Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-23 / 119. szám
- 474 — Külföldi szemle. Olaszországnak a hatalmakhoz való viszonyáról érdekes közleményt hoz a nápolyi félhivatalos „Piccolo“. Oroszország viszonya a hatalmakhoz — úgy mond — egészen más, mint Olaszországé, melynek Németországgal Írott, Vilmos császár és Umberto király s Bismarck és Mancini által aláirt szövetségi szerződése van, mely az 1886-iki őszig fog tartani, s melynek főtárgyát a mostani birtokállomány kölcsönös biztosítása képezi; ellenben Oroszországnak nincs Írott szerződése. Hogy vájjon Ausztria-Magyarország kötött-e ily szerződést Olaszországgal, azt elhallgatja a nevezett olasz lap. A braunschweigi örökösödés. Mig a németországi lapok hasábos czikkekben fejtegetik a braunschweigi herczeg halála folytán akuttá vált trónöröklés kérdését, a berlini kormány és a braunschweigi hatóságok haladnak a törvények és szerződések által eléjük szabott utón. A herczegi regensségi tanács, mely az 1879-iki törvény következtében akczióba lépett, nyugodt szilárdsággal vette kezébe a kormány gyeplőit s a szükséges lépéseket már megtette a birodalmi kormánynál, valamint Iiilgers tábornok katonai parancsnokkal is megállapodásra jutott. A Hilgers-féle proklamáczió egyik pontját úgy értelmezik, hogy a berlini kormány egyetlen trónkövetelő jogát sem ismeri el. Pollenben a regensségi törvény azon föltevésből indul ki, hogy van törvényes trónörökös. Noha Cumberland herczeg kilátásait általában csekélyeknek látják, mégis forognak fenn jelenségek, melyek szerint nem akarnak a braunschweigi országgyűlés, a szövetségtanács s a birodalmi parliament elhatározásának praejudikálni. A „Moutagsblatt“ értesülése szerint Cumberland herczeg hajlandónak látszik Poroszországgal megegyezni és a Welf-párt köreiben a berlini udvarnál előzékenységre számítanak. Főleg arról van szó : elismeri-e még Porosz- ország és a német szövetségtanács Cumberland örökjogát Braunschweigra. Treischke már 1873- ban azt igyekezett bebizonyítani, hogy e jog az aunexió folytán Poroszországra szállt át. A spanyol kormány, mint a ,,Temps“ madridi {sürgönye jelenti, régóta foglalkozik azzal a kérdéssel, mily állást foglaljon el Spanyolország a nyűgöt-afrikai konferenczián. Spanyolország küldötte a mostani londoni kö■A. Hajnal reg-éje. Hol messze hegyeknek kékló' orma látszik Halvány körvonalban keleten; Hol lágy fuvalommal vad fergeteg játszik Égbe nyúló komor bérczeken ; Hol a szelíd csermely kaczagó csörgése Haragos menydörgés morajába vész; Hol tiszta, szent az Ur minden teremtése — Nem illete semmit még emberi kéz: — Ott, ott a magasban, Az örök szabadban — Réges-rég volt, mikor megesett, De igaz lehetett Ez apró történet — így regélik az agg fenyvesek : ■< Fölébredt álmából, S bíboros ágyából Kelt éppen a Hajnal, Rózsaszín ruhában, Sugaras uszályban, Fénylő aranyhajjal. Szép volt! Mosolyán a virágok kinyíltak, Dalia kelt lakója a sürü csalitnak, S édes szerelemnek lánggal égő vágya Szállt tekintetétől a világra. Meglátta a Felhő borongó szemével Szivét rögtön szilaj szerelem tölté el, Hely nem szokott kérni, de épen követel, S mily gyorsan lángra gyűlt, oly hamar alszik el. „Hallod-e, szép Hajnal! szeretlek, imádlak ! . . . En vagyok a felhő, fia a világnak, fenséges alakod halálra igézett: Ha nem szeretsz engem, — én megöllek téged!“ A szép Hajnal csupán mosolygott, nevetett, De nem adhata vá semmi feleletet; vet, marquis de Casa lesz nagyköveti ranggal, mert Spanyol- ós Németország megegyeztek, hogy követeiket a jövő télen nagyköveti rangra emelik. Brüsszel város községi választásainál a szabadelvűek 3700 szavazattal többségben vannak. Belgium minden nagyobb városában, kivéve Mechelnben, azonkívül számos kisebb és nagyobb helységben a szabadelvűek nemcsak megtartották előbb elfoglalt állásaikat, hanem híveik száma tetemesen meg is szaporodott. Brüsszel utczáin, főleg esténként óriási néptömeg hullámzik; azonban nagyobb mérvű rendzavarások nem fordultak elő. Október 20-án nehány csapat munkás énekelve vonult az ut- czákon keresztül a ,,Le Patriote“ hírlap szerkesztőségi helyisége elé s ott kövekkel az ablakokat bezúzta. A rendőiség erre közbeveté magát és több egyént elfogott. Diák za var g ás o k Moszkvában. Pár nappal ezelőtt a moszkvai egyetemi tanulók közt nagy zavargás volt, mely alkalommal 99 tanuló, 2 szolga s 4 más ember elfogatott. Katkow nyomdája közelében, hol a zavargás történt, egy zsák követ, egy órasulyt és egy töltött hatlövetű revolvert találtak. Odesszából hasonló utczai zavargásokat jelentenek. Merényletek. Péter váron a Kronoverski- boulevard egy házának pinezéjében aknát fö- döztek fel, mely a Péter-Pál-erőd felé volt vezetve. E fölfedezés folytán négy oroszt és három külföldit fogtak el. — Párisból jelentik, hogy a saint-etieuni csendőr laktanyában 19-éu éjfélkof egy bomba robbant szét, mely a dandárnoki szoba ablakára volt helyezve. A merénylet több rendbeli rombolást okozott; azonban senki sem sérült meg. Gordon tábornok hódításai. Dongolá- ból jelentik : Sheudyből érkezett kereskedők azt hozták Iliiül, hogy Gordon tábornok okt. 6-án Shendyt és Metaimneht bombázás után bevette. A tábornok gyakran tesz ily kicsapá- sokaţ, mjnţ^iszik, hogy élelmiszert szerezzen. A kolera. Gerillában az utóbbi időben két osztrák alattvaló is meghalt kolerában. — Triesztből okt. 20-iki kelettel távir- ják: A tengerész hatóság közlése szerint a Chioggiából jövő „Silenzión“ — megfigyelés ideje alatt Zárában egy ember kolera tünetei közt meghalt s a parttól négy mértföldre a tengerbe siilyesztetett. A legénység egészségi állapota teljesen megnyugtató. Mert egy másik kérő állott már előtte, Kinek ködfátyolból volt szőve ruhája, Meseszert! képek lehelve reája, S halvány a két arcza, szemét lesütötte. A zord Felhő után a Hajnal elébe Ő állt, s szelíd hangon hozzá igy beszőle : „Hallgass meg, 6zép Hajnal: szeretlek, imádlak ! Oiök üdvöm’ látom, mikor téged látlak ! Mosolygásod egész lényem’ elbűvölte. Oh, könyörülj! vess hát kínjaimnak véget! . . . Én vagyok az Ábránd, fájó szív szülötte ; Ha nem szeretsz engem, — én meghalok érted!“ Kipirult a Hajnal, remegett a szive, De a válaszra nem váratott; Rég titkolt szerelme, az jutott eszébe, S feleletet rögtön igy adott : „Egyik megöl engem, másik meghal értem ; Sehogy se’ lesz nagy kár. . . . Rajta! de én sem ezt, sem azt nem szeretem : Mást szeretek én már!“ . . . Rövid válasz volt ez, De száz hosszun túl tesz; A szép Hajnal lássa, Mi lesz a hatása. Megdördült a Felhő: „Nem szeretsz? azt mondád? Dejszen nem járatod velem a bolondját !“ . . . S két fekete marka menykó'vel lett tele — Megrázkódott úgy, hogy ég s föld rengett bele. Aztán vak dühében a Hajnalnak rontott: „Eltiporlak!“ — zúgá, s már sújtott feléje, Uondolatja volt, hogy halálosan érje ; De kit talált, — az a szerelmes Ál.ránd volt. 0 kapta a csapást, de vissza nem csapott; „Ölj, meg — igy szólt — úgyis halni való vagyok !* S védve a szép Hajnalt, kebelét kitárta, Hadd vágja a Felhő, hol jobban találja. Volt is annak, de sok, gyilkoló fegyvere, Könnyű összezúzni az Ábrándot vele . , , A mérsékelt ellenzéki párt felirati javaslata. (Vége.) De mindezek mellett leplezetlenül ki kell mondanunk, hogy az eddigi utón és a most rendelkezésünkre álló segódforrásokkal, a pénzügyi rendezést elérhetőnek nem tartjuk. A takarékosságnak határt szab az elutasithatlan szükségletek fejlődése; ós igy ezen üdvös, sőt mel- lőzhetlen elv legerélyesebb alkalmazása sem vezethet egymagában a kívánt czél megvalósításához. Viszont nem várható azou bevételek megfelelő emelkedése, melyekkel a magyar állam ma rendelkezik. Már eddig is joggal mondatott, hogy az adók felemelése a nemzeti tőkevagyon megtámadása nélkül alig eszközölhető; már eddig is az igazsághoz híven kiemeltetett, hogy az állami bevételek egy része éppen semmi, más része pedig a kiadások ki- kerülhetlen fejlődéséhez képest csekély természetes növekedést mutat. Mindez kétszeres sulylyal bir ma midőn legnevezetesebb termelési águnknak, a mező- gazdaságnak jövedelmezősége rohamos csökkenést szenvedett, melynek hatása magát a nemzet minden osztálynál érezteti. Ily válságos időben méltán elvárhatja a nemzet, hogy uj terhekkel no zak- lattassék, sőt, hogy a fennállók behajtása is kíméletesen eszközöltessék; és ilyenkor merészség volna az állami jövedelmek természetes fejlődésének kedvezőbb alakulását reményiem. Ezen elvitázhatlan tények súlya alatt lehetetlen be nem ismerni, hogy költségvetésünk mostam tényezőiben nem birjuk a kibontakozás minden szükséges eszközét. E helyzetben mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy megszerezzük a magyar államnak a rendelkezést minden természetes jövedelmi forrása fölött, melyeknek egy részét ma nélkülözi és hogy biztosítsuk az ország oly gazdasági fejlődésének lehetőségét, mely a közterhek könnyebb elviselését elősegíti és az állami bevételek természetes növekedésének nagyobb lendületet ad. F’elséges ur! A legmagasabb királyi tróneszéd felhívja figyelmünket a monarchia másik államával létező közgazdasági viszony újjá szabályozására. Midőn e nagyfontosságu tárgy fölött tanácskozni fogunk, csak egy föltétien czólt ismerünk el, melyet semmi más szempontnak alá nem rendelhetünk: hogy megszereztessenek — a mennyiben ez az említett viszony szabályozásától függ — a pénzügyi rendezés és az erőteljes közgazdasági fejlődés alap • feltételei. Állampénztárunk nem nélkülözheti fogyasztási adóink egész jövedelmének élvezését; a nemzeti vagyonosság nem képzelhető a mezőgazdaságRábocsátotta a sötét gond borúját, S egy végső döféssel tölté ki bosszúját: Megölte Ábrándot a rideg valóval! Kimúlt szegény Ábránd, egy rövid sóhajjal: „Érted, oh szép Hajnal!“ . . . Csendesült a Felhő, megszűnt haragja S a bánkódó Hajnalt — egyszer csak ott hagyja. Ez is ámultából mint magához téré, Mire gondol másra ? hát a szerelmére ! Újólag mosolyog s érezhető szókkal, Majd, hogy ez nem használ, megígért sok csókkal Hivja szeretőjét: Szerelmes Szellőjét. „Oh jöjj már, jöjj hamar, oly epedve várlak! Jer suttogó Szellő, rég ölelni vágylak ! . . .* Jaj, de az a Szellő gúnyosan hallgatja, S a völgy virágait tovább csókolgatja. . . . „Rózsaszínű Hajnal, csalódtál egy cseppet, Ha szavam’ s csókjaim’ szerelemnek vetted; Tréfa volt az kincsem, — Ma van, holnap nincsen !“ . . . Ezer tőr nem metszőbb egy gúnyoló szónál! —• Zokogott a Hajual Panaszkcdó ajkkal: „Verjen meg a sorsod, gonosz lelkű voltál, Megcsaltál gáládul! Sohse legyen-nyugtod ! ’ Hol legjobb’ szeretnéd, onnan kelljen futnod! . . . Oh mért is, hogy olyan nagyon szerettelek! ? Mért, hogy parancsolni a szívnek nem lehet ?!...“ S a csapodár ozellű máig is kaczagja, E ’j;s történet, hogy igy esett ; Kristály harmatával máig is siratja Hajnal, hogy jó Ábránd elveszett . . . Ob, de késő bánat! Mindennek már vége. — —» Eddig van a Hajnal szomorú regéje. Gödri Ferenci,
