Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-29 / 48. szám

190

litva a Jókai fogadtatásához és bankettjéhez, hová a választók már hetekkel azelőtt verbuválva voltak, hova a szolgabiró hatóságilag és a községi pénztárak terhére rendelte ki a fuvarokat, hol a községek elöljáróságai szolgabiró aláírással ellátott, hivatalos nyomdában készült felhívásban lettek a megjelenésre megidézve, — pártunk értekezlete fényes és tekintélyes volt.

A gyűlés folyamáról felvétetett következő jegyzőkönyv.

Az ilyefahn választókerület ellenzéki pártjának folyó évi április hó 27 én tartott szervezkedő gyűlésének jegyzőkönyve.

Jelen vannak :

Aldobolyból: Gál Ferencz.

Angyalosról: Böjté Ferencz, Dénes Barabás, Forró András, Imreh Albert, Imreh Sándor.

Árkosról : Balogh József, Barabás Sámuel, Bencze András, id. Danes Dániel, ifj. Danes Dániel, Danes Pál, Géléi András, id. Göncz Mózes, Incze Gyula, Könte Dénes, Nagy Károly, Sebestyén Ferencz, Tegző Ferencz, Tóth Mihály, Veress Áron, Veress Dániel, Veress Lajos.

Bikfalváról: Bene György, Bikfalvi Lajos, Böjthe József, Darabont Ferencz, Dónáth Mihály, Magyari István, Páljános Zsigmond, Zoltáni András.

Bodokról: Fodor Zsigmond (felső), Orbán Ferencz.

Étfalváról: Hatházi Kálmán, Péter Ede.

Gidófalváról: Balogh László, Benkő László, Benkő Pál, Csiszár Pál, Csulak Ferencz, Csulak Mihály, Jancsó László, Jancsó Sándor, Kölcze László, Kövér József, Nagyhegyi Vitályos Antal, Óvári Antal, Pirpart Sándor, Tóth István, Vass Dénes, Vitályos Antal, Vitályos Béla, Vitályos Dénes, ifj. Vitályos László, Zajzon Zsigmond, Zsigmond Ferencz.

Ilyefalváról: Baczoui József, Bede János, Benkő János, Benkő Sándor, Farkas György, Gazda István, Kovács Ferencz, Sándor Albert, Zöld Ádám, Zöld István.

Káinokról: Bedőházi József, Kovács Mózes.

K i 1 y é n b ő 1 : Molnár Balázs, Székely Gergely, Székely György.

Kőrispatakról: Balló Lajos, Bedő András, Bedő Mózes, BedŐ Sándor, Tibád Lajos.

Lisznyóból: idősb Barabás Antal, id. Bedő Károly, ifj. BedŐ Lajos, Damó Sándor, Jakó András, Jáni Ferencz, Jáni József.

Magyarosról: Fodor Mihály, Kiss Károly, . Veress Gergely. V

Nagyborosnyóról: Bartha János, Biró Elek, Kónya Balázs, id. Kónya Mihály, Szabó János, id. Szabó Lajos, Szabó Tamás, Veisz Mór.

Szacsváról: Bede László, Bérde Ferencz, Budai Ferencz, Csórja Pál.

Szemerjáról: Bartha Sámuel, Demes Péter, Farkas István, Füleki Mózes, Hamar Lajos, Kovács Domokos, Nagy Károly, Serester Ferencz, Szabó Dániel.

Szentkirályból: ifj. Farkas Sándor, Imre Mihály, id. Kerekes Ferencz, KÍ3 András, Kis DóN E R I N A.

— Történeti beszély, —

(Folytatás)

Giovanni fölemelkedett helyéről s tiszteletteljesen csókolta meg Camilla szép kacsóit.

— Cezar nem fogja elmulasztani, hogy személyesen adja elő kérését, s ha ön teljesíteni fogja azt, akkor ő azt a rajta egykoron elkövetett méltatlanság elégtételének fogja tekinteni, — mondá, magát illedelmesen meghajtva s távozott.

Camilla szive hevesen dobogott s e szavakkal nyomta mellére kezét:

— Nem ámítasz el engem mézes szavaiddal, hamis Giovanni! . . . Majd megtudom én, ha szemben fogok állani Cézárral, vájjon csakugyan számítás és becsvágy, vagy pedig szerelem ösztönzi-e őt Nerina elnyerésére.

Ezóta türelmetlenül várta Camilla Cezar látogatását, de nap nap után mult, s egyidejűleg múlni kezdett reménye is.

Már az ötödik nap is beállott. Camilla ismét ott ült hímzőasztala előtt, várva a vendéget; feszült figyelemmel hallgatózott, ha nem közelednek-e léptek s a legkisebb zajnál összerezzent.

Előtte kis zsámolyon ült öreg dajkája, rendezve a hímzés számára az arany s ezüst fonalakat és beszélve mindenféléről, csakhogy úrnője komor gondolatait elűzze.

— Nemsokára dél van ! — szakította meg Ca • milla a beszédet, mialatt egy pillantást vetett a homokórára, melynek felső részében már csak alig volt nehány homokszem, — és ő ismét nem jött el 1

nes, Kovács Áron, Kovács Mihály, Sükösd Albert, Sükösd György, Vaska Elek.

Szotyorból: Lőrincz János.

Uzonból: id. Dánőr Károly, ifj. Györbiró János, Incze Kálmán, Kósa Ferencz, Kuti János, Pün- kösti József, ifj. Pünkösti Lajos, id. Szőcs Dénes, Tana György.

Z alánból: Fűzi József, Józsa András, Kolcza Károly, Koncza Ferencz, Koncza Károly, Nagy Károly, Séra Albert, id. Séra Lajos, Sára László.

Zoltánból: Czivék András.

D. Veress Gyula ecsetelvén az általános politikai helyzetet s utalva a mai értekezlet czéljára, üdvözli a jelenvoliakat s felhívta őket pártelnök s jegyző választására.

Közfelkiáltással a tanácskozás vezetésére s pártelnöknek kikiáltatott Székely Gergely, jegyzőnek Szterényi József, a „Nemere Határszéli Közlöny“ felelős szerkesztője.

Elnök elfoglalván elnöki szőkét, emelkedett hangú beszédben köszönte meg a bizalmat s felhívta a közeledő nagy fontosságú választásokra a székely nép hazafiságát.

Ez után a szervezkedés kérdése tárgyaltatván, melyhez többen hozzászóltak, határoztatott:

1. Választassák egy az összes választási ügyeket vezető s az összeköttetést mind az orsz. Budapesten székelő végrehajtó bizottsággal, mind a községenként szervezendő végrehajtó bizottságokkal közvetítő intéző bizottság.

Ezen intéző bizottság középponti elnökéül D. Veress Gyula, vidéki elnökéül Seethal Ferencz, a bizottság tagjaiul Bedő Károly (lisznyói birtokos), Gazda István (ilyefalvi birtokos), Incze Kálmán (uzoni birtokos) és Nagy Károly (ügyvéd és szemerjai birtokos) választattak meg.

Az értekezlet feljogosítja egyszersmind ezen intéző bizottságot, hogy magát a szükséghez képest a községenkénti végrehajtó bizottságok megalakítása után kiegészithesse.

2. Minden községben az intéző bizottság közvetítésével a párthivekből önálló közjogi végrehajtó bizottság alakítandó, melynek tagjait maguk a községi párthivek fogják saját kebelükből választani. Ezen végrehajtó bizottság állandó összeköttetésben áll az intéző bizottsággal s onnan veszi utasításait.

3. A megjelent párthiveket az intéző bizottság már előre is a szervezendő községi végrehajtó bizottságok tagjaiként küldi ki, mint az ügy apostolait, a párt érdekeinek győzelemre juttatása ügyében minden tőlük telhetőt elkövetni.

4. Az intéző bizottság utasittatik, hogy az orsz. végrehajtó bizottságnak általános tájékoztató jelentést tegyen s mind a jelöltetés kérdését, mind pedig a szervezkedés tovább fejlesztését azonnal vegye foganatosításba.

Az elnök meleg szavakban mondván köszöuetet a jelenvoltaknak a nagy lelkesedésért s további rendíthetetlen kitartásra buzdítván őket, a gyűlést feloszlatta.

Kelt S.-Szentgyörgyön, 1884. április 27-ikén tartott gyűlésből

Szterényi József, Székely Gergely,

p. jegyző. pártelnök

Látod, igazam van, régi szerelmünk minden emléke már rég kihalt kebléből.

— Sőt ellenkezőleg! ő tartózkodik a látogatástól, mert még mindig nem feletjheti, hogy ön Mo- rosininak nyújtotta kezét; haragszik önre, de e harag igen közel áll a szerelemhez. Ha közönyös volna ön iránt, akkor rég ^meglátogatta volna már, hogy pártfogását kérje. 0 jól tudja, hogy önnek igen nagy befolyása van a Morosini családra, tudja, hogy Morosini Péter s Károly rajongnak önért, s hogy önnek csak egy szavába kerül s a szavazatok biztosítva vannak. Erre pedig igen nagy szüksége van neki, mert Tiepoli pártja mindinkább erősbö- dik a nemesek között, mióta a két Dandolo a nép között uralkodó elégületlenséget a maguk javára akarja felhasználni s azt a nemesek ellen uszítja.

Dandolo Giovanni nyíltan mondja, hogy a doge- választásnál a népnek is kell szavazati joggal bírni, mint régen volt; bórenczei korcsmáról-korcsmára hirdetik, hogy a nemesség hatalmát meg kell törni, a népnek vissza kell adni régi jogait, ehhez pedig kizárólag Dandolo Cézárnak van elég bátorsága s ereje. — Az elégületlenség igen nagy, a nép között óriási ingerültség terjedt el, növelte ezt az uj adó kivetése s félni lehet, hogy a dogeválasztás véres lesz. A Dandolok kezdik belátni, hogy tűzzel játszanak, mert az elégületlenség az általuk tervezett határokon is túlmegy már s a nép nemcsak a nemesség, de a doge személye ellen is fordul.

Mikor tegnap annak hire elterjedt a városban, hogy Zeno Raniero a signoriában a genuai béke ellen szavazott s hogy e szerint ismét háborúnak néz elébe a köztársaság, akkor a nép nagy tömegekben s vad lármával tódult a doge palotája elé, követelve az uj adók feltétlen visszavonását s a béke fentartását. Zeno llaniero, kisérve Dandolo Cézártól, jelent meg az erkélyen, hogy a néphez szóljon. De ez lehetetlen volt. Gunyszavakkal illették

Választási mozgalmak.

A bereczki jelölés.

— Egy szó a „SzékelyiNemzet“-hez. —

Bereczl: rendezett tanácsú város polgárságának egy része s úgyszólván zöme s előkelőbbje f. hó 22-én értekezletet tartott, melynek tárgyául a közeli képviselőválasztások szolgáltak.

A polgárság meghányta-megvette a dolgot s végre is abban állapodott meg, hogy ellenzéki jelöltet állít s ezt Lyka Döme ur személyében, kit azon ■ nal ki is kiáltottak.

Az előzmények után ítélve, Lyka ur megválasztása biztosnak vehető s úgy látszik, ennek tudatában van a minden tiszta dolgot szívesen megtámadó „Sz. N.“ is, mert jónak látja azonnal oly hirt bocsátani kői látóit számú olvasói elé, mely a valóságnak meg nem felel s nem is egyéb légből kapott kortesfogásnál, mely azonban ez alkalommal sikerülni hihetőleg nem fog.

Az az állítás, mintha Ugrón Gábor s Bartha Miklós képviselők itt lettek volna s állítottak volna nekünk jelöltet, egyszerűen s tiszta magyarsággal szólva: nem igaz. Ugrón és Bartha nem is járt itt s jól lehet nem is tudtak előre semmit a mi jelölésünkről.

Az az állítása pedig annak az „igazmondó“ újságnak, mintha Lyka Döme ur nemzetiségi programmal akarna fellépni s igy az ország keleti határából mi Dakoromániát akarnánk csinálni, nemcsak hogy nem igaz, de azt egyenesen és kereken rágalomnak kell nyilvánítanom, mely sérti városunk polgárságának hazafiasságát, mely bizonyára van olyan, mint a „Sz. N.“ összes szerkesztőié.

Lyka Döme ur ellenzéki programmal fog fellépni Bereczkben s mint ilyent léptette fel a bereczki polgárság s pedig a magyarság, s hinni merem, hogy mint ilyent fogja megválasztani is.

Sajátságos ez a „Sz. N.“, — folyton és örökké a kolozsvári „Ellenzék“ czimü lappal vau dolga, no meg a „Pesti Napló“-val — persze eltekintve az örökös és megcsömörlésig menő tányérnyalástól. Mindég azokon lovagol, azok állításait czáfolja, holott maga a legkirívóbb valótlanságokat állítja folyton. — Majd azt hozza, hogy Lyka nemzetiségi, majd azt, hogy Ugrón Ákos viszszalép 03 nem egy ily gyönyörű valóságot.

Jó volna a t. szerkesztőségnek alaposabb infor- mácziókról gondoskodni s magát nem nevetségessé tenni; de ha ez szándékosan történik csupa korteskedésből — akkor ahhoz nem fér szó.

Tartoztam ezzel pártunknak, polgárságunk sértett hazafiasságának — mert a mi oláh polgártársaink is jobb hazafiak, mint sok magyar ajkú Sspsi- Szentgyörgyön, — s kérem a t. szerkesztő urat, ezt b. lapjában kiadni.

Bereczk, 1884. ápril 2G-án. Bereczki.

A „háromszéki gazdák szövetkezető“

vasárnap, folyó ápril hó 27-én délelőtt tartotta alakuló közgyűlését. Az érdekeltség élénk volt, a tagok szép számmal vettek részt.

Elnöklő főispán örömmel jelenti, hogy daczára a nyomasztó anyagi viszonyoknak, — daczara az egyidejűleg megindított műmalom-részvénytársaság alakításának, mely az erők megoszlását okozza, az aláírások nem várt eredményt konstatálnak.

az agg dogét, sőt midőn ez kihajolva, kezével csendet parancsolt, még kövek is repültek feléje. Vad, pokoli lárma kezdődött; az agg doge oly fehér lett, mint a mész s kénytelen volt elhagyni az erkélyt. — En épen a szomszédos fűszeresnél voltam s láthattam mindent. Mikor Cezar nagybátyját szobájába vezette, egyedül jelent meg az erkélyen és békés távozásra intette a népet. Beszélt hozzájuk, felhívta őket, hogy bízzanak csak benne, ő a nép barátja s gondja lesz rá, hogy jogos követeléseik kielégittessenek. Erre a nép a „jövendő dogét“ éltetve távozott.

De sehogysem tudok megbarátkozni azon gondolattal, hogy egy nemeseraber úgy odaadja magát a köznépnek és durva tömegnek, hogy akkor, midőn az nagybátyját, az állam fejét kövekkel dobálja, hízelgő nyilatkozatokat tegyen ennek. Félek, hogy Dandolo Cezar vendéglős nélkül csinálja a számlát, ha azt hiszi, hogy a nép segélyével erőszakkal fog utat törhetni magának a dogéi székhez. Ha azt hiszi, akkor keserűen fog csalódni; mert ha kenyértörésre kerül, akkor a hajósok, kik most elözönlik a várost, mind Tiepoli mellé állnak s a hova egyszer ezek vágják fejszéjüket ott fű többé nem nő. — Jobb volna, ha Cezar felhagyna ez iránynyal, mert csakugyan maga alá vágja vele a fát.

Camillia növekvő bámulattal hallgatta a dajka szavait.

— De hát kitől örökölted te azt a politikai böl- cseséget? — kórdé azután.

— Testvérem gyermeke, az okos Benő, irnoki állomást nyert Dandolo Giovanninál és ő annyit beszól ezekről a dolgokról, hogy még az én agg fejemben is marad belőle valami. Tőle tudom, hogy a doge szemrehányásokat is tett Cézárnak, mert párthívei korteskedései által még fejleszti a nép el1 lenállási szándékát; a doge figyelmeztette is őt,