Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-06 / 51. szám
— 202 — tattunk és Ínséges napok nehezedtek ránk. Ennek oka, mert kormányunk az ország gazdasági érdekeinek, a földmivelés, ipar és kereskedelem fejlődésének, valamint a hitelügy szervezésének törvényhozási és közigazgatási feltételeit megalkotni elmulasztotta. Az orbaii választókerület ellenzéki pártjának szeryezkedése. Az ilyefalvi kerület példájára f. hó 4-én az orbaii kerület ellenzéki érzelmű választói szintén tömörültek és párttá szervezkedtek. A szervező gyűlés Kovásznán volt, mely ez alkalommal ismét egészen megélénkült. A választóközönség igen tekintélyes számban jelent meg; — több mint 200 választó gyűlt a nagy terembe, mikor a központi végr. bizottság kiküldöttei, Veress Gyula elnök s Szterényi József a teremben megjelentek. Délután 3 órakor Veress Gyula elnök az értekezletet csinos beszéd kíséretében megnyitván, felhivta a jelenvoltakat, bogy párttá szervezkedjenek s mint ellenzék alakuljanak is és eszközöljék a kijelölést. Erre a jelenlevők közbekiáltással elnökké választották Deák Károly, alelnökké pedig Miskol- czy Lajos tekintélyes birtokosokat; jegyzőkké: Mátyás Miklóst és ifj. Ugrón Jánost. A párt ekként meg lévén alakítva s az elnök elfoglalván helyét, felhívja a gyűlést a központi végrehajtó-bizottság választására ; ki is kiáltattak azonnal nagy lelkesedés közepette elnökké Csia György, tagokká: Deák Lajos (Kovászna), Csutak Ferencz (collector Kovászna), De breezy Ferencz (Zabola), Cseh Imre (Gelencze), Biró Gyula (Zágon), T a- más Károly (Barátos), Csekme Ferencz (Páké) ás Szörcsei Gábor (Szörcse). A lelkesedés igen nagy volt s Csia György alig juthatott szóhoz, mikor megköszönve a belé helyezett bizalmat, kifejtette, hogy ezen központi végrehajtó bizottságon kívül alakíttatni fognak községen- kénti végrehajtó bizottságok, melyeknek elnökei egyszersmind tagjai lesznek a központinak. Ekkor a Kovászna községi végrehajtó bizottság alakítása következett. Megválasztattak közfelkiáltással : elnökökké Gazda György és Deák Domokos; tagokká: Vén Sámuel, Mélik Bogdán, Kovács József (mészáros), Csutak Péter, Rákossy József, Pótsa Mihály, Vencz István, Butyka József, Csutak József, Butyka Károly, Zsigmond Sándor, Csutak Ferencz (asztalos), Kovács Péter, Butyka Lajos, Butyka Boldizsár, Gecző Ferencz, id. Becsek Imre, Kovács Lajos, Forró Zsigmond, Csutak Ferencz (Deés), (Vén Imre, Vájná Domokos, Kovács József, Mirese Lajos, Zsigmond Tamás, Vájná Károly. A párt ekként végleg megalakulván, a jelölést eszközölte. Mikor Veress Gyula ajánlotta jelöltnek Kovács Károly ügyvédet, szűnni nem akaró él- jenbe tört ki a közönség. Egy küldöttség a jelöltet meghiván, ez meg is jelent és riadó éljenekkel fogadtatott. Gazda György értesítette a kijelölésről, kérvén, nyilatkozzék itt a választók zöme előtt, vájjon elfogadja-e a mérsékelt ellenzéki párt részéről a jelöltséget. N E R I N A. — Történeti beszély, — (Folytatás) — Ne zavartassa el magát közeledésem által, — mond Camilla ; — elég hely van itt mindkettőnk számára. Nerina némán engedett a felszólításnak s hiába keresett szavakat illő viszonzásul, képtelen volt egy betűre is. Delejesen vonzá őt a szép idegen ; de mikor látta, hogy ez fürkésző tekintettel vizsgálja arcza minden vonásait, mindinkább elkomorodott. — Ily kedvesnek s bájosnak sohasem hittem volna ! — suttogta halhatatlanul Camilla. Majd rendezve gondolatait, megszólitá a komoran ülő leányt: — Ön avatoncz-ruhát visel, mikor teszi le az esküt is? . . , — Soha ! soha ! — kiáltá Nerina. — Ments isten, hogy mint apácza töltsem életemet! . . . — Miért tartózkodik tehát a kolostorban és viseli ezt a ruhát ? ~.Mert ■— — s itt megakadt. Habozott, vájjon közölje-e egy egész ismeretlen lénynyel sorsát ? . . . De szive úgy vágyott egy résztvevő kebel után, melynek elpanaszolhassa, mily igazságtalanul bánt vele gyámatyja s mennyi szenvedésnek van kitéve a kolostor falai között, s bár Camilla még mindig némi bosszúsággal nézte őt, mégis vonzalmat érzett iránta.-- Csak kényszerből vagyok itt — kezdé azután, mellőzve habozását; — nagybátyám s gyámatyám száműzött e kolostorba ; mert . . . mert — nem akaFeszült figyelem mellett kezdett szólni a kitűnő jelölt s pedig következőképen: „Tisztelt polgártársak! Rendkívül megtisztelő azon bizalom nyilvánítása, melylyel ez alkalommal az Orbai választókerület ellenzékének értelmisége részéről a jövő országgyűlésre a képviselőjelöltség elfogadására felhívni raél- tóztattak. E megtisztelő felhívásra hazafiui kötelességemnek ismerem ünnepélyesen kijelenteni, mikép önök uraim, az ellenzéki politikai hitelv képviseltetése végett velem parancsoltak, s én kötelességemnek ismerem engedelmeskedni. Ha a magyar nemzet alkotmányos életének az utóbbi 9 év alatti történelmére rá tekintünk, mindenek előtt azon sajnos meggyőződésre jutunk, hogy a közérzület őszintesége és tisztasága feláldoztatott politikai önző érdek gyámolitására, ezen felül pedig azon sajnos tapasztalatot tükrözi vissza, hogy évről-évre újabb, nehéz adók hozattak be, a régiek felemeltettek, a vám, illeték, bélyeg és a közterhek minden fajtája felcsigáztatok, az adóbehajtás szigora növel tetett, az államjavak részben eladattak, és mindezek daczára az államháztartás még sem rendeztetek. Terhesiti mindezeket még az is, hogy az ország közgazdászati érdekeinek, a földmivelés, ipar és kereskedelem fejlődésének, valamint a hitelügy szervezésének törvényhozási és közigazgatási feltételei megalkotása elmulasztatott, és ezen mulasztások által az ez idő szerinti rendszer hazánkat, annak földbirtokos, iparos és kereskedő népét súlyos anyagi helyzetbe sodorta. Sajnos, de mindnyájan érezzük, hogy az ez idő szerinti szerencsétlen politika a haza, nemzet és társadalom életében elszegényítő és erkölcsrontó irányával elviselhetlen beteges társadalmi bajokat idézett elő, melyet súlyosít még az is, hogy ezen rendszer önhibája végzetes erővel hajtja a hazát és nemzetet a tönkrejutás felé. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek feltétlen feladata, nekünk pedig legszentebb kötelességünk, legmagasztosabb honfiúi tisztünk; ugyanezért kedves kötelességemnek ismerem ismételten kijelenteni, mikép a jelöltséget köszönettel fogadom, igyekezni fogok annak idejében programmbeszédemet is megtartani, s addig is fogadják e nyilatkozatomat a nyilvánított bizalom zálogául. Végül kötelességemnek tartom ünnepélyesen kijelenteni, hogy ha a választásnál a választók többségének bizalma engem megtisztel, úgy a képviselőséget minden körülmény között elfogadom.“ Szavait gyakori helyeslések szakították félbe s mikor beszédét 'bevégezte, ismét oly lelkesedésbe tört ki a közönség, hogy annak eredményében kételkedni sem lehet. Kovács Károly járásában általános tisztelet- és szeretetnek örvend; részt vett s vesz mindenben, mi a nép javát előmozdíthatja s e jelöltség is csak a hálás székely nép köszönetnyilvánításának és az igazi érdem elismerésének tekintendő. Az ellenzéki szellem, miként az egész megyében, úgy az Orbai kerületben is igen nagy, megmutatta ezt az értekezlet. A nép lelkesülése igen nagy, kü- könösen a birtokos osztály vesz tevékeny részt az ellenzéki elvek győzelemre juttatásának harczában. Orbai. rom kezemet nyújtani egy férfinek, kit ő számomra kiszemelt. — S gondolja, hogy sokáig birja az ellenállást ? . . . Nem hinném, hisz a kolostori élet oly gyűlöletes ön előtt — kérdő Camilla s szive dobogása is csaknem elállt. — Ha szabadságomat csak engedékenység árán válthatom meg, akkor életem utolsó perezéig maradok. Camilla szemei csillogtak. — Hát annyira gyűlöli Dandolo Cézárt ? — — Hogyan ? ön mindent tud ? — szakitá őt bámulva félbe Nerina. Camilla mosolygott. — Hogyne tudnám én azt, a mit Velenczében már a madarak is csiripelnek a háztetőn. — De ön adósom maradt egy felelettel. Gyülöli-e Dandolo Cézárt ? — Igen, gyűlölöm őt, mert boldogságomnak áll útjába. — És az ön boldogsága: — Tiepoli Lorenzo. Nerina arczait hirtelen rózsapir futotta át s megragadta Camilla kezeit. — Ön ismeri szivem titkát, — könyörgött neki, — beszéljen valamit róla. Beszéljen, szóljon, az isten is megáldja. Látta őt? Kigyógyult sebéből? Kinek van több reménye a dogéi székre, neki, vagy Dandolo Cézárnak? — Ön sokat kérdez egyszerre, signora! Először tehát láttam őt nagybátyám, Foscari Cosimo esküvőjén. . . . — Milyen volt külsője ? Tekintete sötét, vagy élénk-e ? Beszélt vele ? — vágott közbe türelmetlenül Nerina. — Úgy látszik, kigyógyult egészen sebéből; lépése oly erős, tartása oly büszke és határozott, mint talán még soha. De igen keveset beszélt. Homlokát az egész idő alatt sötét redők szántották át s Brassói iparos ifjak egylete. (Vége.) Fontos kérdést képez a választandó darab maga is. És lám a brassói iparos ifjak műkedvelői tudtommal eddig egyetlen oly darabot sem választottak, mely műkedvelőknek leginkább megfelelne. Oly darab, mint a „Csalódások“ (Kisfaludy) határozottan nem műkedvelőknek, de még másodrendű színészeknek, sem való. Ép úgy állunk a „Czigány“ és a „Cserebogár“ czimü darabokkal. Először hosszú darabot műkedvelőnek választani nem szabad, mert nem képes lekötni annyira a hallgató figyelmét; másodszor énekes darabot csak is az esetben lehet választani, ha rendelkeznek a műizlésnek megfelelő énekessel. Mert rossz ének a különben legjobban előadott darab hatását is teljesen lerontja. Műkedvelők részére legalkalmasabbak rövid, de csattanós vígjátékok, esetleg bohózatok, a minőkkel irodalmunk elég bőven rendelkezik. Részemről leg- czélszerübbnek tartom s különösen ez esetben, midőn a szereplő nappal testi munkával van elfoglalva s csak estéjét szentelheti szerepe betanulásának, ha a munka mennél inkább megoszlik, azaz a szereplők száma mennél nagyobb, hogy annál kevesebb jut egyre. Ez pedig leginkább volna elérhető egy felvonásos darabok által, minő egy estén kettő volna előadható. Ez könnyű is és hatásos is. A rövid szerepet könnyebben tanulhatja meg a szereplő, mint a hosszút s alakításait is sokkal inkább sajátíthatja el. Ez volna szerény véleményünk az iparos ifjak egylete működéséről s annak tagjai által rendezni szokott műkedvelői előadásokról, s csak igen örven • denénk, ha az érdeklettek ezt fontolóra véve, ekként cselekednének is. De mielőtt e sorainkat be- fejeznők, a kifogásolt czikk egy igen lényeges pontjára kell visszatérnünk s ez azon része, hogy a jelzett előadástól a brassói élite közönség teljesen távol tartotta magát. Ezen magában véve oly csekélynek látszó megjegyzés oly fontos, hogy engedje meg a t. olvasó, ha ennél kissé hosszabban időzünk s oly dolgokat hozunk a czikk keretébe, melyek talán nem ide tartoznának. Sajátságos jelenség az, hogy nálunk Magyarországban még mindég bizonyos kasztszellem lengi át a társadalmat. Az iparos osztály teljesen magára van hagyatva, attól az intelligenczia távol tartja magát. Mi oka ennek s mit okoz ez? . . . Oka nagy részben iparosaink szellemi hátramaradása s eredménye a társadalom- s államfelbontó mozgalom şzitâsa — a szocziálizmus. A politikai világot nagyban foglalkoztatja e kérdés, mert ha ez egyszer annyira elharapódzik, veszélyessé fog válni s kiírthatlan is. Nem fogjuk kutatni ennek mélyebb okait, de annyit határozottan állítunk, hogy a szo- cziálizmus terjedésére nagy befolyással van az az elzárkózottság, mely a műveltebb közönség részéről az iparos-osztály irányában észlelhető. A szegény iparosnak seholsem nyílik alkalma művelődni, a társasági szabályokhoz simulni, mert ha már be is jut valamely intelligensebb körbe, ott bizonyos hidegség fogadja, melytől önmaga is visszariad s mi természetesebb annál, hogy visszavonul innen. Ez természetesen fokozatosan gyülölsóget szít azon osztály ellen és még lassan-lassan növekedik ezen feén nem is láttam mosolyogni. A mi pedig a dogéi széket illeti, úgy különfélék a vélemények. Az egyik azt hiszi, hogy a nemesség többsége mellette lesz, mig a másik kétségesnek tartja a győzelmet Dandolo Cézárral szemben. Mindenesetre a Moro- sini s Foscari családok szavazatai fognak dönteni s e perezben még kétséges, hogy ők hova vonzanak. Nerina Camilla lábaihoz veté magát. — Térdeimen könyörgök önnél, signora, ha van befolyása rokonaira, érvényesítse Tiepoli javára. Camilla kissé idegenkedve tekintett a fiatal leányra, ki szenvedőleg emelte könytelt szemeit hozzá. — Ily fiatal és mégis oly becsvágyó ! Hát oly irigylendő szerencse önnek, ha dogaresse lehet? . . . Nerina tagadólag zárta fejét. — Nem a külső fény és nagyság az, mi engem lelkesít. Lorenzo oldalán inkább lennék a legszegényebb kunyhóban, mint másnak oldalán a világ legbüszkébb trónján. De egy doge hatalma messze terjed és én már előre is reszketek, ha az Cezar kezébe lesz letéve, mert tudom, hogy akkor csak úgy hagyhatnám el e kolostor falait, ha őt az oltárhoz kisérem, azaz — soha! — Az orvosok minden reményt feladtak már, nagybátyja s gyámja élete csak napokig terjedhet még s halála önt szabaddá teszi. — Oh, nem! Neki joga van kinevezni uj gyámatyámat s ő bizonyára Cézárt fogja kinevezni. Camilla elsikoltotta magát. — Cezar az ön gyámja ? — Ő lesz ! ... De én nem félek ettől, ha Tiepoli Lorenzo lesz Velencze dogeja. — És azt hiszi, hogy ő parancsára meg fognak uyilni ön előtt a kolostor kapui ? . . . (Folytatása következik.)
