Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-12 / 65. szám

H 259 —

15. Klein Ignácz, 32 éves, izr. vallásü, nős, gyermektelen, vagyontalan napszámos, írni, olvasni tud, büntetve nem volt, szabadlábon —

meghatározott s a 376. szakasz szerint büntetendő b ün pártolás vétségének vádja alól fölmentetnek, a letartóztatottak szabadon bocsátása elrendeltetik. A felmerült eljárási költségek az állam által viseltetnek.

Az indokolásban részletesen elmondatnak a terhelő körülmények. Ezek azonban a végtárgyalás szerint nem hogy erősödést nyertek volna, hanem határozottan meggyengitve lettek.

Mert Scharf Móricz 14 éves tanúnak vizsgálat alatti előadását, tekintettel arra, hogy e végtárgyalás alatt vádlott Scharf József ellen, részint apja vallása és hitsorsosai iránt oly mély megvetést és gyűlöletet tanúsított, melynél fogva előadását elfogulatlan és közelebbi gyanuokot képező vallomásnak elfogadni és arról eskü általi megerősítést megengedni annál kevésbbé lehetett, mert Scharf Móricz a vizsgálat és a végtárgyalás alkalmával tett vallomásaiban lényeges külsőségekre, nevezetesen pedig Solyinoai Eszternek házukba ki által történt behívása, annak az állított gyilkosság alkalmávali fekvésének irányára és helyzetére, valamint a kezében levő kendőnek színére nézve ellentmondásba jött és tanuságtételének megbízhatósága kérdésessé vált.

Ily körülmények mellett és kiváló figyelemre méltatva azt, hogy a gyilkosság tárgya hiányzik : a vádhatóság részéről külömben is elejtett gyilkosság s abbani bünrészessóg vádjának fenntartására minden alapos ok elenyészik, annál fogva az ezen bűntények alól vádlottakat fölmenteni s a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását elrendelni kellett.

A vád és védelem részéről felemlített rituális gyilkosság a törvényszék határozatának tárgyát nem képezhette, részint mert az állított vallásszertartás a gyilkosság indokául fel nem hozható, részint mert elesvén maga a gyilkosság, annak lehető indoka is elesett és mert hogy ily vallásszertartás a vádlottaknál léteznék, sem a vizsgálatban beszerzett adatokkal, sem más hiteles és a törvényben elfogadott módon beigazolva nincs.

A liullausztatás ügyében kimondja a törvényszék : hogy a bonczolást teljesített orvosok által megállapított Solymosi Eszter koránál több évvel magasabb életkor bebizonyitottnak nem tekinthető, azon jelenségek pedig, melyek annak bizonyítására szoglál- náuak, hogy a hulla nem volt Solymosi Eszteré, nincsenek kellően kimutatva. Tekintettel e körülményekre s arra, hogy a hulla Solymosi Eszter kétségtelen ruháiban találtatott, megengedhetővé te szik, hogy a kéidéses hulla Solymosi Eszteré lehetett.

A mi pedig Hersko és Smilovics beismerő önvallomását illeti, a törvényszék lehetőnek tartja, hogy az nem volt őszinte.

Ezeknél fogva, — végzé az elnök a hosszú indokolást — figyelemmel arra is, hogy a gyilkosság Schwarcz Salamon s társai ellen nem lévén bebizonyítva, a gyilkosság; tett elpalástolására vonatkozó bünpalástolásról sem lehet szó ; és hogy a hullának honnan történt megszerzése a vizsgálat által nem lett külön bebizonyítva, úgy a beismerésben volt Smilovics Jankelt s Herskó Dávidot, mint pedig a folytonos tagadásban volt és immár Smilovics Jankel visszavont vallomásával egyáltalában nem terhelhető Vogel Amsel, Grosz Márton és Klein Ignácz vádlottakat a bűnpártolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól fölmentenem kellett.

Az tij tízparancsolat.

Shapira, hires angol régiségkereskedő palaeszti- nai útjában az ószövetség egyes részeinek egy ősiégi kéziratát szerezte meg dibonvidéki araboktól. A kézirat 40 báránybőrszalagra van írva s 15 kő letet képez. Az egyes bőrszalagok 6—7 hüvelyk hosszúak és 3 s fél hüvelyk szélesek. Első pillanatra semmit sem lehet látni az egészen fekete, olajos ta- pintatu, különös szagu lapokon, de ha borszeszszel megdörzsölik, akkor tisztán előtűnik az egész írás. Az írásjegyek, melyeknek kibetüzésével Günsburg foglalkozik, a hires „moabitakő“ s a siloami felirat betűihez hasonlítanak. Ebből következtetve, a kézirat Kr. ,e. 900 évvel íratott s igy 1600 évvel régibb, mint a biblia bármelyik napjainkig fennmaradt kézirata.

bőt idősebb, mint általában maga a biblia mai szerkezetében, melyet úgy, amint ma ismerjük, tud valevőleg a babyloni fogság után állított össze Esdrás. Ebbe azután oly részletek is olvasztattak bele, melyeket a zsidók a fogság előtt egyáltalában nem ismertek. így az Edénkért mondája nyilván perzsa eredetű, az özönvízről, a Bábel tornya építéséről s a nyelvek megzavarásáról szóló mondákat pedig a babyloniaíaktól vették a zsidók, mit a nini vei ásatások, hol az özönvíz mondájának a bibliainál egy sokkal részletesebb kháld nyelvű szövegét megtalálták, kétsógkivülivé tettek.

A most feltalált kéziratot birtokosa Londonban, a British Múzeumban állította ki eladás végett. Egy millió font sterlinget vagyis tiz millió forintot kér érte.

A kézirat Mózes ötödik könyvének, az ú. n.

Deuteronomiumnak egy részét foglalja magában, mely a zsidóknak a pusztában való barangolásáról s a törvényekről szól.

Nagy jelentősége abban fekszik, hogy szövege erősen eltér a biblia eddigi szövegétől. így például a IX. fejezet első verse igy kezdődik; „Menj át a Jordánon stb “ az uj kéziratokban pedig többes szám áll s e szó helyett „gololim“, ez áll „rabbim.“ Ezek azonban csak lényegtelen eltérések, de rendkívüli jelentőségű a tízparancsolat szövegében való eltérés. A tízparancsolat Shapira kéziratában igy szól ;

„En vagyok isten, a te istened, a ki megszabadított Egyiptomból, a szolgaság országából. Más isteneitek ne legyenek. Ne csináljatok magatoknak faragott képeket, sein olyat, mely fönt az égen, vagy lent a földön, vagy a vízben, vagy a föld alatt van. Ne hajoljatok meg előttök s ne szolgáljatok nekik. En vagyok isten a te istened.

Szenteljétek meg .... hat napon alkottam az eget és a földet és mindent, a mi rajta van я megpihentem a hetedik napon. Pihenj meg tehát te is, marháiddal s mindeneddel együtt, a mid van. En vagyok az isten, a te istened.

Tiszteld atyádat és anyádat . . . . En vagyok az isten, a te istened.

Ne öld meg felebarátod személyét. . . . En vagyok az isten, a te istened.

Házasságtörést ne kövess el szomszédod feleségével .... En vagyok az isten a te istened.

No lopd el felebarátod tulajdonát . . . . En vagyok az isten, a te istened.

Ne esküdjél hamisan az én nevemre, mert én megbüntetem az atyák bűneit a gyermekekben harmad és negyediziglen, azoknál, kik az én nevemet lilába veszik . . . En vagyok az isten, a te istened.

Ne tégy hamis tanúságot testvéred ellen. En vagyok az isten, a te istened.

Ne kívánd meg a nőt .... sem szolgáját, sem szolgálóleányát vagy azt, a mi az övé. En vagyok az isten, a te istened.

Ne viseltessél halálos gyűlölettel testvéred ellen. En vagyok az isten, a te istened.

Ezt a tiz szót mondá az isten;“

Az eddig ismert szöveghez képest feltűnő a változás. A refrain (én vagyok az isten, a te istened) egészen uj, a két első parancsolategy beolvadt s az eddigi szöveg tiz parancsának X. pontja egészen mással van helyettesítve. A „Jehovah“ kifejezés, mely csak a próféták korában lett közkeletű, teljesen hiányzik ; e helyett a régi, az eredetileg többes számot kifejező „Eloliim“ szó használtatik.

Most még nem lehet ítéletet mondani a lelet becse fölött, ezt akkorrá kell hagyni, ha majd a tudósok alaposan átvizsgálják. A kéziratot némileg gyanússá teszi az, hogy csak most találtatott föl, még pedig egy régiségkereskedő által, különben pedig igen sok érv szól valódisága mellett. Mindenekelőtt mellette szól az a körülmény, hogy jelenleg az egész világon alig van tiz ember, ki annyira jártas volna a régi zsidó nyelvben, s annyira bírná a kézi ügyességet, hogy ilyen hamisítványt készíthetne.

VEGYES HÍREK.

Csiky Kálmán, városunk országyülési képviselője f. hó 19 én fogja beszámoló beszédjét tartani a város dísztermében.

Kinevezés. Gidófalvi Benedek járásbirősági gyakornokot az igazságügyminiszter a nagy-ajtai járásbírósághoz aljegyzővé, Gyárfás Miklóst a kovásznai járásbírósághoz szintén aljegyzővé nevezte ki.

A közigazgatási bizottsági ülés folyó augusztus hő 15-ről 21-éré halasztatott.

Necrolog. Már özvegy Hegedűs Lajosné születet Hadnagy Zsuzsána --- Dalnoki Hadnagy József és neje szül. Forró Amália s családja; Hadnagy János és neje szül. Kovács Borbála családjával; boósi Vájná Pál s neje Hadnagy Amália és gyermekeik; ilyefalvi Farkas József, és neje Hadnagy Józéía s családjuk, továbbá több távoli rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel tudatja, hogy a felejthetetlen jó férj, gyöngéd szerető rokon, Hegedűs Lajos hites ügyvéd, folyó évi augusztus hó 9 én estéli 9 órakor — hosszas betegeskedés után - életének 64-ik, házasságának 30-ik évében jobblétre szenderült. Az elhunytnak hűlt tetemei folyó hó 11-én, szombaton délután 2 órakor, a háznál tartandó rövid gyászima után fognak a helybeli ev. ref. temetőbe őrük nyugalomra helyeztetni, — mely gyászszertartásra rokonok, barátok s ismerősök szomorúan meghivatnak. Legyen könnyű a föld a megboldogult porainak! Nyugodjék békében!! Sepsi-Szentgyörgy, 1883. évi augusztus hó 10-én

Sztupa Andor színtársulata már csak két előadást fog tartani Élőpatakon, hol nem valami nagyon pártfogolták. Ma este Berla A. énekes bécsi életképe, a „Három pár czipő“ kerül színre Kulinyival (Flink), Ferenczinével (Léni), Tóvölgyinével (Klára), Lorándival (Nachtfalter) és Szombatfalvi Annával (Eder Laura). Holnap pedig „Romeo és Julia“ operettet fogják előadni.

Halálozás. Özv. Dobál Kristófné szül. Kövér Anna asszony Kézdi Vásárhelyen tegnap pénteken délután hosszas szenvedés után élete 73-ik évében meghalt. Temetése holnap délután lesz.

Árkoson az Alszegben Barabás Áronnál a múlt szombaton este tűz ütött ki. A birö, ifj. Barabás András oltás közben a padlásról a tűz közé esett s mire kisegíthették, annyira összeégett, hogy életéhez kevés a remény.

Málnás fáradhatatlan, s a vendégek muiattatásá- ban kifogyhatatlan leleményességü fürdőorvosa csütörtökön este ismét tánczmulatságot rendezett, melyen ott láttuk Ascher Melanie (Bukarest), Brandtner Emilia, Benedek Gyuláné, Benedek Irén, Biszt- rai Mari, Csiky Irma, Pál Anna, Fieschi Friderika (Bukarest), Thomaszekovics Lina, Hermin s Matild stb. urhölgyeket. A kedélyes kis mulatség éjfél felé végződött

Meghivó. A málnási fürdő vendégei folyó lö.;3-ik év augusztus 12-én, vasárnap, a vendéglő helyiségben az olvasó szoba beállítására tánczvigalommal egybekötött hangversenyt és szinelőadást ren ' eznek, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja a fürdővendégekből alakult rendező-bizottság. Belépti jegy személyenkint 60 kr. Család-jegy 1 frt 50 kr. Kezdete 7 órakor.

A torjai Büdösbe veszett szerdán egy ember, ki többet vett be a jóból, mint kellett volna s részeg fővel ment be a barlangba, ott fulladt. Csodáljuk, hogy a barlangra az évről évre megújuló szerencsétlenség daczára is oly kevés gondot fordítanak s legkisebb felügyelet sincs az odavaló menetelre nézve. Kellő ellenőrzés mellett nem volna szabad megtörténni annak, hogy valaki részegen is bemehessen, s elejét lehetne venni a baleseteknek, lvis^é több gondozást kérünk.

Csiky József nagy-küküllőmegyei, kőhalmi járási szolgabiróról lapunk egy régebbi számában említettük, hogy egy oláh falusi bírót és elöljárót meg- nyiretett, mivel ezek nem akartak aláírni egy magyar nyelven felvett jegyzőkönyvet. Az oláhok nem hagyták abba a dolgot s éktelen lármát csaptak „az emberi jogok e hallatlan megsértése“ miatt. Az ügy fegyelmi eljárás alá került. De nem lett belőle nagy dolog. A nevezett szolgabiró olyan megjegyzéssel találta elhallgattatni a lármázó oláhokat, a mit azok aligha fognak világgá kürtölni. Azzal indokolta ugyanis a két római meghajtalanittatását, hogy ezt bizonyos apró állatkák miatt kellett tenni, melyek a nagy haj iránt előszeretettel viseltetnek.

Ischia — Budapest. Amaz óriási szerencsétlenség, mely Ischia szigetnek elpusztulása által az egész olasz nemzetet sújtotta, fővárosunkban is a legnagyobb részvétet keltette fel. A fővárosi sajtó, különösen a napilapok szerkesztőségi tagjai közt is megindult a mozgalom : enyhíteni a szerencsétlenség által sújtottak nyomorán. Egyidejűleg a budapesti olasz főkonzul kezdeményezésére bizottság is alakult a fővárosban e czélra. E két egyirányú mozgalom tényezői aztán kölcsönösen megegyeztek abban, hogy jobb eredmény létrehozása érdekében egyesülni fognak. Az egyesülés megtörtént s Ur- váry Lajos az írói kör elnöke felhívására, kedden délután 4 órakor népes értekezlet jött össze az irói kör társalgó termében, melyen a napi lapok képviselőm s más érdeklődőkön kívül megjelent Ka- mermayer Károly polgármester s az olasz főkonzul. Ez értekezleten elhatározták, hogy a Margitszigeten egy ünnepélyt fognak rendezni, melynek tiszta jövedelme az ischiai szerencsétlenek javára fordittatik.

Scharf Móricz, ki jelenleg apjával Budapesten időzik, ha igaz, hát a „Pester Lloyd“ tudósítója előtt visszavonta mindazt, a mit a tárgyalás alatt Eszter meggyilkoltatásáról mondott. Az illető hírlapíró ugyanis beszélgetésbe bocsátkozva vele, kérdezte tőle; „vájjon fél-e még most is, hogy a zsidók megmérgezik vagy megölik?“ „Most már nem félek.“ „Hát jobb-e itt, mint Nyíregyházán ?“ „Mindenesetre, mert ott olyan voltam, mint egy fogoly.“ „Félt e, mikor Recskyhez vitték?“ „Igen, mondták, hogy beledonak a Tiszába.“ „Hogyan is történt az ?“ „Azt mondta nekem, hogy Péczely egy pap, a kinek most meg kell gyónnom. Mindent meg kell neki vallanom. A többiek már mindent bevallottak. S aztán elmondták, hogy mit vallottak a többiek. Nagyon féltem, mert egy vermet mutattak, hogy abba dobnak s úgy mondtam mindent, a mint akarták. Ha valamit nem tudtam, segítettek. S ha már nem tudtam többet mondani, azt mondták, hogy örökős fogságba vetnek.“ „Tudta ön akkor, mi az, hogy; „örökös fogság?“ „Most már tudom, de akkor még féltem.“ „S aztán nem fájt magának apja ellen ilyesmiket vallani?“ „Azt monták ám, hogy apámnak semmi baja sem lesz; s aztán nem tudtam én, hogy mindez törvény elé kerül.“ „De hát mi volt mégis igaz az egész történetből?“ „Semmi; csakhogy a zsidók este a templomban voltak.“ „Jól ösmerte maga Esztert?“ „Nem tudom, talán egyszer láttam.“ „Ki vette le akkor a gyertyatartókat az asztalról?“ „Talán a Bátoriné, már nem emlékszem.“ „Evett valamit akkor éjjel Recskynél?“ „Adtak, de nem ákartam enni.“ „Aludt e?“ „Talán egy félóráig, akkor felköltöttek s Bary mindent leirt.“ „Maga diktálta neki?“ „Kérdéseket tett hozám s én úgy feleltem, mint előbb hallottam.“ „Hát a törvényszék előtt miért nem mondta el az igazat?“ „Mert féltem, mert a fogságban azt mondták nekem, hogy a mellett kell maradnom, a mit egyszer mondtam és mert elém tartották volna, hogy egyszer már igy vallottam.“ „De miért nem bátorkodott a végtárgyalásnál az igazat kimondani?“ „Ilenter mindig azt mondta, hogy az első kimondásomnál kell maradnom.“ „Hogy tudta mindazt oly folyékonyan előadni?“ „Elégszer betanultam.“ „Az van az újságban, hogy maga tegnap írásban kívánta azt atyjától, hogy semmi bán- tódása sem lesz. Igaz-e ez?“ „Igen, igaz.“ „Ki tanította erre?“ „Magam gondoltam ki, mert mindig azt mondták, hogy a zsidók el akarnak engem veszteni.“ „llát Recsky nem bántotta magát?“ „Nem, 1 csak megijesztett.“