Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-06 / 15. szám
háromszéki ember régi idők éta a Brassó város közönségének tulajdonát képező, bár nem dicséretes állapotban levő, de a város legszebb helyén fekvő „Korona“ czimíi vendéglőbe szállott be. Tavaly ezen székely atyánkfia behozta Brassóba 16— 18 éves leányát, hogy lássa Brassó város nevezetességeit. Es mondhatom, várakozásában nagyban csalódott. Már az első — eddig még nem látott — nagyvárosi kép a Koronában magában tárult fel szemei előtt. Ebéd alatt ugyanis nem frakkos pin- czér, hanem egy piros(itott) pozsgás, libamájas, ingvállas pinczérnő hozta az ételt, ki — 4 szem között legyen mondva — nemcsak a nőtlen embereket, hanem a papát is meg-meg czirogatta stb. és jónak látta a papának elénekelni: „Ja die Mädchenbedienung ist halt exquisit.“ — Ma azonban, hála a mi rendőrségünknek, a „Koronában“ nincsen többé pinczérnő. A „Zöld lámpa“,. „Amerika“, „Vörös lámpa", „Börze,“ „Csilag“ stb lokalitások a rendőrség közbenjárása és erélyes fellépése folytán beszüntetve lettek és mindezen lokalitások helyén ma szolid vendéglők vannak. A „Nobelmaskenbálokban“ pinczérnőknek többé nincs nyoma, szóval a brassói tőkapitányságnak köszönhetjük, hogy az erkölcstelenség eme ritka terjesztői Brassóban többé^ tápot nem nyerhetnek. A brassói rendőrség közbenjárása folytán a Sáribálok száma megapadt és az a cseléd, ki ilyen i bált látogatni akar, köteles a bálépület bejára- | tánál levő rendőrnek a „Passierscheint“ felmu- | tatni. Ezen Sáribálok helyett ma vasárnaponkét i „Fortuna álarczos bálok“ tartatnak. Ide azután egyetlen egy cseléd sem mehet be — mert a belépti dij 50 kr — és mert „röndnek muszáj lönyi.“ Azelőtt a kutaknál, s a sétatéreken éjjel borzasztó dolgok történtek. Ma halotti csend van a kutaknál s a sétatéreken, stb. Azelőtt vasárnaponként a nagy-utczában valóságos népvándorlás volt. Az egész ezred legénysége és valamennyi szolgáló ez utczá- ban adtak maguknak légyottot; ma a nagyutczában lámpával kellene ily sétálókat keresni. Es vájjon mibe kerül Brassó városának ez a kitűnő rendőrség? azt találná a t. olvasó kérdezni. 1883-ban csak 22.985 írtjába került. Csekély összeg ily határtalan rend mellett! Nem is az összegnek köszönhető ez a példás rend, hanem a kapitány sági főbb hivatalok oly szerencsés összeállításának és különösen a kapitányság kitűnő vezetésének, t. i. a főkapitány ur tapintatos és erélyes fellépésének. A szigorú felügyelet, a kitűnő tárgyismeret, a bátor fellépés, a tapasztalatok dús halmaza, és az eré- lyesség oly tekintélyt tudott a mi kapitányi hivatalunknak szerezni, hogy dicséretére válnék akár- mely nagy városnak is. Sajnos, hogy a főkapitány ur oldala mellett levő 4 főhivatalnok még mindég csak rendőrbiztosi czim- mel van felruházva, holott Budapest és Bécshez képest tanácsosi czimmel kellene őket felruházni. Teljesen egyetértek egyik rendőrbiztos úrral, ki egy bizonyos alkalommal incselkedve egy tüzér főhad- nagygyal, azt mondta neki, hogy ő (a biztos ur) legalább alezredesi rangot visel aránylag a katonai tiszti beosztásokhoz. Vivát, floreat és crescat tehát a brassói 22.985 frtos policzia ! Mert „röndnek muszáj lönyi!“ Körösi. Dalárda és dalkör. Brassó, 1884. febr. 1-én. Néhány hete a helybeli magyar dalárda és dalkör egyesülése foglalkoztatja itteni köreinket, melyet a közönség nagy része örömmel üdvözölt. Eddig mindenki az ügy jó oldalát tekintette csak s e lapokban is élénk visszhangra talált ezen fúzió, csak most kezdenek egyesek a dolog komoly oldalával is foglalkozni. Városunkban eddig két dalegylet létezett, a dalárda és dalkör. Az elsőnek működő tagjai legnagyobb részt iparos segédek pártoló tagjai vannak tanárok s tanítók, tisztviselők, de legna- | gyobb részt iparosok, kik szívesen hozzák meg az áldozatot segédeik szellemi kiképeztetéseért, — mert tagadhatatlan, hogy a zene erre nagy befolyással van. A dalárda 25 év óta áll fenn s tagjainak száma legutóbb is tekintélyes volt. A dalkör tagjai a magyarság intelligensebb részéből vannak összeállítva, az tagadhatatlan, de erőre nézve s anyagilag is nem vetélkedhetik a dalárdával. Mindkét egylet szépen békében haladt egymás mellett s csak utóbbi időben merültek fel némi egyesülési mozgalmak. Az egyesülést mindnyájan szivünkből óhajtanók, ha sikerre vezetne. De nem óhajtottuk s óhajtjuk akkor, midőn ez egyesülés viszálykodásnak eredménye. A dalárda némely tagjai szerették volna az egyletet alapított s azt fenntartott iparossegédeket onnan kiküszöbölni, mert méltóságukon alólinak tartották velők „egy tányérból cseresznyét enni.“ Ez szülte az egyesülési mozgalmakat s elég szomorú az iparosokra, illetve a dalárdában résztvet- tekre, hogy ez némileg már sikerült is. A dalár dának vagyona is van már, a dalkör tudtommal deficzitte! dolgozik s most ott állunk, hogy a gyengébb magába fogadta az erősebbet, „Jónás elnyelte a czethalat.“ Most azután sebes léptekkel közelednek az említett tagok czéljok felé, hogy az iparossegédeket az uj dalegyletből kitehessók. Teljesen uj szervezésnek vetik alá a kört, uj alapszabályokat dolgoznak ki, melyek szerint a pártoló tagokat meg akarják fosztani szólási és szavazási joguktól. Ez természetesen számításon alapul, mert a pártoló tagok legnagyobb része iparosokból állván, nagyon könnyen megtörténhetik a leszavaztatás. Mi a dalárdát csak azért támogattuk, mert oly helynek tekintettük azt, melyben ifjaink öszszegyül- ve, művelik a zenét, fejlesztik szellemüket s általában képezik magokat s leszoknak a szokásos köny- nyelmü életmódról, s most e reményünk dugába fog dőlni. A kik éveken keresztül oly állhatatosan küzdöttek egy zászló alatt, kiket 25 évi harcz el nem fárasztott, azok most ki lesznek szorítva s az álta- alapitott egylet, az általuk szerzett vagyon idegen s illetéktelen kezekbe megy át. — A közgyűlés is, mely az egyesülési határozatot hozta, szerény véleményem szerint rendellenes volt ; mert tudomásommal egyesülés esetében mindkét egyesülendő fél az előzetes megállapodások után közös közgyűlést tart s közösen olvad egybe. Ez itt nem történt, itt csak az erősebb dalárda mondott halálos ítéletet önmaga felett. A dalárda azon tagjai, kik az egyesülés mellett szavaztak, nagyon elhamarkodva cselekedtek s nem gondoltak a jövőre. Előttük csak az egyetértés szép eszméje lebegett, de nem"gondoltak arra, hogy a szinleges egyetértés csakhamar viszályra fog alkalmat adni s itt épen az illető iparosokat .terheli a legnagyobb felelősség,2’merU“ők saját érdekeik^ellen^cseleked- tek. Eu magam részéről a velem együtt szavazott kisebbséggel -annakidején is tiltakoztam>zfily egyesülés ellen, tiltakozom most is, mert meggyőződésem szerint ez rend- és szabályellenesen történt. De ha a dolgon már nem lehetne változtatni, ám jő, legalább óvjuk meg ifjainkat a bekövetkezőktől s ne engedjük, hogy minket, mint pártoló tagokat, szavazati jogunktól megfoszszanak. Ez még némi- kép ellensúlyozhatja a dolgot, de ha ezt elejtjük, akkor nemsokára arra ébredünk, hogy bizony az iparosság a brassói magyar dalegyletből kiszorult. Ha az egyesülés már jogerejüvó vált s nem változtathatni rajta, ám legyen; de akkor ne szégyelje maga a dalkör t. tagjainak egy része az iparosif- jakkal együtt működni, hanem fogadja körébe s igyekezzék inkább szellemi haladásukat előmozdítani. Ha ezt megteszik s nem finom módon történendő kiballotirozáson törik fejüket, akkor talán nekünk, kisebbségben maradottaknak sem lesz okunk panaszra, a többségnek pedig megbánásra. P. Rejtélyes gyilkosság. Brassóban történt, a vaspálya sínéin, szemben a Dück-féle bőrgyárral. F. hó 1-én reggel egy uriasan öltözött férfi hullátjjtaláltak, melynek jobb lábát s karját a vasút elvágta. Feltűnő azonban, hogy mig a jobb láb a hulla mellett volt, addig a jobb kar sehol sem található. Az esetről következőt halljuk: A II. sorezrednek egy zenekari őrmestere, ki az ezreddel együtt jött Bécsből Brassóba, ott egy törvénytelen nőt s két gyermeket^hagyott hátra. Alig telt le azonban szolgálati ideje, meghalt Bőcsben egy gazdag rokona, ki neki vagy hét ezer forint örökséget hagyott hátra. A felszabadult őrmester nyomban fel is utazott Bécsbe, felvette az örökséget, állítólag három ezer forintot hagyott hátra ágyasának s ismeretlen okokból ismét Brassóba jött. Itt azután január 31-én, csütörtökön, este volt kartársaival együtt mulatott az Eszterhazy piuczé- ben, honnan kissé becsipetten indult el azon szándékkal, hogy ismét tovább utazzék. Nála volt vagy négy ezer forint s lehet, hogy más helyekie is elment, s csak tény annyi, hogy e hó 1-én reggel a jelzett állapotban Ott találták a síneken. A pénz hiányzott s csak hét krajczár réz- pénz és egy ezüst czyliuder óra volt nála. Gyanús az, hogy nyakán fojtogatási nyomok voltak, mi a mellett enged következtetni, hogy megölve helyezték a sínekre. Az őrmester minden valószínűség szerint rablógyilkosságnak esett áldozatává, mi mellett bizonyít az is, hogy a mintegy ötven lépésnyire fekvő bőrgyárban, sem pedig a vonaton kiáltás nem hallatszott. Feltalálása után azonal kórházba szállították, fel- bonczolták s f. hó 3 án délután helyezték onnan nyugalomra. Az eset mindenütt nagy kíváncsiságot szült, a nyo • mozást megindították. Dalok. i. Sohase gondolni másra: Az édes találkozásra ; Várni a perczet szüntelen, Mely ismét visszaad nekem ; El elmerengni képeden : — Oh! lásd, ez az én életem ! II. Kérded sokszor: mért búsulok, Mért halovány az orczám, — Mikor a te picziny szived Oly aranyos, oly vidám. Pedig épen ez szomorít; Hisz a ki igy lát téged — Egy vágya lesz: bírhatni a Te aranyos kis szived. III. A mig távol vagyok tőled, Csak úgy folynak a dalok ; Beszélnek azok felőled, Hogyha bár én hallgatok. Mikor aztán közeledben Vagyok s reád tekintek : Hang az ajkon, dal a szívben — Mind hallgatva pihennek. Mit szivem érez, azt neked Elbeszélik szemeim . . S ajkam hogy mondhatna többet, Mint lángoló csókjaim. IV. A csillagok ragyogó sugára A te szemed halovány világa, A szellő andalító zenéje A te szerelmed elregélője. Úgy elnézem, elhallgatom őket, Követem az elfutó felhőket, S azok mind, mind tehozzád vezetnek S szerelmemről — te rólad — beszélnek. • . . Úgy megértem ! Könyem is hull rája : Futó felhő a szív boldogsága. Bartha Imre. Tévedések vigjátéka. (Beszélj.) Irta. Zichy Károly gráf. I. — Jó reggelt, kedves ! — Jó reggelt! — Minő rózsás kedvben ? — Oh még most is nyilalík, annyit nevettem! — Hol, hol? Miért, miért? — Az a bolond, az a csacsi, ha-ha-ha! — Ki bolond? ki csacsi? — Jaj, mondanék valamit, ha. . . — Valami skandalum, mi ? — De még milyen ! — Hamar, hamar ki vele! Pikáns história, azon meleg, szinte fúrja az oldalam! — Oh kérem, beszéljen! Egek a kíváncsiságtól. Ki ? mi ? — Na, hogy ki azt én csak gyanítom, de hogy mi, azt mindjárt elmondom. Famózus történet anv- nyi áll. , ’ 3 — Ugyan beszéljen hát! — Ha megígéri — — — Esküszöm, hiszen tudja, hogy az ón fülem sír. — Nos hát hallja. De menjünk innen félrébb, mert a járó-kelők. . . — Értem, meghallhatnák. Mikóné és Nikóné e rövid szóváltás után félreeső helyre mentek defineálni. Mikónét az égető napnak déli sugara korántsem zsenirozta, s hogy az al • kotó által adománykép kapott gyenge oldalát a pikáns história ki ne fúrja izibe ekkép replikáit: — Hát tudja, kérem, azt mondják, nem régen nősült, szép, derék, fiatal, hozzá igen vagyonos neje van; de mint a legtöbb férfiúnak, úgy ennek is vannak ifjúkori bűnei és ezeknek nyomós következményei. Ez még hagyján. Hősünk a házas életben is meg akarta tartani teljes szabadságát, és mig otthon a hiszékeny asszonykát, mézes szavakkal biz- tatgatta, addig ő maga a házon kívül érdekes kalandok után hajhászott. Hanem ez egyszer megjárta, csúfosan megjárta! — Hogyan ? miként ? — No, hogy a történetnek bevezetése is volt, és hogy az már régibb időtől datálódik, természetes. Elég az hozzá, hogy az illető kedden este 8—9 óra között .... — Meglőtte magát ? — Dehogy ! Lesett a menyecskére. — A menyecskére ? Melyikre ? Jaj ! — A Varga utczán találkoztak. — A Varga-utczán! ? Olt Dombory lakik. Nem ő volt ? — Onnan egyenesen a nő lakása felé ballagtak. Oda érve örvendtek a zavartalanságnak. Kebel keblen, ajk ajkon. Es — — — Látta kegyed ? — Annyi, mintha láttam volna. Ugyan mit lettek volna egyebet! — Tovább, tovább, és?
