Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-12 / 65. szám

1 8 éves napszámos törte be, s a csőcskeléket Repente János nevű pénzügyőr bujtogatta.

Több fosztogató suhanczot maga a közönség fogott el, a kit aztán folytonos ütlegelésekkel tuszkoltak az alkapitáuysági épületbe. Hordárok és tűzoltók képezték az önkéntes rendőrök csapatját. Ily módon pár perez múlva 20 — 30 sehoiinai siheder került fogságba.

* A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben augusztus G-án tartott ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1883. évi julius hó végével következőnek találta : A bizottság saját följegyzései alapján a tulajdonképeni államjegyek összege 1 forintosokban G 3.130,202 forint, 5 forintosokban 125.795,260 frt, 50 forintosokban 157.857,950 frt, összesen 346.789,472 forint. A közös pénzügyminisztérium hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekeblezett és forgalomban levő zálogjegyek összege 05.208,592 forint 50 kr. Összesen 411.998,004 frt 50 kr.

* A magyar oláh határrendezö nemzetközi bizottság Gyimesen tartott tárgyalásai legtöbb esetben eredményre vezettek, és csak két kérdés maradt függőben. Innen a bizottság Pricskaton, Urvölgyén? Nemere és Nagy-Sándor tetőn át folyó hó 5-én érkezett Sósmezőre teljesen kimerülve az út fáradalmaitól, mit lóháton és igen sokszor gyalog tettek meg. Sósmezőn a bizottság tárgyalást tart s 10-án vagy 17-én a Bodza szoroshoz érkezik s illetőleg Brassóba, hol ismét több napig fog tartani a tárgyalás. A sósmezői tárgyalásokon igen sok nézet- eltérés vár elintézésre.

Tisza-Eszlár.

I.

A vád- és védbeszédek.

(Vége.)

Olyan vádat, mint a jelenlegi, Eötvös szerint nem is kellett volna komolyan tárgyalni. De ő nem ellenezte a végtárgyalásra bocsátást, és pedig nem a közvélemény iránti konczesszióból, melynek az igazságszolgáltatásba nincs szava, hanem azért, mert védenczei kívánták úgy, hogy a nyilvánosság előtt derüljön ki, mennyit érnek hát azok az ellenök fölhalmozott bizonyítékok. Azt mondta Scharf József: „Azt akarom látni, miként áll szembe velem a fiam!“ Szóló jogi meggyőződése ellenére hagyta abba a végtárgyalás elleni perorvoslatot. Nem bánja, b<»gy igy esett, mert az eredmény igazat adott föltevésének.

Foglalkozik azzal a kérdéssel, mi okozta, hogy e képtelen váddal álltunk szemben ? Solymosi Eszter eltűnése kósza hírek szárnyalására adott okot. Senki se hitte, hogy meghalt, csak hogy eltűnt. Az eszlári zsidók is azt hitték, azért keresték Sztropkón s egyebütt. Az vitte őket börtönbe.

Ma már ő is azt hiszi, hogy Észter meghalt. De hogy meggyilkolták, senki be nem tudja bizonyítani. Es az a közvélemény mégis a zsidókon kereste Esztert, tőlük várta a rejtély megfejtését, ho lőtt erre módjuk se lehetett, mert már börtönben voltak. Mért nem keresték az ország herczegprimámajd le olyan látványosságok, a miket csak a legzseniálisabb rendezői agyvelők kifundálhatnak.

Lesz a többek között egy nápolyi éj a szigetre varázsolva, mely olyan szépnek ígérkezik, mint . . . mint . . . hogy is mondjuk csak . . . mint egy — nápolyi éj.

Talán még annál is szebb !

Éppen mint ahogy egy vidéki barátom szebbnek találta a múlt hónapokban a nemzeti színház egyik opeiai előadásán látott napkeltét az igazi napkelténél.

*

Szent-Istvánra is nagy ünnepély készül, mely mai előreveti árnyékát — azaz hogy inkább fényét. Az idén nem áll ugyan a rendezőség élén báró Aczél Béla, mindazonáltal sokat igér.

Künn lesz most az egyszer az Orczy-kertben, és a programm léghajó felszállással is dicsekszik . persze, csak úgy, ha szél nem lesz, — mert a levegőben tudvalevőleg még eddigelé nincsenek sínek lerakva.

De még lehetnek!

^ Mprt hiszen semmi sem lehetetlen többé, mióta Scluirf Móriczka ismét minden reggel felrakja az ima-szíjakat és héber nyelven imádkozik az ő Jeho- vájához. . . .

Hevesi József

sán, vagy a főispánon, mért nem azokon, kiknek módjuk van, sőt kötelességük az ilynemű rejtélyeket földeríteni, a bíróságon, rendőrségen ?

Es itt áttér a bíróság tehetetlenségének, a rendőrség nyomorúságának ecsetelésére s előadja az ügy történeti lefolyását, hivatkozva a vizsgálat egyoldalúságára és fonákságára, mely már előre ténynek vette, hogy Esztert a zsidók templomukban megölték s előre kirekesztett minden más lehetőséget. Ö maga részéről mindent egybevetve, arra a meggyőződésre jutott, hogy a dadai holttest a Solymosi Eszteré. È meggyőződésben kívánta a holttest fölásatását, mely ha nem igazolta volna az ő föltevését, akkor ő visszalépett volna a védelemtől. De az eredmény minden izében igazolta.

Majd áttér a vizsgálatra, a bonczolásra, az ag- noskálási eljárásra, föltárja annak pongyolaságát, elfogultságát tévedéseit, törvénytelenségeit. A vizsgálóbíróval nagyon is kicsinylőleg bánt el; azt, hogy a több hetes, tehát fölismerhetlenségig megváltozott hullát ruhátlanul tették ki fölismerés czél- jából, ostobaságnak nevezi, melyből azonban 99 rész nem a vizsgálóbírót, hanem az ott működött királyi ügyészt — Székely Ferenczet — illeti, a kinek ilyen eljárás után nincs arra joga, hogy az ügyészség hivatalában még tovább is helyet foglaljon.

Itt a szóló az elnök közbeszólását vonta magára.

— Annak megítélése, hogy ott ülni kinek van joga, kinek nincs, nem tartozik a védő urra, — mondá az elnök.

— Ez véleményem s ezt nyilvánítani jogkörömhöz tartozik, válaszolá Eötvös.

Elnök kijelenti, hogy ez nyílt sértés, valakit méltatlannak nyilvánítani arra a hivatalra, milyet betölt, a sértéshez pedig nincs joga..

Az agnoskálási eljárással Eötvös soká foglalkozik s végül kijelenti, hogy ilyenek után igazán nehéz a vizsgálóbíró eljárását igaz nevén nem nevezni. A jegyzőkönyvek kihagytak nevezetes mozzanatokat, a Dadánál kifogott holttestet soha hivatalosan nem körözték s nem igyekeztek az országban keresni, hogyan tűnhetett el az, a kié ez a hulla volt.

Majd áttér a tanukra s azt mondja, hogy ha igazat akarnak vallani, a közt kell választaniok, hogy igaz vallomásukért megverjék-e, vagy más vallomásért még dicséretet kapjanak.

Eötvös beszédének nagy része a pör törvényszéki orvostani részére vonatkozott, melynek Condé her- czeg öngyilkossága óta nem jutott ily óriás szerep, mint ez ügyben.

A dadai hulla azonosságát Solymosi Eszterrel rendkívüli dialektikával bizonyítgatta. A mit mindenki várt, hogy Trajtlert és társait erősen fogja támadni, elmaradt, igen mérsékelten nyilatkozott felőlük, konczedálta orvosi képességeiket, de élesen állitá szembe gyakorlatlan és tapasztalatokban szűkölködő voltukat az egyetemi tanárokkal, miket a kezükön forgó tananyag és specziális készültségük vizi hullák bonczoltatásánál nagy magasságba helyez vidéki orvosok fölé. Az országos közegészségügyi tanácsról, mely a szaktanárokat szuperarbitrálta, élesebben szólt Eötvös, tagadta a tanács ily kérdésekben való illetékességét, majd rendkívül érdekesen bebizonyitgatá, mint tévedtek az első bon- czolók a dadai hulla kora, életmódja, halál-oka stb. kérdését illetőleg.

Az azonossági kérdés után áttért magára az agnoskálási eljárásra, melynek hiányait, mulasztásait a közegek gyöngéd kímélése mellett világította meg, ellensúlyozni akarva a külföldi sajtó tendencziózus támadásait a magyar igazságszolgáltatás ellen. Nagy erélylyel tiltakozott az ellen, hogy egy a sajtó dicséretei által elhódított vizsgálóbíró tévedéseiből igazságszolgáltatásunkra hátrányos következtetést lehessen vonni. A vizsgálóbírót nem támadta meg, de kiemelte, mint halmozott össze az minden kezébe akadó bizonyítékot a rituális gyilkosság erősítésére és mellőzött szándékosan minden mentő körülményt. Elmondta, mint merített a vizsgálóbíró a múlt századbeli boszorkánypörből, a peéri esetből irányadó indicziumokat az eszlári ügyre, mint csatolta a vizsgálati iratokhoz a véres pászka sütésének reczept- jét és más névtelen közléseket, melyeket komoly számba venni nem lehet.

Scharf Móriczot a vármegye tanújának mondá s kikészittetését bizonyítva, felolvasta tavaly augusztusi beadványát, melyet a belügyminiszterhez intézett s hivatkozik rá, hogy amit ott mond, az az utolsó betűig beteljesedett.

Szeyffert Eötvös beszéde után pár szóban kijelenté, hogy meg lévén győződve a vádlottak teljes ártatlanságáról, Ítélet alá bocsátja az ügyet,

Szalay Károly magánvádló másnap válaszolt Eötvösnek.

Tiltakozik a közönség ki-kitörő helyeslése mellett a „kikészítés“ divatba hozott értelmezése ellen s bizonyítja, hogy keresztény tanuk vallottak zsidók mellett, de zsidó tanuk nem vallottak keresztények mellett, valamint keresztény tanuk saját maguk ös- merték be, hogy hamis tanuk voltak. Ki készítette ezeket hát ki, ha nem a zsidók?

Azután a vérvádat bizonyítgatta. Számos kútfőket hozva fel, részint pedig redukálva a védők ellenkező irányban felhozott forrásait.

Beszédje eleinte higgadt és nyugodt volt, de a közepe táján újra átcsapott a szenvedélyeskedésbe s Eötvöst azzal vádolta, hogy Smilovics csak akkor

vonta vissza vallomását, mikor már előbb Eötvössel értekezett.

Nem igaz ! vág közbe Eötvös.

Az elnök megrótta e kifejezést.

De később meg kellett róvni Szalayt is, ki megint átcsapott a keresztnek a sakterkés elleni harczára s élénk színekkel ecsetelte a szenntizmus rombolásait.

Mikor pedig később a „gyilkos vádlottakról“ kezdett dissertálni, Braun sakter, ki már egy hónapon keresztül beleélte magát a törvényszéki praxisba, felállt és tiltakozott Szalay sértései ellen.

Szalaynak Eötvös felelt legelőbb. Czáfolgatott egyet-mást azok közül, amiket amaz elmondott, de bizonyos fumigáló modorban. Mikor felállt, a közönség egy része tüntetőleg távozott a teremből. Azután Heumann szólt még nehány szót a maga védelmére állítván, hogy ő bmilovicscsal már csak a vallomás visszavonása után beszélt. Szólt még, Friedmann nevében is, Eunták, s ezzel a tárgyalás befejeztetett. Az ítélet kihirdetése pénteken történt.

II.

Ítélet.

О felsége a király nevében !

A nyíregyházi kir. büntetőtörvényszók gyilkosság s abbani részesség büntette, illetőleg bűnpártolás vétségével vádolt Schvarcz Salamon és társai elleni bűnügyben a f. évi junius 19-én megkezdett és f. évi julius hó 31-én befejezett nyilvános szóbeli végtárgyalás alapján a vádhatóságot képviselt kir. főügyészségnek és magánvádlónak, valamint a vádlottak részéről előterjesztett védelemnek meghallgatása után az alulirt helyen és időben tartott tanácsülésben következőleg ítélt:

1. Schwarcz Salamon 38 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyontalan tisza -eszlári sakter, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. évi május 22 tői vizsgálati fogságban;

2. Buxbaum Abrahám, 27 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyontalan, ibrányi tanító, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. május 25 tői vizsgálati fogságban ;

3. Braun Lipót, 28 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyontalan, udvarii sakter, irai, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. évi junius 5-től vizsgálati fogságban ;

4. Wóliner Her man, 37 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyontalan, rendes lakhely nélkül, napszámos, Írni, olvasni nein tud, büntetve nem volt, 1882. évi november 23-t.ól vizsgálati fogságban, —

a büntető törvénykönyv 278. paragraphusában meghatározott, ugyanezen szakasz szerint büntetendő gyilkosság bűntettének ; továbbá

v5. Scharf József, 41 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, kevés vagyonnal bir, tisza-cszlári egyházfi, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. évi május 23-tól vizsgálati fogságban;

0. Junger Adolf, 59 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyonnal bir, tisza-eszlári birtokos, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. évi májúé 22 tői vizsgálati fogságban ;

7. Braun, más néven Brenmr Ábrahóm, 38 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, csekély vagyonnal bir, tisza-eszlári napszámos, Írni, olvasni nem tud, büntetve nem volt, 1882. évi május 22-től vizsgálati fogságban ;

8. Lusztig Sámuel, 41 éves, izraelita vallásu. nős, gyermekes, vagyonnal bir, tisza-eszlári kereskedő, Írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882. évi május 24 tői vizsgálati fogságban ;

9. Weiszstein Lázár, 59 éves. izraelita vallásu, nős, gyermekes, vagyonnal bir, tisza-eszlári bérlő, írni, olvasni tud, büntetve volt bírói zártörés és sikkasztás miatt, 1882. évi május 24-től vizsgálati fogságban ;

10. Taub Emánuel, 29 éves, izraelita vallásu, nős, gyermekes, polgári metsző, csekély vagyonnal bir, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, 1882-1 к évi május 27-től vizsgálati fogságban —

a büntető törvénykönyv 278. szakasza 2-ik pontjában meghatározott és a 200. szakasz szerint büntetendő gyilkosság bűntettében részesség;

11. Vogel Amsei, 51 éves, izr. vallásu, nős, vagyonnal bir, tutajos sáfár, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, szabadlábon levő fehéregyházai lakos ;

12. Smilovics Jankel, 44 éves izr. vallásu, nős, gyermekes, vagyontalan, vajuagi napszámos, írni, olvasni tud, büntetve nem volt. 1882. évi julius 10-től vizsgálati fogságban;

13. HersJco Dávid, 48 éves, izr. vallásu, nős, gyermekes, vagyonnal bir, tutajos, Írni, olvasni tud, büntetve nem volt, szabadlábon levő szeklenczei lakos;

14. Grosz Márton, 45 éves, izr. vallásu, nős, gyermekes, vagyonnal bir, bérlő, Írni, olvasni tud, büntetve nem volt, szabadlábon levő t.-eszlári lakos és