Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-21 / 69. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. G9. szám. Szombat, junius 21. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat^ közművelődési és szépirodalmi lap. ^Mlegrjelen-ilî: HeterOcint háromszor: Kedden, Osü.törtölcön. és Szombaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, föpiacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők Előfizetési är helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 írt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsbeti: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Politikai szemle. Diplomácziai szakítás Anglia és Hollandia köet. Ez a nagy esemény hihetetlenül hangzik ugyan, de az anyag erre nézve már nyolcz nap óta fennáll. Granville május 31-én a hollandiaiaknak ultimátumot küldött. Már most a választól függ, vájjon nemzetközi jog szerint a viszonyok a két állam közt megszakitottak- uak fognak-e tekintetni. Anglia az ultimátumban meglehetős fennen beszél. Most nem oly nagyhatalommal áll szemben, mint Francziaország, hanem csak egy „alluviál áradmánynyal“, a mint Hollandiát nevezik. Az ügy állása a következő: A mult év vége felé Szumátra sziget mellett Nisero angol hajó Suuderlaudból, fedélzetén 30 emberrel, hajótörést szenvedett. Ez utóbbiakat a tenomi rajah elfogta. Egyikük a fogságban, a Tenom folyó egyik szigetén, mintegy 10 mértfőldnyire a folyótól fölfelé a rajah székhelyétől, meghalt. Három fogoly beteg, a többiek szükséget szenvednek, a mióta konzervált tejük és kétszersültjük elfogyott. Az elfogatás népjogellenes volt. Anglia tehát Hollandiához fordult, a rajah szövetségéhez, azzal a kérelemmel, hogy a szabadonbocsáttatást kieszközölje. Hiába. A vazall kifogásokkal élt, azt kivánta, hogy egy angol alattvaló Szingaporéból személyesen jelenjen meg s bizonyos összeget nyújtson át. A hollandi kormány látta, hogy a rajah viszályt akar felidézni Anglia és Hollandia közt, melynél csak ő maga nyerne. Ez értelemben fogalmaztatott meg azon távirat, melyet Hollandia május 9-én Bylandt gróf követe által Londonban átnyujtatott. A sürgöny ellenzi Anglia szándékolt beavatkozását. A beavatkozás, mondja ez, politikailag felkaszuálhatatlan volna, mert rontó hatását mindenütt éreztetné, a hol a gyarmatok aggodalmukat fejezik ki a rablások iránt. Angliának ezen beavatkozása Atsinhoz való viszonyát is megnehezítené. Az atsini rajah tudni fogja, hogy a jövőben brit alattvalók elfogatása elég arra, hogy üzelmeket idézzen elő. Az angol kereskedők elfoga- tásának veszélye ugtalanitó módon fog emelkedni. Ezenkívül nemcsak Angliának érdekei fognak ez által szenvedni, hanem a többieké is. Mert a törzsfőnökök haszouforrásul fogják tekinteni azt, ha rablásaik folytán valamelyik állam közbelépését idézhetik elő. A király kormánya tehát a királynő kormánya által javasolt közvetítést a viszályok elintézésére nézve nem fogadhatja el stb. — A sürgöny továbbá figyelmeztet arra, hogy az atsini főnökök csak a holland felsőség szoros érvényesítése folytán kényszerithetők engedékenységre. Újabb hadjárat haszontalan volna, mert a rajah a foglyokat egyszeráen az ország belsejébe hurczolhatná, de azt reményű a kormány, hogy Tenom és a szomszédos tengerpartok ostromzárolása által czélját el fogja érhetni. Ez ostromzárolás korlátozná a szabad kereskedelmi mozgalmat, de hát Holland kára oly nagy lesz, mint a többi államoké. — A sürgöny azzal a megjegyzéssel végződik, hogy a holland kormány a közvetítési javaslatot oly barátságosan magyarázta, ahogy az hozzáküldetett. A holland kormány azonban csalódott Anglia jóakaratában. Midőn Madagaszkár szigetén Francziaország angol alatvalókat bántalmazott, Anglia jó képet csinált a rossz játékhoz. Hollanddal szemben azonban ily tekintet szükségtelen. Granville ^ tehát a ^holland kormánynak egy május 31-iki sürgönyben ugyancsak megmossa a fejét s tanácsokat oszt a gyarmati politikára nézve, mely Szumatrában követendő volna. A kárpótlási összegről szóló beszéd csak mese. Az elfogatás valódi oka abban rejlik, hogy a szabadon hagyatás által a vámkorlátok elvetését érje el, melyet a holland kormány kikötői körül vont. E körülmények közt Anglia jogosnak* hiszi a beavatkozást s annak javaslatát, hogy Hollandia az atsini kikötőkre vetett kereskedelmi korlátozásokat hagyja abba. Ő Fe’sége kormánya, mondja Granville, az önök hivatalnokának jelentéséből azon meggyőződést vonja le, hogy a már 13 év óta folytatott háború Atsinnal nem érhet véget, ha a németalföldi közegek a kereskedelemre vetett korlátozásokatjnem oldják fel. E korlátozások azonkívül az 1824-iki szerződés megsértése is, melyben Hollandia Angliával szemben kötelezte magát,'Miogy a benszülöttek kereskedelmi forgalmát a két kormány kikötőivel és viszont semmikép sem fogja megakadályozni. Különben a két kormány közegei egyformáu törekedjenek arra,; hogy a rabszolga-kereskedésnek véget vessenek. A király levele a szultánhoz. Ferencz József ki- rily sajátkezű levelet intézett a szultánhoz, a leg- szívélyesebb kifejezésekkel mondva köszönetét a trónörökös pár iránt Konstantinápolyban tanúsított szívélyes vendégszeretetért. A levelet Calice báró uagykövet adta át a szultánnak. A szerb-bolgár konfliktus elintézve. A német birodalom és Ausztria-Magyarország intervencziójának a szerb bolgár konfliktus ügyében teljes sikere volt; Bulgária immár kész a szerb igényeknek eleget tenni. Még csak formai kérdésekben nem jött létre a megállapodás, mely azonban minden órán várható. Az egyiptomi konferenczia. Az egyiptomi Uonfe- renczia julius 10. és 15-ke közt ül össze. Hogy London vagy Konstantinápoly lesz-e az értekezletek színhelye, még nem bizonyos. A megállapodás Francziaország és Anglia közt véglegesen létrejött. Az iratok kicserélése tegnapelőtt történt meg. A Suez-csatornára vonatkozó egyezség egy külön konferencziának sikere lesz. Ez a kérdés különben, mint más forrásból jelentik, nem intéztetett még el. Attól félnek ugyanis, hogy Oroszország követelni fogja a Dardanellák semlegességét, illetőleg a Suez-csatornával való egyenlővé tételét, úgy, hogy ismét napirendre kerülne a keleti kérdés. A Francziaország által tett konczessziót illetőleg azt hírlik, hogy Ferry ünnepélyesen kötelezte magát, hogy Francziaország semmi esetre sem fogja meg- szállani Egyiptomot 188S-ban, mikor az angol csapatok ki fognak onnan vonulni. Gladstone azt reméli, hogy ezzel megnyeri a parlament beleegyezését az egyezségbe. A választások furcsasága. A választásokon áttekintve, úgy rémlik az embernek, mintha bizonyos logika volna bennük, mintha bizonyos irány bontakoznék ki a pokoli zsivajból. A részek egy egészbe futnak össze. Eötvös megbukik bárom helyen. Hát nem úgy látszik-e ez, mintha igy együvé volna ez összegondolva ? . . . Mintha az összes népnek mégis volna egy esze. Pedig nincs. Egész sor szomorúan nevettető példa van az ellenkezőre. Elég ezek közül csak egyet említeni. Bölöny Sándor három évvel ezelőtt megbuktatta Tisza Kálmánt az ugrai kerületben nagy szavazat- többséggel. Bölöny Sándort most ugyancsak abban a kerületben megbuktatta Beöthy Aldzsi nagy szavazattöbbséggel. Hát mi következik ebből ? Az-e, hogy Beöthy Aldzsi nagyobb ember Tisza Kálmánnál ? Vagy az, hogy a fölséges nép még sem ette a bölcseséget kanállal. » De hát ilyen az a „legtökéletesebb államforma“ : a parlamentárizmus ! * Soha sem volt még Magyarországon hat párt, mint most. Szabadelvű, mérsékelt ellenzéki, függetlenségi, pártonkivüli, antiszemita és nemzetiségi párt. S niég ez sem elég. Megválasztatott Dobránszky Péter. A „Nemzet“ sietett őt nyomban kihajítani a szabadelvű pártból. A „Pesti Napló,“ „Egyetértés,“ „Függetlenség“ pedig örömmel sietett őt beiktatni a szabadelvű pírtba. E szerint Dobránszky Péter az első pártnólküli. O lesz a jegeezedési pont. Ebből válik majd a hetedik párt. S Rohonczy Gidának tulajdonképen ezzel fog kezdődni nagyobb szabású parlamenti szerepe. Hogy t. i. ezt a pártot nem fogja engedni a Házba jönni. „P. M.“ A megválasztott képviselők névsora. I. Mérsékelt ellenzékiek. Apponyi Albert gr., ifj. Ábrányi Kornél, Ábra* hámfly Gyula. Balogh Géza, Beöthy Ákos, Berger Ignácz, Ber- nátli Dezső, Bessenyey Ernő, Bethlen Gergely gróf, Bittó Bóui, Bottlik Lajos. Dessewffy Kálmán, Deutsch Lipót. Eruuszt Kelemen, Eszterházy Andor gróf. Farkas Elek, Fényvessy Ferencz, Fröhlich Gusztáv. Gaál Jenő (pécskai), Grünwald Béla, Gullner Gyula, Goda Béla, Gyapay Dénes. Hertelendy Ferencz, Hevessy Bertalan, Hodossy Imre, íloránszky Nándor, Horváth Lajos, Huszár István. Imrich János, Inkey László, Ivády Béla. Jakabfy István. Kaiser János, Károlyi Sándor gróf, Keczer Miklós, Kinszky Jenő gróf, Kovács Albert, Kovács Károly. Lázár Mihály, Lesko István, Liptlwtf, Béla báró. Mártonft'y Károly, Molnár Antal, Mihályi Péter. Nagy István. Pantocsek Rezső, Pongrácz Adolf gróf, Pulszky Ágost, Pulszky Ferencz. Sághy Gyula, Siskovich Tamás, Steinacker Ödön, Szatliraáry Király László, Szemző Gyula, Szentivá- nyi Árpád, Szilágyi Dezső, Szily László. Teleky Samu gróf, Tolnay Gábor, Tomcsányi László. Vesztei- Imre. Wenckheim Frigyes gróf. Zay Adolf, Zselénszky Róbert gróf. Összesen 66. II. Függetlenségi pártiak Almásy Sándor, Ányos Tivadar.
