával róhattak le. A természetben ledolgozott munkát, volt az igás vagy kézi, az útszakasz megnyitásával megbízott Schampek nevű mérnök vette számba. Nevezett mérnök ur eljárása ellen annak idejében számtalan volt a panasz, mely alól ugyan mindenkor kisiklott, de ezt a papolcziaknak máig is érzi a zsebe. Az utmunka-vezetők nagyobb része csalás miatt elcsapatott. Az ottani rendetlenségek összezavarták a közmunka-lajstromot és ma az 1879. évi közmunkával azt sem tudjuk, hogy állunk, — mert a község elöljárósága is számtalan rendellenességet követett el, úgy a későbbi években természetben és megváltás utján lerovott közmunkatartozásokkal együtt. Két községi lakos elég tárgyilagosan a dolgot megyénk közszeretetben álló alispánjának elpanaszolta s kérte is az egyenkénti leszámolást. A vizsgálat a leszámoláson kívül megtörtént, s habár tudjuk, hogy a törvényhatósági kimutatás szerint, az 1879 évre egyetlen krajczár közmunka-birság büntetéssel sincs előírva községünk; mégis a köz- ség jegyzője nagyobb összegű hátrálókot mutatott ki, habár tudjuk, hogy a panasz beadásakor egy jókora nagy összeg volt kezelő közegeknek kezében, kik azt csak a panaszbeadása után szolgáltatták be: mégis az illető kiküldött által az egyénenkénti beszámoltatás mellőztetett. Nagyobb mérvű kételyeink vannak mégis mindazonáltal, hogy máig is a felhajtott pénzek nincsenek illetékes helyökre beszolgáltatva. Ugyanekkor jón k látjuk konstatálni, hogy úgy az 1883. mind az 1884. évi közmunka előírás nem a megyei szabályrendeletnek megfelelőleg van kidolgozva. Abból csak úgy brevi manu több igás napszámot képező gazdának marhája csupán paszMegfeledkezett minden illemről, minden szűzies szégyenérzetről, daczolt a doge haragjával — annyira szereti azt a férfit, kit ma megöltem. Hiába volt minden, ő a haldokló kedveshez akart rohanni. — Úgy látszik, Tiepolí valami szerelmi italt adott be neki, — válaszolt Giovanni, — mert különben teljesen lehetetlen volna, hogy veled szemben mást von előnybe és ekkor is egy férfit, ki náladnál húsz évvel is idősebb s kinek haja már deresedni kezd. Ez csak bübájosság által lehet’ séges. — Hisz az ördög azokban a szerelmi varázslatokban, mit a vónas8zonyok árusítanak, de én nem ! — viszonzá kedvetlenül Cezar. — Elhiszem, hogy neked erre soha sem volt szükséged. A szép Dandolo Cézárnak csak mutatkozni kell valahol s minden szív feléje repül, — mond Giovanni, s hangjában valami irigység is volt ekkor. — De azért — folytatá — hidd el, hogy vannak bűvészi eszközök, melyek az ellenkező nőszivet is meghódíthatják. — Talán kísérletet tettél ezekkel már s igy tapasztalatból beszólsz ? — kérdó hitetlenül mosolyogva Cezar. — Nem, öcsém ! — mond, fejét rázva Giovanni — nem ón ! Reám nézve minden nő közönyös . . . csak . . . csak egy nem — Nerina! . . . Bár képes volnék életemet adui birhatásáért, még sem akarnám soha szerelmét megnyerni, mert tudom, hogy te szereted őt, édes Cézárom, s hogy ha ő nőd lesz, akkor utad egyengetve van a doge trónjáigCezar meg volt hatva a testvéri szeretet ezen nyilvánulásától s melegen szoritá meg bátyja kezét. szióból kihagyatott. Ezen állításunkat igazolja a községi törzskönyv és számtalan más adat, a mire felhívjuk az alispán ur becses figyelmét annyival inkább, mivel e tárgyban a vizsgálat alkalmával a megbízott közigazgatási közeghez panasz adatott be; az eredményt várva-várjuk. Veritas A közönség köréből.*) Sepsi-Szentgyörgy, 1884. márczius 20. Tek. szerkesztő ur ! Egy rendellenes ügyben bátorkodom szives engedőiméből b. lapját igénybe venni. A kóborló czi- gányok szerfeletti elszaparodása nem lehet városunk érdekében, Újabb időben pedig ezek száma borzasztó módon gyarapodik. Az utczák telvék czi- gányokkal, a járdákon élig lehet közlekedni, annyi az ott ülő czigány, kik azután kunyorálva szaladgálnak a járó-kelő után. A házakban ogy czigány a másiknak adja a kilincset s ha véletlen nyitott ajtóra találnak valahol, ott a mi jó czigányaink bizonyára nem tagadják meg magukat. A rendőrség egész nap az utczán van s mégis mindeddig ez ügyben mi sem történt. Ezért bátorkodom felhívni ez utón a t. főkapitány ur szives figyelmét ezen körülményre s kérni oly intézkedést, mely a czigányok ily nagy mérvű elszaparodását lehetetlenné teszi. A főkapitány ur bizonyára fog rendelkezni az eszközzel, mely czélra vezet s ezt igényeli a város polgársága. Ha idegen jő városunkba, bizonyára megijed a sok czigánytól vagy legalább is odaképzeli magát Törökország valamely nyomorult fészkébe , hol a kunyorálások oly nagy divatban vannak. Azt hiszem, szerény felszólalásomnak lesz sikere, a mennyiben a kapitányság ez irányban intézkedni fog. Ki is maradtam egyébiránt tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Egy polgár. VEGYES HÍREK. Meghívó. A 8.-8zentgyörgyi jóiékonczólu nőegylet 1884. márczius 29-én, szombaton a városház dísztermében fillórestélyt rendez. Tárgysorozat: 1) Nyitány; előadja a helybeli zenekar. 2) Népdalok; éneklik Nagy Leona és Nagy Anna kisasszonyok. 3) Szavalat; Kelemen Anua k. a. által. 4) Hegedű- kettős; előadják Kozma István és Kozma Gábor urak. Táncz. Belépti dij 20 kr. — Karzat 10 kr. Kezdete 7a/, órakor. A n. ó. közönség pártolását kérik Bogdán Andrásné, Kelemen Lajosné háziasz- szonyok. Requiem volt ma a helybeli róm. kath. templomban a korán elhnnyt kilyóni Székely Jánosért. A nemesszivü özvegy zágoni báró Szentkereszty Anna ez alkalommal néhai férje nevére h'ilyén községi szegény tanköntelesek ruházattal ellátására egy 500 forintos alapítványt tett. Ily “’kegyes adomány leg méltóbban örökíti meg bárkinek emlékét. A nemes bárónő még égő fájdalma enyhítéséhez járuljon a kicsinyek hálája, a nagyok elismerése, *) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a szerk. — A sors egyenlőtlenül bánt velünk, — folytatá Giovanni. — Egy és ugyanazon órában láttunk napvilágot s a szerencse tulhalmozott téged, mindent számodra tartván vissza. De azért én hozzád tartozom, mint az árnyék a fényhez; s ha melletted állok, annál erősebben tüunek ki előnyeid, torzalakom annál szebben tünteti elő sugár termetedet, és az én idomlalan satyrikus arczom a legélesebb ellentéte apollofejednek. . . . Cezar közbe akart szólni. — Nem, ne szakíts félbe, Cezar; hiába vesztegetnéd szavaidat, ha ezt megvitatni akarnád. Ha tükröm nem is mutatná nekem, hogy csúnya torzalak vagyok, akkor is tudnám ezt, mert leolvasnám a nők arczárói, hogy a természet engem legrosz- szabb kedvében teremtett. Torzalakom miatt kénytelen vagyok lemondani a szerelem boldogságáról, de még ama nagy becsvágy is, mely a gyermek legszebb álma volt, az is csak légvár maradt mint férfiúnak. Alakom kizárt mindenünnen, de én nem törődtem vele ; más utón véltem a köztársaságnak szolgálni. Felfogásom éles, nyelvem gyakorlott vala, hires nevet is viseltem s a mellett sokat tanultam. Részt akartam venni ama küldöttségben, mely épen Pá- risba, a franczia király udvarához volt menendő, de a signoriában sajnálkozólag vállat vontak e kérésemre, értésemre adva egyszersmind, hogy a köztársaságnak nagy gondot kell forditnia arra, miszerint külföldi követei már külsejük által is tiszteletet parancsoljanak s az általuk képviselt államnak tekintélyt szerezzenek. (Folytatása következik.)
