Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-25 / 95. szám

95. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883, Vasárnap, november 25._________XIII. évfolyam.

4

^----,-------— ------------%

S

zerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön

> Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető ] közlemények küldendők.

Kiadó hivatal :

éfyc'Z'nstai'n 01cátL

KÖNYVNVOMDÁJA,

hová a hirdetések és

előfizetési pénzek bérmentesen intézendők.

A hirdetmények és nyiltte- I rek dija előre fizetendő.

<S4 /4

Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr.

Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

!

S hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Politikai szemle.

Л polgári házasság felett megindult a vita a képviselőházban. Az előadón és Fauleren kivid nem találkozott a szónokok közül egy is, ki helyeselte volna a Tisza-kormány újabb korcsszülöttét, de voltak sokan, mint Irányi Dániel s Horváth Boldizsár, a volt igazságügyminiszter, kik meghajolva a kényszer- helyzet előtt, nehogy tovább is akadály legyen valláskülönbség a keresztyének és zsidók közt, ha házasságra akarnak egymás közt lépni — megszavazták a törvényjavaslatot. A klerika- lizmus síkra szállt a polgári házasság ellen ; szerencsére szónokaiból teljesen hiányzott egy Iiaynald vagy Samassa ékesszólása és érvelésének ereje, s legkisebb csorbát sem tudtak ejteni a polgári házasság elvén. A függetlenségi párt egy része a jelen törvényjavaslatot vissza akarja vetni s a minisztert utasítani kívánja, hogy e helyett még a mostani országgyűlés alatt terjeszszen elő javaslatot a kötelező s általános polgári házasságról. Teljesen indokolatlan az antiszemiták magatartása. Nekik a zsidók beolvadása sem kell ? Mit akarnak tehát a zsidókkal?! Tovább is fenn akarják tartani azon faji jelleget, mely ellen oly nagy szenvedéllyel küzdenek s melyet az egész emberiségre veszedelmesnek tartanak ? Hisz nekik kellene első sorban törekedni arra, hogy a zsidó, mint faj, eltűnjék a föld sziliéről s minél több alkalom adassék nekik, hogy más népekkel asszimilálódjanak.

A vitát a polgári házasság felett hétfőn kezdte meg Literáty Ödön előadó.- Literáty a törvényjavaslatot abban a formában, melyben a ház előtt fekszik, szükségesnek tartja, mert megszünteti azon anomáliát, mely a jogegyenlőség rovására az ország keresztyén és izraelita polgárai közt tényleg fennáll, hogy egymással érvényes házasságot nem köthetnek. Ennek következménye az, hogy azon keresztyén és izraelita egyének, kiket kölcsönös hajlamaik összevezettek, de hitvallásuk megváltoztatását lelkiismeretűkkel összegyeztetni nem tudták,

vagy külállam törvényeiben kerestek menedéket, vagy törvényleien házas viszonyt létesítettek s mindkét esetben veszélyeztették gyermekeik társadalmi állását, polgári jogait s örökösödési igényeit. Ez ellen társadalmi és erkölcsi tekintetek hangosan tiltakoznak, ezt megszüntetni a törvényhozásnak kötelessége. Vannak, kik e bajt az általánosan kötelező polgári házasság behozatalával kívánják orvosolni, de Literáty erre szükségesnek tartaná az állam és egyház közti ^ágz|^rszabályozását ; másfelől azt hiszi, hogy nem rendelkezik az állam azon szükséges közegekkel, kikre a házasság- kötés s az anyakönyvek vezetése megnyugvással bizható lenne.

A hétfői ülésen. Literáty iiál többen nem szóltak a javaslathoz.

Kedden Éles Henrik kezdte meg a vitát s bár nagyon hiányosnak találja a törvényjavaslatot, mely kivételes intézkedést tartalmaz általános reform helyett és czéljának sem felel meg, mert nem fogja előmozdítani a zsidók beolvadását, mégis elfogadja, mert azon kívánság által, hogy egy más kielégítőbb javaslat által pótoltassák, a polgári házasság sorsa volna koczkára téve.

Irányi Dánielt sem elégíti ki a javaslat. Tizennégy év óta sürgeti a vallásszabadságon kívül az általános polgári házasság behozatalát s a képviselőház ismételve utasította az igazságügyminisztert, hogy ezen értelemben nyújtson be törvényjavaslatot. Miként vélte tehát feljogosítva az igafságügyminiszter magát arra, hogy a képviselőháznak ezen határozatával ellenkezően ily kivételes szükkeretü tör- véuyjavaslatot nyújtson be? Ez nem egyezik meg sem a miniszteri felelősséggel, sem azon tisztelettel melylyel a kormány tagjai a ház határozatai iránt viseltetni tartoznak.

Mindamellett elfogadja a javaslatot, mert lerontja azon válaszfalat, a mely a hazának polgárait egymástól elkülönítve tartotta. Egyúttal indítványozza, hogy a képviselőház újólag uta sitsa az igazságügyminisztert az általános polgári házasság iránt törvényjavaslat beterjesztésére, mely oly időben terjesztessék a ház elé, hogy az még a jelen országgyü'és alatt törvényerőre emeltessék

Horváth Boldizsár bajaink és nyomorúságaink legnagyobb s legveszedelmesebb részét a félrendszabályoknak tulajdonítja. Nagy hiba volt a kormánytól a zsidók elleni előítéleteknek újabb táplálékot adni egy oly törvénvja vaslat benyújtása által, mely kerülve az elvi magaslatot, a törvényhozás intézkedését egy- szeiü zsidó kérdéssé degradálja. Ha a kormány azt hitte, hogy igy kevesebb elleiitállássál találkozik, úgy e számításában csalódott. Azok, a kik a kötelező polgári házassággal szemben ellentétes elvi állást foglalnak el, ez állást e javaslattal szemben sem fogják feladhatni.

S még ezzel nincsenek kimerítve a törvény- javaslat hiányai. A kötelező polgári házasság háttérbe szorítja, e javaslat ellenben előtérbe állítja az antagouizmust a vallás és állam közt. E javaslatban az állam azt mondja : minthogy a zsidó és keresztyén egybekelését a keresztyén törvény tiltja, tehát én kivételesen megengedem. De ezzel egyenesen sérti a vallási érzületet s provokálja a nép előítéletét. Fél szóló, hogy e törvény kedvezményével kevesen fognak élni, csak azok fogják felhasználni ezt, kiknek egymás iránti vonzalma nagyobb, mint vallási érzületük.

Mindamellett elfogadja a javaslatot, mert egy nagy liberális elv diadala van abban, hogy az állam, habár részben is, gyakorlatba veszi elidegenithetlen jogát a házassági ügy szabályozása körül. De e javaslat súlypontja abban van, hogy tekintet nélkül a házasfelek vallására, kivétel nélkül elismeri azon polgári házasságok érvényét, melyet a hazánkba áttelepedett külföldiek a külföldön kötöttek. Azon állam, a mely ily messzire ment, nem maradhat sokáig azon anomal helyzetben, hogy a házassági ügy szabályozásának jogát csak saját törvényhozásától és a kötelező polgári liáA „Nemere“ tárczája.

Az oláh eredet kérdése és az oláhok.

II.

Hunfalvy, miként a nyelvnél, úgy az egyházi viszonyoknál is vizsgálat alá vette az oláhok és magyarok közti kölcsönhatás természetét s kivonta abból is a tanúságot. Az oláh egyház egészen függetlenül fejlődött a magyartól s viszont a magyar egyházi szervezet is teljesen ment minden oláh befolyástól. Ez megint a lehetetlenségek közé tartoznék, ha a magyarok Erdélyben találják az oláhokat. Azok akkor már vagy keresztyének lettek volna, vagy nem. Az első esetben a magyarság keleti része tőlük tanulja meg a keresztyén hit elemeit s ennek nyoma volna a nyelvben, mint nyomot hagytak Szvatopluk szlávjai, kiktől a hit- és egyházi életre vonatkozó szók közül nemcsak szláv erede- tüeket vettünk át, minők pl. a „pokol“, „malaszt“, „szent“ stb., hanem még a görög-latin kifejezések is abban az alakban honosultak meg nálunk, melyben a szlávoknál voltak használatosak, ilyenek : „kereszt“, „keresztyén“, „karácson“, „apácza“, „eretnek“ stb. De ilynemű oláh nyomokat hasztalan keresünk. Ebből világosan kitetszik, hogy az oláhok ekkor még nem lakhattak Erdélyben, — vagy [ledig nem voltak még keresztyének.

De ha nem voltak, akkor az erdélyi magyarokkal közös forrásból merítették volna a keresztyénséget s ezekkel egy vallásuaknak kellett volna lenniük. Ha Bolgárországból terjed Erdélyben a keresztyén- bég: magyar, székely és oláh egyformán megmarad görög-keielillek bolgár nyelvű istenit iszteletlel, vagy egyformán simul a nyugoti egyházhoz.

Az erdélyi és az oláh egyház közti különbség Huntalvynak egyik legfőbb bizonyítéka arra, hogy az oláhok nem lehetnek Erdély őslakosai, sőt a magyaroknál is későbbi jövevények.

A történelmi adatokat beszélőkre és hallgatókra osztja. A beszélő adatok azok, melyek azt mondják, hogy az oláhok első feltűnése a Közép-Balkánra esik ; észak leié mind későbben tétetik róluk említés, úgy hogy a Dunán innen csak a XIII. század elején emlékeznek meg róluk a kifogástalan kutforrá- sok. Ez utóbbit Tomaschek a XII. század közepére igazította ki. Kimutatja, hogy az oláhok XIII. századbeli bevándorlása nem mese, hanem okmányok által igazolt tény; IV. Béla a tatárpusztitás alatt elnéptelenedett Kunországba és Szörénységbe oláhokat telepit le, kik itt tömörülve, csak a következő század elején kezdenek nagyobb jelentőségre emelkedni.

De fontosak a hallgató történelmi bizonyítékok is. Az alatt a közel ezer év alatt, mely a római uralomnak Daciában való feladása s a daciai oláliság első feltűnése közt telt el, a történelemnek számos oly eseménye volt, melyben a daciai románságnak, ha lett volna ilyen, életjelt kellett volna adni magáról. A byzanti császároknak soha nem jut eszükbe, hogy a római birodalom egykori, Daciában a barbárok ellen magukat folyton fenntartó polgárait újra a birodalom kötelékébe vonják, sem ezeknek, hogy ii barbárok ellen a byzanti császárok segélyét kérjék.

De a byzanti irók sem tudnak arról, sem a VI. századbeli Jornandes, mintha Daciában a légiók kivonása után is maradt volna római lakosság, pedig közülök Priskos Rhetor a hununknál, Menander Protektor az avaroknál járt követségben s .Jemandes, ki az Al-Duna környékén született és nevelkedett, meglehetősen ismerte a kelet-európai néprajzi viszonyokat.

Dr. liéthy László az uralaltáji népek befolyását, melyet az oláhokra gyakoroltak s az „oláh“ név jelentését tette vizsgálat tárgyává idézett két müvében.

Az uralaltáji népek közül nemcsak a magyarok s a török kunok, hanem a jászok és bolgárokkal rokon böszörmények is befolyást gyakoroltak az oláhokra. Ez utóbbiak a magyar forrásokban izmaelitáknak neveztetnek ; a Dniester mentén nagyobb számmal laktak. Resszarabia neve is tőlük származik. Az uralaltáji népek kiváló államalkotó képességgel bírnak; az oláhok között 'is- az első államot ők alkották; Fekete Fádul, Oláhország első vajdája s a Basszarab család őse, mint Réthy kimutatja, minden valószínűség szerint a böszörmény népből származott.

Az oláh név hihetőleg a germánoktól került a szlávokhoz s tőlük mihozzánk, a byzantiakhoz és tő rökökhöz a kelet európai románok megjelölésére. A immunokon kívül azonban oláhoknak nevezték a középkorban a bolgárokat is, és pedig nem csak az aldunaiakat, hanem a volgamellékieket is. E mellett az egész Balkán-félszigeten széltiben használták az ,.vláh“ szót a nomád életmódot követő pásztorok megjelölésére szemben a földművesekkel.

A „vlach“ szó e többszörös jelentése mutatja, hogy oláhok alatt nem mindig immunokat kell érteni, hanem általában nomádokat s főleg bolgárokat. A magyar krónikák is, midőn oláhokról beszélnek, kiket őseink itt találtak, nyilván nem immunokat, hanem bolgárokat értettek e név alatt. Sőt még az első oláhok is, kik a XIII. században j tömörülni kezdenek a volt Kmnánia területén, nem I rumunok, hanem bolgárok s Moldvában nitliének,