Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-26 / 71. szám

Ágost, Pulszky Ferencz, Pilíssy Ferdinánd, Potoczky Dezső.

Ságky Gyula, Siskovich Tamás, Steinacker Ödön, Szathmftry Király László, Szemző Gyula, Szentivá- nyi Árpád, Szilágyi Dezső, Szily László.

Teleky Samu gróf, Tolnay Gábor, Tomcsányi László.

Veszter Imre.

Wenckheim Frigyes gróf.

Zay Adolf, Zselénszky Róbert gróf.

Összesen 70.

II Függetlenségi pártiak.

Alraásy Sándor, Ányos Tivadar.

Becker János, Békássy Gyula, Berzeviczy írnák, Boda Vilmos, Bornemissza István, Bariba Miklós, Barczay Ödön. Bölönyi József.

Csanády Sándor.

Enyedy Lukács.

Farkas Balázs, Farkas Dávid, Forenczy Miklós, Fornszek Sándor.

Graef József, Gruber János, Gulácsy Gyula, Gál Péter, Gosztonyi Sándor, Győrffy Géza, Győrffy Gyula.

Halász Zsigmond, Haller Rezső, Ilaviár Dániel, Hevessy Benedek, Hennán Ottó, Iloitsy Pál, Hőgyes Károly, Halvax József.

Imreb Aurél, Irányi Dániel, Izsák Dezső.

Ifj. Jesszenszky Ferencz, Justh Gyula.

Kállay János, Kiss Albert.

Lits Gyula, Lukáts Gyula, Lükő Géza, Lázár Ádám.

Madarász Jenő, Madarász József, Majthényi Ad., ifj. Matkovics Tivadar, Meszlényi Lajos, Micsky Lajos, Miklós György, Mocsáry Lajos.

Nagy Ferencz.

Olay Lajos, Olay Szilárd, Orbán Balázs.

Papp illek, Pappszász György, Pappszász Károly, Petries Ferencz, Prónay Gábor báró.

Rigó Ferencz.

Sárközy Aurél, Somogyi Gyula, Szederkényi Nándor, Szabó László.

Tassy Géza, Thaly Kálmán, Tóth Antal, Tóth Ernő, Tulok Béni, Tors Kálmán.

Ugrón Gábor, Ugrón Ákos, Unger Alajos.

Összesen 72.

III. Kormánypártiak.

Abonyi Emil, Dr. Ámon Ede, Andaházy László, Andaházy Pál, Andrássy Manó gróf, Andrássy Tivadar gróf, Antal Gyula, Apáthy István.

Baics Miklós br., Balázs Máté, Bay Barnabás, Baranyi Ödön, Bánffy Dániel báró, Beksics Gusztáv, Bende Imre, Beöthy Algernon, Berzeviczy Albert, Bethlen Ödön gf., Biasiui Domokos, Beér Antal, Bobus László, Bpruemisza Adám, Boros Bálint, Bossányi László, Bubics Zsigmond, Busbach Péter, gróf Bánffy Béla, Baross Gábor (két helyen), Bár- czay Gyula, Barczay Ödön gróf, Bissingen Ernő, Battyány László gróf, Bálintitt József, Bauszuern Guídó, Bélés János.

Cnorin Ferencz, Csávossy Béla, Csernátoni Lajos, Cselkó Ignácz, gr. Csáky László, Cziple Zsigmond.

Dacsó Pál, Dániel .Ernő, Dániel Gábor, Dániel

— 282 —

Pál, Dániel Márton, Darányi ISnA“»í

dór! Dégen Gusztáv, Dim.tnev.es M.los Dóry l énes, Domahidy István, Dobránszky létei, Dem

kÓEber Nándor, Enlich Gusztáv, Elekes Gusztáv,

EÄeÄ»c* József, Fodor József, Föld- váry Miklós, Eluger Károly. ..

Gaál Jenő (felvinezi), Gaál József, Gaján Odön, Gajzágó Ferenc*, Gödi Károly, Gromon Dezső, Durban Szilárd, Gyengő László, Gergely. Tivadar, Gu- Ijficsv Dezső.

Ilalassy Gyula, Háinos László, Harkányi Ká.oly, Hazay Ernő, Hegedűs József, Hegedűs Sándor, Ilieronymi Károly, Horváth Géza, Huszár Károly br.. Horváth Gyula, Harkányi Frigyes, Horváth Mór.

Iszekovics Milán, Ivánka Imre.

Jánosi János, Jókai Mór (két kerületben), ilj. Justh György.

Kajuch József, Kapisztori Ferencz, Karácsonyi Aladár gróf, Kardos Kálmán, Kazy János, Kógl György, Kemény Endre br., Kemény Gábor báró, Kiss Lajos, Kiss Pál, Kissovich József, Kovách László (visontai), Ivőrössy Sándor, Krajcsik Ferencz, Krausz Lajos, Králicz Béla, Kwcsfalusy Vilmos, Kubinyi Árpád, Kuncz Adolf, Kemény Kálmán báró, Koriz- mics László.

Láng Lajos, Latinovics János, Latkóczy Imre, Lázár Ernő, Lehoczky Egyed, Lészay Lajos, Lipov- niczky Sándor, Literáty Ödön, Lónyay Sándor, Lukács Béla, Lukács László, Latinovics Gábor, Lő- rincz György.

Mandel Pál, Mara Lőrincz, Matuska Péter, Mat- lekovits Sándor, Mihajlovics János, Molnár Viktor, Máday Lajos, Műn.eh Aurél.

Nadányi Miklós, Nyáry Béla báró, Neppel Ferencz, Neisziedler Károly, Neményi Ambrus.

Odescalchy Gyula herczeg, itj. Ordódy Pál, Or- szágh Sándor.

Pallavicini Sándor gróf, Pauler Tivadar, Póchy Tamás, Perényi Péter báró, Plachy Tamás, Pod- maniczky Frigyes br., Pogány Károly, Popovics Vazul, Porubszky Jenő, Prileszky Tádé, Pulay Kornél, Probstner Arthur, Pulszky Károly.

Rácz Athanáz. Rakovszky György, Rakovszky István, Román Sándor, Rónay János, Rosszival István, Rostabázy Kálmán, Rakovszky Géza, Rótli Pál.

Simó Lajos, Stoll Károly, Sváb Károly, Szabovl- jevics. Lázár, Szalay Ödön, Szakáll F'erencz, Szath- máry György, Szathmáry Miklós, Széchenyi Jenő, Széchenyi Pál gr., Széchenyi Tivadar gr., Szilágyi István, Szilágyi Virgil, Szirmai Pál, Szlávy Olivér, Szögyény Marich Géza, Szögyényi Emil, Szontagh Pál (nógrádi), Sztojacskovics Sándor, Szunyogh Szabolcs, Szapáry Gyula gr., Szereday Aladár, Szitányi Bernáth, Sebő Imre, Sigmond Dezső, Szerb György, Szirmai Ödön.

Teleki Domokos gróf, Teleki Géza gr., Teleszky István, Tischler Vincze, Tisza Kálmán, Tisza Lajos gróf (2 kerületben), Tibád Antal, Török József gróf, Török Zoltán, Trefort Ágoston, Tisza László.

oldal ingerülten tiltakozik, a baloldal zsivióz, Star- csevics rendületlenül folytatja kiabáló hangon:

De közigazgatásunk sem ér semmit, mert nem egyébb a korrupezió fészkénél. (Miskatovics: Ohó!) Semmi ohó 1 Önöknek már régen Lepoglavában (fegyintézet) kellene ülniölc. (Zaj, mozgás a ház minden oldalán.)

Politikai hatóságaink arra valók, hogy a népet kirabolják s a mit raboltak, átvigyék a Dráván tűi a magyaroknak !

Igazságügyünk még kevesebbet ér; a bírák legnagyobb része a kormány kreatúrája.

Arisztokrácziánknak semmi tekintélye a nép előtt, mert Magyarország felé gravitál. De eljön az idő, mikor a nép ezt az arisztokrácziát a tartománygyü ■ lés többségével együtt ki fogja kergetni az országból.

M inthogy a budget csupa lopás, meg rablás, melyet csak a gazemberek fogadnak el, én arra nem szavazok.

Leírhatatlan volt e szavak hatása, iszonyú zsivaj támadt; a képviselők ingerülten ugrottak fel ülé- seiki’ől; mások távoztak a teremből. Az elnök hosz- szas csengetés után szóhoz jutva, kijelenti, hogy nem talál alkalmas kifejezést e hallatlanul botrányos magaviselet megrovására. S ezzel megvonta a szót Starcsevicstől.

Még Stankovics osztályfőnök szólt, visszautasítván Starcsevics támadásait s az ülés a legnagyobb izgatottság közt ért véget.

Este a nemzeli párti klubb ülést tartott, melyen a botrány élénk megvitatás tárgyát képezte. Sram magatartását, ki az ülésen elnökölt, sokan élesen megrótták, mire Sram kijelentette, hogy oly gyűlésen, hol Starcsevícs-fajtáju emberek foglalnak helyet, nem elnökölhet többé s nyombau bejelentette lemondását.

A megválasztott képviselők névsora.

I. Mérsékelt ellenzékiek.

Apponyi Albert gr., ifj. Ábrányi Kornél, Abra- hámffy Gyula.

Balogh Géza, Beöthy Ákos, Berger Ignácz, Bernáth Dezső, Bessenyey Ernő, Bethlen Gergely gróf, Bittó Béni, Bottlik Lajos, báró Bánffy György.

Dessewffy Kálmán, Deutsch Lipót.

Ernuszt Kelemen, Eszterházy Andor gróf.

Farkas Elek, Fenyvessy Ferencz, Fröhlich Gusztáv.

Gaál Jenő (pécskai), Grünwald Béla, Gullner Gyula, Goda Béla, Gyapay Dénes.

Hertelendy Ferencz, Hevessy Bertalan, Hodossy Imre, Iloránszky Nándor, Horváth Lajos,. Huszár István.

Imrich János, Inkey László, Ivády Béla.

Jakabfy István.

Kaiser János, Károlyi Sándor gróf (két kerület,) Keczer Miklós, Kinszky Jenő gróf, Kovács Albert, Kovács Károly.

Lázár Mihály, Lesko István, Lipthay Béla báró.

Mártonffy Károly, Molnár Antal, Mihályi Péter.

Nagy István.

Pantocsek Rezső, Pongrácz Adolf gróf, Pulszky

£Mi€MA,

A kisértet.

Egy vén huszártól hallottam elbeszélni, a ki meglehet, hogy nagyított kissé, hogy hősiességét annál ragyogóbb előtérbe állítsa, de története egészben nem valószínűtlen. Érdemes rá, hogy röviden elbeszéljem.

Az 1866-iki olaszországi táborozáskor két magyar huszár osztály egy kis városkába néhány napi pihenésre szállott.

Az ezredes, kit törzskarával együtt igen nyomorult házba szállásoltak, fölötte boszankodott, s nem ok nélkül, mert a város végén egy nagy palotát látott, s nem is kétkedett benne, hogy az előtte s tisztikara előtt meg fog nyílni.

A város elöljáróit maga elé hivatta, s felindulva kérdé, ki azon palotának ura vagy ki lakik benne?

— Azon palota ura egy özvegy grófnő, ki pár hét előtt elhunyt férje halála óta a városban lakik, s a kastélyt üresen hagyá, --- lön a válasz.

— S miért ? — kérdé az ezredes.

E kérdésre választ adni eleinte vonakodtak az elöljárók, nehogy azonban az ezredes előtt gyanúba essenek, végre csak megváltották, hogy a grófi palotában kisértet jár, s ott kivált éjjel tartózkodni nem tanácsos.

E nyilatkozaton hangos kaezajra fakadtak az ezredes és jelenvolt tisztek.

Az elöljárók azonban komolyságukból mit aem vesztettek s állításuk mellett maradtak.

Az ezredes kétkedve rázta fejét, mert ezen ii- sértet-histőria alatt valami ármányt sejtett.

Ezalatt belép az özvegy grófnő udvarmestere s az ezredes urat egész tisztikarával együtt vacsorára hívja meg.

— Épen jókor! — mondá az ezredes. — Uraim, készüljenek. Az óvatosságot mindenkinek ajánlom ; itt valaminek nyomába jövünk.

A tisztikar az ezredes vezérlete alatt a grófnő lakására ment. A figyelő őrség mindenfelé felállit- tatott; a lovak fölnyergelve s a legények ébren maradtak.

A grófhölgy fesztelen nyájassággal fogadta vendégeit. A lakoma fényes volt s a társaság olyan élénk, kellemes s bizalmas, hogy végre az ezredes kérdést intézett a grófnőhöz :

— Mi annak oka, hogy a grófi palotát üresen s lakatlan hagyja, s egy ily kisszerű lakba vonul, minden kényelmet nélkülözni kénytelen?

A grófné a kérdésre mosolyogva azt adá válaszul, hogy ennek okát az ezredes s a többi tiszt urak, ha meg is mondja, hinni nem fogják.

De az ezredes ismételve kéré a grófnőt, mondaná meg annak okát.

— Palotámban kisértet jár, — válaszolá, — még pedig oly rémületet kelt, hogy abban nemcsak én, de a legbátrább férfiak sem mernek maradni.

Az ezredes s az összes tisztikar a grófnő iránti tiszteletből komolyan hallgatták a babonás mesét s nevetésüket elfojtották.

— S hogyan néz ki e rémületes kisértet ? — kérdé az ezredes.

— Ép úgy, miként megboldogult férjem a gróf nézett ki, midőn a ravatalon feküdt, — mondá a grófnő. — Magas, szikár férfi, l.alovány arczczal, nagy fekete szemekkel, tiszta fekete öltönyben, hajporozott fejjel.

— Grófnő! — válaszolá az ezredes, — ha a palotában csakugyan kísértet jár, miben nagysád szavai után kétkednem az illem tiltja, úgy azt még az éjjel kezünkre kerítjük.

A grófnő kétkedve rázta fejét.

— Senki sem örülne annak jobban, mint én, de kétkednem kell benne, Többen vállalkoztak már erre . . . de . . .

— Rémülve futottak el, nemde ? — vágott közbe az ezredes.

— Lgy van, ezredes ur ! — válaszolá a grófnő. — Miként leírtam önöknek néhai férjemet, akként jelent meg nekem s másoknak is,

— Uraim ! — mondá az ezredes, tisztjeihez fordulva, — melyikük vállalkozik a félelmet árasztó kisértetet elfogni ?

E felszólításra egy fiatal tiszt rögtön felállott.

— Jól van! — mondá az ezredes; — hadnagy ur el fog menni a palotába, az éjt ott töltendi, s a kisértetet élve vagy halva elhozza.

— A palota mely részében vagy termében keressem a kisértetet ? — kérdő udvariasan a fiatal hadnagy a grófnőtől.

A grófnő részvevőleg tekintett a deli huszárra.

— Mondjon le szándékáról, hadnagy ur, mely úgy is eredménytelen leend!

A hadnagy e szavakra megsértve érzé magát.

— Grófnő! — mondá, — a csatatéren ezer halállal állottam szemközt; ily babonás mesék vissza nem riasztanak. De azért kérem nagyságodat, szíveskedjék mellém útmutatót rendelni, ki a palota azon termébe vezessen, a melyikben a kisértet kóborol.

Az ezredes a fiatal hadnagy nyilatkozatával megelégedve látszott lenni, mert mosolygott; de a többi tisztek hahotára fakadtak.

— Legyen meg a hadnagy ur óhajtása, — mórt- dá a grófnő, s azonnal útmutatót rendelt számára.

A hadnagy előbb szállására ment, pisztolyait golyóra töltötte, kardját felkötötte, s kísérőjével együtt a városon kivül fekvő palota felé sietett.

A palota körül halotti csend honolt, este s éjjel egy élő ember sem ment még csak tájékára sem. — A hadnagyot a grófnő két legbátrabb szolgája kisérte. A kaput s a számos ajtókat kinyitván, lámpákkal mentek előtte, inig végre azon rejtélyes terembe vezették, hol a kísértet minden éjjel megjelenni szokott.

— Gyújtsatok gyertyát s azután távozzatok ! — szólt a hadnagy.

A szolgák egy négyágú csillárba gyertyákat gyújtottak, s fohászkodva elkotródtak.

(Vége következik.)