Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-09-02 / 98. szám
- 391 — tolását kérte, az ezen kérdés körül kifejtett közgyűlési vita alkalmával felszínre jutott pártoskodás következtében maga a párt is megsemmisült úgy hogy ezen a legjobb és legönzetlenebb czé’lzattal létesített pártról igazán elmondhatjuk, hogy azt csakis egyesek érdemhajhászása és önzése buktatta meg. A brassói magyarság életében azonban ezen pártalaki tás és ezon párt gyászos kimúlta nem oknélküli, mert tanulságos. Az, a ki az itteni viszonyokat régóta figyelemmel kiséli, ki még emlékezik arra, hogy volt idő, midőn a magyarság az őt megillető számban volt a váiosi képviselő-testületben képviselve, és hogy volt idő, midőn a magyarság egyesült törekedósé- nek sikerült hazafiakat a képviselőházba választani, és a ki a népélet mozzanatainak okait és hatásait vizsgálni tudja, a fennemlitott pártalakulásból igen tanulságos következtetéseket vonhat le magának és fog is levonni. Mert ha azon körülmény, hogy itt Brassóban, tehát Magyarországban a magyaroknak saját hazájukban pártot kell alakitni a végre, hogy a magyar állameszmét terjeszszék és annak lehanyatlott tekintélyét emeljék és hogy köz- é3 magánjogaikat megvédjék, és ha az, hogy a magyarok saját hazájukban kénytelenek küzdelmet indítani választási joguk kivívásáért, elég szomorú világosságot vetnek viszonyainkra, mert kimutatják azon hallatlan kóros állapotot, melynél fogva kormányunk, tehát egy magyar kormány alatt a magyarság egy része az ország egy oly határszélén, melyen az állameszme tekintélyének a legnagyobb mértékben való kifejtése és íentartása a kormány legfőbb feladata é3 kötelessége volna, ezen tekintély kivívását és fenntartását a magyarság egy kis töredéke kénytelen eszközölni; és reá mutatnak azon hihetetlen körülményre, hogy a magyar állam területén van hely, hol az állam és a kormány tekintélylyel nem bir, de a tekintély megszerzésére mit sem is teszen, — addig másrészről a létesített párt megszűnte vég- czélja, hogy itt egyesek önérdeke, érdemek utáni kapkodása, irigysége és képtelensége miatt a magyarságban mi életerős eszme vagy intézmény sem létesíthető és hogy itt maga a magyarság a létjogáért való küzdelmet egyedül, minden külsegély nélkül kivívni képtelen. Az ezen lap f. évi augusztus hó 12-iki számában megjelent azon felhívás tehát, hogy „a kik szóvivők lehetnek, álljanak elő, proklamálják a brassói magyar kérdést és vívják meg annak társadalmi csatáját“, igen szép és helyén is volna más helyen, de itt nálunk az C8ak elhangzó szó a pusztában azért, mert nincsen közöttünk „akár nevelés, akár vagyon, akár állás, akár befolyás révén“ olyan, ki e kérdés élére állhatna, hogy amaz irigység, rosszakarat, fondorkodás, rágalom és egyesek előretola- kodása azonnal ne száműzze. Ép azért, ha helyeslem, hogy a brassói magyarság ügye valahára komolyan fel vettessék é3 hogy az országos érdekűvé tétessék, azért az egyetlen önérzetes államnak sem válhatik becsületére, hogy az állam bennszülött polgára saját hazájában ugy- szólva idegenek által elnyomatik, legszentebb jogától megfosztatik és jogai kivívását önmaga erején eszközölni legyen kénytelen, és mert megbocsáthat- hatlan és szégyenteljes hibának tartom, itt a határszélen az állameszme és kormány tekintélyének napról napra való sülyodését megengedni akkor, midőn ezen engedékenység az állam és a kormány tekintélyét nemcsak a szomszéd Romániában, de saját szász és román polgártársaink között is csöktudod-e, hogy egyéb foglalkozása sincsen, mint egyik vendéglőből ki, a másikba be, meg a mi fő : — téged mulattatni. — Tesz az egyebet is! — szól közbe a lány oly halkan, hogy az apja meg sem érté. — Beszélt-e már komolyabb viszonyokról ? — mord az apa kissé élesen. A lány elpirult és elsáppadt oly hirtelen, mintha villáin czikázott volna végig az arczán. Magasabbra emelkedett, — apja lánya, — farkas szemet mert nézni apjával. — Nemesebb törekvésű, semhogy ezt tehette volna, mielőtt úgy önmaga, mint a világ előtt^férfi gyanánt léphetett volna elébem . . . s kérdés — tévé hirtelen hozzá, — megtenné-e bármily körülmények között, és még nagyobb kérdés, ha megadnám a beleegyezésemet. — Édes leányom, — mond erre az apa megbá- külve, — nem kényszeritlek, hogy az én akaratom szerint járj, csak arra figyelmeztetlek, hogy ne Ítélj egyoldalúan, s ne válaszsz egyoldalúan, de azért válaszsz szabad akaratból. Tekintsd egyedül a magad javát. Ott hagyta a leányt, ki úgy bele bonyolódott mindenféle gondolatokba, hogy azokból nem igen tudott már kibontakozni. Megnyílik az ajtó, belép rajta Alakos. Kezét nyújtja a leánynak, a ki azt iparkodik úgy átfogni, ahogy azelőtt szokta. Leülnek az ablakhoz, azon helyre, a hol már annyi időt töltöttek egymás társaságában, de — az Isten tudja miért, — ma olyan döczögősen halad beszédjük. — Kedves Vilma kisasszony, — mond beszédjük vége feló Alakos, — tulajdonkópen azért jötkenti, és ha helyeslem is, hogy itt nálunk, de az országban is mozgalom indíttassák ezen magyar végváros és annak magyar polgársága érdekében, teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy azon küzdelmet, mely a kérdés felvetése és megoldása következtében előállana, mi brassói magyarok egyedül és önerőnkből vívhassuk meg a kívánt eredménynyel. Mert hogy a magyar állameszme és nemzetiségűül:, de egyúttal a brassói magyarság érdekében lejártatandó ezen békés harczban győzedelmeskedhessünk, ahhoz első sorban a kormány és közegeinek sürgős és erélyes támogatására van szükségünk, azon támogatásra, melyet eddig hiába vártunk s melyet eddig nem is tapasztaltunk. (Folytatása következik.) Színház. Szombaton egy rég ismert, de el nem évült s még egyre kedvelt operette, Lecoqu „Kis h e r- c z e g“-e, vasárnap Szigetin József pezsgő humorral irt uj bohózata „A csókon szerzett vőlegény“ került színre, mindkét este szép számú közönség jelenlétében. Mindegyik előadás egy uj levéllel szaporította azon babérkoszorút, melyet Polgár társulata rövid ittléte alatt kiérdemelt magának a közönség részéről. A szereplők közül első sorban mindenesetre B. Polgárnőt kell megemlitenünk, ki „A kis her- czeg“-ben a czimszerepet, „A csókon szerzett vőlegény“-ben pedig Ábrái Irént adta azzal a szokott finomsággal s játszi könnyedséggel, mely játékának annyi kellemet kölcsönöz s ellenállhatlanul elragadja a nézőt. Az utóbbi darabban különösen volt alkalma bemutatni szerepkörében többféle árnyalatát, főleg pedig kiválóan sikerült alakítása volt a szamóczát áruló palócznőben a hamiskás menyecske, a tőt fiú alakjában a pajzán, őletvidor gyermek s a zsidó fiúéban a megindító naivság. A tót táncz szűnni nem akaró tapsokra ragadta a közönséget. „A kis herczeg“-ben B. Polgárnőn kívül Polgár Károlynál: volt jelentékenyebb szerepe, ki az esetlensége és gyávasága miatt nevetséges helyzetekbe sodort vén szobatudóst sok komikummal adta ; Mon- landrinak meglehetősen színtelen szerepét, melyben nem igen nyílik alkalma a színésznek a maga kitüntetésére, Csige L. játszotta; Erdélyi Ottilia kis szerepét (a zárdafőnöknő) ügyesen oldotta meg; a herczegnét Latabárné adta. — A „Csókon szerzett vőlegény“-ben egyike a főalakoknak Csontai Lőrincz (Szabó G.), ki sehogy sém akar beleegyezni unokaöcscse ^Lipthay) házasságába, s csakis oly foltét alatt hajlandó engedni, ha azt, kit unokaöcscse szeret (Ábrái Z. — B. Polgárnő), akár ismerve, akár ismeretlenül megkedveli s hatszor megcsókolja. Csontai szerepét Szabó G. ügyesen alakította s kellően leiemelte benne azt a csendes humort, mely az egészet átlengi. A mellék alakok közt kiváló inspiráczióval alkotta meg Szigetin' a kóbor- szinészeket, kiket Polgár Károly (Futaki), Gyula (Ripacs), és Erdélyi 0. (Nefelejcs) személyesített oly kitünően, hogy magában ez sikert biztosítana az előadásnak; különösen Polgár Gyulának volt fölötte sikerült alakítása a cynikus, de metsző őszintesége következtében visszataszítóvá még sem lett Ripacs szerepében. Kitűnt még Polgár Fanny, mint Olga, Németh mint orvos s Deák mint Barnai Kálmán. Meganikos. tem, hogy egy hirt hozzak tudomására, mely jó is, de talán részben fájó is lehet. Eltávozom e helyről nagyon messze, ötven mértföldnyire. N . . . ben, Erdély keleti határán találtam egy meglehetős jövedelmű tanítói állomásra. Sokáig, egy álló esztendeig nem láthatom kegyedet viszont, a kivel, mint két elválhatlan barát, annyi órát elnevettüuk egy- I más örömére, a nélkül hogy észrevettük volna. . . . De, hogy teljesen meg ne feledkezzék az esztendő alatt rólam, majd hét-hetenkint fogok két-három sort kedvelt lapjában a kegyed számára közzé tenni. Ugy-e, el fogja olvasni, ugy e, reám fog ilyenkor az én hamis kis barátnőm emlékezni ? Vilma hallgatott, csak feje mondott alig látható bólintással „igent.“ — Tehát as Isten megáldja ! — Többet mondani már nehezére esett vo'nt. A lány lesütötte szemeit, hogy Alakos ne láthassa a kicsordult könycseppeket. Hogy egy ideig kezeik igy ölelték egymást, egy visszaszorithatlan vágy lepte meg a fiatal embert. — Édes Vilmám, ne tartson tolakodónak, ne tartson nemtelennek, ha egy talán kényes kérést intézek ez alkalommal kegyedhez. Vilma könybelábbadt szemeivel föltekintett s némán intő: „kérj !“ — Az a kérésem, hogy búcsuzásul öleljen meg igaz szivéből, csókoljon meg igaz szivéből . . . először . . . egyszer . . . Vilma elengedte szemérmesen a fiatal ember kezét, szemébe nézett, nyakába borult, mialatt visz- szafojtott zokogása Alakos szemébe is könyeket csalt. (Folytatása következik.) Értesítés. A nagyméltóságu vallás- és közoktatási minisztériumnak f. évi ápril hó 4-én 8117. sz. a. k. magas rendelete alapján a brassói m. kir. állami polgári iskolával kapcsolatban az 1884/ä6-ik tanév elején kereskedelmi szaktanfolyam állittatik fel. A polgári iskolával kapcsolatos kereskedelmi szak- tanfolyamon tanított tanulók a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minisztérium által f. évi jul. hó 29-én 28093. sz. a. kiadott „kereskedelmi iskolák szervezete“ szerint a polgári iskola hat osztályát végezni kötelesek, és e mellett az ottan beosztott , általános tanulni valókkal kapcsolatosan megtanulják a kereskedelmi szakmára szükséges tanulni valókat oly mérvben, mint azt a közép kereskedelmi iskolában végezni lehet. A kereskedelmi szaktanfolyam I-ső évfolyamába oly növendékek vétetnek fel, kik a polgári iskola IV-ik osztályába mint rendes tanulók beiratkoznak. A felvételek f. évi szeptember hó 8-ig a polgári iskola helyiségében eszközöltetnek. Brassó, 1884. augusztus hó 31. Az igazgatóság. A közönség köréből.*) M.-Hermány, 1884. aug. 24. Tekintetes szerkesztő ur! Minthogy az egész Székelyföldön b. lapja az egyedüli, mely nyíltan mer szembeszállni egyesek ős hatóságok visszaéléseivel, engedje meg, hogy én is egy ily közmegbotránkozást keltő ügyben kereshessem fel azt, remélvén, hogy szives lesz annak helyet adni. Ugyanis f. hó 22-én volt nálunk tanitóválasztás, mely alkalommal a m. tanítói állomás betöltése történt. Az iskola községi lévőn, a választást az iskolaszék ejtette meg, minek eredménye az lett, hogy tizenhárom szavazatból kilencz esett Gáspár Albertre, a ki négy hónapig már helyettesített Községünkben, még pedig oly bámulatos sikerr«l,^nely még irigyei elismerését is kivívta. . . Itt tehát csak az érdem nyer jutalmat. Azonban e választás szomorú tapasztalatokat nyújtott nekünk. Ez állomásra m$g egy Gáspár András nevii tanító is pályázott, a ki eddig általánosan tisztelt és szeretett lelkészünk egy húgát volt elveendő és mint ilyen, a tiszteletes ur, mint iskolaszóki elnök protekczióját bírta, mig a közönség tőle idegenkedik. A tiszteletes ur tehát erőnek-erejével ezt akarta megválasztatni és oly eszközhöz nyúlt, melyek örökre szégyenletesek fognak maradni reánk nézve. Mert hát még sem járja egy lelkészhez és iskolaszéki el- nökhez, hogy egy tanitóválasztást vesztegetéssel akar erőszakolni; mint egy iskola tagnak szavazatáért 24 irtot is ígért. Csakhogy iskolaszéki tagjainkban sokkal több a becsület, semhogy azt az elnök ur pénzzel megvásárolhatná. Irt az elnök ur egyik levelet a másik után, kérte az illetőket, Ígért nekik eget-földet, szavazzanak az ő kegyeltjére; lépre is került kilencz iskolaszéki tag, a mi pedig elég sajnálatra méltó. Bizony jobbat is tehetett volna tiszteletes urunk, semmint ily erőszakos módon tönkre tenni népszerűségét. Eddig tisztelte, becsülte mindenki, most mindennek vége, mert valóságában mutatta be magát. A nép ez eset miatt igen elkeseredett, félő, hogy ennek még utójátéka is lehet. Fokozta az ingerültséget még az is, hogy nem nyugodott bele a választás eredményébe, hanem még felebbezett is, de teljesen egymagára nyújtotta át Jabab Gyula szol- gabiró urnák, mint a választási elnöknek. Nem is kapott ahhoz társat. Kötelességemnek tartottam ez ügyet szellőztetni, mert a ragályt csirájában kell elfojtani. Ajánlom e sorokat az udvarhelymegyei tanfelügyelő ur becses figye'mébe. Rátaközy Gábor, isk.széki tag. VEGYES HÍREK. A király Aradon. Ő felsége aug. 29-őn reggel érkezett Aradra, hol fogadtatására nagy előkészületek történtek. A vasútról a király egyenesen a városházára hajtatott, hol a város száz legszebb asszonya várta, kiknek nevében a polgármesterné pompás virágcsokrot nyújtott át ő Felségének, ki röviddel ezután már a gyakorlatra lovagolt. Este a város fényesen volt kivilágítva, melyet a király lakosztálya erkélyéről nézett. Másnap lovassági gyakorlaton és tiszti lóversenyen volt a király, este pedig nagy udvari ebédet adott, melyen részt vett 34 személy. A megyei közigazgatási bizottság ma tartja ülését, melynek lefolyásáról lapunk jövő száma hoz részletes tudósítást. A Súgás fürdőhely emelése ügyében gyűlés volt vasárnap a városházban, moly alkalommal bizottság küldetett ki a tervezetnek a tartandó közgyü*) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért a sajtóka- tésággal szemben nem vállal felelősséget a Szerk,
