Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-18 / 19. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 19. szám. Hétfő, február 18. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖM. Politikai, társadalmi, közgazdáázati, közművelődési és szépirodalmi lap. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. sz. a. (Ko zma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető mindeu közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér- mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 írt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ _____Negyedévre ... 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Schönfeld M. papirkereskedése által. Magyar iskola-egylet. — 1883. február 15. (—i.) Két évvel ezelőtt egy nagy nemzeti­ségi mozgalom foglalkodtatá az országot. A mozgalom magyarellenes volt, kihatott az or­szág határain kívül, vagy talán mondhatnék, ott született. A mi kedves barátaink, a németek, jónak látták Magyarországban belső zavarokat elő­idézni s erre legalkalmasabbnak vélték a nem­zetiségi harczot. Németországban megalakult a „Deutscher Schulvereiu“, czéljául tűzvén ki az idegen államokban, de különösen Magyar- országban lakó németek segélyezését s lehető egyesítését az anyanemzettel. Az egylet élére nagy német tudósok és jeles képviselők állot­tak, kik elég meggondolatlanul saját testvé­reik nyugalmát zavarták meg. Magyarország németajkú polgárai akkor is elég fényesen igazolták, hogy bár nyelvben idegenek, de szívben magyarok, s visszautasí­tották a németek beavatkozását. De nem úgy az erdélyi szászok. Voltak egyes lelkiismeretlen izgatók, kik csak a za­varosban tudván halászni, világgá kürtölték, hogy ők mennyire szenvednek elnyomatásban, a magyar nép oly barbár módon bánik velők, bogy ők ezt alig viselhetik már el. A szegény szász nép ráadta a fejét a egye­nesen nekirohant a veszélynek. A nemzetiségi barez kitört, a szászok oly követelésekkel lép­tek fel az országgal szemben, melyektől ké­sőbb maguk is visszaijedtek. A mozgalom ve­szélyessé vált, mert alig lehetett azt útjában megakadályozni. A külső háború könnyen tehet tőnkre egy államot, de legkönnyebben a belső harcz. A magyarok és szászok nyíltan egymással szem­ben állottak ; a munka szünetelt, örökös ün­nep volt, folyton tanácskoztak a teendők fe­lett. Kormányunk akkor bizonyította be leg­inkább tehetetlenségét, s ha politikáját meg nem változtatja, ma a szászföldön még mindig barez folyna. Sem a kormány, sem a társadalom e moz­galomra nem számított, oly váratlanul jött ez. S nem volt akkor senki és semmi, mi véget vethetett volna a nemzetiségi harezuak. A nem­zetiségi kérdések megoldása nehéz feladat, azt nem lehet erőszakkal megoldani. Vannak nemzetiségi érdekek, melyeket min­denkinek tiszteletben kell tartani, s ilyenekkel bírnak a szászok is. De ha ez érdekek tovább szövetnek s veszélyessé válnak az államra — akkor megszűnt a tisztelet s helyébe a szük­séges törvényes intézkedésnek kell lépni. A kormány mai nemzetiségi politikája még nem egyezik meg elvünkkel, de szívesen ma­radunk háttérben, ha az czélra vezet. A jövő megmutatja. De a kormányon kívül kall lenni egy társadalmi intézménynek is, mely a nem­zetiségi érdekeket azonosítja, mert erre legin­kább a társadalom van hivatva. Németországban jórészt csupán németek lak­nak, nincs reá szükségök s mégis ott van a nemzeti érdekeiket képviselő s védő „Schul- Verein“ ; Magyarország lakóinak mintegy ki­sebb része magyar, a jóval nagyobb rész ide­gen ajkú s nemzetiségű, s még sem volt a közelmúltig nemzetiségi érdekeinket védő intéz­ményünk. Egy évvel ezelőtt alakult a magyarosodás terjesztésére a „Felvidéki magyar közművelő­dési egylet“ s most alakult a magyar főváros­ban a „Magyar iskolaegylet“. Ily egyesületek vannak leginkább hivatva a nemzetiségi kér­dések megfejtésére; társadalmi utón lehet leg­inkább terjeszteni az állaraeszmét s nyelvet, társadalmi utón azonosíthatók leginkább az el­ágazó érdekek. Csak erre van szükségünk, hogy e haza határán belül magyar legyen miudenki. A ma­gyar iskolaegyletnek nagy feladata van : ma­gyarosítani a fővárost. Ha az ország szive egy­szer teljesen magyar lesz, akkor sugarakként fog terjedni a magyarosodás a középpontból mindenfelé. J magyar iskolaegylet élén álló férfiak elég kezességet nyújtanak a jövendő si­kerért, de egyszersmind követésre is méltók. Magyarországban nagy szükség van erre, de még nagyobb nálunk Erdélyben. Itt együtt élünk, együtt halunk, egy czél felé törekedünk és még sem vagyunk teljesen egyetértők. Er­dély bérczei között a testvéri szeretet, a hon­fiúi kölcsönös tisztelet, az állameszme s nyelv terjesztése és fölényre juttatása czéljából szin­tén a társadalomra van szükség. Bármily politikát űzzön is a kormány, az a társadalomra nézve e téren teljesen közö­nyös lehet s kell, hogy az legyen. Akármily politikai párthoz is tartozzunk, a nemzetiségi kérdések tekintetében egy párthoz kell tartoz­nunk, még pedig azon párthoz, mely békés utón törekszik a czél felé. Nekünk szintén magyar közművelődési egy­letre vau szükségünk, ettől várunk mindent s biztosak vagyunk benne, hogy ezzel czélt is érünk. A kormány képviselői a főispánok, az ő feladatuk első sorban az őrizetükre bizott nyájak megvédése, hozzájok fordulunk mi is első sorban. Alakítsunk „Erdélyi magyar köz­művelődési e g y e s ü I e t“-et! Horvát ügyek Mindkét ellenzéki párt lázas tevé­kenységet fejt ki, hogy a jövő választásoknál a te­ret biztosítsák maguk számára. Tény, hogy a két párt között megyezés jött létre, mit] azonban nyíl­tan bevallani, a mérsékelt ellenzék természetesen nem tart opportunusnak. Starcsevics Dávid beszé­deit és arczképét ezer meg ezer példányban terjesz­tik az országban és a falvakban kézrŐl-kézre adják. Ki fogják egy röpiratban Vojnovits felirati javasla­tát és beszédeit is adni, hogy azok a nép közt el­terjesztve, megtegyék kellő hatásukat. — Horvát­országnak a budapesti országos kiállításon való rész­vétele ellen is megindult már az izgatás és nagyon kétséges, vájjon e kiállítási bizottság elnöke Dras­kovics József gr. által tett lépések képesek lesznek e dolgon valamit változtatni. Draskovics gróf ugyan­is személyes közbenjárása által kísérelte meg az el­lenzék vezérférfiait és a hírlapok szerkesztőit rábírni, hogy a kiállításon való részvétel el­len ne izgassanak. Vájjon sikerült-e ez neki, avagy képes volt e mondott urakat megtéríteni s őket azon káros hatásról, melylyel a kiállítástól való tartózkodás Horvátországra nézve járna, meggyő­ződni, azt a legközelebbi jövő fogja megmutatni. A bán visszaérkezése valószínűleg tisztázni fogja a helyzetet, a mennyiben az osztályfőnökök kineve­zése után & nemzeti párt is meg fogja kezdeni mű­ködését és felhívást fog intézni a néphez. Az egyiptomi hareztóröl. Mint a „Standard“-nak Szutakinból 12 iki kelettel jelentik, a fölkelők Szin- katot elfoglalták. Szinkat helyőrsége kirohanást tett és az ellenség támadásait sokáig visszaverte, végül azonban nehány katona kivételével, kiket a fölke­lők foglyul ejtettek, teljesen felkonczoltatott. A nők és a gyermekek sorsáról semmit sem lehet tudni. — Tewfik, Szinkat kormányzója a halált többre becsülte a megadásnál, feb. 11-én reggel az erődí­téseket levegőbe röpittette, az ágyukat beszegeztette és azután a 600 ember főnyi helyőrséggel kirohanást tett, a melynél valamennyien lemészároltattak. A tonkingi háború. Courbet tengernagy távirata szerint Bac-Ninh környékén igen komoly harezok folytak, melyekben az ellenség 500 embert vesztett. Az egész Delta területén nyugalom van. A tengeri rablókat erélyesen üldözik. — Márczius 18-án. a kommün kitörésének évfordulóján Bellevil leben a kommundárok nagy bankettet rendeznek. Pótervári politikai körökben átalában el van ter­jedve a hir, hogy Gurkó tábornok el fog mozdit- tatni varsói kormányzói állásáról; még pedig Né­metország érzékenykedését akarják ez által elosz­latni, mely rendkivüli fontosságot tulajdonít e tá­bornoknak s fontos terveket tulajdonit neki a ha­tárvidéki katonai szervezés körül. Bizalmatlansági szavazat Gladstone ellen A londoni felsőházban Salisbury a kormány el­lenében bizalmatlansági nyilatkozatot indítványo­zott. Február 12-én, a tárgyalás folyamán, Granvile lord szólalt föl. Kijelenté, hogy Szudán sorsa sem Angolország, sem India érdekeire nincs befolyással, sőt megtartása még Egyptomra nézve sem bir ál­landó fontossággal. A szinkati és tokari helyőrsé gek körülbelül csak ötvenedrészét teszik a Szudán­ban levő összes egyptomi csapatoknak. A kormánynak ügyelnie kellett, hogy Gordon tá­bornok terveit ne keresztezze. Szóló azon szeren­csés helyzetben van, kijelenthetni, hogy a legújabb hírek szerint Gordon tábornok nem ellenzi, hogy Szuakin környékére csapatok küldessenek, a had­műveletekben résztveendők, miért is a kormány pa­rancsot adott, hogy Tokart, ha megvédhető, támo­gatni kell. A kormánynak nincs szándékában, hogy Egyiptomot annectálja, csupán csak addig szándéko­zik azt megszállva tartani, míg a nyugalom az or­szágban hely reállit tátik. A kormány megteheti, hogy kiváló férfiakat biz meg Angolország érdekeinek Egyptomban való kép­viseletével és a polgári és katonai állásokra tehet­séges egyéneket ajánl, de különben Egytommal való összekötetését csak a kitűzött czél elérésére kell szorítani. A felsőház végül a Salisbury által indítványozott bizalmatlansági nyilatkozatot 191 szóval 81 ellené­ben elfogadta. Az alsóházban Northcote indítványozott a kormány ellenében bizalmatlansági nyilatkozatot. Gladstone kormányelnök ugyanazon nyilatkozato­kat tette, mint Granville lord a felsőházban. Gordon tábornok terve az, hogy a helyőrségek Szudánból harcz nélkül vonassanak vissza és Szudánban az előbbi állapot állíttassák helyre. Szuakimba 4000 főnyi katonaság rendeltetett az ott levő helyőrség segítségére. A ház a vitát végre elhalasztotta. Uj párt Oroszországban. A terroristák hatalmas pártja mellett uj párt ala­kult Szt. Pétervárott. mely legújabban több prok- lamáczióval lepte meg az ottani köröket. A párt konstituczionálistá k nevet vett fel s ki­jeleli számunk technikai akadályok miatt megkésett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom