Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-09 / 64. szám

— 254 —

mindannyiszor megczáfolva nem állana is előttünk, vájjon hitetné-e valaki, hogy a zsidó vallásból kitért annyi> ezer в köztük annyi jeles ember közt nem találkozott volna olyan is, ki ha nem másért, saját aposztáziájának igazolása végett, önként fel nem fedezte, bizonyította volna elhagyott vallásának azon isten és ember elleni tanát, mely a zsidó vallás híveitől megköveteli, hogy keresztény vért áldozzanak Izrael istene dicsőségére.

Ilyen ember köztük még nem találkozott, de nem egy volt köztük, ki áttérve a keresztény vallásra, ünnepélyes esküvel is bizonyította a vérvád valótlanságát, alaptalanságát.

Ezután vádlottak jellemzésére térve, azt mondja, hogy ha azt látnok, hogy a vádlottak valamely messzi barbár országból, a sötét Ős orthodoxia valamely elfeledett zugából ide futott emberek, ha azt látnók, hogy ez emberek, a polgári élet érintkezéseinek bájaitól, kellemeitől elzárkózva, csak a vallási rajongás, a titokzatos fanatizmus ködében elmerülő életet éltek : az esetben tán nem akarva is a terhökre rótt cselekmény rugóit, indokait titokzatos lelkületűkből, elburkolt életmódjukból igyekeznénk kikutatni.

De hiszen ez emberek itt élték át ifjúkorukat, itt érték el valamennyien az emberkort ; mindig itt a magyar föld népe körében élve, ha némely szokásban, vallásban attól különböznek is, erkölcsös családi életök, törvényszerű, kifogástalan magaviselet s a község lakosságával ápolt békés polgár tár si viszonyok által az államnak kifogástalan, jó magyar polgáraivá lettek.

Továbbá vádlottaktól a képzettség azon niveauját sem lehet megtagadni, melyről jogszerűen már fel nem tehető, hogy a kérdéses tény valláserkölcsi megengedhetlenségét s jogszerű büntetését be nem látva, magukat botorul, könnyelműen oly bűn örvényébe sodortatták volna, mely nem csak önmagukat, hanem nejeiket, gyermekeiket, egész családjukat, nyílt s legnagyobb veszélybe taszítja mullia- tatl anul.

Felhozta itt vódenczét, Schwarz Salamont, kiben a tudás szomja s a család szeretetteljes érzelmei az élet legkínosabb helyzetében is élénkén s ellen- állhatlanul nyilatkoztak ; ily ember a szándékos gyilkosságot sem ember, sem isten kedvéért nem követi el. Ez lélektani lehetetlenség.

Móricz tanúvallomására nézve azt mondja, hogy mindjárt az első szava képtelenség. Mert Bátoriné vallomása szerint nem igaz, hogy Eszter lett volna a Scharfék házában a gyertyatartók lerakása véget; ezt ő neki kellett volna teljesíteni. Azt mondja továbbá Móricz, hogy a leányt a koldus Kezénél fogva vezette a templomba. De egy 14—15 éves magyar leányt kezénél fogva nem oly könnyen lehet valahova vezetni.

Továbbá azt mondja Móricz, hogy a koldus a zsinagógába vezetvén a leányt, ő onnan sírást hallott ; hallotta ezt a sírást más is, Feketéné, és e szerint ez a dolog így némi valószínűséget nyerne; de a mit Móricz mond, az valótlan. Azt mondja ugyanis Feketéné, hogy a mikor a sírást hallotta a zsinagóga felől, a zsinagóga pitvarának ajtajánál két oldalt két zsidót látott állni. Hogyan nézhetett be tehát Móricz a kulcslyukon, ha ott állt két ember? Vagy Feketéné, vagy Móricz, vagy mind a ketten valótlant mondanak.

Továbbá azt mondja Móricz, hogy a gyilkosság

szólése előtt anyám mindig háromszor keresztet vetett s azon kivül még meg is kérdezte, hogy „ma mi van ?“ mert köztudomás szerint szeredán vagy pénteken nem jó az efélékről dískurálui, és ha még is megtörténik a „baj“, csak az a szerencse, hogy nem nagy az orvossága: háromszor keresztet kell vetni s ezt mondani: „Ha isten velünk, — senki ellenünk !“

*

De anyámtól nem is volt csuda ez elővigyázat, mert ő maga a boszorkány által lett megkísértve, a mit vacsora után minden bevezetés nélkül igy adott elé :

„Mikor bodor Ferencz hezzám járt guzsajosba s már meg is mátkásodtam volt vele, bé vót hiva komondóra ; egy este gondolkozom felőle, hogy vájjon hol lehet, mit csinálhat, s a mint igy tűnődném, egyezer csak nyílik az ajtó s hát huszár- ruháson felőtözve csak előmbe áll. . . . Phű! phüh! mintha most is látnám — meg akart ölelni, s mikor félig megölelt, hát akkor láttam meg! hogy lúdlába van, s alig maratt annyi üdőra, hogy keresztet vessek, mire osztán nagyot sikójtva eltűnt.“

Ha apám ilyenkor tréfásan közbe vágott, meg is kapta a figyelmeztetést :

„Tudod-e, egy hajnalba te is hogy jártál a Bor- pafakába, mikör rólam gondolkoztál s egy nagy fekete mintha ment vóna veled szembe ; te reá kiáltottál s már lőni akartad, hogy nem szólott, s a közelebb értél, akkor vetted észre, ho^v egy csipkebokor.“

Ez az argumentum aztán ilyenkor győzött s apám is elismerte, hogy ő embertől soha meg nem ijedt, de akkor . . . Hát ha még nyúl lett volna a bokorban! No, de ha isten velünk, senki — még a nyúl sincs — ellenünk !

*

akkor történt, midőn az istenitiszteletnek vége volt, és mindenki elment, csak a sakterok maradtak ott.

Azonban mi a valódi tényállás? Az istenitisztelet után éppen a sakterok széledtek el legelőbb és különösen Schwarcz Salamon Resenberghez meu- vén, ott mint szokás a sabbat napján, előbb megreggelizett, aztán ebédeltek talán korábbau is, mint máskor. Ez 11 óra után törtóut és miután a sakterok közül különösen Schwarz Salamon Taubhoz volt ebédre hivatalos, oda ment, s hogy vádlottak valóban elszéledtek és másutt voltak, mint a zsinagógában, azon időben, melyről Scharf Móricz beszél, az kétségtelen, mert oly elfogulatlan tanú igazolja, kinek tanúsága elegendő isten és ember előtt. E tanúság Solymosi Zsófi. — íme tehát, Scharf Móricz azon állítása, hogy a sakterok visszamaradva, megölték a gyermeket, ismét tökéletesen valótlan, ismét hazugság.

Azután a magánvádló némely észrevételére téve megjegyzést, kérdezi, hogy vájjon oly individualitások közt, minők az üsszesereglett s úgyszólván egy falat kényéiért versenyző sakterok voltak, lehetséges-e föltenni, hogy ezen emberek, kik egymást soha sem látták és összejönnek a végett, hogy egymás elől a pályázásra kitűzött gyér jövedelmű állomást elnyerhessék: föltehető-e, hogy az egymás előtt ismeretlen, lóhát egymás által inegbizhatlan emberek, a mint összejönnek, ugyanazon pillanatban már meg is egyeznek, közakarattal el is határozzák a gyilkosság azonnali végrehajtását ? Lehetséges-e ez az emberi tények természetes folyama szerint? — Nem lehetséges, s azért kéri védencze Schwarcz Salamon fölmentését.

Másnap, szombaton Friedmann Bernât, Székely Miksa és Heumann bnszéltek.

Friedmann, Braun Lipót védője, három óra hosz- száig tartó beszédében különösen az ügy első részénél, a Móricz vallomásánál időzött hosszasan, ki mutatva annak ellenmondásait s a sárga kendőnek tulajdonítva a nemezis szerepét, mely ezen ügyet megvilágította. 0 is kérdezé, hogy mikép követhették volna el a bűnt a sakterek, a kik egymást nem is ismerték s a kik nem czinkos társak, hanem inkább vetélytársak voltak, egy és ugyanazon állást óhajtván ott, elnyerni.

Bizonyítgatta, hogy a jelen esetben vallási fanatizmusból elkövetett gyilkosságra sem lehet gondolni, mint sokan vélekednek, mert a fanatizmus csak uralkodó vagy többségben levő vallás követőinél szokott nyilvánulni és soha elnyomott vallás híveinél.

Székely Miksa, Junger, Lusztig és Braun Abra- hám védője röviden szólt, bizonyítgatva védenczei alibijét. Ugyanis a tanúvallomások a következő napirendet igazolták be:

1- ször: Hogy délelőtti 11 órakor mindenki kivétel nélkül elhagyta a templomot.

2- szor : Hogy akkori időben Solymosy Eszter még csak Kohlmayer boltja felé ment, a közvetlen tetteseknek feltüntetett egyének már ebédnél voltak, Buxbaum pedig aludt.

Hogy pedig 11 órakor jöttek ki a templomból, kifogástalan tanuk igazolják, másrészről minden jelenlevő egybehaugzólag vallja. Nehéz rosszakaratú feltevés ellen küzdeni, de nem képzelhető, hogy 20

Ha azonban ez az argumentum nem győzött volna, akkor ott volt a Bocskor Zsiga bátyám esete, a mi már csakugyan kézzel fogható bizonyság arra nézve, hogy az efél ék megtörténhetnek.

Tehát az én esetem előtt elbeszélem azt is.

Ez abból áll, hogy neki fényes nappal jelent meg az ördög. Történt pedig a dolog aképen, hogy Zsiga bátyám ő kigyelme pünköst szombatján a delnei erdőre, még pedig a tilosba ment hat ökörrel fáért, s a mint az oldalb 1 Látta, hogy Somlyón a bucsujárók nagy proczesszióval mennek ki a Kálváriára, — egyszer csak megmozdul a bokor előtte s hát egy iszonyú kétszarvu óriási ördög koromfekete testtel s rettentő nagy kimeresztett fehér szemekkel előtte áll. О is addig az egész falutól sem félt volna, de akkor úgy megijedt, hogy sem a közel lévő legényeknek kiáltani, sem megmozdulni nem mert, s mint ő maga szokta ilyenkor mondani : „vallásos ember soha sem voltam, de akkor mégis azt kiáltottam, hogy: Uram Jézus, ne hagyj el! A fejsze a vállamon volt, gondoltam, hogy belevágom, de ismét gondoltam, hogy hozzá sem nyúlok, mert ha észreveszi, abba helybe izzé-porrá szaggat. Hanem hála Istennek, hogy a déli harangszó meg- kondult s az áldott nap reá sütött, akkor csak kezdett vékonyodni, s mintha egy madár megröppent volna, a fa hegye megzördült s avval a kisértet eltűnt. Nekem még volt annyi erőm, hogy keresztet vessek magamra, s ahogy haza értem, rögtön a paphoz szaladtam s elbeszéltem neki a dolgot s ő eleget biztatott, hogy ne féljek semmit, csak imádkozzam s legyek ezután vallásos ember. En vallásos lettem, de bátorságom a nnyira elhagyott, hogy ha este Máriára harangoztak, nem merek kimenni a házból. De a kapott ijedség miatt még meg is feküdtem az ágyat.“

Ennek magyarázatát abban találom, hogy Zsiga

ember egybehaugzólag valljon egy ténykörülményre valótlant.

Hogy Taub, Braun, Schwarcz a templomból kijöttek, Guttmann József és Grosz Farkas ladányi lakosok, kik közvetlenül utánnok jöttek, igazolják ; hogy kevéssel ezután Rosenberghez tértek be, ugyancsak általok igazoltatik, mert látták bemenni őket Rosenberghez. Hogy itt pálinkáztak, és egy jó negyedóráig időztek, igazoltatik Rosenberg Herman és egész családja által. Hogy 12 óra után Taub lakása elé értek, Feuerman Sára igazolja. Hogy fél 1 kor ebédnél voltak, Rosenberg Herman bizonyítja.

Buxbaum Abrahámra. de az egész perre nézve főfontosságu Varga Kati vallomása. Ha egyéb bizonyíték nem léteznék mint ezen tanúvallomás, arra nézve, hogy nem történhetett gyilkosság, elegendő volna. Varga Kati az, Ónody képviselő dohányosának leanya, ki bizonyítja, hogy a kérdéses szombati napon April 1-én délelőtt 11 órakor Buxbaum Süszmannal hazajött, Va^-kor megebédelt és azonnal ebéd után lefeküdt, aludva két órán át. — Más körülmények között Varga Kati vallomása egyszerű alibi tanúvallomás, de a felbolygatott, felizgatott szenvedélyek idejében valóságos esemény. Igazolja különben Varga Kati előadásának valóságát Szüszmann egész családja.

De más körülmény is igazoltatik e napirend ál tat: Ugyanis, vagy igaz, hogy l/311 -kor távozott el Eszter hazulról és akkor feltűnő, miként lehetett még Vj^-kor csak útban a bolt felé, vagy nem igaz és akkor csakis később indulhatott el hazulról. Nagy Jánosné ugyanis azt vallja, hogy a metszők csak egy óra tájban tértek haza ebédre, Rosenberg pedig ezután vitt nekik bort és ekkor találkozott Solymosi Eszterrel, midőn Zsófi is beszélgetett vele, igy tehát ’^-kor lehetett körülbelül e találkozásuk, de Vámosi Julcsa, úgyszintén Solymosi Zsófi is vallják, hogy 1 órakor még Eszterrel beszélgettek. Azon körülménynek biztos kihirdetése, vájjon igaz-e, hogy fél 11-kor távozott el Solymosi Eszter hazulról, felette fontos. Ha igaz, hogy fél 11-kor távozott el, közel fekszik azon gondolat, hogy a szerencsétlen leány talán elfecsegte az időt, és Huriuétóli félelmében, ki különben az nap reggel megdorgálta, vagy megszökött, vagy önkényt vetett véget életének; ha pedig később távozott el hazulról, akkor 11 —12 között nem jöhetett még vissza az Újfalu felé, és igy bűntény áldozata som lehetett.

Majd annak illusztrálásába bocsátkozik, hogy mi- kép képződhetett az ügy. Felhozza, hogy mily nagy mértékben működött Eszlárou a képzelődő tehetség az embereken : víziókat láttak és lidércz-nyomáso kát éreztek; aztán rátér a vizsgálóbíróra, ki nem az elveszett leány nyomait kereste, hanem csak a rituális gyilkosságot.

Beszédét azzal végezte, hogy mind e gyűlöletnek, mely hozzájárult e mese megszövéséhez, a polgári házasság vethetne véget.

Heumann Ignácz, Taub védője, mindjárt beszéde elején hevesen megtámadta a megyét.

Fájdalommal kell konstatálnia, hogy ma a jog- egyenlőség elvének, az emberi jogoknak proklamá- lása után következő első század végén, a vallás- szabadság korszakában azon nemzedék előtt, mely a szuezi csatorna által két világrészt választott el egymástól, a Gothardot átfúrta és tengeralatti utat

bácsi az esemény előtt, mint nemes ember, a falusi elöljáróság által hozott rendszabályokat nem tartotta meg s ellene pedig — egyszer herkulesi termetű ember lévén, de másrészt mert vagyonos gazda is volt — másképen fellépni nem mertek, hanem kigondolták ama komédiát; felöltöztettek valakit s tudva azt, hogy Zsiga bátyánk hova fog erdőbe menni : előre egy bokorba elbújtatták. Mikor aztán Zsiga bácsi hirtelen megfordulva, egy fehér szemű fekete óriást látott maga előtt, valószínűleg kereket oldott s az óriás kényelembe helyezvén magát a jó lombos magyarófa-bokorban, azt, hogy még annál hatásosabb legyen a kúra, jól megrázta, a mit Zs. bácsi, távolról visszanézve, annak eltűnésére magyarázott.

Ha pedig nem eféle előre tervezett ijesztési komédia volt, akkor az illetőnek egy ritka természeti tüneményDyel volt dolga, miért egy természettudós mértfö'.deket szaladna. Az is meglehet, hogy ő, ki imádságos könyvnél, Csíziónál s Tatár l'éter-féle remek históriáknál egyebet nem olvasott, egy szép délibábtól megijedve, képzelő tehetségével magának ördögöt festett, mint a miről fogalma volt.

*

* * *

De csakugyan, nem hiába mondják, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik. Mert amint én az elbeszélésekben gyönyörködve, a tűzhely lábát mindakét kezemmel megcsíptem, nehogy vagy egy a kulcslyukon bejövő toll vagy a kürtőn beugró macska képű boszorkány elczipeljen, — hát a velem épen szemben lévő utfelőli ablak merő tüzbe borult. Képzeljen valaki magának egy vörös lángból kifaragott kopasz fejet, melynek szemein, száján és orrlyukain a gyertya lángjához hasonló fehér tűz lövel ki. s most ez a fej háromszor egymásután szeme láttára az ablakban jelenjék meg,