Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-11-25 / 95. szám

— 378 — zasság jótéteményeit csak saját állampolgáraitól vonja meg. Győrft'y Géza szellemes, jó izü humorral fű­szerezett beszédében a javaslat ellen nyilatko­zott, mert a kötelező polgári házasságot óhajtja. — Ezután egymásután négy pap beszélt; \a- lamennvien a javaslat és általában a polgáii házasság intézménye ellen. A betelepített csángókról. (Miniszteri jelentés.) Л képviselőház szombati ülésében terjesztette elő iiz elnök, mint már emlitettük, a bel- és pénz­ügyi miniszterek jelentését az „alduuai telepesek“ ügyéről. A jelentés érdekesebb részeit következőkben mu­tatjuk be : A bevándorlási mozgalom, mely eleinte csak 300 család behozatalára irányult, több, a kormány ha­táskörén kivüJ álló tényező közreműködésével oda fejlődött, hogy 300 család helyett körülbelül 1000 család "költözött be, s ezek túlnyomó része a leg­szegényebb néposztályból való volt. Közülök alig egy harmadrész volt keresetképes; kétharmadrészük gyermekekből és tehetetlen öregekből állott. Midőn a bevándorlás nagyobb mérvet kezdett öl­teni, az eredeti felosztási tervtől eltórőleg addig is, inig újabb földterületek jönnek rendelkezés alá, fel kellett a jószágigazgatót hatalmazni, hogy a beván­dorlónak ideiglenes elhelyeztetése végett a telep­helyeket átmenetileg 7 holdra apaszsza, mélyterü­let azonban a telepítésre szánt földek folytatólagos kijelölése által később az eredetileg megszabott föld­illetményre fog felemeltetni. Ámde a bevándorlók folyton növekedő számánál fogva a rendelkezésre álló terület a földilletmény korlátozása mellett sem leendett elégséges elhelye­zésükre. Másfelé kellett tehát gondoskodni a feles számú székely családok elhelyezéséről, a mint erről alább bőv.ebben lesz szó. Ideiglenes elhelyezésüket a VI. és Víl. öblözetben igen nehezítette az, hogy arány­lag :ígen kevés volt a betelepültek közt az alkal­mas 'munkás, s hogy az ott kínálkozó legjelenté­kenyebb kereseti forrásra — a kubikolásra — ré­szint, a munka szokatlanságánál, részint pedig a munkaképeseknek szegény és gyenge voltánál fogva csak igen kevés volt közülök alkalmatos. Az árterületen s a szomszédos községekben kínál­kozó gazdasági munkán kívül a részükre távolabb vidékeken szerzett aratási munkálatok nyújtottak jelentékenyebb bevételi forrást, mert összesen 855 felnőtt s (JO gyermek lett közülök aratásra s más munkára elszegődtetve. A munkaadók egy része a legnagyobb előzékenységgel viseltetett a szegény- sorsú betelepülők iránt, de viszont kiemelendő, hogy más része a munkaadóknak visszaélt a hely­zettel s nem a legjobb bánásmódban részesítette a munkásokat, úgy, hogy e tekintetben is sok alapos panaóz merült fel. Nem lehetetlen, hogy a lelkes fogadtatás, mely­ben'az érkezettek részesültek, demoralizálólag ha­tott némelyökre. Így történt, hogy mindjárt érke­zéskor némelyek a munkához, csak erőhatalommal voltak szoríthatók. Akadt köztük több, ki elszökött, midőn aratási munkára menetel végett hajóra kel­lett' volna' szállnia. Másokat túlságos Ígéretekkel csalogattak ki Bukovinából; kész házzal s a mező- liegyesi birtokból 15 holddal kecsegtették őket. Né­melyek szép Ígéretek fejében fekvő vagyonukat, má­Bizonyitja ezt az, hogy a két oláh állam történe­tének első szakában egyáltalában nem jelentkezik a rumun elem. Oláhországban a bolgár, Moldvában a ruthén nemcsak az egyházi és politikai élet nyelve, hanem bolgár és ruthén elnevezést nyernek a leg­régibb helyek, bolgár és ruthén eredetűek a mél­tóság és hivatal nevek ; az ezeknek megfelelő ru­mlin elnevezések hiányzanak. Ez világosan mutatja, hogy a két oláh állam keletkezésénél rumunok nem voltak jelen; azok csak a XI\. és X\. században teijednek el Moldvában s Oláhországban s a XV. és X\ I. században szárnyaljak túl a régibb és ural­kodó .szláv. elemet. rl.—ng. Furcsa levélczimek. „T. ez. fiúi szeretettel Cso- matalvában. Gyergyó Szent Miklós, utolsó posta Aifalu, kelt Orláton.“ Egy másik : „T. Cz. Chomota Nyelek urnák Chick-Búival va, utosó Posta Szereda Brassóból.“ (Értsd: T. cz. Csomortányi Elek urnák Csik-Pálfalvában stb.) Harmadik: „Eranszelvánija. Csilnk/Csiesó özvegy ignácnak.“ Negyedik: „Cine- chiuueriu Couaciu Isttanocu udalsou posta Cinereda.“ (EHsd Osik-szentkirályi Kovács Istvánnak, utolsó post g Csik-Szereda.) így írnak székely leányaink bukaresti „becsületre tanító“ ismerősei. A dologban az -a legfurcsább, — mondja a „Székelyföld“ — hogy az ilyen czimzésü leveleket a mi postásaink mégis kézhez tudják juttatni. sok családjukat hagyták künn, s ilyenekből állott a ] Bukovinába visszamenő csoport, mely azonban mind- j össze is, az útlevéllel visszamenőket és a szőkévé- 1 nyékét egybefoglalva, csak hatvanöt családot tett ki. Hogy meggyőződjék a bevándorlók állapotáról, a pénzügyminiszter felkérte gróf Bántty Béla ország- gyűlési képviselő urat, a csáugó-egylet bizottsági tagját, hogy a helyszínén szerezzen meggyőződést a bevándorlottak állapota felől, ki is szives volt ezen megbízatást elvállalni és május 2G-án kelt jelenté­se folytán, mely az állapotokat elég kedvezőtlen színben tüntette fel, szükségesnek bizonyult a mi­nisztérium egy tisztviselőjét a legsürgősebb intéz­kedések megtétele végett a helyszínére küldeni. E kiküldött május utolsó és junius első napjain az ideiglenesen sem kielégítően elhelyezett gyurgyevóiak részére szükséges élelmi szereket szerzé meg és az építés azonnali megkezdése végett s a csángóknak nem, kor, foglalkozás és munkaképesség szerinti felvétele iránt intézkedett., a kosárfonási ipar meg­honosítására s egy kincstári háznak kórházzá való átalakítására tette meg az előintézkedéseket. — A min. kiküldőit előadása szerint a beköltözöttek a kubikos munkánál eleinte köbméterenkint két kraj- c/árral többet kapta к s 50—50 ember mellé egy oktató adatott, mindamellett azonban nem kerestek itt eleget; valamivel többet szereztek a belvizsza- bályozási munkálatoknál, itt azonban kis részük volt elfoglalva. Az egészségi állapot akkor kielégítő volt, csak tizenkét beteg volt a kórházban, s ezek közül G betegen jött Bukovinából. Meg kellett azonban győ­ződnie. hogy azon sokoldalú és nehéz . feladatok megoldására, melyek a nagyszámú bevándorlottak ellátásával s elhelyezésével járnak, a jószágigazgató egyéb dolgai mellett nem képes. A telepesek hely­zete folytonos gondozást igényel s ha e folytonos gondozás a szegedi jószágigazgatóra bizatik, ennek tulajdonképeni teendői maradnak teljesítetlenül. Kel­lett teliát gondoskodni oly egyénről, ki tisztán ezen ügygyei foglalkozzék. A telepítéssel szoros kapcsolatban levő ármente- | sitéti ügy is a kormány közbelépését igényelte, minthogy a társulat képtelenné vált a töltések be­fejezéséhez s az ármeutesités sikeréhez okvetlenül megkivántató belviz-szabályozáshoz szükséges pénzt megszerezni. (Vége következik.) A Kemény Zsigmondi társaság november havi rendes gyűlése Maros- Vásárhelyit november 18-án. A Kemény Zsigmond társaság november havi ren des gyűlését múlt vasárnap tartotta meg a városi i tanácsház nagytermében, a tagok élénk részvéte és szép számú hallgatóság jelenléte mellett, Kevéssel 4 óra után br. Apor Károly elnök a gyűlést megnyitotta s a tárgysorozat előterjesztése után Gönczi János r. t. koronkai ref. lelkész ol­vasta fel „Iiózsáné“ czimü balladáját. Meséje ez: Ilózsáné férje hirtelen meghal, eltemetik, de gya­nú ébred a falu népe közt az asszony és egy fia­tal legény ellen, ki a temetés óta sápadt, beteges szint váltott. Ez a gyanú és a bűntudat okozza Ró- zsáné bűnhödését. A cselekvétiy helyes motívumon alapszik, a lelki állapot találókig van festve. Efc, valamint a választékos nyelv és jó előadás általá­nos tetszéssel találkozott. Ezután Lakatos Sámuel h. titkár olvasta fel: „Egy székely dalnok, mint szabadságharozos a se­gesvári csatában (1849. julius 31.)“ czimü tanul­mányát Martonosi Gyújtó Sándorról, ogy eddig az irodalomban ismeretlen költőről. Gyújtó 18U(J-ban született Erdélyben Kercsesorán. Tanulmányait a m.-vásárhelyi ref. kollégiumban végezte. Azután 1828-ban joggyakornok lett a királyi táblánál, hol ügyvédi képesítést is szerzett. De hogy az ügyvéd­séget folytatta-e, azt nem lehet tudni. Altalán nyug­talan életet folytatott mintegy 15 évig, hol erre, hol arra járva. Yégte 184(1 ban Bereczki László Torboszlóban magához vette, hogy gyermekeit ta­nítsa. Ott töltött egy pár évet. 1848 bari önkéntes honvédnek állott és ott volt a segesvári csatában. Ott kellett elvesznie, mert azután többé nem látták életben. Gyújtó már tanuló korában feltűnt verse- selési ügyessége által. A költészet iránti hajlama egész viszontagságos éleléu át kisérte. He csak tor- boszlói tartózkodása alatt irt verseiből maradt meg mintegy 33 a Bereczki Sándor, most országgyűlési képviselő kezében. Ezekből ismertetett a felolvasó néhányat, u. m. „Barátomhoz“, „Búcsú a guitár- tól“ és két „Dal“ czimü kisebb költeményt. A szép költői lendülettel, erővel bíró mutatványokat nagy érdekkel hallgatta a közönség. A felolvasót, ki bí­rálati észlevétekkel kisérte és ismertette a verseket, zajos tapssal jutalmazták. Végül Jékey Aladár és Felszegi Dezső vendégek­től egy-egy költeményt olvasott fel Kerekes Sá­muel h. titkár. Előbbitől: „Mikor oda hagytam“, utóbbitól: „A nap leszállt“ cziműket. Mindkettő tet­széssel fogadtatott. Zárt ülésben folyó ügyek tárgyaltattak. Ezek kö­zül kiemelendő Csongvai Lajos ügyvéd, társasági rendes tag nyilatkozata mely szerint 50 Írttal a társaság alapító tagjai sorába szándékozik lépni; kimondatott továbbá, hogy újéven kezdve a társa­ság közlönyt indít meg. Czime „Figyelő“ lesz s a ref. koll. jól berendezett könyvnyomdájában fog megjelenni lehető ízléses kiállításban. Auditor. g-ULltárb-CZ. — Martonosi Gyújtó Sándor fennmaradt verseiből. — Értéktelen fa ! bérezek oldalából, Hol szikla, szírt csak és fenyő terem, 8 a büszke zerge vakmerő fiának Szivét remegve tartja télelem. Értéktelen la! száraz húrjaiddal, Mely Isten, angyal, égi szellemek Adának annyi bájt szűk üregedbe? Varázslatára szülik érzelminek. Művész teremte tán téged remekbe? S mint isten a föld első emberét, Meglelkesite, kölcsön adva néked Knyészhetetlen tiszta szellemét? Vagy árva lány, ki nem bízván az ember Erezezé keményük zordon kebele Eás érzetében, fájdalmit tenálad S örömvirágit benned tette le? Es vissza zenged, vagy megcsalt szerelmét, < >ly fájdalommal, oly keservesen, Mint bánatának nem volt nyugvó pontja Es élte oly bús. oly örömteleu. Vagy visszazengéd koszorús szerelmét Midőn kifejle keble titka már, 8 nyert győzedelme közt nem volt örömben Es vigalomban többé végliatár. öli, szólj csak egyszer, égi hangjaiddal, Győztes leendsz a múlt borús időn; 8 bár bánatot zengj, bár örömre zúgj : llamvadt szerelmem tán még visszajön. Vagy lelkem óhajt, mint hangod, röpülni Ez árva létből jobb hazába át? Oh zengd, közelgő, nyugtató síromnak Partján az élet bús liattyu-dalát, Közli : Lakatos Sámuel. Iskolaügy s annak m in őszinte barátai. Hetfalu, 1883. november 17. (Folytatás.) Nevezett tanfelügyelő Koús Ferenc/ ur hatodik Írnokának rendes tanítói állásba belyezhetésekor egy tekintélyes állású egyént tamtóválasztási elnö­kül megbízott, felkérve arra, hogy N. N. válaszlas- sék meg rendes tanítóul, mit az illető meg is ígért. Azonban az iskolaszék N N. urat nem választotta meg, mert helyette volt csángó magyar szakképzett tanító. De ez és ennek hasonló társa a pressziós főnök haragját vonták^-magukra., s c miatt az első degradálási kegyben, a másik fenyegetésekben ré­szesült a despotikus tauügyőr által, s igy a béke olajága még ma sincs meg a három érdekelt kö­zött. Ugyanezen községben a hazafias önálló ma­gyar iskolaszéki elnöknek addig szerezte a kellemel - lensóget, míg ez azt megunván, az iskolaszéki el­nökségről — melyet egy évtizeden till is viselt — lemondott. így azután szakférfiú hiánya miatt a nevelésügyhöz mit sem értő s a magyar nemzeti érdekeket szivén nem viselő szász egyéniség lett is­kolaszéki elnöknek beválasztva, kinek képtelensége miatt titokban az iskolaszéki jegyző végezi elnöki teendőit. A másik községben 21 év óta az iskolaügygyel foglalkozó okleveles tanító és képesített pap volt 13 évig iskolaszéki jegyző, alelnök, elnök az isko­laszékekben. Ez, a mi tőle telt, minden lehetőt megtett az iskolaügy emelése érdekében, de az utóbbi években több irányban tapasztalva a tanlel- ügyelői részrehajlást az ügygyei szemben, egy me­rőben képzetlen tanító kedvéért: tanügyi buzgal­mával fel kellett hogy hagyjon, mivel törekvései a kegyencz miatt nagy részben hajótörést szenvedtek. Elégtétele csak az által lett, hogy a magyarnyelv- és számtan ama miniszteri rendeletileg is komolyan megdorgált tanító kezéből kivótetettek s e tantár­gyakat ahhoz értő szakképzett tanítók kezelték he­lyette. Nevezettről igen érdekes epizód az is, hogy mi­dőn egy alkalommal kegyencze mézzel vendégelte meg, G szem- és fülta.nu előtt kinyilatkoztatta, hogy kétéves méze van, nemesitett oltásiakkal pedig őt X. és Y. látja el. Nevezett ama községben, midőn egy hónapig a női munka tanítás ügye folyamatban volt, eg) pái egyén roszakaratu intriguája miatt megbuktattatott s ezt minden vizsgálat vagy komoly kérdőrevonás nélkül megsemmisülni engedte. Két év múlva pedig ugyanezen térre teljesen önfejüleg bízott meg női kézimuiikatanitüt, de az iskolaszék helybenhagyó nyilatkozata s az illető tiszteletdíja csak utólagosan lett megállapítva az illetékes iskolai testület által, így kerülte ki az iskolaszéket még egy harmadik községben is a rendes nőtanitó állomásának betöl­tésekor, önfejüleg kinevezvén azt a törvény és vá­lasztási jog ellenére. S az iskolaszék kénytelen volt engedni, mivel a jámbor atyafiakat az államsegély- elvesztéssel fenyegette. Nevezett Pürkerecz községében az ott működő ev. magyar lelkészben vélte Libertás egyéniségét feltalálhatni, s ellene az országos törvények meg­szegésével hivatalosan önfejüleg nyomozást rendelt el G51. hivatalos tanfelügyelői szám és pecsét alatt julius 6-ról keltezve, saját aláírásával; azt köve­telte a községi képviselettől, hogy ez tartson gyü­.... |ЙМ£ШММ1

Next

/
Oldalképek
Tartalom