Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-01 / 25. szám

99 -33 Fogadja tiszteletem kifejezését, melylyel maradok a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Incze József, országgyűlési képviselő. VEGYES HÍREK. HalálozáB Gróf Bethlen András ur ő méltósá­gát, Brassó megye érdemes főispánját súlyos csa­pás érte; atyja Gróf Bethlen Sándor — mint távirati utón értesülünk — f. hó 27-én meghalt. f Gidófalvy Albert élőpatak i birtokos, volt or­szággyűlési képviselő és háromszékinegyei bizottsági tag, ez évi február 29-én d. e. 10 órakor jobblétre Bzenderült. A boldogult egyike volt azon jókedélyü egyéniségeknek, kik a bánatot nem ismerve, min­den társaságot jelenlétükkel felvillanyoztak. Kere­sett személy volt s nem egy képviselőtársát fogja kora halála meglepni. Neje, ki egy előkelő oláhor­szági családnak volt sarja, most egy óve hunyt el s a véletlen úgy intézte, hogy a férj nejének teme­tése napján szűnjék meg élni. Igazán „sic fata tu- lerunt“. . . Sietünk a gyászoló rokonoknak vigasz­talást kívánni ! A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak a magok és távolabbi rokonok nevében szo­morodott szívvel tudatják Gidó falvi GídófalvyAlbert volt országgyűlési képviselő ée háromszékmegyei törvényha­tósági bizottsági tag 1884. évi február hó 29-én, délelőtt 10 órakor, életének 46-ik évében, hosszas szenvedés után Előpa- ■ takán történt gyászos elhunytat. A boldogultnak hült tetemei I folyó évi márczius hó 2-án, d. u. 1 órakor fognak Eló'pata- kán az ev. ref. vallás szertartásai szerint tartandó rövid ima után az uzoni családi sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni Élőpatakén, 1884. évi február hó 29-én. Gidófalvi Gidófalvy Lajos, uzoni birtokos. Gidófalvy Zsuzsánna, férj. Vájná Ta- másné, Gidófalvy Klára, férjezett Vájná Károlyné, Gidófalvi Gidófalvy István miniszteri titkár mint testvérei. Pávai Vájná Tamás, kir. törvényszéki elnök. Pávai Vájná Károly, kir. já- rásbiró. Gidófalvy Istvánná, szül. Dorgó Klára, mint sógorok. Vájná Mali, férjezett Geréb Jánosné, Gidófalvy Ilona, Kron- berg Irma, Gidófalvy Mathild, Gidófalvy Ilka, Gidófalvy Irma, mint unakahugok, Dr. Vájná Albert, fiumei pénzügyigazgató. Id Gidófalvy Béla, fogalmazó. Vájná Dénes, kir. albiró. Vájná István, m. árvaszéki jegyző. Dr. Gidófalvy István, Vájná Mik­lós, m. aljegyző. Ifj. Gidófalvy Béla, Gidófalvy Árpád, mint unokaöcscsek. Lovarda Brassón. Sidoli szombaton február 23 án kezdte meg Brassón egy csinosan épült és fütött lovardában előadásait. A társulat 100 működő tag­ból áll és 40 kitünően idomított lovak felett ren­delkezik. Mint a szebeni lapokban olvasható, a Sidoli társulata még jobb erők felett rendelkezik, mint 3 év előtt, midőn régi társulatával Erdély nevezetesb városaiban előadásokat tartva, a legjobb hírnévre tett szert. A nagy-szebeni négyszeres gyilkosság. A „Kürsch­nergasse “-ban elkövetett embertelen gyilkosság ha­tása alatt még folytonos izgalomban van Szeben városa — Írja tudósítónk. A rendőrség mindent el­követ, hogy elc8ipbesse a tetteseket. A belügymi­nisztériumon kívül Szeben város képviselete is tű­zött ki 200 írt jutalmat a gyilkosok kézrekeritó- sére. Ezenkívül azt a határozatot is hozta a kép­viselőtestület, hogy utasittassék a tanács, tekintet­tel a jelenlegi hiányos rendőri szervezetre, a városi rendőrségnek minél előbb leendő újjászervezésére. Hétfőn több erősen gyanúsított egyént fogtak el Szebenben és Szászsebesen. A szászsebesi elfogotta- kat egész nap rendkívüli nagy csoportokban várta a városi közönség úgy a város végén, mint a vas­úti indóházban. Azonban a kíváncsiság nem lett ki­elégítve, mert az elfogottak zárt kocsiban csend­őrök kíséretében f. hó 27-én reggel érkeztek meg a törvényszék épületébe. Az elfogottak körül mind t jobban-jobban fűződnek össze a gyanuokok és sú­lyosító körülmények. A vizsgálat folytonoson uj gya­nús tárgyakat szerez be, melyek kétségét kizárólag összefüggésben állanak a gyilkossággal. így találtak a Szászsebesen elfogottak egyikének lakásán Sze­benben, a szemétdombon egy vaskemencze lábat, mely a más két lábhoz hasonló s tökéletesen talál azokhoz. Az először elfogott egyént súlyosító gya­nuokok terhelik. Rövidre fogva az eset a követke­ző : Vasárnap a munkás önképző egyletben billiár- dozás közben elfogták a gyanusitott K.-t. Lakásán előzőleg házmotozást tartottak, s lefoglaltak egy kabátot, egy köpenyt és egy inget, melyeken vér- folytok látszanak, bárha látszik az is, hogy gazdá­juk kiakarta mosni. K.-t ezenkívül terheli az a fel­tűnő körülmény, hogy kabátján jól érezhető volt a rózsa-parfum, melyet a legyikolt orvos neje szokott használni. De másfelől, a temetés alkalmával a híd alatt talált kést is felismerte gazdája; s egy veres török sapkát, mely a késsel együtt F. vendéglőstől lopatott el — többen látták az elfogott fején. — F. vendéglős ugyanis megjelent a törvényszék előtt s bejentette, hogy nem régen üzletéből elloptak egy hosszú kést és egy veres sipkát. A tettes nem le­hetet más K.-nál, mert akkor, mikor a tárgyak el­vesztek csak ő volt jelen a vendéglőben. A hid alatt talált kés F. is, a leánya is azonnal felismerték. Az a városszerte elterjedt hir, hogy K. mindjárt körülményes vallomást tett volna, nem erősittetik meg. Elfogtak újabban egy fodrászt Szebenben, ki a szászsebesi elfogottak egyikének testvére. A kö­zönség és vizsgálóbiróság is biztosan hiszi az eddi­giekből, hogy rövid idő múlva az egész ügyre tel­jes világot deríthetnek. Legújabban vett értesülé­sünk szerint Szebenben a gyilkosság elkövetőinek az intelligens osztályhoz tartozó két fiatal embert is emlegetnek, kik állítólag uzsoráskodás miatt eredő boszuból hajtották volna végre a borzasztó tettet. Barna kis lány megy a regiment után. Pozsony­ból tegnapelőtt egy szakasz katona jött át Buda pestre. 27-én reggel a rendőrség Pozsonyból, Sche­rer Mihály aláírással táviratot kapott, melyben az apa tudatja, hogy Anna nevű leánya 26-án a ház­tól nyomtalanul eltűnt, s minthogy értesülése sze rint lánya szerelmes volt a Budapestre áthelyezett szakasz egyik közvitézébe, valószínű, hogy a „regi­ment“, illetve kedvese után a fővárosba jött. Kéri kinyomozni és haza tolonczolni Pozsonyba. Mire költ az állam ? Két fiatal suhancz, lopás vétsége miatt folyó hó 25-én állott a székesfehér­vári törzényszék előtt. Az egész összeg, miről szó van 2 frt 44 kr és e miatt vádlottak már két hét óta vizsgálati fogságban vannak. Az egyiket öt, a másikat három hóra ítélték el. Nem érdektelen föl­említeni, hogy a két vádlotton kívül még öt or­gazda is szerepelt, mint vádlott, valamint, hogy ez a 2 forint 44 krajczáros pör az államnak több, mint 200 frt költséget okozott. Ugyancsak fölemli tendő, hogy az egyik vádlottat maga a károsult gazda Báthory Dániel baracskai lelkész védelmezte, felhiván a t.-szék figyelmét arra, hogy nem a vád­lottak bűnösek, hanem orgazdáik, kik őket lopásra bujtogatták s kiket a törvényszék 1—3 napi fog­házra ítélt. Fura dolog! A ház szám 13 Dúsgazdag fiatal ember jegyzé el Berlin egyik legszebb leányát. A lakodalom előtti napon a boldog vőlegény kocsi-sétát tett meny­asszonyával. A kocsi végre egy fényes palota előtt áll meg, melyet a fiatal börze-király menyasszonyi ajándékul vett imádottjának. A leány örül, meg­vizsgálja a berendezés minden zegét-zugát s hálás szavakkal mond köszönetét vőlegényének a pompás ajándékért. Mikor azonban már elhagyták a házat, a leány tekintete a házszámra esik s hirtelen el­sápadt: 13 volt. Rögtön ki is jelenté vőlegényének, hogy ebbe a palotába ő többé be nem teszi a lá­bát. Hiába volt a vőlegény kérése, rimánkodása, a leány nem tágított, pedig az esküvő már vissza­vonhatatlan ki volt tűzve 8 a vendégek a lakomá­hoz meg voltak hiva. Ugyanitt kellett volna meg­tartatni a tánczvigalomnak is. A nagy zavarban a vőlegény ur majd megőrült, mikor hirtelen egy jó ötlete támadt. Elment a rendőrfőnökhöz s felajánlva 13,000 frankot a berlini szegényeknek, kieszközölte, hogy a palota a 12-ik számot kapta. Másnap az­tán a lakzit teljes pompájában, minden akadály nékül megtarthatták. Irodalom. Arany, Eötvös és Vörösmarty. A magyar irodalom három kimagasló, örök fény- nyel környezett alakja jut újabb alakban a nagy közönség elé. A nemzet legnagyobb dalnoka, a Toldi trilogia fenkölt szerzője, a nagy emberismerő, a világhírű bölcsész és a legnagyobb magyar eposzköltő csak­nem egy időben lépnek ismét elénk. Arany, Eötvös és Vörösmarty a magyar irodalom legismertebb nevei. Mindhárom ismeretes a nagy közönség előtt, mindháromnak nevéhez csaknem egész korszak fű­ződik, de müveiket teljesen még nem bírta eddig a nemzet. A három közül legrégibb Vörösmarty. Az ő lantja szerzett előbb dicsőséget, az ő művei tűntek le legelőbb a könyvpiaczról. A „Hazádnak rendület- letlenül“ költője csaknem tiz év óta nincs képvi­selve a piaczon, holott müvei kincsek, mint a leg­tisztább arany, melyek értéke nincs alávetve az ár­folyam hullámzásának. Eötvös a magyar géniusz egyik legfényesebbb, legtisztább és legnemesebb alakja. Müveiben egy a hazai irodalomban addig nem ismert hang szólal meg, — a „Karthausi“ egy emberi élet összes szen- vendéseit tárja elénk, a „Nővérek“, — „A falu jegyzője“ oly müvek, melyek mindenkor díszére válnak irodalmunknak. — A harmadik és legnagyobb — Arany. Minden sora tiszta arany. Rövid ideje, hogy ő is itt hagyta hazáját, egész vagyont hagyva nekünk hátra, mely kincs csaknem megbecsülhetetlen. Arany János a magyar nemzet legkedveltebb költője. Nép­szerűségben is méltó társa egykori társának, Petőfi­nek, kinek minden sora már oly rég, és oly ^sok kiadásban ismeretes előttünk. Petőfi müveiből egymást érik a kiadások, de Arany, Eötvös és Vörösmarty müvei csak most jut­nak először teljesen a világba. R á t h Mór egyik legrégibb s legjelesebb ki­adónké egyrészt és Mehner Vilmos egyik legvállalkozóbb szellemű kiadónké másrészt az ér­dem. Mindkettő oly szolgálatot tesz a nemzetnek, me­lyet csak az egész nemzet támogatása méltathat eléggé. Arany és Eötvös összes müvei Ráth Mór kiadá­sában jelennek meg, Vörösmarty összes müvei pe­dig Mehner Vilmos kiadásában, A tartalom csak részben uj s méltó társa a ko­rábbinak. A kiállítás mindkét részről a legdíszesebb s legpazarabb. 2-án, de Bocskay nem fogadta el a vele járó ki­rályi méltóságot. Két szekrény jobbról és balról bámulatos zománcz müvü és milliót érő drágakö­vektől ragyogó nyakékkel van tele. Legszebb kö­zöttük a herczeg Eszterházyé. Ugyancsak az övé az egyik sarokban külön állványon fölállított, mé­ternél magasabb művészi boroskancsó, alá való tál­lal, mely oldalán következő fölirattal büszkélkedik : „Engem chenáltatott Losonczi Antal 1548.“ A IV. és V-ik teremben az áldomásos kupák, billikomok és poharak, valamint nagy vert-ezüst tálak egész tömege fogad. Az egyik jókora itczésen következő fölirat van : „Az ki izik XII meg evei, rezeg lezen 1574.“ Az egésznek befejezését mindkét teremben nagyszámú és fényes, mindannyi történeti neveze­tességű fegyverzetek s régi módra fölszerszámozott kitömött lovak képezik, melyek mindannyian olyan jól illenek bele a falakat elborító daliás nemzeti és csataképek keretébe. Tény, hogy soha és sehol ennyi műkincse az ötvösművészetnek együvé halmozva látható nem volt. Óhajtandó volna, hogy ezek látásán föllelkesülve, még minél több küldetnék be, — mert hiszen azért koránt sincs itt még az egész nemzet kincse. Kül­földről már eddig is számos tudós és műbarát ér­kezett a kiállítás bámulására. A hazai összes vas­utak kójyonatokat terveznek a fővárosba a kiállí­tásra. És igy remélhető, hogy az egész ország in­telligens közönsége sietni fog hazája fényes múltjá­nak eme fenséges emlékeit megtekinteni, a minőt látni csak századok leforgása alatt nyilhatík egy­szer alkalom. ...............i W. J. A uők a régi németeknél. — Közli dr. s—h. — (Vége.) A mai korra vonatkozó megjegyzéstől felmentve érzem magam, csak örömmel akarom konstatálni, miszerint az többé használatban nincs; mig attól, vájjon azért e, mert a czivakodási meg pletykázási tulajdonság ma már kihalt volna, avagy mert azt találták, hogy az ellen minden szer hiába, — fel­menteni kérem magam ! A férjnek azonban legfontosabb joga, mely máig is habár módosítva fentartotta magát, neje vagyo­nának kezelésében állott, melyért úgy feleségének, mint az apának felelős volt. Hogy már akkoriban is számos férj ezzel nem valami takarékosan bánt; mutatja számos erre vonatkozó rendelet, mely tiltja a férjnek neje vagyonához még csak nyúlni is, mi annál furcsább, minthogy az nagyrészt magából a férj vagyonából való volt, a melyet ő külömböző czim alatt (özvegy-eltartás, nász-ajándék stb.) volt köteles a házasság kötéskor nejének adományozni ; ehhez járul még az apa s a család adománya eset­leg pedig örökség is. A férj képviselte nejét min­den ügyben kifelé, utóbbi minden nyilvános szerep­lésből ki volt zárva, minthogy abból indultak ki, hogy a nőnek minden tekintetben oltalomra van szüksége, mit teljesíteni férjének a kötelesség is pa-j* rancsolta. Még mint tanú sem jelenthetett meg tör­vényszék előtt, stb. A férj halála után az özvegy feletti oltalom, az elhalt férj legközelebbi rokonára szállt, ha felnőtt figyermeke nem volt, különben pedig erre; mi azon­ban csakis a vagyon kezelésére szorítkozott, a meny­nyiben cselekedetekben neki tágasabb tért engedtek, különösen kiskorú gyermekei fölötti rendelkezési jogot illetőleg, valamint leányát saját belátása sze- riut adhatta férjhez, nemkülönben szabadságban ál­lott 12 hónappal férjének halála után magának egy másik férjet választani, mivel azután természetesen megint csak a régi viszony újra kezdődött. Mind­ezen viszonyok természetesen idővel fokozatosan változtak, mert nem fértek meg a mindinkább nö­vekedő s terjedő kultúrával. Az egyesek által gya­korolt kölcsönös védelem, és egyesek feletti olta­lom az állam hatásökrébe ment át, megszűnt a nő is egész életén át mindenben bizonyos férfi szük­ségképi oltalmára szorítkozni. A mi a régi oltalmi jogokból vagyis jobban a gyámságból maiglan is fenmaradt, vagyon kezelésére szorítkozik s a meny­nyiben az azzal járó terheket illeti, a nőknek bi­zonyára e miatt panaszra okuk nincs ; ha pedig an­nak élvezetében korlátaltatnáuak, avagy attól meg­fosztanának, rendelkeznek ma nap már elég eszköz fölött azt megakadályozni, esetleg pedig a korlátot keresztül törni. Személyes gyámságról ellenben ma már szó sincs, mint nem is lehet s tudom t. olva­sóim egyetértenek velem abban, hogy örömest mon­dunk le arról s szívesen hagyjuk a régi németek­nek a nők alárendeltségéről alkotott nézeteit, de ragaszkodunk természeti állásuknál fogva a nekik tartozott tisztelethez s nagyra becsüléshez valamint szinte szívesen engedünk nékik szabad tért az őket a természettől megilletett hatáskörben, melybe azon­ban — tudják meg egyesek — az annyira óhajtott emanczipáczió bizonyítását tán egy más alkalomra hagyom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom