Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-27 / 133. szám

— 5S1 — eljárás által teimószotesen sértve van a inagyaVsá" a mely azután visszavonul. Ki szenved alatta ? A szegény árvák és gyerekek. Ez czélja azon hu- mánus testületnek nem lehet. Ep ezért jövőre aján­lanék, ha ily esetekben nem nyújtanának kizáróla­gos szabadalmat a német nyelvnek. ~8. FelHivás. A brassói magyar műkedvelők köréből többen a mult télen tartott színi előadás eredménye által fel - bátorittatván, bízva ezúttal is a nagyérdemű kö­zönség becses pártfogásában, elhatározták bárom jótékonyé zélu műkedvelői előadásból álló cyclust rendezni. Színre kerül : 1) f. évi november hó 28-án : Há­zassági három parancs.“ Vígjáték 3 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Ezt követni fogják rövid idő­közben : 2) „Egy csésze tliea.“ Vígjáték 1 felvonás­ban, és „Apró félreértések.“ Vígjáték l felvonás­ban. 3) „A falu roszsza.“ Népszínmű 3 felvonás­ban. Mely műkedvelői előadások tiszta jövedelme egycn'ő részletekben a brassói rom. kath és állami iskolák szegény sorsú tanulóinak segélyezésére és a hely­beli Magyar Dalegylet tőkéjének gyarapítására fog ^Qg íordittatm. Jegyek a cyclusra következő árban kaphatók: emeleti és földszinti támlásszék 3 írt; emeleti és földszinti zártszék 2 frt. Egyes előadásokra: eme­leti és földszinti támlásszék 1 frt 20 kr; emeleti és földszinti zártszék ,0 kr; emeleti és földszinti állóhely 40 kr; karzat 25 kr. A cyclusra szóló jegyek f. hó 27-áu déli 12 óráig kaphatók László M. és L. uraknál, azoutul a jegyek csak napi áron kaphatók. A közreműködők remélik, hogy a jótékony czé- lok érdekében kifejtett fáradozásait a nagy érdemű közönség becses pártolása fogja kisérni ós ezen reményben ajánlják a felhívást a n. ó. kösönség be­cses figyelmébe. Brassó, 1884. november bő 23 án. A rendező bizottság. Magyar Történeti Életrajzok. A „Magyar Történeti Társulat“ a „Magyar Tu­dományos Akadémia Történelmi Bizottságával“ egye­sülve, elhatározta, hogy Magyar Történeti Életraj­zok czim alatt két havi füzetekben az olvasni sze­rető miveit közönség igényeinek megfelelő vállalatot fog megindítani, melyben az újabb kutatások ered­ményei élvezetes olvasmányt nyújtó, gondos feldol­gozásban S lllusztrácziókkal, egykorú rajzok hason­másaival, térképekkel stb. ellátva tétetnek közzé. A megindítandó vállalat e részben is a históriai hűséget fogja szem előtt tartani, az lóvén főezélja, hogy ez által a szöveget az olvasóra nézve szem- lélhelővé tegye, s épen ezért az íllusztráczókat min - dig a tárgyhoz mérten fogja fametszetekben, pho- tographiákban, rózkarczckban vagy sziunyoraatokban, bemutatni: szóval a sokszorosításnak olyan nemé­ben, mely azt leghívebben visszaadja. Ezennel tehát előfizetést nyitunk a Magyar Tör­téneti Életrajzok I. kötetére, mely 40—42 ivén számos, részint a szövegbe nyomott, részint önálló melléklettel, négy életrajzot fog magában foglalni. Lehet ezen vállalatra alapit vány t is tenni. Ugyan is az Alapszabályok 29. §-a szerint n 200 forintos alapító a társulat minden kiadványát kapja. A ki tehát vagy a 200 frtos alapítók sorába lép, vagy eddigi alapítványát 100 írttal fölemeli, az a Száza­dokon s a Történelmi Táron kívül a Magyar Tör­téneti Életrajzokat is fogja kapni. Egyelőre csak az első évfolyamnak, teliát az öt első füzetnek kiadására kötelezzük magunkat. Biz­ton hisszük, hogy a közönség támogatása a vállalat folytatását lehetővé fogja tenui. A közel busz évre terjedő egyUtmüködós által társulatunk egy nagy családot képez’: ez feljogosít arra a reményre, hogy tevékenységünk ezen uj irányát a közönség részvét­tel és érdeklődéssel fogja kísérni. Budapest, 1884. szept. 10. táborszcruagygyá. Az 1838 — 49. szabadságharczban ellenünk küzdött részint mint egy lovasüteg pa­rancsnoka, lészint mint törzskari tiszt. A szolnoki ütközetben 1848. január 22-ikén meg is sebesült. Ezért szeret bennünket s hondvédségünket olyan nagyon ! Látogatás. Dr. jKlamarik vallás- és közoktatás- ügyi min. osztálytanácsos f. hó 23-án az összes is­kolák meglátogatására Brassóba érkezett. F. hó 24-én meglátogatta a róm. katli. gymnáziumot, az állami iskolákat, f. hó 2ó-én a szász és román is­kolákat. Most a helyszínén tanulmányozza az újon­nan építendő áll. iskolai épület tervét. Mint öröm­mel értesülünk, az általunk felvetett eszme: t. * i. egy reáliskola létesítése, újból felvétetett s remény van arra, hogy Brassó városa állami reáliskolát Szilágyi Sándor, a Magyar Történeti Társulat titkára. Tekintettel a megtisztelő bizalomra s főképpen arra, hogy a prózai hazafias irodalom a könyvpia- czon, teliát hazai közönségünk olvasó asztalán is. csak nagyon gyöugén van képviselve : készséggel vállaltam el a Magyar Történeti életrajzok közve­títését. Midőn az erre vonatkozó programmot és prospektust kivánatra megküldöm, kérem, iiogy a gyönyörű vállalatot felkarolni ós ismerősök körében terjeszteni szíveskedjék. Ezen rendkívül költséges | vállalat a Magyar Tudom. Akadémia és a Magyar j Történelmi Társulat anyagi és szellemi támogatá­sával dicsekedhetik, de csak úgy lehet életképes, ha a közönséget megnyeri. Ezt pedig reményiem, mert már is nagy számban vannak megrendelők. Az első évfolyamban négy életrajz lesz 40—42 iv szöveggel 8 száznál több íllusztráczióval. A szöveg­be nyomott korhű rajzokon kívül színes műmellék­letek és chromografiak (íénynyomatok) fogjak a mű becsét emelni. Egy évfolyam ára 8 frt. Egyes füzetek ára, a gyönyörű műmellékletek nélkül 40 kr, azokkal együtt csak 50 kr. Hivatkozom a közönség hazafias és a szép iránt fejlett érzelmeire, midőn ismételten ajánlom a pá­ratlan művet, melynek kitűnősége mellett fölösleges egyebet felhozni, mint hogy azt a fenn említett két tudományos társulat anyagilag ós szellemileg támo­gatja, s hogy Szilágyi Sándor akadémiai tag, jeles történészünk szerkeszti. Az I. és II. füzet minden hazai könyvkereske- ! désben megtekinthető. — Kívánatra mutatványlüze­I tet kiadóhivatalom is azonnal bérmeutesen küld. ffléhner Vilmos a „Magyar Töriéneti Életrajzok“ folyóirat egyedüli kereskedelmi képviselője. VEGYES HÍREK. Kinevezés. Szerónyi Endre brassói dohányraktári ellenőr gondnokká neveztetett ki ugyanoda. Üdvö­zöljük e kitűnő tisztviselőt s kívánjuk neki, hogy : íokröl-fokra. A közös hadügyminiszternek jubileuma. Gróf Bylaudt Rhetdt táborszernagy, közös hadügyminisz­ter 24-én ünnepelte katonai szolgálatának 50 éves jubileumát. 1834-ben mint kadét lépett be a 26. gyalogezredbe, mely akkor 1. Vilmos németföldi király nevét viselte ; 1882-ben, hat évvel közös hadügyminiszterré neveztetése után, mozdittatott elő kap. r Ki az örült és kik csinálják azokat ? A „Székely Nemzet“ tudósítója a 179. számban uagymérvii lé­lektani ismerettel adja tudtára a nagy világnak, hogy két szerencsétlen elmebetege van az ilyelalvi választókerület függetlenségi pártjának; névszermt az egyik Bart ha Ignácz, a szemerjai becsületes, szorgalmas tanító, — a másik ... V Elhiszszük, mert láttuk az illatőt Cs. B. társaságában Ilyefal • vára kocsizni; azt is elhiszszük, ha a tudósitó „doc­tor“ ur mondja, hogy őket az Ugrón G. és Bartha M. szónoklatai, pénzük, boruk zavarta meg ; de meri-e eltagadni, hogy a kormánypártnak is voltak szónokai . . . nagyok, pénze bőségesen, volt pálin­kájuk 8 boruk is, — midőn elég bátor eltagadni, hogy volt karhatalom, mely a függetlenségi kábul­takat szuronyhegygyel bírja józanságra, téritvén jobb oldalra, — midőn elég merész pöffeszkedő mindenhatósággal számon kérni azért ... az egyik párt lelkét. Tudja mit, tudósitó ur ? Az életnek számtalan szerencsétlen betegei voltak és lesznek, műiden pártszinezeten kívül: akkor is, midőn nem voltak és nem lesznek Ugronok és Barthák, avagy Jókaiak, Lieksicsek stb. Ezekből, azon rövid levonás után, senki se tudja, meddig lesz biztos, nem za- vartatik-e meg ép lelkülete. Isten óvja a tudósitó „doktor“ urat kasonnemü szenvedéstől, mert félti — barátja. (Beküldetett.) Halálozás. Ven Ferencz István brassói derék ipa­rost súlyos csapás érte. Tizenhárom éves fiacskája f. hó 23-án két napi kínos szenvedés után roncsoló ! toroklobban elhunyt. Temetése f. hó 24 éu volt. A mélyen megszomorodott szülők most féltik második gyermeküket is e borzasztó bajtól. E derék polgár­társunknak őszinte részvétünket ! Leány vásár Székesfehérváron. F. hó 18 án este a 7 órai vouat elindulása előtt a székesfejórván pályaudvaron, mint a „P. H.“-nak Írják, nem min­dennapi skandalum történt, melyet a levelező külö­nösen figyelmébe ajánl az ottani rendőrségnek. A sötétség leple alatt 10 leány vonult ki két asszony- személy kíséretében az apácza utczáu keresztül a vasútra, hogy azonban feltűnést ne keltsenek, két csoportban. Hasonló okból a sűrűén elfátyolozott lányok kettesével jártak ki a harmadik osztályú váróteremből jegyet váltani, mig az „eladó“ és „vevő“ hölgy a folyosón kötötték meg egymással véglegesen az egyezséget. A pályaudvarban poszti- rozó, egy szál városi hajdú unatt az egész „üzlet“ szép rendben végre is hajtódik, ha meg nem za­varja azt egy kellemetlen intermezzo. Ugyanis a A p r ó b a é v. — Csevegés. — (Folytatás éa vége.) — Hát neki is elvei vannak. Ráragadt az én botegségem, vagyis világosan szólva, szivének kezd az ész parancsolni. — Hogy-hogy ? Elhidegült talán ? Ezt nem hi­szem. Hiszen oly sokszor esküdött már örök szerel­met ! — Jó, jó ! Tudd meg hát, hogy ő szeret téged, de háromszorosan imádna, ha jó háziasszony a a konyhában is jártas nő volnál; mert azt mondja, hogy szerény fizetése nem bírja majd ki a tóuyes háztartást és sok cselédet. Nincs igaza? — Természetesen, de hát nekem is lesz szép ho zományom. En csak nem fogom magamat meg­alázni. — Ha szereted, hozományod daczára is alkal­mazkodó! a jövedelemhez. ... De hagyjuk a ké­nyessé vált ügyet. Hozzátok tisztába egymás kö­zött. Megyek bevásárolni. Tudod, a jövő hó végén lesz esküvőm Bélával, Pá, Isten veled! A két egymást forrón szerető barátnő megcsó­kolta egymást s Irma távozott, Vessünk egy pillantást Szendrey Arpádák hálá­ba. Irma olt rakosgat a szekrény körül, fivére Ala­dár kitekint az ablakon. — Ma van az esküvőd napja s te még most se Mtöztói fel ? Mindjárt itt lesznek a vendegek. Igen, igen ! Már jönnek is. Termdettét, de ki csípte ma­gát Béla, alig ismerek rá leendő életed páijára, — Ne öntsd ki panaszaidat — monda Aladár, hisz’ oly szomorúan nózesz mintha vesztőhelyre mennél. — Gúnyolj csak, Jobb volna, ha te is rendbe hoznád öltözékedet, mert Margitók is itt lesznek. Igazán kettői ünnepünk lesz, En esküszöm Bélával, te eljegyzésedet tartod Margittal. Szólj már, nevess, örülj velem ! Megnémultál ? Egy idő óta oly lehan­golt vagy ; un bajod ? — Semmi! De mégis, hozzád őszinte leszek. Tudd meg hát, hogy azon feltétel alatt, hogy lemoud ed­digi szokásairól. Szabok neki egy próbaévet . . . Szavait nem végezhette be, mert vendégek léptek a szobába. Együtt voltak a szülők, rokonok, jó ba­rátok nnud. — Lepjetek elő, uj házosak ! — kiáltott fel az öreg Szendrey Árpád. — Eiőbb azonban Aladár és Margit dolgát nitózzük el, kedves vendógkoszoru. Aladár és Margit egymás mellett állottak. Mind­kettőnek karikagyűrű volt az ujján, s Aladár köny­vet tartott kezében. — Szeretitek egymást? — kérdé az öreg. — Régen elmondták azt már egymásuak, — vágott közbe Irma, megelégedetten tekintve az iruló- piruló leendő jegyesekre. — Igen ! — rebegó alig hallhatóan Margit. — Szeretem, de egy feltételein van, — szólt Aladár, a köuyvet atadva Margitnak. Margit kiváncsi szemekkel nézte a könyvet, mely nem volt egyóbb, mint a : „Magyar Háziasszonyok Naptára“ az 1885-ik évre. Ah, ez kezd érdekessé válni! — susogta a magát pár X-szel rniudig fiatalító doktornő a patikárus- néuak. — Hisz ez a könyv nekem is meg van ! — súgta a járásbiróné a vasútállomási főnök nejének. — Egy próbaévet kötök csak ki, s auuak eltel­tével, ha az ón kedves Margitom teljesiti a kíván­takat, mehetünk rögtön az oltár elé — folytatá Aladár remegő hangon. — Olvassa el az én jegye­sem Vértes* József czikkót a nő hivatásáról, ve­zesse pontosan a naplójegyzeteket, adjon egy év múlva poutos számadást a háztartásról, a leszámo­lásnál a kiadás ne múlja felül a jövedelmet, s ae csak azt olvassa el, hogy mit főzzön egy éven át, hunéin tanuljon maga is jól főzni. — Helyes, úgy van! — tapsoltak a vendégek. — Jó, — válaszolt Margit, — Lemondok eddigi gondatlan életmódomról s teljesítem e könyv min­den igéjét, és mához egy évre számot adok önök előtt Aladárnak. Ezt követte az eljegyzés, mely után a vendégek Irma és Béla esküvőjére indultak. Aladár nyájasan karon fogta Margitot. Ő arra számított, hogy a gondtalan kényelemhez szokott Margit nem fog erről az ő kedvéért lemondani. De csalatkozott, s most kimondhatlan öröm fogta el. A kiváncsi gyógyszerésznó odaszaladt Margithoz s elkérte pár perezre a könyvet, s alig lapozgatott benne, meglepetten kiáltott fel: — Ilyen becses könyvre már rég szükségünk lett volna! Ez nem száraz naptár par összetákolt be- szélylyel, hanem irodalmunk kiváló erőitől hoz is­mertető és mulattató czikkeket. ... Ab ! ni, ni, a népszínház kedvelt művésznője Pálmai Ilka is dol­gozott bole ..................No, tessék ! K. Beniczky Irma, V. Gaál Karóim, gr. Bethlen Malvin, B. Büttner Lma, Polgár Vilma, Sághy Józsa ; mind jeles Író­nők. . . . Menjünk tovább : Vórtess József, Perényí Kálmán, Halász Dezső, Déry Gyula, Luby Sándor, Maroslmlmi Gjula, dr. Murányi Armin, Prém Jó­zsef, Szekrényessy Kálmán, Kis Pluto (Boross Samu), Gelléry Mór, Jó Zsi. . . . No, ezt a könyvet még ma megveszem, és soha más évkönyv nem lesz ol- vasóasztalomou ! Mit mondjunk még ? Szendrey Aladár be sem várta a próbaév leteltét, mert Margit nemcsak a naptárt olvasta szorgalmasan, hanem megrendelte a „Magyar Háziasszonyt“ is, s pár hó múlva olyan jó gazdasszony lett belőle, hogy jobbat kívánni sem lehet. Meniiigö,

Next

/
Oldalképek
Tartalom