Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-08-19 / 93. szám

hány év múlva a határszéli községék üresen fognak állani.

Ezt megengedni pedig a legrosszabb nemzetgaz- dászati politika volna, mikor leb.et fezen segíteni. Ily módot javasolni, czólja jelen e mlékjratnak, mert véleményem szerint vau mód arra, hogy nemcsak allati nyers termékek, hanem még élő állatok is Romániából vészmentes időben ép úgy, mint vészes időbe® bebocsáthatók, azaz a határzár elkerülhető, a nélkül, hogy ez által állategészségügyünk veszélyeztetve volna, még legkisebb mértékben is.

Mint fennebb már kimutattuk, a marhavész lap- papgási időszaka a kérődzőknél tiz napnál tovább nem terjed, sőt a fertőzés idejétől számítva a kór legtöbb esetben három-négy nap alatt kitör; ámde ennek daczára mégis volt eset 1878-ban, hogy tiz napig vesztegelt állatok mint egészségesek bebocsáttatván, néhány nappal később kitört rajtok a marhavész. Fel kell tehát tételeznünk, hogy van eset, midőn a vész bizonyos körülmények folytán tiz napnál később tör ki.

Véleményünk tehát oda irányul: módosíttassák az 1874. évi XX. törvényczikk 11. § sa akként, hogy a szarvasmarha vészmentes időben tiz, vészes időben pedig 20 — 25 napi veszteglés után bocsáttatik csak be.

A veszteglési eljárás szarvasmarháknál kizárólag istállóban volna eszközleudő, illetőleg a veszteglési akiokban, minthogy a most divó szabadbani veszteglés épenséggel nem nyújt kellő biztonságot az esetleg fellépő kór azonnali felismerésére, — még pedig azért, mert — habár a vesztegőr a veszteglő állatok mellől nem is távozik — azok annyira szétterjedve legelnek, hogy más marhákkal történő érintkezések nem lehetetlen. De nem czélszerü a szabadban való veszteglés már azért sem, mert a vizsgálat igy igen nehéz, szilaj állatoknál pedig épen lehetetlen.

A mi pedig a juhokat és kecskéket illeti, úgy czélszerübb volna, ha azok vószmentes időben öt, vészes időben pedig tiz napig vesztegelnének.

A mi már most a külzetre menő szarvasmarhákat és juhokat illeti, úgy azok vészmentes időben minden veszteglés nélkül közlekedhessenek, tekintet nélkül arra, vájjon legelés vagy gazdasági munka végzése czéljából mennek-e ki; vészes időben pedig vesztegeljen a szarvasmarha tiz napig, juh és kecske pedig csak öt napig.

A törvény ilyképeni módosítása igen sok előnynyel jár mind az államra, mind a felekre nézve. Lehetővé tenné azt, hogy szarvasmarháink, melyek legelés czéljából mennek a tulajdonos romániai legelőjére, onnan ismét visszajöhessenek, ha szükséges, és ne legyenek ott a vésznek kitéve; juhok pedig minden körülmény között jöhetnek be az országba.

A feleket illetőleg látszólag ugyan hátrányukra van e hosszabb veszteglési idő, de tényleg nem. Igaz, hogy ez több költséggel jár, a mi azonban sokkal kevésbbé fogja őket terhelni, mint ha hónapokig nem hozhatják haza állataikat és kénytelenek idegen földön tart ni. Amannak költségei bizonyára eltűnnek azon haszon mellett, ha ők minden körülmény között hazajöhetnek.

Ezen eljárás minden veszélyt kizár, mert arra eset még nem volt, hogy a megfertőzött állaton husz-huszonöt nap alatt a vész jelei ne mutatkozzanak. Ily veszteglési mód az államnak teljes garanciát nyújt.

nagy állatnépség közt elegáncziájuk és geneologiá- juk miatt valóságos arisztokrácziát képeznek. A telivér lovak gyönyörűek; nagyon büszkék bámulatos formáikra, szép szerszámukra, nagy neveikre. Az igavonó, hátas, kocsi- és csatalovak végtelen sok faja látható ott. Igen mulatságosak a csikók, melyek egész szabadon vannak az istállóban és kíváncsian seregeinek az idegen látogató köré.

Ha kinyitják az udvart, berohannak, nem mint a megszökött aprómarha — ez a hasonlat már le vap foglalva — hanem mint a vakácziós iskolás gyermek. Minden istállóban van szamár. Ez a csapat bűnbakja. Szomorú, ha hallgat, nevetséges, ha ordít.

Az apaállatok szót vannak osztva a vidéken s szolgálnak a tenyésztőknek, hogy fentartsák a szép magyar fajtát.

Mezőhegyesen van vagy 2000 ló, művelés alatt áll 20.000 hectár.

Az élet olyan, mint a kaszárnyában vagy az erdőben. Ehrenberger ezredes a parancsnok. Az ágyak tábori ágyak, az ajtókon börtönzávár van. Ennek ellenében nagy a vendégszeretet, mosolygó s igazán magyar.

4» asztalnál minden felkelté kíváncsiságomat .Első izbşn vagyok magyar, nem francziásitott magyar ebédnél.

Ehrenberg érné az asztal végén ül, férje az utolsó helyet foglalja, el. Az ebéd tejes makaróniból és gulyásból, meg örütokányból áll; a befőzött gyümölcsöd a pecsenyével és a salátával együtt esz- szük. Villám négy ágú és elefántcsont nyele van. Egyik vendég ökölre fogja a villát és igy szeldeli fel busát. Az egész ebéd alatt a házigazda és a háziasszony egészségére isznak, a köszöntőkkel nem várnak a csemegéig. A midőn az asztaltól felkelőnk,

Áttérve az állati nyerstermékekre, azok kezelése is egészen más alapokra fektetendő, mert ha általában behurczolható a vész nyerstermékekkel — a mi a legritkább esetek közé tartozik — akkor Magyarországot állandóan fenyegeti a vész faéhurezo- lása Romániából, minthogy a nyerstermékek jelenlegi kezelése az azokban esetleg .lévő ragályt épenséggel nem irtja ki, mert a karbólsavval történő fertó'ztelenités czéltalan.

Fertőztelenitésre általában csak il!ó anyagok használhatók, mert a gázok leginkább hatnak be még a pórusokba is; eddig a karbolsavról is azon vélemény volt elterjedve, hogy az kitűnő fertőzte- lenitő szer, mely kiirtja a kóros baktériumokat stb. ragályfogó górcsövi tárgyakat.

Krausz Károly állami állatorvos és Frank Ödön azonban az ellenkezőt bizonyítják be, — t. i. a karbolsav csak igen csekély mértékben lóvén illó, nem lehet jó fertőztelenitő szer. Az a kísérlet, melyet utóbbi karbolsavval is tett, abban állott, hogy bizonyos baktériumok szaporodásképességét akarta megölni.

„A karbolsav kis pohárkában — úgymond — szétfolyó állapotában, szobahőmérséknél párolgott el a palaczkban ; lemért mennyisége 3.0—3.8 gramm közt váltakozott, a mely rendesen majdnem egészen elpárolgott; behatása a baktérium tartalmú porra 1—3 napig tartott.

A fertőzött vizhólyagok átvizsgálása a baktériumok teljes szaporodásképességőt tüntette ki, s igy valamely szobában akár 6 négyszögméter felületen, napokon át elpárolgó sok kilóg ramnyi karbolsav sem volna képes biztos dezinfekcziótlétre- hozni.“

Ily körülmények között a nyolez százalékos karbolsavval történő fertőztelenités továbbra tarthatatlan ; de mert tiszta karbolsavat — ámbár ez sem nyújt sok garancziát -- használni nem lehet, minthogy az a nyersterményeket hasznavehetetlenné I teszi ipari czélokra — azért más és alkalmasabb I fertőztelenitő szerről kellene gondoskodni, mely mellett az állati nyerstermékek még vész esetén is bebocsáthatók volnának.

Az összes állati nyers termékek között a gyapjú és lévén az, melynek minden körülmények közötti behozatala elkerülhetetlen szükséges, azért a vész esetén csakis ezeknek feltétlen behozatala legyen megengedve, míg a többi nyerstermények az eddigi eljárás alá eshetnek, azaz esetről esetre külön engedély kérendő.

E czélra a bőrök erős sóoldatban akként volná- nának fertőztelenitendők, hogy azok egy ezen czélra készült nagy kádba beáztatva, legkevesebb egy negyedóráig abban tartandók. j

Ezen eljárás által az esetleg bennök foglaltató t ragályanyag megsemmisülne feltétlenül, a nélkül | azonban, hogy a bőrök ipari czélokra alkalmatlanná tétetnének ; mig az esetben, ha karbolsavba áztatjuk a bőröket, azok ipari czélokra többé nem használhatók.

Ez volna a bőrök fertőztelenitése. De egészen más eljárást igényel a gyapjú.

Legczélszerübb volna egyszerűen csakis mosott gyapjút bebocsátani; ezt azonban nem engedik iparviszonyaink, a mennyiben gyáraink legtöbbnyire mosatlan gyapjúra vannak berendezve ; ugyanezen fertőztelenitési módnak pedig nem vethető alá, minthogy először nedvesen nem zsákolható s a vesztegaz ezredes megcsókolja nejét és ha nem volnánk idegenek, mi szinténk megcsókolnók egymást. Szokás az is, hogy a háziasszonynak feldicsérjék a jó ebédet. Kezet is csókolnak neki.

A kézcsók itt mindenütt szokás. A gyerekek szüleiknek, az alantas szolgák gazdáiknak és felebb- valóiknak csókolnak kezet. A világlátottak a hölgyek ujja begyére teszik ajkaikat. Mikor a katho- likus pap végig megy az utczán, a gyermekek, még a zsidók is hozzárobannak, hogy az alázat e jelével megtiszteljék.

A jó kedv, a kedélyesség, a szívélyesség uralkodik a magyar családoknál ép úgy, mint a franczi- ákná). Az asszony, mint gazdasszony igen fontos személy, mert sok a család minden háznál. A magyar konyha sokkal bonyolódottabb, mint a fran- czia. Sok előkészületet igényel. A tésztát és a kalácsot a szakácsnő kisziti, kinek alig elég a délelőtt az ebéd elkészítésére. A kenyeret ottliou sütik. A hol Francziaországban elég egy cseléd, itt három négy kell. A szakácsnő, még ha negyedran- gu is, sohasem egyez bele abba, hogy szobát takarítson, vagy vizet hordjon. A nemzeti büszkeség következtében a viszony ur és cseléd közt igen udvarias. A legkisebb követelésnél a cseléd felmond, mert bizonyos, hogy rokonainál menedékre talál.

Általában fél egykor ebédelnek. A délutáni ozson- nánál tejes kávét, kalácsod süteményt esznek, bor nélkül. Sok helyt a nagyobb házaknál nem adnak bort az asztalra, csak az ebéd végén. A fekete kávéhoz mindig egy pohár vizet s liqueurt csak theá- val isznak. Magyaroiszágon nagyon szeretik a ezuk- rot, az igaz, hogy az eczetet is kedvelik ; igy a salátában e kettőt vegyitik. A mákot és diót a tortákba teszik és sáfránt is használnak ; de a fő fűszer a „paprika", a piros bors. A torma pótolja a

intézetek mellett száritóhely nincs, — másodszor pedig a vizesen összerakott gyapjú fényét és ruganyosságát elvesztvén, minden színre nem festhető és az ebből készült posztó tartÓ3 nem leheti Hogy azonban a mosatlan és mosott gyapjú vész esetén is behozható és az eddigi mizériákon segítve legyen, oly fertőztelenitő szert kell használni, mely abból minden körülmény között kiirtsa az esetleg benne még lappangó ragályanyagoti azaz minden körülmény között biztosítékot nyújt az államnak.

E fertőztelenitési mód a chlórgázzal való füstölés volna, melynek megtörténte után vészmentes időben szabadon, vészes időben pedig kötött menetlevéllel volna a gyapjú valamely mosódéba mosás, vagy ipartelepbe feldolgozás végett szállítandó.

Tekintve azonban ipari viszonyainkat, nem is volna szükséges a gyapjút minden átkelőn bebocsátani; hisz maguk a vesztegintézetek kimutatásai legjobban bizonyítják, hogy Predeal, Orşova és Vörös- toronyon kívül alig egy átkelőn hozatik be gyapjú és az is vajmi kevés, többnyire 5—10 kilogrammonként. • I . ,i

A gyapjú behozatala kizárólag a vasútra volna szorítandó és csak ott behozható, hol vasút van, mint Orsován és Predeálnál, illetve Brassóban; a mennyiben azonban Nagy-Disznód községe közvetlenül a vörös-toronyi vesztegintőzet mellett raósó- dát állított fel, melyben a gyapjú minden időben mosás alá vehető, ezen átkelőn a gyapjú sfclntén bebocsátható volna, de csak azon feltétellel, hogy az az említett mosódéban vesztegőri felügyelet mellett megmosattassék és innen mosott állapotban (vész esetén kötött menetlevéllel) valamely ipartelepbe szállittassék, mint maguk a nagy-disznódiak is kérték.

A chlórgázzal való fertőztelenités olyképen volna eszközlendő, hogy egy ezen czélra épített ős berendezett raktárban a gyapjuzsákok kiürittetnének és a fejlesztett chlorgáz rajtok keresztül vezettetik, melynek megtörténte után a gyapjú ismét zsákolható ős valamely mosódéba vagy ipartelepbe szállítható.

Első sorban tehát ily egy-egy raktárt kellene építeni, még pedig Brassóban és Orsován, minthogy Vöröstoronynál a n.-disznódiak által felállított mo- sóda közvetetlen a vesztegintézet mellett van s igy a fertőztelenitési fölöslegessé teszi.

Igaz ugyan, hogy egy-egy ily raktár felállítása számításom szerint nyolez-tiz ezer forintba kerül s igy ez uj eljárás költségemeléssel járna, de másrészt teljesen biztosítja állategészségügyünket minden veszély ellen és emeli a határszéli megyék iparát és kereskedelmét.

A fennebb ajánlott intézkedések ugyanekkor a feleknek is az eddiginél jóval tetemesb költséget okoznak; a mi azonban nem is jöhet kérdés alá, a mennyiben a felek örömmel fizetik a felemelt fertőztelenitési dijakat is, csakhogy a határzár által ne szenvedjenek. Mert' sokkal nagyobb kár háramlik reájuk a határzár által, melynek tartama alatt üzletök legnagyobbrészt szünetel, semmint készséggel ne fizetnének a jelenlegi fertőztelenitési dijak helyett minden ezer kilogramm gyapjú után 50— 70 krt, minden egyes darab bőr után pedig 2 krt; a mi rövid múlva bizonyára kifizetné a raktárakra fordított költséget is. f

(Folytatása következik.)

mustárt. A barabolyt és a zsázsát a magyar konyha nem használja fel ; csak a petrezselyemre van szüksége. A kalácsot és az édes ételeket az egész ebéd alatt eszik, de a dinnyét csak csemegeképen. Nem becsülik a bárányhust és vidéken az ürüczom- bot és cotelettet nem is találni. Tengeri nyúl nncs.

Miért hivatta Vilmos császár Tisza Kálmánt ? < 1

Ez most a legnagyobb kérdés az európai politikában. A sok hiteles rémités közepette azonban Úgy látszik, az a leghitelesebb, mely az „Egyetértés“-be is^bejutott. Ennek azután az a jó oldala is megvan, hogy akkor is jó, ha nem igaz.

Vilmos császár ugyanis mikor Gasteinból Ischlbe utazott, a szalonkocsiban bécsi és budapesti német lapokat olvasott, hogy a helyi viszonyok felől tájékozza magát. Érdekkel akadt meg szeme a többi között egy budapesti német lap közlésén, mely le- irta a szingálok óriás elefántjának hátán trónoló szingálfőnök nemes és rokonszenves magatartását. Félretéve a lapot, az uralkodó csendben a mellé rendelt osztrák szárnysegédre pillant s igy szól:

„Wahrlich, ich würde selbst gerne den Chef dieser Pester Truppe sehen.“ (Igazán nagyon szeretném látni ennek a pesti truppnak a főnökét.) Ezzel az öreg császár megigazítva a pápa- szemét, tovább olvasott és nem szólt egy szót sem. Nehány perez múlva azonban a vonat egy állomásra ért, a hol az ügybuzgó szárnysegéd a felség megjegyzését a maga módja szerint értelmezve, rögtön azt táviratozta Budapesté, hogy „YÁL mos császár látni kívánja a budapesti kabinet- chefet!“