Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-02 / 98. szám
390 ^ sokét, vértanukat teremt, mely milliókat varázsol elő és hadseregeket támaszt a porból, semmisiti meg. Állam és nemzet nem maradhat fenn, ha az állam hatalmát olyan eszközökkel, romlott egyénekkel, a jogtalanság győzelmére és a gonoszság diadalára használják fel, mert az önfeláldozás helyére önzés, a hazaszeretet helyére a haszonlesés, a jellem helyére a bűn, a lelkesedés helyére a dobzó- dás, a harcz helyére a gyávaság települ. Nemzetünk anyagi tönkretételénél is veszedelmesebb erkölcsi bukásunk, társadalmunk megromlott- sága fajunk életére, mert szegény nemzetek élhettek és maradhattak szabadon; de megromlott nemzetek elpusztulása soha ki nem maradt. A választások lezajlottak és arra tanítanak, hogy a magyar társadalmon a korrupczió győzelmet vívott ki a korrupczió folytatására. A milyen szemérmetlen volt a kormány bandája a választások előtt és alatt, megvetésre méltó eszközeinek alkalmazásában : most épen oly mohó falánksággal, oly szégyen-nélküliséggel élvezi diadalát. A választásoknál szolgált, most jutalmát kéri, követeli és kapja a korrupczió. Bizonyítsátok állitástokat, felelik a kormány szen- teskedői. Nem kell hosszas bizonyítás, hisz minden nap sorolnak fel tényeket a lapok, melyek annak bizonyítanak, a ki látni akar. Mi Erdélynek csak egy kis részére, a hősiesség, a hazafiság klasszikus földére, Haromszékmegyére mutatunk. — E kis részből lehet következtetni az egészre. Tisza ur kegyencze, Császár Bálint polgármester már a Bach-korszakban a közvagyonnal űzött visz- szaélésciért a büntető igazságszolgáltatás által ül- dözvo volt. Most évek óta több rendbeli sikkasztással vádoltatik s nem találtatott fórum, mely panaszát a tanácsnak, a közgyűlésnek, egyeseknek elfogadta volna. Nagy későre a brassói bíróság delegál látott, ez kiszállott és több rendbeli bűntényt már is felderített; hanem azért dicséretére a főispánnak, becsületére a belügyéruek, gyalázatára az állam és társadalomnak, Császár Bálint még felfüggesztve nincs hivatalából. Miért ? Mert jó kortes, mert szennyes csínyek feltalálására több az esze, mint az egész főispáni hadnak, mert Tisza Kálmán urat debreczeni bukása után, képviselőnek kikiáltana. Az állam által fenntartott leányiskolának igazgatója Sepsi-Szentgyörgyön egy Málik József nevű egyén ellen még julius havában bünvizsgálat indíttatott, erőszakos uemiközösülés bűntényéért. E leírásban is pirulásra kényszerítő büuténynyel vádolt egyén Háromszék szendeségben, erkölcsben és szemérmes tisztaságban nevelendő leányait fogja ez után is oktatni, hisz sem tanfelügyelő, sem miniszter nem tudja a bünvizsgálatot, nem akarja tudni. Miért? Mert ezen ember szerkeszti a »Székely Nemzet“ czimü lapot, melyben az ellenzékiek becsülete ellen rágalmakat szór. S ilyen rágalmazó nem terem minden bokorban, tehát kímélendő. Bereczkben Gábor Péter szolgabiró Likával szemben országos felháborodást keltő nyomorult csínyt követ el. De hogy ezt elkövethesse, szükséges, hogy a választási elnök, Bálint László plébános lemondjon és az elnöknek Gábor Péter lépjen jogkörébe. A plébános lemondásával közreműködött a csiny elkövetésében, kitette magát a közvélemény ítéletének. Ez jutalmat kíván. Nem rég a Ferencz József- rend keresztjével tüntettetett ki. A kézdi kerületben Szcntkereszty Béla bárónak hely kellett. A kormánypártiak jelöltje Bálinth Károly esperes visszalépése nélkül Szentkeresztynek nincs pártja. Az esperes ur visszalépett. Nem érdemel-e jutalmat ? Apátnak neveztetett ki a választások után. A wig a bűntények elkövetői hivatniuk&t háböi- gatás nélkül élvezik, addig a nem kormánypárti aljárásbirót, Geréb Jánost a főügyész, a „Székely Nemzet“ tudósítása alapján (szép alap) zaklatja, mert egy tanuló- és intézetbeli növendéktársa iránt vendégszerető vala, a ki ellenzéki fő ember is. Sebestyén Mihály főügyész ur igazsága dicséretes. Tibád Mihály járásbiró Bogarasban pártelnökséget válal, a m.-láposi szolgabiró ellen a feljelentés egymást éri, Ilyés Károly táblabiró főkortes ... és a többi. Ezeket is olvashatta, meg láthatta is a főügyész ur és csak Geréb János ellen tör, a ki nem szavazott sehol. íme a példák Erdélynek egyetlen pontjáról. Elég volna ennyi egész Erdélyben is! Nincsenek-e hasonló esetek más vármegyében is ? Igen, kisebb- nagyobb mértékben a korrupczió hősei garázdálkodnak mindenfelé. Nem a helyi érdekek és viszonyok szülik csupán, mert felülről élesztik, támogatják, azért olyan általánosak, olyan elterjedtek, olyan mélyrehatók, olyan orvosolhatatlanok! Minden szövetség között legerősebb a bűnszövetség, ezért erős a Tisza pártja, mely egy bűnszövetség, támogatva az állam hatalma által. A megyei gyámpénztáe mérlege.*) A háromszékmegyei összesített gyámpénztár 1883. évi kezeléséről folyó augusztus hó 26-án közgyűlésiig elfogadott számadás alapján az alábbi mérleg terjesztetett fel a belügyminisztériumhoz : Bevétel: 1882. évről áthozott készpénz frt. . . 1883. évre átjött magánkötvény beli tő5217.— kék összege..................................... 1882-ről átjött és 1883-ban fizetett 236470.— kamatok............................................... 98.— 1883 ra befizetett kamatok ....-17693.60 1883-ban visszafizetett tőkék . . . 27915.— 1883-ban árvák részére befizettetett . 30870.62 1883-ra kamatbátrálék követelés . . 74.21 Összes bevétel volt írt 318338.43 Kiadás: Magánkötvénybeli tőkék ..................... 244905.— Visszafizetett tőketörlesztések . . 27915.— Árváknak kifizettetett tőkében . . . 29646.46 „ „ kamatban . . 2396.83 1882. évi nyereségül államkötvényekért tartalékalap javára ..................... 2670.98 1883. évi kamatbátrálék ..................... 74.21 1883. decz. 31-én pénztármaradék . . 10729.95 Összes kiadás volt frt 318338.43 Mérleg 1883. decz. 31-én: Magánkötvénybeli tőke . 244905.— Kamatbátrálék per alatt . 74.21 Pénztári maradék . . . 10729.95 Ezek összege ..................... 255709.16 Árvák követelése tőkében 240238.32 „ „ kamatban 12464.21 Összesen ..................... 252702.53 *) E tárgyra még legközelebb visszatérünk. Szerk. Marad a tartalékalap javára. . . 3006.63 frt tiszta nyereség. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. május 20-án. Háromszékmegye gyámpénztára: Pünkösti Lajos, Foi'|'0 Béla, pénztárnok, ellenőr. Incze István, könyvvezető. A brassói magyarság ügyéhez. (Vége.) Annak, ki az elóbb nevezett viszonyok között nem él, legyen elegendő arra hivatkoznom, hogy itt soha magyar embernek még csak iparengedély sem adatik, hacsak ezt felebbozések utján a minisztériumnál ki nem eszközli; hogy vannak községek, hol az ingatlan szerzését is megnehezítik a magyarnak, és hogy csak a vétel meghiusittassék, inkább a különben is vagyonos község veszi meg az ingatlant; hogy a szász szabadon használhatja a közczélokra szánt vizet, mig a magyarnak az még folyamodására sem adatik meg; hogy a szász szabadon a hatóság szeme láttára foglalhat el és csatolhat közvagyont képező ingatlant saját területéhez, mig ha azt a magyar ember csak elvétésből is teszi, rengeteg birtokháboritási pernek teszi ki magát; hogy magyar ember soha semmiféle alkalmazást vagy vállalatot nem nyerhet, s ha már ily vállalatot kap, annyira bosszantatik és zaklattatik, hogy e vállalatnál vagyonát veszti stb. Mindezen viszonyok pedig, melyeket csak nagyjában érintettem és melyeknek századrészét sem soroltam fel, kétségtelenné teszik, hogy itt a magyarság legfőbb és legszentebb jogát: a választási jogot sem gyakorolhatja sem az országgyűlési képviselőválasztásnál, sem a megyei és városi választásoknál; továbbá, hogy a magyarság magánjogai tekin- tében folytonos elnyomatásban él ; hogy a magyarság elnyomatását a szászok és románok egyesülése mozdítja elő; hogy ily viszonyok között a magyar elem emelkedése és felszínre jutása majdnem lehetetlenséggel határos, és hogy egy mozgalom megindítása sürgős szükség Egy ily mozgalom megindításának szükségességét itt általánosan éreztük már évek óta és ezen általános érzet kifolyásaként tekinthető az, hogy ezelőtt két és fél évvel a brassói magyarság összegyűlvén, megalapította a „brassói magyar polgári pártot", melynek egyedüli és legfőbb hivatása lett volna a szász és román polgártársakkal való békés együttlét előmozdítása mellett a magyar elem összes köz és magánérdekeit figyelemmel kisérni, tanulmányozni, felkarolni és előmozdítani, a magyar állaraeszme terjesztése által annak itt nagyon lehanyatlott tekintélyét helyreálJitni és emelni s oda hatni, hogy a magyar elem itt az őt megillető helyet elfoglalja. Ezen párt működését meg is kezdette; egész működésének azonban egyetlen egy említésre méltó és a magyar elem érdekeit előmozditni hivatott mozzanata az volt, hogy elhatározta, miszerint egy magyar lapot fog itt kiadni ; és különös, mintha épen a legéletrevalóbb tevékenység bírna a legsem- misitőbb hatással: azon mozzanat ölte meg a pártot is. Most, midőn e lap létesítésének már mi sem állott útjában és a lap a pártnak csak morális párDalok. i. Elmentem ismét abb’ a kis világba! . . . Bejártam kertünk minden ösvényét, A hol bolyogván, minden fának ága Énnekem rólad suttogott, regélt. Peregve hull el már a lomb a fákról, Az ösvény is, mint tarka szőnyeg áll, Amit az ősz köt elhullott virágból Az elbukó nap végsugárinát. A lugas, mint a vad szőllő indája, Ezer karával átölelve tart: Halvány vöröses sápadt színre válva, Mint egykoron még most is hívogat. . . . Mindütt a fájó pusztulásnak képei Kihalt, borongós, puszta minden itt; Neved kiáltó hivó szóm elébe Hazátlan szél csak, a mi fölstivit. . . . II. Ha hervadás terült az őszi tájra, S mezők virága sárgult, haldokolt: Egy-egy könycseppet ontottál fölöttünk, Megrikatván a hulló lombokat. És könyezél egy lepke pusztulásán, Kicsiny madárkád hogyha elveszett . . . Ezért hiszem, bár ajkad eltagadja, Hogy bús sorsunk’ is meg-megkönyezed. III. Jól is teszed, ejts olykor egy-egy köny birasd meg sorsunk’ néma éjjeken; Szerelmünk sírján, emlékjel gyanánt, b Egy-két elömlo könycsepped legyen, Sírj, és ne mondd, hogy könyedet nem osztod . . . Hisz’ nincs nekünk már semmi birtokunk; Mindent veszítvén: üdvöt és szerelmet, En is, te is már sírva sírhatunk, Timon Sándor. Boldogabb lett volna-e? . . . — Rajz. — Irta: Kolgyári Chászár Titusz. I. Belép Vilma a vendégszobába oly módon, a hogyan szoktunk, midőn oly kérőnk akadt, ki iránt sem ellenszenvvel, sem rokonszenvvel nem viseltetünk, a kiről azonban tudjuk, hogy a papának Ínyére való. Leül az ablakhoz, kinéz az utczára és bizony sajátos és nem nagyon vig gondolatjai ke- tülnek, a hogy ott ül eltakarva a függönyök által. Miről is gondolkodhatik ? Váljon nem-e az emberi boldogság, az emberi gyarlóság fölött alagyás- kodik, nem-e elgondolkozik a fölött, hogy boldoggá kópes-e tenni az úgynevezett igazi szerelem, vagy nem-e lehet az ember e nélkül is megelégedve ? És e sötét eszmékből áttér-e majd lelkének ismertebb bájo8abb alakjaihoz ? Ne bántsuk, hagyjuk füstképzeményeinek közepette bolyongni, az ily bolyongásnak igazán járatlan utakon meg van a maga édessége, kelleme, ebben — vegyük bárhogy is — rejlik, ha nem is több, de bizonynyal egy csepp boldogitás. Ki-kinéz az utczára. Félelemmel, reménynyel ? Avagy mindkettőnek ve- gyületével ? ügy látszik, vár valakit; szeretné, ha el is jönne, meg ha nem is jönue. Az apja is beállít a szabába. Már messziről bálik a szava: — Vilma lányom . . . ugyan hol van az a leány ? Vilma olyasfélén viseli magát, mintha attól tartana, hogy az apja a gondolatjai t, mint valami hetüket elolvassa, vagy mint olyan valaki, a kit csínyen kapnak, s a ki azt hirtelen elrejteni igyekszik. Az apja mélyebben szokott az ember leikébe látni, mint más ember fia. Hogyha különös alkalmakkor ránézett leirhatian erélyű szemeivel leányára, az mindig úgy érezte, mintha valaki szivének rejtőkében kotorászna. Jó kedvvel jött be az öreg, mosolyogva nézte leányát, de ez a mosoly, a jóakaratnak oly jól érintő nyilatkozata is eltűnt felényire, a mint gyermekében nem a legderekabb színészt látta. Ugyan úgy tett — s ő már vénebb róka, kitanultabb színész volt, — mintha mit sem venne észre, s nyugalmas hangon kérdezte: — Mi véleménynyel vagy, édes leányom, uj kérőd Zegernyei ügyvéd felől ? — Mi vélemónynyel volnék ? — bátorkodik felelni Vilma. — Úgy hallom, hogy derék, hogy becsületes ember. — Az már baj, hogyha ennyi az egész véleményed . . . Alig tudóin, leányom, miket gondoljak, habár egész életedben ahhoz szoktattalak, hogy háromszor gondolj s egyszer érezz, mégis azt látom, hogy ez egyszer meggyűlt önmagaddal a bajod . . . Komolyabb következménye lett az Alakossal való mulatozásodnak? Nem csalatkoztam volna? Tu- dod-e, leányom, hogy ez az Alakos már kőt esztendeje ólálkodik foglalkozás nélkül az apja nyakán,
