Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-26 / 71. szám
Ullmann Sándor, Urbanovszky Ernő, Uzovios Pál Urányi Imre, Üchtritz Zsigmond. Vadnai Károly, Vay Elemér báró, Vargics Imre Véghső Gellért, Várady Gábor, Wahrmann Mór’ Wasmer Adolf báró, Vizsolyi Gusztáv, Wodiauer Albert br., Wodianer Béla báró. Zalay István, Zathureczky Gyula, Zeyk Dániel Zsámbokréthy József, Zsilinszky Mihály, Zsigmondy Vilmos, Zichy Antal. 3 Összesen 227. IV. Antiszemiták. Adreánszky Gábor br. Csatár Zsigmond, Csúzy Pál. Halvax József, Istóezy Győző. Dr. lvomlóssy Ferencz. Margitay Gyula. Nendtvich Károly. Ónody Géza. Rácz Géza, Ráth Ferencz. Szalay Imre, Sza- lay Károly, Simonyi István. Vadnay Andor, Veres József, Verhovay Gyula. Zimándy Ignácz. Összesen 18. V. Nemzetiségiek. Dimitrievics Mihály. Dőrr Soma. Gull József. Kiiszt- ner Henrik. Tratja Péter, Teutsch Traugott. Wolff Károly. Doda Iraján. Babesiu \ incze, Bacon József. Graffius Károly. Wenrich Vilmos. Összesen 12. VI. Pártonkivüliek. Göndöcs Benedek. Horváth Boldizsár, Hunyady László gróf. Keglevich István gróf. Rohonczy Gedeon. Széli Kálmán, Szentkirályi Albert. Zichy Jenő gróf. Összesen 8. Vizáradások hazánkban s a külföldön. A Tisza felső részének magas vízállásáról jelentések érkeztek, melyek a helyzetet nem veszély nélkülinek tüntetik föl. A Tisza és Szamos folyton emelkedik és egy szilárd építésű vaszsilip áttöretett. — A megfelelő óvintézkedések mindenütt megtörténtek. * Galicziából szomorú hírek érkeznek. A Visztula töltései Tarnobrzeytől Niepolemiceig nagy mértékben meg vannak rongálva. Nyugati Galicziában több mint száz falu viz alatt áll. Maga Krakó is nagy veszélyben forog, a töltést áttörte az áradat s több utcza viz alatt van. A védmunkálatok lázasan folynak, ezer meg ezer ember dolgozik a töltéseken. Az eső még mindig ömlik. Tarnow környékén a Biala és Dunajecz elhagyta medrét és a közellevó' falvakat a viz olhoritotta- A nyomor leírhatatlan. Premysl valamint Pilzno, Sanok, Neusanper környékén a Nisloku, Poprad, Kamiencza áradása borzasztó pusztítást visz véghez. A vetések, a kaszálók tönkre vannak téve. Az emberek elhagyták a falvakat, száz meg száz ember kenyér és fedél nélkül van. Jablunka város egy része viz alatt van, a házak omladoznak. Staniszlau környékén a Szvicza, Pom- nicza kiáradt. A Storvia folyó mérföldekre elborította a földeket. A Dniesztter-vaspályán a közlekedést be kellett szüntetni. Halios város viz al.att vaD. Vidéki levelezés. Papolcz, 1884. junius 20-án. Tekintetes szerkesztő ur ! Nem találok szavakat, melyekkel jelezhetném községünk lakosságának hangulatát. Mindenki megdöbbenve, kétségbeesve áll és néz a jövő elé; nem tudja, igy vagy amúgy cselekedjék-e. Népünk létfen- tartója, iparunk, kereskedelmünk és földmivelésünk nemtője: marhaállományunk van veszélyeztetve. A medvék naponta közcsordáinkon valóságos kannibálizmust visznek véghez, s nincs, ki segédkart nyújtson. Ez annál megdöbbentőbb, mert marhaállományunk roppant nagy s a májusi esőhiány odaterelt, mikép lehetetlen marháinkat istállózásra szorítani; de még igy is kétségbe vagyunk esve, hogy mível fogjuk marháinkat kiteleltetni; sem széna, sem tavasziszalma, vagy pedig csak rendkívül kis mértékben lesz; s igy tehát a legelőre vagyunk kényszerítve szorítkozni. Az idén már idáig 10 darab szarvasmarha esett a medvéknek áldozatául, nem számítva ide nehány megsebesítettet. Az ökörcsordában lévő marháink annyira meg vannak rémülve, hogy egyetlen marha elbődülésére az egész csordát (300—400 darab) vad futásnak ered szerteszét, — mi annál veszedelmesebb, mert pásztor nélkül elbolyongván az erdőben — nagyobb része a vadak martalékául fog esni. A medvék annyira nekibátorodtak, bogy folyton nappal szedik áldozataikat s mi több, ha egyik oldalán a csordának nem boldogulnak, a nélkül, hogy törődnének a pásztorok lövöldözéseivel, fordulnak a más oldalra és addig main távoznak, mig zsákmányt nem ejtenek. Folyó hó 18-án déltájt a „K őzoldalon“ elől támadták meg a közcsordánkat s nem elégedtek meg egy áldozattal, hanem, négy tuloknak életébe és háromnak súlyos 8ebe8ü(Íósóbe került megjelenésük. A csordában lévő marhák a borzasztó támadásra úgy szétfutottak, hogy ináig is többen nem tudják, hol vannak marháik, s ennek folytán több községi polgár, kinek minden vagyona marháiból állott, kétségbe van esve. A vadászati törvény tilalma folytán, vadászaink nem mernek lesbe menni, mert nincs vadászjegyük, sem pedig az illető közegek nem teszik meg a szükséges lépéseket, hogy községünk hajtóvadászatot nyerhessen. Elmegy ugyan nehány nyulszivü vadász jól feltarisnyázva, kik ha történetesen reáakadnak a medvére, örvendenek, ha menekülhetnek; és igy a medve békén alhatik tőlük s teheti a kárt a községi polgárság rovására. Ha nehány sportkedvelőnek kedvéért meghozták és fentartják a vadásztörvényt, hát azért adjon az ország oly áldozatot, mely egyes polgárokat képes az anyagi tönk szélére juttatni ? Ha pedig nem a sportkedvelőkért hozták ezen törvényt, mely egyenesen a földmivelőt támadja meg, és a helyi viszonyokat nem veszi tekintetbe: akkor ezen törvénynek czélja megmagyarázhatlan. Mert az tény, hogy csak e községről szóljak, mikép a mult évben a medvék itt több, mint 1200—1500 írt értékű kárt tettek; tény, hogy az idén 10 drb marha esett prédájokul, mely legkevesebb 700— 900 írt értéket képviselt, és ezekkel szemben tény, hogy az államkincstár e községtől vadászati adó czimen legtovább 16 írtnál többet nem vett be. A fényűzési adókat eltörölték, a vadászati adót meghagyták, hogy haladjunk hamarább a bukás felé. Áldott állapot! . . . A medvék garázdálkodásai ellen nincs appellatio- nak helye, tehát tűrjünk. Vadászni menni nem szabad, tehát várjuk, mig a medvék megesznek. . . . Hát az illetékes közegek miért nem teszik meg a további lépéseket ? Veritas. Lejebb — feljebb. (Adoma I. Lajos bajor királyról.) I. Lajos bajor király beszélte el egy alkalommal az ebednél következő mulatságos kalandját egy őrt- álló katonával. A király egy Dap az angol kertben sétált. Már messziről látta, hogy az őrtálló katona, mikor őt észrevette, valamit hirtelen eldugott waffenrokjába, de mikor látta, hogy a sétáló polgári ruhát visel és kedélyes arczu úri ember, ő is bátrabb lett s megszólította: — Na, jó uram ugyancsak megijesztett engem. — Ggy ? — válaszolt a kij'ály müncheni dialektussal, ta'.a^ rns9zban sántikál? — Azt éppen nem im-elhatnám, — válaszolt a katona, — hanem én csak most Wültem Münchenbe, nem ismerek senkit, pedig a mint mondják, a király gyakran szokott itt sétálui, igy aztkn nem csoda, ha az ember minden járó-kelőtől megijed. — Hanem mondja csak, mit dugott el kabátja zsebében ? — Találja el! — mondá kedélyesen a katona. — Talán disznóhus-szeletet ? vélekedők a király. — Azt is szeretem, hanem most nem vagyok oly nagy ur! . . Lejebb ! Akkor talán borjuszelet lesz ? — Az is igen jó; de lejebb, csak találgassa, majd rá jön. — Bizonyosan sonka! mondá a király, a kit a katona nyíltsága igen mulattatott. — Bolondja vagyok a sonkának, de ma nincs sonkám ; lejebb! — Nem svájezi sajt ? — Majd mit mondok a sajtjára! — nevetett a katona; — a mi zsebemben van, az sokkal jobb. Lejebb, lejebb! — Úgy látszik, nem fogom eltalálni, mit rejteget a zsebében ! Talán . . . retek ? — Az, az, eltalálta! Csakhogy két retkem van ám! az egyiket estére tettem el. De azért megkínálhatom az egyikkel, jószivvel adom. — Köszönöm, — válaszolt a király, — még nem ebédeltem, nem akarom elrontani az étvágyamat. No, isten áldja meg ! — s ezzel tovább indult. Pár lépésnyire a király visszanézett s látta, a mint a katona jó étvágygyal fogyaszja a retek maradványát. A katona utánna káltott: — Hallja tisztelt uram ! Ha visszajönne . . . A király megállt. — Nem lenne oly jó megmondani nekem, hogy kicsoda ? 01} barátságos volt hozzám, szeretném tudni, kivel beszéltem! — Hát találja ki! — mondja a király. A katona beleharapott a retekbe, aztán fürkésző tekintetet vetve a királyra, mondá : — Bizonyosan írnok vagy ilyen valami ? — Ah, az Írnok, az már valami, hanem feljebb ! — Talán biró ? — Ez se kutya . . . hanem feljebb. — Akkor . . . talán direktor ? — Ah, ez állás tetszenék nekem, hanem csak feljebb, feljebb ! — Ez a história tetszik nekem, utóvégre kisül, hogy egy excellencziás úrral beszélek. — Ez is szép . . . hanem még feljebb ! A katona nagyot néz, aztán olfogódva mondja : — Tán csak nem a király ? — Eltalálta 1 — mondja a király nevetve. — Jézus, Mária, szent József! — kiált a katona megijedve, — tartsa hát ezt a retket, mig tisztelegni fogok ! A király fogta a retket, a katona tisztelgett, aztán kölcsönös megelégedéssel váltak el egymástól. VEGYES HÍREK. A váczi püspök jubileuma. Peitler Antal váczi püspök Verőczén, a regényes fekvésű Migazzi-kastélyban ülte meg püspökségének 25 éves jubilemát. A legnagyobb kitüntés, mely a püspököt jubileuma alkalmából érte, az, hogy a pápa trónállójává nevezte ki. A verőczei lakosság a szakadó eső daczára, ünnepélyes körmenetben a kastélyhoz vonult. Midőn a főpap a lépcső aljára érkezett, fáklyás férfiak és fehérbe öltözött leánykák fogadták s elkísérték a kápolnába. Útközben a leánykák virágot hintettek útjára. A közönséggel egészen megtelt kápolnában a püspök ünnepélyes misét mondott, mely után a leánykák két díszes koszorút nyújtottak át neki. A község fel volt lobogózva. Majd a tisztelgő küldöttségek fogadása következett. Az egyházmegyei papság pompás pásztorbotot, gyémántos gyűrűt és albumot nyújtott át; Vácz város küldöttsége, élén a polgármesterrel, szintén szép albumot adott át, valamint az uradalom tisztikara is. 1 Megtámadott törvényszéki bizottság. Laibachbó. írják f. hó 18-ikáról, hogy ott a nemzetiségi moz galmak nagyon elfajultak. Csak nemrég történt’ hogy a közelfekvő helységben, Damschaleben tó1 diákok összetörték egy tanítónak zeneinstrumentu" mát, egy másik faluban pedig a „nemskutar“-okat (németeket) üldözők a csendőröket is megtámadták. A napokban egy nagyobb községbe, Wodizba, hol két pap és több tanítónő van, Steinból egy törvényszéki bizottság érkezett, melyet a lakosok nem késtek megtámadni. Midőn a bizottság a falut kocsikon elhagyta, valóságos kőzápor kisérte őket. A második kocsi födelét egy rúddal be is ütötték s valóságos csoda, hogy a bennülő törvényszéki bírónak semmi baja sem történt. A merénylők közül a rendőrség eddig csak két embert fogott el. Bajuszpör. Szegeden K. Mártonnak olyan hosszú bajusza volt, hogy saját szája vallomása szerint a fülére csavarhatta. Tegnapelőtt rövidre nyírt ba- juszszal jelent meg társai között, a kik ezért guny- jaikkal üldözték. Azért jelent meg a kapitányság előtt, hogy büntessék meg P. Józsefet, mert az tépte ki féloldalról a bajuszát, a másik felét meg a „borbély úrral“ nyiratta le. „Világ csúfja vagyok, — mondá — mert nem adtam volna a bajuszomat ötven forintért.“ P. József elismeri, hogy ő tépte ki a bajuszt, de ezt azért tette, mert K. Márton „a mult tavaszszal hús helyett a szegény csángóknak a kaptafát főzte meg.“ A kapitányság a bajusztépő vitézt megbírságolta. Az erdőkerülő boszuja. Tapolc2áról írják az „E.a- ndr e hó ‘19-íki kelettel: Szörnyű eset történt ma reggel 6 órakor a biliegei szeszgyár mellett. Arra felé jött Tapolczára kocsijával egy Szűcs Lajos nevű molnár, általánosan kedvelt ember, midőn egyszerre a gyárból lövés dördült el. A golyó Szűcs szemén keresztül agyvelejűbe fúródott és a szerencsétlen azonnal halva rogyott le a kocsiról. Az arra jövők rémülve vitték hírül az esetet Tapolczára, és a hatóság rögtön kiment a tett színhelyére. A tettest nem soká kellett keresni; egy erdőkerülő feljelentette magát, hogy ő a gyilkos. Szűcs őt megverte, a miért ő tilosban járó ludait agyonlőtte. Ezt boszulta hát meg, mikor a molnár agyába golyót röpített. A gyanakvó király. A maorik királya, ki jelenleg Londonban van, nemrég súlyos nyakfájist kapott. Minthogy pedig udvari orvosát otthon hagyta, környezete dr. Coppers londoni orvost hivatta hozzá. Az előszobában levők azonban csakhamar hallották, a mint a király dühösen felkiáltott s az orvos rögtön eltávozott. A király a dühtől remegve mondá a belépőknek: Gondoljátok csak, a szemtelen angol orvos azt kívánta, hogy nyissam ki a szájamat, hogy bele nézhessen s kiolvashassa a bennem lévő titkokat!“ Minden rábeszélés hiábavaló maradt, a király semmi áron sem akart abba beleegyezni, hogy valaki az ő bensejét kifürkészhesse. Szibéria kimegy a divatból. A varsói hivatalos lap jelenti, hogy az orosz kormány elhatározta, hogy a száműzetésre ítélteket jövő évtől kezdve nem küldi Szibériába, hanem kizárólag Sachalin szigetére. Az illető szerencsétlenekre nézve mindegy: Szibéria vagy Sachalin. Irodalom. Iskolai értesitő. A brassói m. k. áll. elemi, polgári és ipariskolák I. értesítője megjelent. Szerkesztette Orbán Ferencz igazgató. Az évi értesítőt Dániel György tanár értekezése, „A vulkánok“ nyitja meg; szerző idegen kútfők uyo- mán foglalkozik tárgyával, melyet elég vonzóan s a térhez mérten terjedelmesen ad elő. Az értesítő háromféle iskoláról szólván, ugyancsak három részre osztandó. Az elemi iskolánál alkalmazásban van 15 tanító (köztük 7 tanítónő). Osztály van 14, melyeket látogatott összesen 591 gyermek, tehát esik egy-egy osztályra átlag 42 tanuló. A polgári iskola külön fiú* és külön leányiskolára
