Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-02-06 / 15. szám

Kimutatás

azon kegyadományokról, a melyek a szász egyháztól avló elszakadás előmozdítására u brassói ág. hity. tv. magyar egyház elöljáróságához beérkeztek.

I közlemény.

Nt. Ballagi Mór ur gyűjtése 100 írt. A kolozsvári .ág. hítv. ev. egyház adománya 50 írt. A be- ledi ág. h. ev. egyház 2 írt. A píirkereczi ág. h. ev. egyház 10 írt. T. Wigand János ur ivén Pau- csováról: Wigand Jáüos 1 frt, N. N. 38 kr, Kör- ínendy József 20 kr, Nemes György 29 kr, N. N. 17 kr, Egyed Mózes 50 kr, Szirtes Ignácz 30 kr, dr. Szemák Antal 13 kr, Romanecz Mihály 20 kr, Vizoly Zakariás 50 kr, Útry János 50 kr, Hoflmann Mari 1 Irt, Kis Mór 50 kr, Folini 50 kr, Láng János 20 kr, Körmendy Katalin 20 kr, N. N. 20 kr. Az egyetemes egyházi gyámintézet 25 frt. Az orosházi ág. hítv. ev. egyházközség 10 frt. A bártfai magyar-német egyházközség 2 frt. A puczinczí ág. h. ev. ekklézsia 2 frt. Az udvarhelyi ref. gymn. igazgatója 2 frt 42 kr. T. Varga Gyula vönöczki ev. lelkész ivón: Marton Pál 1 frt, Boda Jenő 2 frt, Vajda Piroska 20 kr, Spissich László 1 frt, a vönöczki ev. gyülekezet perselypénze 1 frt 27 kr, Varga Gyula 53 kr. T. Berta Dávid ev. lelkész Ló- benyből 1 frt. Ft. Czókus superintendens ur ivén Kassáról : Brósz Jónás 5 frt, Csiskó János 1 frt, Maleter 10 frt, Maurer Gyula 1 frt, Bulik Aladár 5 frt, Koch Lajos 1 frt, Markó Lajos 3 frt, Alexi 1 frt, Fleischer Gusztáv 5 frt, Madarász 1 frt, Demeter Manó 1 frt, Demeter Titusz 1 frt, Krik Manó 1 írt, Kiszely 1 fit, Bálint Károly 1 frt, Szabó Adolf 3 frt, Mauritz Rezső l frt, Justh Gyula 1 frt, Maurer Rezső 1 frt, Besnyei Sándor 1 frt, Leggaller Ottó 1 frt, Bolla Mihály 1 frt, I

..........Adolf

1 frt, Giláuyi 1 frt, Raxer V. 1 frt, Szopka 1 frt. dr. Jeney Kristóf 2 frt, Schmidt Rezső 1 frt, Pa- lecsko L. 1 frt, Kellner 1 Irt.

Ezen első közlemény összege : 273 frt 19 kr.

II. közlemény.

A zsombori ev. egyházközség t. Eöry István lelkész által 5 frt. A bonyhádi ev. egyházközség 3 frt. A várpalotai ev. egyházközség t. Farkas M. lelkész által 2 frt. T. Pulay Gábor ev. s. lelkész ivén Pápáról : Vermes András 20 kr, Kovácsics Gyula 50 kr, Pulay Gábor s. lelkész 1 frt. Nt. Ballagi Mór újabb gyűjtése 15 frt. Dr. Kovács Ödön n.-enyedi igazgató ur ivón: a Bethlen-főtanoda elöljárósága a főtanoda pénztárából 20 frt, Zeyk József 3 frt, gr. Bethlen Géza 2 frt, Hegedűi János 1 frt, Herepey Károly 1 frt, dr. Kováts Ödön 1 frt, Nagy Lajos 1 frt, B. Splónyi Henrik 1 frt, Lőte Lajos 1 frt, Szilágyi Gyula 1 frt, Váró Ferencz 1 frt. A kolozsvári ev. ref. egyház kebeléből : dr. Szőts Emil egyházmegyei főgondnok 1 frt, Szász Gerő 50 kr, Dávid Antal 40 kr, Szász Domokos 40 kr, Szász Béla 50 kr, Rógeni György 50 kr, Beddi István 50 kr, Nagy Dániel 30 kr, Biró Mihály 50 kr, Tárkányi Ferencz 10 kr, Szentpóteri János 40 kr, Gotthard József 40 kr, Inczédi Sámuel 50 kr, En is 10 kr, Valaki 40 kr, dr. Kolozsvári Sándor 50 kr, Földesy Sándor 20 kr, Kele Izrael 20 kr, N. N. 40 kr, Geréb Márton 20 kr. A rév-komáromi ág. h. ev. gyámintózet t. Kemény Károly lelkész által 9 frt. A czeglódi ág. h. ev. egyházközség t.

— Es oh fátum ! Belép a férj, aztán következett sok minden, a mely a szeladon kidobásával

végződött.

— Nem kapott valami szemmel látható karczo- lást, vagy kék foltot, a miről felismerhető ! ?

— Minden bizonnyal. Hanem most jön még a java.

— Megbosszulta magát ?

— A találékony menyecske, hogy port hintsen a világ szemébe, képzelje, mit mondott!

— Ah, még szólni is mert ?

— Azt mondta, hogy ő rendezte úgy, mert, mert meg akarta mutatni, hogy ő nem olyan asszony ! Képzelje! ő nem olyan asszony, mint más ! s azért rendelte haza a férjét, hogy rendreutasitsa a tolakodót.

— Hallatlan vakmerőség! Már ki hiuné azt, hogy az asszony elárulná —

— Udvarlóját. Ezt nevetem én is. Hanem azt mondják, hogy a férje szentül hiszi.

— óh, a füles! No de ilyen hájfejü csak egy van a világon.

— Nem Dudásra gondol, édes Mikóném?

— Eltalálta. Dudásnó elég szívtelen, hogy a férjét ily hazugsággal szedje rá.

— Úgy van. Ez ő s más nem is lehet.

— No, de köztünk maradjon !

— Esküszöm, lelkem. En semmit sem hallottam.

A delet már régen elharangozták, a midőn a két

hölgy a definícióval felhagyott.

II.

Mikónó tudta, hogy otthon sem férje, sem gyermekei nála nélkül asztalhoz nem ülnek, mindazál- tal valami nagyon még sem sietett. A mit hallott, roppant szeget ütött a fejébe, de azért korántsem bolyongott elmerengveaz utczán. Minden jövő-me - nő arczát megfigyelte, ha vájjon nincs-e rajta kék

Törők József lelkész által 5 frt. T. Krupetz István udvarnoki ág. h. ev. lelkész 1 frt. A hőgyészi ev. gyülekezet 2 frt, auuaa lelkésze nt. Hering János 50 kr. A szepes-bélai egyházközség t. Wéber Samu lelkész által 2 frt. Mélt. Radó Kálmán vasmegyei főispán 5 frt. A bakabányai ev. ekklézsia t. Bújna M. által 2 frt. A zajzoni ág. h. ev. ekklézsia t. Pap György által 5 frt. A dobsinai ág. h. ev. ekk- lézsia t. Weiss Antal lelkész által 30 frt. A tat- rangi ev. egyházközség t. Török József lelkész által 5 frt. A n.-alásouyi ev. egyházközség t. Kiss Lajos lelkész által 3 frt. A n.-körösi ref. egyházközség 5 frt. A pápai ev. egyházközség 1 frt. A budapesti (budavári) ev. egyházközség 10 frt. A besztercze- bányai ev. egyházközség 10 frt.

A második közlemény összege: 163 frt 20 kr.

(Folytatása következik.)

A közönség köréből.*)

Tekintetes szerkesztő ur!

Úgy látszik, vége van a szép télnek s időnek előtte közeledik a locskos időt hozó tavasz. Az utak irtózatosak, a sár térdig érő, járni is alig lehet. Ha ez eset az állami vagy megyei utakon történik, akkor a mulasztás az illető államépitészeti hivatalt terheli, de ez mégis még tűrhető, a menynyiben ez utakon csakis kocsiközlekedés áll fenn; de ha a sár miatt városokban s azok belterületén nem lehet közlekedni, az azután talán még kevésbbé járja.

Brassó városa harmincz ezer lakossal bir s e szép számú polgárságért városunk részéről vajmi kevés történik. Ha hó esik, legyen az akár térdig érő is, azt a városi hatóság el nem takarittatja, hanem vár szépen, inig az elolvad s oiy hatalmas tócsákat képez, hogy az idegen a várost ily állapotban valami nagy pusztának vagy lakatlan s gondozatlan romoknak nézhetné.

Az utczák járhatatlanok, átjáróról sehol gondoskodva nincs, szóval a város közönségére s a köz- tisztaságra vajmi kevés figyelem fordittatik. A hatóság különben nagyon következetes. Télen-nyáron egy és ugyanazon rendszabályt alkalmazza. A mit télen hótól s pocsolyáktól kell szenvedni, azt nyáron a por és piszok helyettesíti. A jelszó itt nálunk a takarékosság, mert a városnak nincs pénze s a tisztítás pénzbe kerül. Nem ártana azonban mindannak daczára egy kis tisztítás is; megérdemelnénk mi azt ama meglehetős nagy pótadó fejében, melyet a városi pénztárba fizetünk.

Kérem t. szerkesztő ur, legyen szives e soroknak b. lapjában kis tért szorítani, mi mindannyian hálásak leszünk érte, mert reméljük, hogy a hatóság mégis csak fog valamit tenni, ha látja, hogy mi a jelen intézkedésekkel megelégedve nem vagyunk.

Ki is maradok tek. szerkesztő ur tisztelője

Brassó, 1884. február 2-án.

V.

*) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért nem vállal felelősséget a szerk.

folt, avagy karczolás. Utánuk is nézett, ha vájjon nem sántit-e valamelyik?

— Hátha az én Dánielem ? — kérdó önmagától, s a mint a háza benyílóját átlépte, j,már tisztában volt.

— Ő lesz, és senki más, — monda, s midőn férje a nő kipirult arczának okát kérdezni bátorkodott, megragadta annak vállait, erősen szemébe nézett, 9 ott kezdé tapogatni nyakát a hol legcsiklandósabb.

— De kedves Dorottya! kiáltá Mikó ur izegve- mozogva, — ne csiklandozz hát!

— Talán fáj ? Ugy-e, fáj ? Oh, oh !

— Bizony nem is kellemes.

— Oh szörnyűség ! Hát csakugyan te lettél volna ? Fogjatok meg, mert elájulok . . .

Dorottya rosszul sejtette.pNein ájult el.

— Oh te vén, istentelen ! Mióta ismered Dudás- nét?

— De kedves Dorottya, én nem értelek.

— Nem ? no jó. Vesd le az inged; gombold ki a mellényedet, rajtad kék folt van, te össze vagy törve, te meg vagy verve!

— Én ? ! De kedves Dorottya !

— Hallgass! ne tagadd, te szemfényvesztő, te kalandor! Vesd le, ha mondon, mert rögtön szörnyet halok a szégyen miatt.

—- Sajnálom, de hidd meg, nem tudom, mi okozza halálodat.

— Ez tehát a hűség ! oh Dániel ! én sokra képesnek hittelek, de hogy engem megcsalj, engem, a te hűséges Dorottyádat ezt nem hittem, soha, soha.

Hogy ezt mikóné síró hangon és a sértett női szív teljes indignácziójával mondta el, és hogy aztán a diváura dűlt fájdalmának súlya allatt, mondani sem kell.

(Folytatása következik.)

VEGYES HÍREK.

Lipunk felelős szerkesztőjén komoly betegség előjelei mutatkozván, annak elhárítása czéljából pár napra eltávozott, de azért a lap vezetése nem szenved.

A helybeli ref. egyház bálja, mint rendesen, úgy az idén is szépen sikerült. Nem volt ugyan oly látogatott, mint a megelőző években, de azért a négyeseket mégis vagy hatvan pár táuczolta. Úgy látszik, a részvétlenségnek legnagyobb oka a közeli korcsolya-egyleti bal. A közönség arra már előre is nagyon készül. A rendezőség minden esetre csak dicséretet érdemel, mert rajta semmi sem mult.

Véletlenül felfedezett aranybánya. Broz Alajos Hunyadmegyei földbirtokos s az orsz. erdészeti egyesület tagja, levelet intézett az egyesület elnökségéhez, a melyben tudatja, hogy a pagonyával szomszédos Hunyadmegye határán Stanizsa község területén, vadászás közben geológiai ismereteinél fogva egy nagy kiterjedésű területetet fedezett fel, mely aranyban dúsgazdag, 1 — 11/i méter vastag tellére- ket rejt. E területet a bányatörvény értelmében azonnal el is foglalta, illetőleg szabad kutatási körökkel hálózta el s a kutatási 1 engedélyt kikérvén, a bányát feltárta. E véletlen szerencse emlékét megörökíteni akarván, a 128 részre felosztott bányaterületből 5 öt örökre és költségmentesen alapitvány- kép felajánl az egyesületnek, úgy, hogy azok képviseletével ő bízassák meg.

Az utolsó előleg. H >1 is történhetett volna másutt, mint az egyik magyar miuiszteriumban, — Írja a „Függetlenség.“ A miniszter urnák egy pro- tegált fogalmazója volt, ki azon kiváltságos helyzetben volt, hogy a „kegyelmes ur“ úgyszólván rendesen és minden hónapban előleget utalványozott.

A fiatal ember mintha csak ette volna a pénzt. Végre a miniszter is megsokallta a dolgot s mikor kegyeltje a legközelebbi alkalommal előlegért kérelmezett, szemére lobbantotta tulvágos költekezését. „Kegyelmes uram, becsületemre fogadom, hogy ez az utolsó kérésem, csak utalványozza még ez egyszer az előleget!“ kérte hatalmas princzipálisát a fogalmazó. „No jól van !“ monda a miniszter, az utalványt aláírva. A következő hónapban a fogalmazó ismét megjelent szokott kérelmével. „De hiszen ön becsületére fogadta, hogy a múltkori előleg az utolsó kérelme volt,“ jegyzé meg a miniszter.

A fogalmazó feltalálta magát: „Kegyelmes uram, oldozzon fel tehát becsületszavam alól!“ A miniszter mosolygott s utalványozta a kért összeget, hozzá tevén azonban: „Most aztán én fogadom meg becsületszavamra, hogy ez volt az utolsó előleg, melyet utalványoztam önnek !“ Elmúlt egy hó, A fogalmazó urat beválasztották egy bálbizottságba s ismét pénzre volt szüksége. Ez újra elment obiigát kérelmével a miniszterhez. A hatalmas ur szigorú szemekkel mérte őt végig s komoly hivatalos hangon mondá: „De az istenért, fiatal ember, ön megfeledkezik arról, hogy én becsületszavamra fogadtam, hogy nem utalványozok önnek több előleget!“ „Mit sem tesz kegyelmes uram — feleié gyorsan a fogalmazó — én feloldozom önt becsületszava alól!“ A miniszter kegyeltjének e sikerült ötletére jó izü kaczagásban tört tört ki és — ismét utalványozta az „utolsó“ előleget.

A szerelem sötét verem. A réti dűlőn, ott a hol legkorábban nyílik a sok ezer sziuü vadvirág, ott találkoztak először a Kuncsár Pali és a szegedi tanyák legszebb feslő rózsája, a Sólya-Ugró Rózái. Bejárt a kis szőke leány az erdőbe s a szép barna pásztor-gyerek, mint az árnyék követte szaraócza- bokorról szamócza bokorra Aztán a pásztor-gyerek csókja édesebb volt a szamóczánál s a szép kis leány, épen őszi virághulláskor, egy napon szemlesütve ment haza s oldalánál a kis bárány nem tudta, hogy mi baja, Csillag szállt az égre a Sólya- Ugróék tanyája fölött, melynek látására a pásztor - gyermek elbujdosott a réti dűlőről. A szegény leány utána ment, könyörgött hozzá sírva, zokogva, hogy szeresse tovább s vegye le a pap áldása szégyenét ... de siró szavát a szél elkapta s a szivtelen legény még messzebb, a hetedik határba bujdosott előle. Ekkor a leány, Sólya-Ugró .Rózái karjára vette gügyögő kicsikéjét és elment a főkapitányhoz, hogy tegyen igazságot. A hütelen pásztorfiut elvezették s szembeállították a megcsalt leánynyal és 'gyermekével. Azt kérte tőle a látiy, hogy legyen igaz hitvese, gyermekének az apja. A legény erre mánd- lijába nyúlt s egy tömött piros bugyellárissal akarta megváltani ezt a követelést. A megtört leány hirtelen kiegyenesedett, a pénzt elkapta s visszahaji- totta és a megvetés hangján szólt keserűen: ,,Most már sehogy se kellesz! Majd eltartom én a kicsit, saját kezem után.“ Ezzel, miután megkérte a főkapitányt, hogy hagyná csábítóját szabadon útjára menni, a szerencsétlen leány eltávozott.

Emberevő disznók. Nyeshiu orosz városban sokáig ólt egy katoná özvegye, ki alamizsnákból tengette életét. Beteges volt és kézi munkával már nem tarthatta fenn magát. Egy este, midőn üres kezekkkel fejezte be körútját a városban, odaván- szorgott a bazárhoz és ott egy bódéba húzta meg magát. Oly gyenge volt, hogy nem védelmezhette meg magát a bódé alatt egész csordákban tanyázó éhes, elvadult disznók ellen és a fenevadak a szerencsétlen asszonyt széttépték és a haját lerúgták. A ruháján és a bódéban a vórfoltok bizonyították, hogy az asszony nem volt megfagyva, hanem élt és