Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-10-23 / 119. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884.

XIV. évfolyam. 119. szám.

Csütörtök, október 25.

NEMERE.

HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY,

Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap.

IMZeg-jelenált: Yaeten.lcln.t háromszor: IKZed-d-exi, Csnö.törtöl3:ön. és Szombaton.

Szerkesztőségi iroda:

Sepsi-Szentgyörgyön, íopiacz, 029. sz. a.

(Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal:

Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve:

Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „

Negyedévre ... 1 „ 80 „

^ ----L ü - ■ ■! ■■■ ■ > '_L

Hirdetések díja:

3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdfj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény.

Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők.

Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasen3tein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger

A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában.

bet, mint magyarosítás utáni törekA brassói magyarság ügyéhez.

(Válasz a „Kronstádter Zeitung“-nak.)

VIÍ.

De tekintsük részletesen, hogy mit kívántam én a saját érdekünkben.

Kívántam, hogy az állam itt állami iskolákat állítson fel, melyekben a tannyelv a magyar legyen, és melyek a szász és román iskolákat versenyben fölülmúlják.

A „Kr. Ztg.“ további állami iskolák felállítása ellen tiltakozik, mert szerinte ily iskolák által Brassó magyarizáltatnék; és különös! a „CuIturvolk“-nak egyik lapja, egy lap, mely a műveltséget kell hogy képviselje, ha hivatását felfogja, küzd az iskolák felállítása ellen, és küzd miért? mert a szászok magyarosításától fél !

Hát annyira vagyunk a szász nemzetiséggel, hogy azt az iskolák is veszélyeztethetik? Ha igen, akkor — bármily különösnek is tűnjék fel, hogy magyar részről jön a bátorítás — vegyenek példát rólunk, kiknek nemzetiségén az ötvenes évek germanizáló erőszakoskodása és a sok német iskola nemcsak nem változtatott, de azt még megerősítette és ahhoz való ragaszkodásunkat fokozta; és ne féljenek a magyar iskolától, mely ha a tudományt és műveltséget magyar nyelven is tanítja, a nemzetiséget soha sem veszélyezteti.

Igen, meg fogják tanitni ezen iskolák a szászokat a magyar nyelvre, és a hazafiságra is tán, ha ezen érzék még bennök megvan bár részben; ez azonban csak előnyükre fog szolgálni, mert nyelvünk ismerete és hazaszeretetük csak közelebb hozza őket szivünkhöz, mire bizonyára nagyobb szükségük vau, mint nekünk.

A királyi táblák deczentrálizácziója alkalmából egyik kerületi táblának ide leendő elhelyezésében és abban, hogy kívánatosnak tartom, miszerint ahhoz és általában az itteni hivatalokhoz jó magyar érzelmű hivatalnokok neveztessenek ki, magyarosítást csak a „Kr. Ztg.“ láthat, mert sem a kerületi táblának, sem a hivatalnokoknak feladata nem lehet a szászokat nemzetiségükhöz való ragaszkodásuktól eltántorítani; azt pedig a „Kr. Ztg.“, de semmiféle szász sem tilthatja meg nekem, hogy inkább ne élezzek vonzalmat és bizalmat a magyarhoz, és épen ezen érzelem sugallja nekem, hogy a fenti óhajnak kifejezést adjak, conce- dálván, hogy ha idővel akad a szászok között oly jő és igaz hazafi, ki nyelvünket birja és hazánkat, de nemzetünket is szereti, a milyen különben elvétve most is van közöttük, ez hivatalba helyeztessék, úgy, a mint ez az arra- valókkal eddig is történt.

Kívántam, hogy a kormány itt iskolák és hivatalok részére nagyobbszerü építkezéseket eszközöljön, hogy az állameszme tekintélyének visszaszerzése, helyreállítása és öregbítése érdekében a szükségeseket tegye meg; kívántam, hogy a városi vagyonkezelés jobban ellenőriztessék és rendeztessék, hogy a hivatalnokok tevékenysége fokoztassék és ellenőriztessék; kívántam, hogy a lakosság igényeire, a mi a világítást, vízvezetéket és kövezetei illeti, nagyobb gond lordittassék stb., — és mindebben a „Kronstitdter Zeitung“ nem lát egye»

vést és szász elnyomatást.

No hát én miudezt magyarosításnak, olyan értelemben, mint ezt a „Kr. Ztg.“ kikürtöli, nem tartom, és ezen óhajaim teljesülésének ellenzője csak az lehet, ki nem birja felfogni, hogy mi a közjó, a ki elfogult és a ki nem tudja belátni, hogy a mi a városi intézkedésekben a közjót czélozza, egyaránt szolgál a magyar, szász és románnak is.

Ha van azonban magyarosítás is óhajaimban, ez a dolgok természetében rejlik, a menynyiben hiszem, hogy ha szász polgártársaink látni fogják, hogy kormányunknak, hazánknak és nemzetünknek benn és künn vau tekintélye, ha látni fogják, hogy a közérdek folytonosan éber figyelemmel ellenőriztetik hatóságaink és I kormányunk által; ha látni fogják, hogy a I város a polgárok érdekeit szivén hordja, a városi közvagyont lelkiismeretesen kezeli, a hiva- 1 talnokok pontosan és lelkiismeretesen végzik dolgukat; ha látni fogják, hogy ^ városban csend és rend van, hogy a községi rovatai, a közvagyon helyes kezelése következtében megszűnik és az adósság elenyészik, és ha látni fogja, hogy a polgárság is testvéries egyetértésben él, mert minden nemzetiség belátja, hogy a közügyek terén csak együttes működés vezethet üdvös eredményre, — ha, mondom, mindezt a szászok látni és belátni fogják : hiszem, hogy vonzalmuk és ragaszkodásuk hazánkhoz és nemzetünkhöz is emelkedni fog, és ennyiben magyarosodni fognak.

Végül befejezésül nem mulaszthatom el még a „Kr. Ztg.“-nak a következőket különös figyelmébe ajánlani.

A „Nemere“ békés harezot indítványozott és a „Kr. Ztg.“ maga is azt mondja, hogy a „békés harcznak“ nem ellensége, mert a szo- cziális téren ennek úgy sem lehet útját állani. A „Nemerédben megjelent czikkeim ezen békés liarcz érzetében tisztességes és nem sértő hangon vannak tartva, a mint jelen czikkeim- ben is (nem kerültem, mert természetemen kívül áll ezen irány) egyetlen sértő, személyeskedő kifejezés sincsen.

A „Kr. Ztg.“ czikkeiben azonban hemzsegnek a „hazug“, „gyalázatos“, „rágalom“ stb. kifejezések, mely kifejezések egy tisztességes lap hasábjairól nemcsak az illem által kitilt- vák, de a lap szerkesztője jellemének megbi- rálására is a legszebb alapot nem nyújtják.

De nem illik a „Kr. Ztg.“ hangja a „békés harcz“ által feltételezett békéhez sem, mert a harcz csak addig békés, mig az eszközök, melyekkel az vivatik, nem élesek; a „Kr. Ztg.“ kifejezései azonban élesek, és ha ezúttal épen az ügy és a béke érdekében mi az éles eszközöktől eltekintettünk, kérjük a ,,Kr. Ztg.“-ot is, hogy jövőre, ha a békés küzdelem zászlóvivője akar maradni a szász részről, és a békét óhajtja: használja azon tisztességes hangot, melyet az állam és a becsület minden müveit embertől és hírlaptól elvár és a melyet én, hacsak nem provokáltatom, szem elől téveszteni nem fogok.

Bonifacius.

A képviselöház biráló bizottságaiból. A második bíráló bizottság 20-án tárgyalta a Toldy-Hor- váthLajos gróf bereczki megválasztása ellen beadott kérvényt s másfólórai tanácskozás után úgy itólt, hogy a kérvény alaki hiányok miatt vissza- utasittatik, de mert a választás ténye a választási jegyzőkönyvben is úgy van leírva, mint a kérvényben, hogy t. i. Gábor Péter vál/elnök Ly ka Dorn é t ő 1 választói jogosultságának igazolását kérte s meg nem kapván, Toldy-Horváthot képviselőnek kiáltotta ki, a mi törvénytelen eljárás volt, ez alapon tehát a választás megsemmisittetik.

Sennyey Pál bárót héttőn délelőtt hosszasabb magánhallgatáson fogadta ő felsége a király. A báró legközelebb vidékre utazik, hogy gyöngélkedéséből egészen kiépüljön s pár nap múlva ismét visszatér a fővárosba, a hol ezentúl állandóan marad. A kihallgatás befejező ténynek tekinthető Sennyey báró országbíróvá való kinevezéséhez, mely nyomon követi az országbírói és a kir. kúria elnöki méltóságok különválasztásának szentesítését. Az erre vonatkozó törvényjavaslat tudvalevőleg már pár nap óta a ház asztalán fekszik s a ház határozatához képest első sorban kerül tárgyalás alá, meglehet még a szétfolyó fölirati vita befejezése előtt, miután az meglehetősen 1 hosszúnak Ígérkezik. Az országbiró- ság, — irja a „P. Ll.* — az első zászlós méltóságok egyike, melyhez a szeplőtlen jellemtől s viselőjének magas személyes tekintélyétől ős kitűnő állásától eltekintve, semmi különös qualifikáczió nem szükséges. Ellenben a kúriai elnökség hivatali állás s viselőjének jogi szaktekintélynek kell lennie; tehát bírhat valaki az egyik állásra megfelelő minősítéssel a nélkül, hogy a [másikra is bírna, elannyira, hogy a két méltóság elválasztásának szüksége úgyszólván a dolog természetében fekszik. Ha egyszer a szóban forgó javaslat törvényerőre emelkedik, akkor Sennyey Pál kétségkívül országbíróvá lesz ; s ha Szögyény, a főrendiház elnöke, továbbra is megmarad amaz elhatározása mellett, hogy ezen méltóságról lemond, akkor a főrendiház elnökségére is kineveztetik. A mi Tisza miniszterelnököt és Sennyey bárót illeti, közülök egyiket sem lehet „győző“-nek tekinteni, mert közöttük egyáltalán uem is volt semmiféle harcz. De nem lehet politikai irányváltozásról vagy egyik táborból a másikba való átmeneteiről sem beszélni, hanem csupán két férfiú meggyőződéséről oly kérdésekben, melyekre nézve mindketten egyenlő nézetben vannak és voltak azelőtt is.

A képviselöház okt. 20-iki ülésében nyújtotta be Tisza Kálmán miniszterelnök minap bejelentett törvényjavaslatát a főrendiház szervezéséről. A törvényjavaslat 21 tagú bizottságnak fog kiadatni előzetes tárgyalás végett. A fölirati vitában csak négyen vettek részt: Horváth Gyula, a ki ma egyikét mondta legsikerültebb polemikus beszédeinek, a melyet még az ellenzék is osztatlan figyelemmel hallgatott. Horánszky Nándort a beszéd személyes felszólalásra indította, mire ismét Horváth Gyula tett nehány megjegyzést. Ezután Fenyvessy Ferencz emelt szót, beszédében főleg az antiszemiták ellen élesen kelve ki, a mi ezek részéről többszörös közbeszólást provokált. Majd Tisza miniszterelnök szólalt fölt, nagy sikerrel polemizálva az ellenzéki szónokok ellen. Végül Jánossy János (k&th. pap) általános tetszéssel fogadott beszédben a kath. papság nevében utasított vissza minden szolidáritást Komlóssy Fereucz, főleg pedig Zimándy Ignácz föllépésével.

A horvát stipendisták. A magyar országgyűlésre választott negyven horvát képviselő e hó 19-én Zágrábba értekezletre gyűlt össze, melyen elhatározta, hogy a tartománygyülés elnapolása után Budapesten testületileg tisztelegni fognak az ország- gyűlés két háza elnökénél és a kormányelnöknél s ez alkalommal a párt programmját is ki fogják fejteni, A* országgyűlési horvát képviselők pártköré- aek elnökévé Vukotiuovics választatott.