Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-01 / 25. szám
1#0 — Ráth Mór babérai gyarapodnak ezzel is, Méhner Vilmos babérokat szerez magának. Arany és Eötvös müveiből már néhány kötet megjelent. Vörösmarty müvei csak most fogják elhagyni a sajtót. A fényes kiállítás mellett az ár sem magas. Arany összes müvei — 36 füzetben — 21 frt. 60 kr; vagy füzetenként 60 kr; — Eötvös müvei 60 füzetben jelennek meg egyenként 50 kr árban, Vörösmarty müvei, pedig 8 kötetben 20 írtért szerezhetők meg. „Nyelvében él a nemzet,“ s a ki ezt elismeri, igyekezni is fog három legnagyobb keltőnket magának megszerezni. „Magyar Nemzetgazda.“ E czim alatt uj év óta Mende Bódog, volt országgyűlési képviselő szerkesztése mellett Budapesten hézagpótló szaklap jelenik meg a közgazdaság, ipar, kereskedelem, pénzügy, közlekedés és biztosítás köréből. Tájékozottság, sokoldalúság, alapos és mégis vonzó előadás tünteti ki, s a fővárosi sajtó minden számát egyhangú dicsérettel fogadta, Es valóban e lap bízvást versenyezhet a külföld hasonnemü vállalataival. A legelső szakírók csoportosulnak körülötte és szép kiállításáról a Fraklin-társulat nyomdája gondoskodik. A legmelegebben ajánljuk tehát mindazoknak, kik gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődnek, de különösen is a pézintézeteknél érdekletteknek, részvényeseknek és biztosított feleknek, a kiknek érdekeit e heti lap állandóan szemmel tartja. A „Magyar Nemzetgazda“ előfizetési ára félévre 5 frt. Kiadóhivatala: Budapest, Sugár-ut 86. sz. Ifj. Nagel Ottó könyvkereskedésében Budapesten megjelent a „Magyar általános levelező“ 12-ik füzete, szerkeszti Knorr Alajos. E füzetben folytatja a szerző az irodalom ismertetőt a leiró költészetet, ennek nemeit, a prózai elbeszélést, regét, legendát, regényt, a költői beszélyt és ro- mánczot; a lantos elbeszélést, a balladát, az eposzt értekezik a sziukőltészetről, ismerteti a drámát, tragédiát és a vígjátékot. — Közöl emlékverseket és ezek után áttér a közlekedési intézetek ismertetésére ; ismerteti a levélposta kezelés szabályait, és hozza úgy a belföldi mint a külföldi levélposta tarifát. Ezen tartalmas füzet ára 30 kr. Közgazdaság. A hazai posztóipar. (Két közlemény.) II. Mint modern nemzet még fiatal vagyunk. Kultúránk és czivilizácziónk még csak évtizedekre vezethető vissza. De annyi tény és bizonyos, hogy a félbarbariz musból, nincs nemzet e világon, mely oly gyorsan, oly rohamosan és oly szép eredményeket felmutatva bontakozott volna ki, mint a magyar faj. Irodalmunk és művészetünk, mely még 30 év előtt parlagon hevert, komoly számba nem is jött és hogy mintegy újjá születve, nevezetességet, sőt mondhatjuk világhírt tudott már magának kivívni, eklatánsán tanúskodik a mellett, hogy fajunkban megvan a megkövetelt képzettség, megvan a működési akarat, ha az erők kellőleg képeztetnek és nemesen istápoltatnak. Nincs oly müveit kulturnemzet a földtekén, mely irodalmunkat és müvészétünket ne ismerné és ismerve, az előtt tisztelettel ne viseltetnék. Azonban hogy a külföld valaha a virágzó, vagy fejlődő, avagy csak lélező magyar iparról megemlékezett volna, arra esetet nem tudunk. Pedig egy nemzetnek kultúrája csak akkor tökéletes, ha irodalma, művészete és ipara tökéletességben egyenlő színvonalon áll. Már pedig fájdalmunkra konstatáljuk, miszerint olyan disharinouiában áll iparunk szemben irodalmunk és müvészetünkkei, hogy az a külföld előtt hihetetlennek tetszenék. Mert mig irodalmunk és művészetünk a nemzet erejéhez mérten a tudomány követelményeinek kellő magaslatán áll és termékei tündöklő csillagokként fényt és dicsőséget árasztanak nemzetünkre, — addig iparunk alig van, és a mi van, az is a kezdetlegesség jellegét hordozza magán. Igaz ugyan, hogy Róma sem épült egy nap alatt. A tény elől azonban még sem zárkózhatunk el, hogy hát mégis csak Rómát el kellett kezdeni építeni, hogy erős és hatalmas legyen. Kezdettek is építéséhez fogni Romulus és Rémus és oly lankad- hatlan erővel, olyan kitartó buzgósággal működtek közre, hogy czéljukat el is érték, és Róma nagy, erős, hatalmas és rettegett lett. Hát mi iparunk Rómáját ne épithetuők fel ? — Vasakaratunk ne érne fel Romulus és Rémus erejével ? Dehogy nem ! De ha éppen az az akarat, mely semmi akadályt nem ismer és semmi útjába gördülő akadályt föl nem vesz, ez hiányzik bennünk, — akkor ugyan nehéz, sőt mi több : nem lehet vágyunk és óhajunkat elérni; hisz a falevél se rezzen meg, ha szellő nem mozgatja. Mi mindenkor azt a szilárd elvet váltottuk és ezen meggyőződésünkben tántorithatlanok vagyunk ma is, mint leszünk mindenkor : hogy a magyar ipar csak akkor virágozhat és fejlődhetik a tökéletességig, ha Ausztriától különválva, önálló magyar vámterületet képezhetünk. Ez természetesen az iparra általánosan vonatkozik. De hogy azért a vámközösség daczára, az iparnak egyes ágai lendületet ne nyerhessenek és a veszélyes osztrák és külföldi verseny folytán tökéletességre ne juthassanak, azt sohasem állítottuk, sőt mindenkor ellenkező meggyőződésben voltunk. Bár ismételjük, nem vagyunk annyira rajongói a közös ügynek, mint annak tisztán nemzeti és anyagi szempontból ellenségének kell hogy legyünk, azt tartjuk mégis, hogy nincs oly osztrák és külföldi ipar, mely egy rendszeres, a mai kor igényeinek magyar vas-, gép-, bőr-, czipő-, kalap-, butor- és posztóipart fejlődésében és terjedésében megakadályozni és megakasztani képes volna. Ezen iparágak a legnagyobb külföldi versenynek ellenére virágozhatnának olyképen, hogy nemcsak hazánkból szorithatnók ki az ezen szakmába vágó idegen terményeket, de még kedvező geographiai fekvésünk következtében Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és az egész Balkáu félszigetet a külföldtől magunk részére némileg elhódithatnók, saját iparunknak ott piaczot szerezhetnénk. De hát maradjunk szorosan a posztóipar tárgyalásánál. Amint más iparágak hazánkban, mint például a vas- és gépipar nagyrészt már a külföldi versenyt hazánkból kiszorították és a legszebb s legimpozánsabb berendezett gyárak állami kedvezményezésben részesítve, rövid idő alatt nagy számban úgy a fővárosban, mint az országnak egyes vidékein keletkeztek, — úgy a posztóiparra is nagy és sikeres működési tér várna, ha azt olyképen meghonosita- nók, mint az például Brünnben hatalmas — a város és vidékének kizárólagosan és egyedül kenyeret adó — gyáraival fennáll. Pedig mi volna könnyebb, mint ezt létesíteni ? hisz nagyiparosainknak hitelük van, vállalkozásokban és pénzintézetekben hiányt nem szenvedünk, nyers anyagunk van quantum satis, (de a mit ahelyett, hogy feldolgoznék, a külföldre árusítunk el), munkásunk is van elég, csak oktatóra várnak; tehát mi hiányzik? Az, hogy érdekünket felfogni nem bírjuk és nem látjuk a fejünk felett függő Damokles-kardot, nem látjuk a fölöttünk égő háztetőt, mint pusztítja el mindazt, a mit martalékává elragadhat; pedig az oltást — a nélkül, hogy a tűz tovább terjedhetne, ha idejekorán a bennünket fenyegető veszélyt észleljük — eszközölni tudnók. Hát a mi vállalkozóink, tőkepénzeseink, pénzintézeteink és főleg rengeteg vagyonnal rendelkező mágnásaink, kik egyszersmind törvényhozóink is, valamint erdélyi posztóiparosaink nem lehetnének e téren a kezdeményezők, illetve nagyobb vállalatot életbe hivandók, midőn nemcsak biztos siker koronázhatja működésűket, befektetett tőkéjük hő gyü- mölcsözést nyerhetne. A mig tökéletes, versenyképes nagy posztógyáraink nem lesznek, a míg ezen léha tétlenségünkből ki nem vergődünk és az észszerű munkálkodási akarat foglalja el annak helyét, és a mig csak elméleti szószátyárkodással rendeztetnek gazdasági viszonyaink, de tényleg azok óráról órára rosszabb és rosszabb fordulatot vesznek a heljett, hogy viszonyaink megkivántatóan javulnának,— addig nemcsak hogy koldusok maradunk és mint a munkának élni szerető nép elpusztulunk, de soha a meglevő posztóipar sem táplálhatja azt a reményt, hogy jelen működési és munkálkodási rendszere mellett valaha boldogulni fog. Ma napság a korszellemmel haladni kell és a ki ezt elismerni nem hajlandó, az vagy korán, vagy későn született. Ira hát fel a hon- és nemzetmentő munkára ! Szterónyi Bertalan Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és értéktőzsdén, 1884. f»br. 49-én Magyar aranyjáradék 6®/, ..................................... 121.76 Magyar aranyjáradék 4°/,...........................................90,30 Magyar papirjáradék 6®/,........................................... 87 80 Magyar vasúti kölcsön ............................................ 141.50 Magyar keleti vasúti államkötvény, I. kibocsátás 94 75 Magyar keleti vasúti államkötvény, II. kibocsátás . 116.75 Magyar keleti vasúti államkötvény, III. kibocsátás . 99. i 5 Magyar földtehermentesitési kötvény .....................100.25 Magyar földteherment. kötvény záradékkal ... 99 75 Temes-bánáti földtehermentesitési kötvény . . . 99.75 Temes-bánáti földteherment. kötvény záradékkal . . 99.76 Erdélyi földtehermentesitési kötvény .....................99.50 Horvát-szlavon földtehermentesitési kötvény . . . 100.— Magyar szőlődézsmaváltsági kötvény .....................97.76 Magyar nyereménysorsjegy-kölcsön .....................115.75 Tisza-Szabályozási és szegedi sorsjegy ................113.75 Osztrák járadék papírban........................................... 79 50 Osztrák járadék ezüstben ...................................... 80 70 Osztrák járadék aranyban .....................................101.75 1860-iki osztrák államsorsjegyek ..........................135.50 Osztrák-magyar bankrészvény .............................. 844.— Magyar hitelbank-részvény .....................................311.— Osztrák hitelintézet-részvény ...... . 307.— Ezüst.......................................................... . —.— Cs. és kir. arany ... 6.75 20 frankos arany (Napoleond’or) ......... 9.59 Német birodalmi márka . . .................... . 69.20 London...........................................................................121.45 Felelős szerkesztő: Szterónyi József. Kiadótulajdonos: Bernstein Márk. IBiâ.toa:i0.zlet--vâ.ltozta.tâ.s ülialircU 'liaslele'U®'! jj©2©nl»:m & íamgyferttaram ]k©a©ma«g:a©kv hí id ©I aa®nl«Mühály napjjálól EMPT* a Nagy- és Czérna-utcza sarkára helyeztem át, "* min d tun ©ram ASZTALOS, KÁRPITOS és ESZTERGÁLYOS BÜTOROKl «1 Esgiimgyolblb TálaasliUdöBiii ©a IfegJialáatTQaalblbaii szolgáltaik. PAPP FERENCZ, asztalos és kárpitos, Brassóban a Gxérua-utcza sarkán, a Jeckelius-féle gyógytárral szemben (hol ezelőtt a dokány-nagytőzsde volt) Ugyanott <ücí>fa,-foiű.rrLirol5: a»/* Isxajczárórt Icaplxatálc |“| ’ Nyomatott Bernstein Márknál Sepsi-Szentgyörgyön.
