Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-08-26 / 95. szám

A magyar államkincstár uj kimutatása.

A pénzügyminiszter a napokban állította össze a magyar államkincstár f. évi 2-dik negyedéről (1884. April—junius) szóló pénztári kimutatását. E kimutatás határozottan kedvezőtlenebb eredményt mutat föl, mint 1883. év megfelelő évnegyede, a mint ezt tanúsítják a következő adatok:

Az egyenesadók befolyása 652,832 írttal volt kedvezőtlenebb, mint a tavalyi ápril—júniusi negyedben ; a fogyasztási adókból ellenben több volt a bevétel 771,400 írttal; úgyszintén a jogilletékekből 321.8G2 írttal; a dohányjövedéki bevételeknél kedvezőbb az arány 1.138.210 írttal, ellenben a pénzverde bevételeinél 1.004,899 írt csökkenés mutatkozik. Kedvezőtlenebb tételek még: államvasutak, gépgyár s diósgyőri vasgyár jövedelme 869,414 forinttal, állami javak eladásából kevesebb folyt be 624,198 írttal, telepitvényesek által fizetendő vételárak és kamatok fejében mindössze 162,937 írt folyt be a tavalyi 2-ik évnegyed 6.720,305 írtjával szemben, az eredmény tebát kedvezőtlenebb 6 millió 557,368 írttal; az összes bevételi eredmény kedvezőtlenebb 9.521,911 írt 96 krral. A kiadások ösz- szege volt a 2 ik évnegyedben 70.350,344 írt 29 kr, azaz 254.636 írt 85 krral kedvezőtlenebb.

íme, ezek a száraz adatok ékesebben szólanak mindennél s furcsa világításba helyezik azt az állítását a kormány lapoknak, miutha Magyarország pénzügyei javulásnak indultak volna.

A kormány mesterségesen csoportosítja a számokat s eként kihozza, hogy a folyó évi 6 első hónap alatt kedvezőbb volt az államkincstári kezelés, mint 1883. első felében.

De hogy Ítéljenek maguk olvi> sóink, ime itt közöljük a kormány számítását, fentartván magunknak, hogy érdemleges megjegyzéseinket meglehessük reájok és a kormány hókusz-pókuszos számításait helyes értékökre szállíthassuk le.

A kommentár, melylyel a kormány a kimutatást kiséri, így szól:

Az 1884. óv II. negyedében a bevételi eredmény kedvezőtlenebb 9.521,911 írt 96 és fél krral. Ebből azonban levonandók a következő bevételi kevesbítek: a) a kincstári telepesek terhére az 1883. évi XLI. t.-czikk alapján felvett kölcsönre 1883. II. negyedében befolyt 6.735,885 írt 42 kr, b) az 5 százalékos papirjáradók-kötvények eladásából és a Tisza és szegedi kölcsön-alapból szintén 1883. II. negyedében befolyt 2.803,471 frt 31 kr, összesen 9.539,356 frt 73 kr.

Ezen összeg kiválasztása után az állami jövedelmek kezelése az 1884. évi II. negyedévben az 1883. évi hason időszaki eredményekkel szemben kedvezőbb 17,444 frt 76 és fél krral.

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy: 1. a Tisza és szegedi kölcsön évi járulékainak fedezésénél 250,320 frt 82 és fél kr, 2. a pénzverdénél egy millió 004,869 frt 41 és fél kr, 3. az állami vasutaknál 869,414 frt 39 kr, 4. az állami jószágok eladásánál 624,198 frt 87 és fél kr, egészben két millió 748,833 frt 40 és fél kr bevetett kevesbblet visszamaradásnak nem tekinthető, mert a Tisza és szegedi kölcsön évi járulékainál mutatkozó bevételi kevesbblet onnan ered, hogy a mult évi 1.143,778 frt 07 kr eredményben — a kincstár által mult évben igénybe vett összeg után járó járulék 403,133 frt 76 krral foglaltatik, mig a f. évi kezelésben e czimen csak 38,711 frt 79 és fél kr nyer kifejezést. Ezen kezelés csak átfutó tételt képez és a bevételi

A yra j*i E/ ú

A jegyző élményei Párisban.

(Folytatás.)

— Azonnal ebédet hozasz nekem, azután az uj műterembe boulevard de Clichy 15. harmincz üveg sört és sonkát, a mit ma reggel megrendeltem. Vidám estebéddel fogjuk felavatni az uj lakást.

Savai szintén ebédet hozatott. Azután levette felső kabátját és fekete salon öltözetben, fehér nyakkendővel ült ott.

Szomszédja nem látszott őt észrevenni. Hírlapot vett kezébe és olvasott. Savai oldalról szemlélte őt s égett a kívánságtól, hogy vele beszélhessen.

Két ifjú rövid vörösbársony kabátba, á la Henri Hl. szakállal lépett be s ült le Romantinnal szemben.

Az egyik igy szólt :

— Tehát ma estére ?

Romantin megrázta kezét:

— Meghiszem azt kedves öreg, s az egész világ eljő : Bonnat, Gillemet, Gerex, Hébert, Duez, Clai- rin, Jean Paul Laurens bizonyosan ott lesznek; kolosszális ünnepély lesz. Es nők is, meg fogod látni! Valamennyi színésznő, kivétel nélkül t. i. mind a kinek ma este nincs dolga.

A helyiség tulajdonosa közeledett.

— Ön gyakran tart felavatási ünnepélyt ?

A festő így felelt:

Meghiszem azt, minden három hónapban, minden évnegyedben.

Savai nem tartóztathatta magát többé s reszkető hangon igy szólt;

kevesebblet a kiadásoknál függő állandóságok czi- món mutatkozó megtakarítással ellensúlyoztatok.

Valóságos visszamaradás mutatkozik: az egyenes adóknál 652,832 frt 71 és fél krral, agiónyeremóny, dijak és lottójövedékeknél 50,727 frt 82 krral, a sójövedéknél 66,546 frt 13 és fél krral, az államjószágoknál 45,103 frt 19 és fél krral, a bányaigazgatóságoknál 26,495 frt 36 és fél krral, a fém- kohászat s kőszénbányáknál és sótermés s felhagyott bányamüveknél 356,553 frt 98 és fél krral, a telepitvényesek által fizetendő váltságdíjaknál 171,588 frt 56 krral, a különféle átmeneti bevételeknél 138,198 frt 29 krral, és távírdánál 76,341 frt 73 krral.

Egészben tehát kevesebb folyt be: 1.691,252 frt 86 krral.

A kiadások, daczára annak, hogy az 5 százalék papirjáiadék kamatainak beváltása után az

ujabbi kibocsátások folytán emelkedett tőkének megfelelőig = 2.035,234 frt 68 és fél krral több adatott ki, a végeredményben csak 254,63G frt 75 krnyi nagyobb összeget mutatnak ki.

Ha már most a kimutatott 17,444 frt 76 és fél krnyi bevételi többletből levonatik a nagyobb kiadás 254,636 frt 75 krral, a II. negyed mérlege kedvezőtlenebb 237,191 frt 89 és fél krral.

Az I. negyed mérlege pedig a kedvező volt 642,919 frt 9 és fél krral.

E szerint az 1884, évi I. félév kezelésének mérlege a mult év első feléhez képest kedvezőbb 405,727 frt 11 krral.

Rongyos egylet.

Brassó, 1884. augusztus 23.

E lapok egyik közelebbi számának vezérczikke Brassó város közönségéhez szólva, egy eszmét pendített meg, mely Brassó városában, illetve az ottani magyarság körében élénk rokonszenvet keltett, mert a czól oly nemes, hogy annak meg nem valósitha- tása csakugyan szégyen volna Brassó magyarságára uézve.

A szegény iskolás gyermekek felruházását vette czélba czikkiró Szt. J., a melyhez örömmel csatlakozunk mi mindannyian, csak indíttassák meg végre a mozgalom. Igaz, hogy a mai társadalom mintegy teljesen közönyös már az egyletek iránt, ez tagad- hatlan tény, mi abban leli okát, hogy az egyletek felette sok áldozatot követelnek és érte mitsem nyújtanak. Összes magyar egyleteink között a dalegylet az, mely kevés áldozatért sokat nyújt és mégis ez örvend legkevesebb pártfogásnak. Egy pártoló tag három frt tagdíja fejében évenként négy hangversenyre két-két jegyet kap, a mi magában véve is nyolez frtot képvisel.

“De egészen másként áll ez a tervezett „Rongyos egylettel. Itt nincs kötelezettség, az egylet nem preteudál tagjaitól úgy szólván semmit és mindamellett a legaagyobb jótéteményeket gyakorolja. A fődolog az, hogy tagdíj nincs, mert ettől rettennek vissza a résztvevők.

Használt, lomtárba került ruhát pedig ad szívesen mindenki, a helyett, hogy az oláh asszonyoknak azt néhány garasért eladja. De még az a jó oldala is megvan ennek, hogy az ember sok méregtől megkimélteíik. Mikor egy újonnan tizenkét forintba került nadrágért a czigányasszony egy forintot igér, az csak mérget okoz; — adjuk már most ezt a nadrágot oda a „Rongyos egylet“ gaz— 378 —

— Bocsánat uram, hogy terhelem, de hallottam nevét, s óhajtanám tudni, vájjon ön é az a Romantin, a kinek müvét az utolsó „Salon“-ban, annyira csodáltam.

A művész igy felelt:

— Magam, személyesen, uram.

A jegyző erre szellemes bókot mondva, bebizo- nyilá, hogy müveit férfiú.

A festő igen udvarias szavakkal felelt. Csevegtek.

Romantin műtermére tért át behatólag ecsetelve az ünnepély pompáját.

Savai kikérdezte őt mindazokról a férfiakról, kik ma este jelen lesznek, majd hozzátette :

— Az idegenre nézve ez rendkívül kedvező alkalom lenne, hogy egyszerre annyi nevezetességgel ismerkedjék meg, oly jelentékeny művésznél, mint ön.

Romantin egészen elragadtatva válaszolt:

— Ha kellemes önre nézve, jöjjön el.

Savai lelkesülten fogadta a meghívást miközben igy gondolkozott:

— Még alkalmam lesz VIII. Henriket is látni.

Bevégezték ebédjüket. A jegyző büszke volt, hogy

mindkettőjük számláját kifizethette s igy szomszédjának szeretetreméltóságát viszonozhatta. Azt is megfizette, a mit a vörösbársony kabátos ifjak fogyasztottak s aztán festőjével távozott.

*

* *

Hosszúra nyúlt, meglehetősen alacsony ház előtt, melynek első emelete végtelen Uregháznak látszott, megálltak. Hat műterem nyílt egymásba kilátással a boulevardra.

Romantin belépett az elsőbe, fölment a lépcsőn, gyufát s azzal gyertyát gyújtott.

Óriási helyiségben voltak, melynek bútorzatát hádájának, a ki abból esetleg két kisebb nadrágot készíttet, és pillantsuk meg véletlenül a régi nadrágunkat két kis fiúcska testén — oh mily jól esik ez !

Fel nem foghatom, mi oka a mozgalom ily hosz- 8zadalmas megindításának. Hát még itt is bebizo- nyodik e lapok 89. számának vezérczikkében felhozott vélemény, hogy a brassói magyarság körében nincs vezérférfiu és nincs is kihez fordulni ? . .

Valóban ez nagyon szomorú volna ! . .

Ugyan t. szerkesztő ur, hát nem lehetne nálunk senkit sem találni erre hivatottat i . . . Ez lehetetlen.

Hisz még egy évvel ezelőtt voltak vezetők, kell lenni most is. Nem akarok novoket emliteni, mint czikkiró ur azt tette, a ki bizonyosan jobban ismeri viszonyainkat Hálámnál, de hinni akarom, hogy az ily nemes intézmény a brassói magyarság körében nem fog csak terv maradni * *)

Gyüjtőivoket kell kibocsátani, lehetőleg gyorsan megszerezni az alakulásra szükséges aláírókat, megtartani az alakuló közgyűlést, szóval lehető gyorsan kell szervezkedni. Az ősz itt van, most kezdjük mustrálni ruháinkat. Egyik czigányasszony a másiknak adja az ajtót s mi bizony el is adjuk nekik a viselt ruhákat. Ha most nem alakul az egylet, egy félévet vesztett, de elvesztetette a most összeszedhető sok ruhát.

E lapokból olvastam, hogy szeptember 6-ára az alakulandó egylet javára hangverseny terveztetik. Dicsérendő kezdeményezés! De úgy látszik, azt is el kell halasztani, eddig legalább mi sem hallatszott róla.

Indíttassák meg tehát a mozgalom, attól nem kell félni, hogy vele kudarczott vallunk. Csak rajta, ne vesztegessük hiába az időt, mikor nemes czélo- kat valósíthatunk meg valóban csekély eszközökkel.-x.-y.

P r o g r a in m

a Budapesten alakulandó „reformált i z r. egyház“ vallási jelleméről, morális ezélzatai- és nemzeti irányáról.

(Vége.)

III.

Az egyház nemzeti iránya.

A ref izr. egyház a polgárok assimiláczióját vallja elvül.

Az egyház egyik irányelve, hogy a magyar nyelvet a templomban tökéletesen meghonosítsa, hogy ez legyen a rendes imanyelv nyilvános isteni tisztelet alkalmával, és hogy az állaineszme a lehetőségig hatolja át a liturgiát, valamint az összes rítust.

A héber nyelv ezáltal nem küszöböltetik ki a nyilvános hitkultusból.

A szent örökség iránti köteles kegyelet, valamint a hitfelekezetbeliek együvé valóságának érdeke, méltán érdemlik meg, hogy számba vegyük azt a nyilvános istenitisztelet korszerű átalakításánál. Tehát az egyházi nyelv a héber marad.

Megjegyzendő, miszerint az élő hazai nyelvnek

*) Egyletek megalakítása nem megy oly hamar, mint azt eleintén gondoljuk. A „Rongy egylet“ megalakítása iránt Brassóban részünkről a kellő intézkedések már legnagyobbrészt megtétettek és reméljük is, hogy csakhamar az alakuló gyűlés is megtartható lesz. A gyüjtőivek is legközelebb fognak kibocsáttatni. Szerk.

rom szék, két állvány s nehány a földön álló és falhoz támasztott vázlat képezte. Savai elképpedve állt meg az ajtóban.

A festő felkiáltott :

— Itt volnánk, a helyiség megvan, de még mindig sok a tennivaló.

Azután a magas üres helyiséget, melynek padozata a homályban elveszett, vizsgáló tekintettel szemlélte, igy vélekedett:

—- Ezt a műtermet ponpásan kihasználhatnánk.

Ezután körülment a helyiségben s azt a legnagyobb "figyelemmel szemlélve folytatá : .

— Van ugyan szeretőm, ki most nekünk segíthetne. Szövetek drapitozását a nők hasonlíthatatlanul értik, de a mai napra vidékre küldtem, hogy este szabad legyek. Nem mintha untatna de igen modoros, s engem nagyon zavart volna.

Pillanatig gondolkozott, igy folytatta:

— Jó leányka, de nincs semmi belátása, ha tudná, hogy ma este társaságot fogadok, kikaparná a szememet.

Savai még mindig mozdulatlanul állt, mitsem értett az egészből. A művész közelébe lépett.

— Minthogy önt meghívtam, kissé segíteni is fog nekem.

— Egészen rendelkezésére állok.

Romantin levetette kabátját.

— Jól van tehát polgártárs, a munkára. Mindenek előtt takarítsuk ki a műtermet.

Az egyik állvány alul, melyen macskát ábrázoló kép állt, igen elkoptatott seprőt vett elő.

— l’ogja ön, seperjen, mig a világítást rendezem.

A jegyző fogta a seprőt és ügyetlenül sepreni kezdte a padlót, úgy, hogy egész porfölleget verlj íöl,