Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-28 / 12. szám

4? —

génységünkből is szívesen adtunk volna annyit, a mennyiért vallásunkat taníthatta volna.

Ellenben igenis, a vallástanitás ügyében minden tanév elején kötelességszerüleg átírnak, mi erre későbben s korábban válaszolunk. Egyszer-másszor az is megtörlénik, hogy az esperes, apüspök,sőta miniszterig megy a vallástanitás ügye. Amonnan megjő a felelet, hogy nincs pénz, mert az iskola állami és magyar, eminnem megjő a felelet, hogy nincs pénz, mert a növendékek evangélikusok. Ez igy volt a múltban, igy van most is, és igy lesz, inig a viszonyuk nem változnak. Egyházunk bármiként s bármennyiszer határoz ez ügyben, e baján nem segíthet szegénysége miatt ; itt a tanfelügyelő urnák kell segíteni.

Es ha valaki az érdeklett szülők közül türelmetlenkedik s felszólal e visszásság ellen, mint azt legújabban „egy evangélikus atya“ tévé, akkor miu- dég akadnak egyesek, kik éktelen lármával igyekeznek a szomorú igazságot megnémitani a nyilvánosság előtt. Seregestől neki rontanak az ev. lelkésznek, azt vádolják hanyagsággal, azt kárhoztatják a vallástanitás miatt, kinek már tiszténél fogva is legforróbb óhajtása, hogy a sötétség enyészszék s a világosság terjedjen, hogy a becsületes, erkölcsös vallásos élet erősbüljön s a nemtelenség és isten- telenség fogyjon e haza földéről. Epen úgy csele- kesznek, mint a mesebeli farkas, meíy a forrás felül állván, szidalmazza a bárányt, hogy miért zavarja fel előtte a vizet?'

Legyen bár állami a szóbau levő iskola, én azt hiszem, hogy főképen a mi népünk üdvéért állíttatott fel s népünk legfőbb érdekeinek ilynemű semmibe vétele szerfelett elidegeníti azt a különben fontos intézménytől

A barczasági csángó-magyar nép lelki érdekeit emelni egyik főkötelességünk s ma-holnap alkalmas tanítók hiányában az isten igéjének hallgatása is lehetetlenné lesz téve. A hosszufalusi felső népiskola hírét-nevét akarják emelni s nem ügyelnek arra, hogy a vallás és eiköles taníttathassák. Vállvetve kellene haladnunk, egyesülnünk kellene itt, a hol erre a legnagyobb szí'kség van, a haza véghatárán, s a helyett örökké egymással szemben állunk.*) Szomorú jelenség, de hát igaz.

Elmondtam, a mi a szivemet nyomta s ojól esett elmondanom. A tisztelt közönség a mondottakból immár véleményt formálhat magának a vallás-tanítás ügyéről a hosszutalusi állami felső-népiskolán s megismerhette egy kis részletben épületes társadalmi viszonyokat. Az „egy evangélikus atya“ pedig meg- nyugodhatik, mert jól értesült s igazat mondott.

Hosszufalu, 1884. jan 24.

Masznyik Gyula,

ág. ev. lelkész.

Kolozsvári apróságok

Kolozsvár, 1884. jan, 22.

Berukkolt az egyetemi ifjúság végre — piros arczczal, tele szívvel, tele tárczával; a mi azt is teszi, hogy megjött a társasélet éltető eleme. Ideje is volt! Csak úgy pangott minden egy hónap óta; bezzeg megváltozott megjövetelökkei. Pezsgő élet a kávéházakbau, utczán, színházban, mindenütt. A még

*) Ez elég szomorú jelenség, de talán lehetne még az elütő érdekeket azonosítani. Szerk.

ezelőtt pár nappal egyhangúságtól kongó utczák derült Yigságnak helyei.

A színház nézőtere is egészen megváltozott. Azok a rózsás arezok, melyek eddig a páholy hátterében meghúzódva csak néha-néha vetettek egy-egy tekintetet a színpadra — most sóvár szemmel az előtérből szórják sugaraikat — a nézőtérre. Látcső- tábor minden páholy, jaj a kit czólba vesznek. Tinikét ép most figyelmezteti a mama, hogy két felvonás óta még egyszer sem pillantott a színpadra, mire ő elpirulva mentegetődzik, a darab uualmas voltát hozva fel enyhítő körülményül, pedig jól látja a mama a deliquens juristát, ki ott ül legelői egy támlás székben — hogy egyszerre tekinthesse be a nézőiért.

A sétatéri tó sima arcza fénylik tán legjobban az ölömtől. Élénken csevegő, halkan suttogó párok siklanak rajta végig — a mamák éber szeme alig tudja követni őket. Egy-egy elbukás sem ritka — élvezetül a néző közönségnek. Czeez bécsi megrökönyödött arczczal mondja oldalba figyelmeztetett szomszédjának, hogy mai napság a kisasszonyok térdelnek az urfik előtt, mig szomszédja váltig azt erősiti, miszerint az a piros ruhás nagysám csak azért, esett le, hogy imádott gavallérja gyöngéd karjai által felemeltessék. „Hja! még a jégen is elsiklik az asszouynápség ! — teszik utánna fejcsóválva.

Carneval herczeg is az ifjúság megérkeztére tartá fel bevonulását. Tőlük várja támogatását a trónon. Míg vidéken javában benn vannak a farsangban, itt még csak az előkészületek folynak. A színházi műsor is a jövő hónapra tartja fenn érdekes számait. Premiere előadásra nincs kilátásunk, de pótolja azt az „Estudianta espanole“ spanyol diákok négyszeri fellépte s a Hegyi Aranka öt estvére terjedő várva-várt vendégszereplése, — mely operette-elő- adásokra enged kilátást s telt házakra; mert Kolozsvár muzsikába közönsége oly régóta meg van fosztva e geuretől, mely pedig nélkülözhetlennek bizonyult be a közönség előtt, de valljuk meg : az erkölcsi haszon rovásra.

A küszöbön álló bálok közt főleg három foglalkoztatja leginkább a közönséget. „Jogász bái“, „Or- vos-bái“, „Korcsolya-bál.“ Hangzatos nevek! Hány szív dobban meg hallásukra, mennyi szép remény fűződik mindenikhez, s mily sok fájó csalódás fogja kiséi ni mindeniket. De nem jövendölök, hanem a — t. szerkesztő ur becses engedelmével — később vissza fogunk térni rájok.

Elemér.

Egyletek és intézetek.

Értesítés és meghívó. A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székely-Mikó-kollegiumban az első félévi közvizsgálatok sorrendje a következő: Január 30-án . | e. e. 8—12-ig az I. gyrnn. osztály d. u. 2—6-ig az előkészítő 31-én: d. e. 8 — 12 a II. gymn d. u.

2—0-g a III. gymn. Február 1-én: d. e. 8—12-ig a IV. gymn. — A 2-ig félévi tanítások febr. 11-én kezdődnek. E közvizsgálatokra t. ez. szülőket (gyámokat), iskolánk jól tevőit, pártfogóit s általában a nevelés-tanitás szent ügye iránt minden érdeklődőt a kollégiumi elöljáróság nevében tisztelettel meghívja az igazgatóság. Sepsí-Szentgyörgyön, 1884. január 24-én.

Értesítés. Az „Erdővidéki Népbank“ folyó évi

február hó 3-án d. u. 2 órán kezdve a baróthi városház nagy termében rendes közgyűlést tart, melyre a t. tagok tisztelettel meghivatnak. Tárgyak:

1) Az 1883. évi számadás és mérleg megállapítása ;

2) az erre teendő igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentések tárgyalása ; 3) a feiinentvény megadása ; 4) az alapszabályok módosítása ; 5; igazgató és könyvvezető választás; 6) indítványok felvétele és tárgyalása. Baróth, 1884. január 18. Az elnök megbízásából Czirmay Lajos titkár.

VEGYES HÍREK.

Erzsébet királyné betegsége. A legutóbbi Őszi vadászatokon a királyné betegsége miatt nem vett részt. Meghűlt és ischaisba esett, mely különösen őszkor sok fájdalmat okozott neki. Most már jobban van, de a lovaglásról valószínűleg hosszú időre le kell mondania. Az orvosok igen nyugodt és szabályos életmódot ajánlanak neki. Azt tanácsolták, hogy sokat mozogjon a szabad levegőn. A kiráiy- asszony a múlt vasárnapig minden nap kikocsiká- zott a Práterbe. Rendesen csak egy udvarhölgy kisérte. Kocsija a főúton állt meg és a felséges asz- szony két-három óráig tartó gyalog sétát tett a félreeső magányos utakon. A múlt vasárnap azonban oly erős katarrus támadta meg, hogy megszokott sétájáról le kellett mondania, s azóta kénytelen a szobát őrizni.

A sepsi-szentgyörgyi reform, kollégiumban Mailand Oszkár eltávoztával üresedésben veit segédtanári állomást az elöljáróság Csősz J á n о s jelenleg szászvárosi reform, kollegiumbeli segéd tanárral töltötte be.

Meghívó. A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. egyház 1884. február hó 2 án Sepsi-Szentgyörgyön, a városház disztermébeu a templom-alap javára jőté- konyczélu tánczestélyt rendez. Belépti dij : személyenként 1 frt, családjegy 2 frt, karzatjegy személyenként 50 kr. Jegyek előre válthatók: Fereucz Lajoä és Csutak János urak kereskedésében; este a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és bir- lapilag nyugtáztatnak. Kezdete S órakor. A köz- ohajtásnak tett eleget egyháztanácsunk, midőn egyhangúlag elhatározta, hogy addig is, mig a tervezett díszes uj templom felépittetnék : a régi templom renováltassák. Ezen bál tiszta jövedelme tehát ez évben is az ősök által épített régi templom kimeszelésére, vakolásra, székek stb. stb. kijavítására fog fordittatni.

Leégett szinház. Ismét szinházégésről ad hirt a táviró Angliából: A londoni Lusby dalcsarnok és szinház vasárnap kigyuladt s leégett, daczára, hogy a tűzoltóság tizennégy gőzfecskendőből lövelt reá a vizet. A tűz a szomszéd sörfőző gyárra is átterjedt, de ott elfojtották. A tűz mintegy 400,000 frt- j uyi kárt okozott.

Az élve bcnczolás Berlinben A porosz képviselőház egy határozata értelmében az állami kultusz- miniszter bizottságot küldött ki, melynek feladata volt véleményt nyilvánítani : vájjon az élve bonezo- lás szükséges-e a bonczolásboz és a tudományos kutatáshoz. E bizottság tagjai voltak : Du Bois Reymond, Virchow, Westphal és Lebreich hires tudósok s a fizolófia, pathologia, lélektan 'és gyógyszertan tanárai. Mind a négyen odanyilatkoztak, hogy j az élvebonczolás, bármily barbárnak tessék : elke- I rülhetlen szükséges a tudományos észleletekre s

szolgáltatom, hogy engedelmetleuség esetében azzal fenyitsen meg,“

A vőlegény átverén az ostort és azon megjegyzéssel, miszerint reméli, nem lesz reá szükség, de minden esetre elteszi, Övébe dugta és azzal díszítve jelent meg a nyilvános szertartásnál is.

A régi németek, mint a mondottakból is kivehető, nem tettek különbséget eljegyzés s esküvő között ; e kettőnek elválasztása újabb eredetű, a midőn t. i. az egyház e tekintetben is befolyását érvényre juttatta. Még a múlt század végéig, sőt századunk első tizedében sem volt okvetlen szükség az egyház közreműködésére házasság kötésnél és legfeljebb csakis erkölcsi szempontokból volt szokás utólagosan a pap áldását is arra kikérni, mi legtöbb esetben meg is történt.

Sokan kedves olvasónőim közül bízvást ismerik a Niebelungen, Gudrun vagy a Lohengrin régi hős- költemények házassági jeleneteit., melyekben az egyházi szertartás egy szóval sem emlittetik, hanem igenis az, hogy a fiatal házaspárak egy mise meghallgatására mennek a templomba, de anélkül, hogy ott rájuk különös tekintettel lettek volna. A ma nap még nálunk be sem hozott s oly sokáig vajúdó polgári házasság tehát már mily régi eredetű!

Hogy a házasság kötés a németeknél sem folyt le a szokásos evés ivás, mondjuk mindjárt magya rosan: „muri“ nélkül, azt tán felesleges kiemelnem, sőt az szinte napokig tartott, mit a német „Hochzeit“ is kifejezni akar. S hogy semmi se legyen elhallgatva, megsúgom, miszerint a fiatal házaspár már a szó tágosabb értelmében mint olyan jelent csak meg a lakománál, mely alkalommal fogadták a résztvevők szerencsekivánatait az áldásos jövő ge- nerátiót illetőleg

(Folytatása következik.)

Nayykáta, Szent-Lőrinczkáta, Boldogkáta, Tamáskáta s Egreskáta, s a fehérmegyei az egykori kun Hon- torszék határán levő Perkáta nevében) ; a ja, jou — folyó, patak (a bessenyő lakta vidékeken kisebb folyók nevében, rumok: Si-jó, Sа-jó, régen Sou-jou. = só-viz, németül Salzbach = sóviz, tótul Szlana sós t. i. víz, Héjjő, régen Heu-jou azaz hévviz, felső folyásánál Tapolcza, mely tót eredetű név szintén hév vizet jelent, továbbá T ápió azaz táp-viz, Berettyó, régen Berek-jó sat.); a va = patak, mely szó még közelebbről is meghatározza a bessenyők ugor elemeinek nemzetiségét, zürjén-votjákoknak mondva őket (Lend va, németül Limbaçh azaz lendpatak, Zagyva, Ikva, Zsitva sat.); ügy = viz (ebben: Fe- keteügy, oláhul illetőleg szlávul : Csernavoda, németül : Schwarzwasser azaz feketeviz), az ugor vite vagy vede szónak mordvin-cseremiszes alakja, mi a háromszéki Bessenyő melletti Maksa helység nevével együtt arra mutat, hogy a bessenyők ugor elemei közt voltak moksa-mordvinok is ; Kankar (magyar: csángó), az Erdély határszéle felé lakó bessenyő törzsek neve, Konstantin szerint annyi, mint : vitéz, nemes, finnül : Sankar — vitéz; jász, a zürjén- votjákban annyi, mint : nép, ember ; jah, (a pacin- ac, pecsen-eg név utórésze, v. ö. a „bissen“, „bess“ alakokkal; szintén : nép, ember sat.

Más nevekben török-tatár szókat ismerünk fel ; ilyenek : a pestmegyei Keczel, Vámbéri szerint : kecsel = puszta, csupasz ; Ladány, a jászok és bessenyők által lakott vidékeken, a. m. sik, vonal ; a kun vezérek nevei közül : Köpcsok =* kövér, vastag, Kuthen = őrző, Törtei = tuskó, Jarozlanop = oroszlán-apa, Altunop = arany apa ; Thonuzoba, egy Taksony korabeli bessenyő vitéz neve, a. m. vadkanapa sat.

rl—ng.

A nők a régi németeknél.

— Közli dr. s—h. —

(Folytatás.)

Egyéb a házasság-kötésnél szokásban volt symbo- lumok közül érdekességüknél fogva még a következőket említem fel.

A birtokbavétel nyilvános jeléül a vőlegény a menyasszonynak lábára lépett ; (ma napság nem tudom, minő vőlegény tudná magát erre elhatározni!) de több se kellett annak a menyasszonynak, ki ez alkalommal lábát a vőlegényére merte tenni, mert azzal uralkodási vágyát árulta el. 'Ezzel állt összefüggésben a czipőnek symbolikus jelentősége az uralom jeléül. Hatalmas királyok vazall fejedelmeiknek czipőiket küldték, kik azt alatt valóságuk jeléül hordani voltak kötelesek. így régi német szokás szerint a vőlegény is arájának többek között egy pár czipŐvel is kedveskedett, jobban mondva tán nem igen kedveskedett, minthogy ezzel fölötte való hatalmát akarta tulajdonképen mutatni. Ott pedig, hol nem a nő volt a férjnek alárendelve, hanem megfordítva, ott — mondaná valamelyik maliczió- zus olvasó — nem a czipő, hanem a papucs gyakorolja a fölényt.

Egy további szokás az vala, hogy a vőlegény menyasszonyát térdére ültette, mi által megint csak hatalmát jelezte.

A hatalom gyakorlás mindezen felsorolt symbo- lumai azonban mégis csak finobbak valának, mint az Oroszországban használtak. Ott egyebek közt még a múlt századig a menyasszony atyja, miután a vőlegény s közte a házassági szerződés megköttetett, elővett egy uj ostort és leányán azt néhányszor gyengén próbálván, monda;

„Ezen utolsó ütések emlékeztessenek téged az apai hatalomra, mely alatt eddigelé álltái. A hatalom most más kezekbe kerül, kinek ez ostort át is