Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-21 / 69. szám
— 275 — MóUó a győzőkhöz és frigyestársaik az elvhű és passzivitásukkal fennen dicsekvő oláh passzivista uraklioz. A ki nem hiszi, kérdezze meg tőlük, ha i£v volt-e i Egy magyar. Válasz az „Egy vizsgálat után“ czirnü közleményre. (Folytatás és vége). Mondja továbbá : „Az első osztály vizsgáján jelen sem volt. Ez igaz, de ezt éppen azon törvény- sértésnek köszönhetem _ és még B0kan mások 7 hoyy az I-ső népiskolai csoport vizsgálata vasárnap f; 10 órakor már végbe ment, mely idő alatt pedig nálunk minden jó keresztyén a templomban szokott lenni! Azért is sem adó-, sem pénzügy-, sem tanügy-őr a törvények s az újabb rendelet szerint, a híveket az isteni tisztelettől hivatalos teendőik végzése által, nem szabad hogy visszatartsa! Az első osztálybeli vizsgálat eredményének meg- tudása, vagyis czikkiró ur szerint: „a mindentudó- ság, mindenütt jelen valóság“ onnan ered: hogy ezen osztályt és valamennyit a szorgalomidőn át többször meglátogattam, a vizsgálati szakértőket s magát a tanítót is kikérdeztem a magas tanfel- ügyelői megengedés végett; mivel továbbá az ille- tőt működésében ismerem, s nem egy vizsgálatát hallgattam már végig : ez okokért az ismert tanító vizsgálata tényleg dicséretes volt. „A néptanítóból lett pap“ kifejezésre csak azt jegyzem meg. hogy a rendes tanfolyamokat, s bizonyítványaimban a részletes osztályzatokat, vizsgálat okmányát is: nem póttanfolyamokon szereztem, és nem protekczió utján nyertem! Czikkiró ur ezt tanácsolja: „Jobban megbecsül hetué egykori szolgatársát.“ A mi valakinek megbecsülését illeti: én kor, rang, állás különbség nél kül meg szoktam becsülni mindenkit, ki a becsü- lésre méltó és érdemes! De az oly egyént, ki b év óta alattomosan áskálódik ellenem ; ki tudomás szerint: ravasz simándi-csuszó, mint a kígyó, ki egy ízben már köböl búzával, más alkalommal 25 o. é. forinttal, önző czéljai elősegítéséért le akart kenye- rezní : engedelmet kérek, az ilyet nem becsülhetem, de megvetem. A mi pedig a „szolgatársat“ illeti, épen mivé 18 év óta csak szolgának, csatlósnak ismertem, ki a néptanítók egyleti szakügyének terhes szekerét — a sok lelkes tag közül különválva — mint ultra- montán maradópárti, nem előre, de hátrafelé taszi gálta: tiszttársamnak sem ismerhetem el, hanem csak szolgának. Ama jó tanácsot pedig: „éljen békében volt és mostani szolgatársával“ — fájdalom, 8 évi kifárasz tott türelmem után addig igénybe nem vehetem inig nemtelen fegyvereket látok villogtatni kezében mig csak saját énjét helyezi a tanügy fölé, mig haladást, javulást nem látok : addig csak olyan kalappal köszönhetek, mint a milyennel nekem is köszön ! Nem tehette ezt meg tiszti elődöm sem, kit öregsége éveiben, napjaiban annyit sértegetett, keserített ; nem tehették ezt háromfalusi pályatársai sem, kik őt, mint feltolakodott dicsvágyó szolgát elnöki székükből rég száműzték ; nem tehették meg ezt őszintén közelebb álló tanitótársai sem, kikkel szemben hatalmi állásánál fogva térd- s lejhajtást parancsolt. A rokon8zenvet, tiszteletet nem lehet senkitől kierőszakolni, hanem önként kell ennek és kölcsönösen keletkezni. Egyébiránt az a hiresztelt békéte- lenség nem oly mérvű, hogy e miatt az egyház, a község, az iskola és közügy szenvednének. No már annyira csak nem megyünk ! A kicsinyes személyi ügyet nem szabad senkinek a közügy ellen irányozni vagy annak fölibe helyezni. „Harminczkét éven át szolgálja a magyar tanügyet.“ Szegény magyar tauügy! ha ily kezekbe lennél letéve, mi lenne akkor belőled egy félszázad alatt! ? És te, boldog Pürkerecz, ezen áldásos nemtő szellemét, tényleges észlelhető vívmányait, befolyását 23 évig élvezhetted ! Persze, ezen „magyar tanügy“ szolgálatának keretében van az ötvenezer forintos erdőper is; annak keretéből ragyog ki a gyémánt fényű, önzetlen tiszta jellem, az önzéstelen, kristálytiszta hazafiság, a kifogástalan helyes irály, a mély tudomány, a jeles nevelészeti oktatási szakkészültség. Mi tagadás benne, mindezen sok szép tulajdou a magyar tanügynek sokat és Pürkerecznek kivált nagyon sokat használt!! Jó lenne azért az ilyen kiérdemült derék nemzetnapszámosnak még tágasabb tért nyitni, — például Brassó városában, hol három nemzetiség él egymással, hogy „a magyar tanügyet“ ott is s még nagyobb sikerrel szolgálhatná. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor nyugodt lélekkel ajánlhatom, hogy az illetőnek bokros érdemeiért adassák a teljes nyugdíjnál még 50%-kal több nyugalom évi pénz; s igy, ha titkos szavazásra kerül az ügy, bizonyos vagyok benne, miszerint azt kevés kivétellel egész Pürkerecz megszavazza. „A tiszteletes ur, mint lelkész és gondnoksági tag, utasítsa, oktassa keresztyéni szeretettel.“ Készséggel tenném én azt, de hát fájdalom, nincs kit plitatni sem tanácsqsal, sem kalácscsal, gém szedette!. Mert a mit Sanyika meg nem tanult, azt Sándor többé meg nem tanulja már, sőt el sem is fogadná: igy tehát az egész fáradság csak falra lányt borsó lenne. Hiszen nem oly rég fejezte ki tudtommal már két nyilvános gyűlésben: a) „legyen igy“; b) „én egymagám többet tettem, minta Bar- czaságon több pap.“ Az ilyen elbizakodott egyénen nem foghat ja jó szó, nem kivált az ón igénytelen tanításom. Őtet csak protekczióval kell továbbra is dédelgetni, akkor meg fog történni tudtommal ujab- san még harmadszor is, hogy megyei főnökével szembe száll 5 tanú előtt és arczátlanul követel igazolhatlan dolgot; mit az illető főnök, vagy akarta, vagy nem, vissza kellett hogy utasítson. Az ilyen, instálom, nagyon szófogadatlau tanítvány, ezzel — mint illusztráltam — alig boldogul még fő tanító tanügyi mestere is: hát egy egyszerű falusi pap ?! No ezt, ha felhevül, talán még arczul is legyinti, mint a tót pap az ő esperesét. „A pürkereczi ág. ev. egyház, az ottani állami iskola, az a derék magyar község százféle érdekei kívánják, hogy önök ott a nép előtt jó példával járjanak s a nép ezt látva, dicsőítse az istent.“ — Biz ezek nagyon szívhez, lélekhez szóló komoly szavak! De hát fájdalom, arról én nem tehetek, ha az ág. ev. egyház érdekeivel szemben s a törvény ellenére az illető még igy is nyakunkra tolakodik s ott ragad és nem akaţ; helyet adni nálánál hiva- tottabb egyénnek, mint ugyancsak zeneismeret nélkül kántáló. Ki tehet róla, ha a protekcziótól alig ment fel- terjesztés a tanügy kárára —• a jeles és kitűnő helybeli tanítók mellőzésével — köztük az érdemet- lent helyezte a tanügy élére; hol miatta csak úgy döczög a gondnokság tanügyi nyikorgó szekere, csak úgy hemzseg irályi, nyelvtani s helyesírási hibáktól annak gyarló jegyzőkönyve ; ha az állami iskola érdeke s a tanfelügyelői vélemény szerint csakis ilyen fővezér s peedagogus és igazgató kezében virulhat a tanügy legjobban ? Ki tehet róla, ha „a derék magyar község százféle érdekei“ közé tartozik az is, hogy a protekczióval elkényeztetett matador törvénytelen korcsmái züg-gyülést tartat és saját érdekében 8 tagtól igazolványt csikar ki illetéktelenül, — hogy humbugjait még tovább is űzhesse ? Ezek mind olyan szép és jó példaadások, melyeket egytől-egyig részletesen körülírva be tudok bizonyítani, de a melyektől, ily szárazon előadva is, az ember szive, lelke csak úgy buzdul, dagad, emelkedik, lelkesül! Mindezek mellett azonban — akarjuk, nem akarjuk — meg kell hogy vigasztaljon az a tudat, miszerint: igy kívánja ezt nálunk „a magyar tanügy“, Pürkerecz „százféle érdekei“, no meg aztán még maga a megye tanfelügyelője is! Fejér Gyula. VEGYES HÍREK. A király julius elején három napra Polába megy hadi tengerészetünk nagyobb szabású gyakorlatainak megszemlélésére. A felség az idő legnagyobb részét hajón fogja tölteni. Alsó-Magyarországba csak augusztus végső vagy szeptember első napjaiban fog a király 3—4 napra érkezni, de hogy mely napon érkezik Temesvárra és mikor látogatja meg Aradot, eddigeló még nem volt megállapítható, — Az őszi nagy gyakorlatok szeptember 9 én kezdődnek és ezekre hivatalos Milán a szerb király, de Temesvárra nem. Julius második felét és augusztus hónapot Ischlben fogja ő felsége tölteni és valószínű, hogy a német császár itt augusztus 9-én vagy 10-én ismét meg fogja látogatni. Értesítés- A helybeli ref. Székely-Mikó-kellegium- ban a nyári közvizsgálatok sorrendje következő: Junius 22-ón (vasárnap) d. u. 4—7-ig műének, szavalás és torna-vizsgálat. Jun. 26-án (csütörtök) d. e. 8 —12-ig az I. gymn. oszt., d. u. 2—6-ig az előkészítő oszt.; 27-én d. e. 8—12-ig a II. gymn. oszt., d. u. 2—6-ig a 111. gymn. oszt.; 28-án d. e. 8—12 ig a IV. gymn. osztály közvizsgálatai tartatnak meg, melyekre a t. szülőket (gyámokat), a tanügy és a kollégium iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az igazgatóság. Szász Károly s a brassói magyar ev. egyház. A brassói magyar evang. egyházközség tanácsa mél- tóságos Szász Károly duuamelléki helv. hitv. püspök úrhoz a következő üdvözlő iratot menesztette: Méltóságos ur ! A brassói ág. hitv. ev. magyar egyháztanács, midőn értesül azon kitüntetésről, mely Méltóságodat a duuamelléki helv. hitv. ev. püspöki székbe való emeltetése által érte, megemlékezik Méltóságodnak azon jóindulatú buzgóságáról, mely- lyel az erdélyi magyar evaugelikusok érdekeit az 1874. évben mint miuiszteri biztos fáradhatlanul munkálta s mind a mai napig szivén hordja, és ezen emlék által indíttatva érzi magát Méltóságodnak ezen kitüntetéshez teljes szivéből szerencsét kívánni. Fogadja Méltóságod szívesen e szerencseki- vánatot tőlünk, kik maradtunk Méltóságo diráut — Brassó, 1884. évi junius hó 18-án. Teljes tisztelettel a brassói ág. h. ev. magyar egyháztanács: Moór Gyula, elnök. Józsa Mihály, egyht. jegyző. A medvék a papolczi erdőn oly rendkívüli garázdálkodásokat visznek véghez, mely páratlanul áll idáig talán. E hó 16-án odavaló Bede Ferencz- nek egy nagy igavonó ökrét délben a közcsordában a „Közpusztáján“ annyira Összetörte, hogy le kellett ütetni. Hogy meg nem ölhette, a pásztor reá lövése tartotta vissza. E hó 18-án ismét a „Közön“ déltájt oly dolgot követtek el a maczkók, melytől az ember ereiben felforr a vér : négy darab marhát (Török József, Duczuj Pável, a másokat még nem tudják kié) megöltek, többet megszaggattak ; az egész csorda vad futásban keresett menedéket, mely miatt több marha máig sem került vissza. Erről mielőbb többet. Egy szavazat a királyra. A dabasi választásnál egy jól fölborozott paraszttól kérdi a választási elnök: „Kire szavaz?“ „Az atyaistenre“ — „Arra nem lehet, mondá a választási elnök, mert az nem választó, tehát nem is választható.“ „Akkor hát tessék beírni a vótumomat Ferencz Jóskára, a királyra, — mondá a paraszt nagy gangosán megpödö- rintve bajuszát, — kisebb emberre nem adom a voksomat.“ A furcsa szavazat persze nagy derültséget okozott a jelenlevők közt. Választási apróság. Szegeden történt a választások alkalmával. Egy tanyai polgártárs nagyban fejtegette hasonszőrű társa előtt, hogy már csak azért sem szavaz a „jobb pártra“, mert sok pénzt szavaz meg az ágyukra, és szörnyűség! — egy lövés 10 forintba is belekerül! Bamba kend, felel vissza a polgártárs szörnyű tűzzel, hát hogy kerülne az a lövés olyan sokba, mikor maga tudja kend, hogy annak, a ki sütögeti, milyen kevés’bére van ! Farkasok Nagy-Lorna és Kő-Lorna községek vidékén a farkasok mód nélkül elszaparodtak s rettegésben tartják a lakosokat. Folyó hó első napjainak egyikén egy ordas bemerészkedett a községi szolga konyhájába s összemarczangolta a gazdasz- szony és a 13 éves fia kezét-lábát, mig végre a szomszédok riasztották el. Ugyanekkor megkondult a vészharang a negyed órányira fekvő Kő-Lorna községben és kiáltások hangzottak, hogy a farkasok a juhnyájra törtek. A botokkal és vasvillákkal a mezőre futó férfiak elé borzasztó látvány tárult. Tizenegy farkas a legnagyobb vakmerőséggel a három juhászt megtámadta, azokat össze-visszamarta és 46 juhot széttéptek. A rabló fenevadak közül csak egyet sikerült agyonverni, a többi elmenekült. Dynamit merénylet templomok ellen. Génuából jelentik: Hallatlan merényletet követtek el városunkban. Ismeretlen gonosztevők kezei a DellTm- maculata templom homlokzatának két fülkéjébe robbanó patronokat tettek és éjféltájt felrobbantották. Szörnyű volt a detonáczió, mely álmából felriasztotta az Assaroti-utcza összes lakóit. A templommal szemköztös házak ablakai mind bezuzódtak. Leírhatatlan zavar keletkezett a házakban, mert senki sem tudta az első pillanatban, hogy mi történt. Az utczára szaladók látták a nagy pusztítást, melyet a robbanás a templomban véghez vitt. A homlokzat egészen össze volt rombolva és a kövek behullottak a templom belsejébe is. Egy nagy, nehéz kődarab ép az alamizsnás perselyt zúzta össze. — Csaknem egy időben, a Sau-Lorenzo székesegyház ellen is hasonló merénylet történt. Itt azonban, mert a templom homlokzatán nem volt alkalmas hely, egy szomszédos házon helyezték el a robbanó csóvákat. A székesegyházban nem esett nagy kár s a házban sem, de a robbauás óriási rémületet okozott. Mint a vizsgálat kidenté, a gonosztevők a dynamitot (mert az volt a robbantó szer mindkét esetben) nagyon alacsonyan helyezték el s az explozió inkább csak az utczai kövezetei tépte meg, semmint magát a templomot, de azért a szemközti házak is megsérültek. Irodalom. „Vezérfonal a kincstári postahivatalok pénztéri kezelésére vonatkozólag“. A hivatalos adatok alapján összeállította Deák Imre kir. postatiszt. Ez a czime azon csinos kiállítású szakmunkának, mely Bernstein Márk kiadásában S.-Szentgyörgyöu megjelent. A mű valóban szükséget és hézagot pótol s mint ilyen minden postatiszt és postamester részére igen nagy előnynyel bir. Táblázatokban adja legkönnyebb áttekintését a postai pénzek kezelésének, a mi az illető hivatalnoknak nagy köny- nyebbségére leend. A müvet különben maga az igazgatóság is ajánlotta és igy fölösleges azt nekünk még jobban ajánlani. Ara 50 kr. A „Pesti Hirlap“-ot, mely ez idő szerint a legtartalmasabb magyar napilap, s mely a legkiválóbb publiczistikai és szépirodalmi erőket egyesíti maga körül, melegen ajánljuk a magyar olvasó közönség pártfogásába, mint oly demokratikus lapot, mely nem szolgál egy pártot sem, csak a magyar állam és nemzet ügyét s e szerint mindenki pártkülönbség nélkül élvezheti. A „Pesti Hírlap“, tekintve nagy terjedelmét — mindennap tizenhat, vasár- és ünnepnapokon husz-huszonnégy s hétfőn és ünnepek után is tizenkét oldalon jenik meg, ma a legolcsóbb lap is. Negyedévre 3 frt 50 kr; eey hóra 1 frt 20 kr; tehát csak 20 krral drágább, mint a legkisebb néplapok, melyeket terjedelemre négyszeresen múl felül. Gazdag napirovatain kívül folyton két regényt közöl; naponkint két-három tár- czát hoz; színházi, távirati és napihir rovata bővebb, mint a legnagyobb lapoké, melyekkel jól őr- tesültség dolgában is kiállja a versenyt. Benne a,
