Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-09 / 64. szám
készül nyitani az emberiség számára, ismét felhangzik a vérvád, melyet pápai bullák, fejedelmi dekrétumok, theologiai auktoritások enuucziácziói rosz- hiszemü elfogultságnak, gaz hazugságnak, őrületes mesének nyilvánítottak s melynek megerősítésére ma ezen vármegye közigazgatási fejeitől kezdve le a falusi bíróig erkölcstelen, törvénytelen, utón haj- hásztak hazug bizonyítékokat. Az elnök közbevág s megrójja Heumannt Felszólítom az ügyvéd urat, — mondá — tessék az ille- delem és tisztesség korlátái között maradni és másokat gyanúsítással nem illetni. Heumann folytatva beszédét, ismét mind szenvedélyesebb hangon beszól. Rég elveszettnek látszott jelleg kezd ismét feltűnni, mondja, midőn a nemzedék kicsinyei, a nemzet apró-szentjei szövetkezvén katilináris existencziákkal, elérkezettnek látják az időt a ghetto megtámadására, a zsidók kifosztogatására. A hazai történelem számos példával illusztrálja, hogy a rut kapzsiság, kaján irigység szívesen megragad minden ürügyei, minden alkalmat saját önző czéljainak előmozdítására. Elnök kénytelen ismét közbeszólni: A szenvedély, ügyvéd ur, rósz argumentum ; felkérem még egyszer, hogy a provokáló hangtól tartózkodjék. Heumann ezután a hullacsempészetre tért át, mely beszédének tulajdooképeni tárgyát képezte. Bizonyitgatá, hogy ez ügyben nem forog fenn sem bűnpártolás, sem csalás bűnténye. Ha történt csempészet, azt a vizsgálóbíró követte el, ki a törvénytelenség dugáruját csempészte be. Beszédét azzal végezi, hogy meg van győződve, mikép a popularitás hullámai nem fogják a törvényszéket megzavarni hivatása gyakorlásában. Igazságot vár, hogy ne csak fölmentessenek az ártatlanok, hanem a megzavart jogrend is állíttassák helyre, és a bűnösök lakóijának. A bíróság ítéletével be fogja bizonyítani — reméli — hogy vannak még bírák Magyarországon és Nyíregyházán is. Eötvös hétfőn beszélt s egy hat óráig tartó monumentális beszédet tartott, melyben felölelte a bün- per minden mozzanatát. A hétfői tárgyalást 3/t9 órakor nyitotta meg Kor- niss elnök, mely meglehetősen kínosnak mondható jelenettel kezdődött. A megye alispánjának átirata olvastatott fel, melyben a törvényszék tudomására hozzá, hogy Heumann védő ügyvédnők ama tegnapi szavai folytán, melyekben a vármegyét „közigazgatási fejétől kezdve le a falusi bíróig, erkölcstelen, törvénytelen utón, hamis bizonyítékok hajhászásá- val“ vádolta, — Szabolcs vármegye tisztikara ellen elkövetett rágalmazás miatt vádemelésre utasította a megyei tiszti főügyészt. E kellemetlen inczidens után az elnök Scharf József, Buxbaum és Wollner védőjének, Eötvös Ká rolynak engedte át a szót. A közönség élénk mozgásban adott kíváncsiságának kifejezést, midőn Eötvös fölállt s miután elnök a közönséget csendre intette, megkezdődött ama beszéd, melynek hosszúságra is, de tartalomra is kevés párja lehet a bünfenyitő judikaturában. Etövös nyugodtsággal kezdte beszédét, elnézést kérvén, hogy körülményesen kénytelen beszélni, mivel ő neki is csak az a czélja, a mi a bíróságé : az ártatlanságot kideríteni. Tiltakozik a magánvádló ama szemrehányása ellen, mintha a védelem tortúrát — elgondolhatja azt a meglepetést, azt a rettegést, a mit én kiáltottam; mert olyan igazán mondom, mint hogy ma szombat, hogy én azt szemtől-szembe láttam, s még pedig szerencsétlenségemre egyedül a háziak közül, mivelhogy csak én ültem szemben az ablakkal Meglepetésemben helyemről fölugrottam, de az ijedség miatt nem tudtam egyebet mondani, mint: — Jaj, jaj, jaj ! Apára látva rémitő ijedségemet, eleget kérdezte tőlem, hogy — Mi az, te? mi bajod? De én egy darabig szólani sem tudtam már s mikor megszólaltam is, csak azon kezdtem : — Szeme tűz, szája tűz, orra tűz, mind az egész feje tűz ! — Minek te? minek ? — Hát a mi az ablakon volt, annak ! Eleget biztattak azután, hogy ne féljek, mert az eféle csak mes^beszéd; de én vigasztalhatatlan voltam, mert a mit az ember a szemével lát, arról hiába akarják elhitetni vele, hogy az csak mesebeszéd ; úgy voltam vele, mint Bocskor Zsiga bátyám az ő ördögével. Amint apámék gyertyaoltás után lefeküdtek, én is csak azt vártam, hogy elaludjanak s avval a nyitott ajtón beosonkodtam oda, a hol ők háltak s az ágy fejénél levő ládára letelepedtem. De még ott sem mertem s nem tudtam elaludni és egyszer csak hallom, hogy anyám rettenetesen kétségbeesve hányja magára a keresztet: „Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek! . . . Jézus, Mária, Szent József, ne hagyj el!“ — Apámat meglöki oldalba: „Gyuri te !“ s ismét: „Atyának, Fiúnak, Szentlélek istennek! . . . Gyuri te, hallod-e?“ — Mi a bajod ? — kérdi apám felébredve. — Vess keresztet magadra! nem hallod-e, a fejed lelett hogy szuszog 4 hogy mond valami?! Az a „valami“ pedig én magam voltam, ki ezen gyakorolt volna a terhelő lauukkal szemben. De ha lett volna is egynémely kérdésnek tortura színezete, — mi ez ahhoz képest, a mit a vádlottak egy egész esztendőn keresztül szenvedtek ártatlanul ! A rituális vádról nem beszél. Sötét, tudatlan kor hagyománya ez, melyet ha a nép emleget, akkor az ostoba dajkamese, melynek kiirtására nem akasztófa, de iskola való; de a mely, ha tanult ember terjeszti, gonoszlelkü rágalom, mely rendesen szeny- nyes önérdek takarója, vizzavarás, melyben kényelmesebb halászni. A mi a múltból fölhozott vérvádakat illeti, Eötvös felhozta a bazini gróf esetét, ki ily vérvád emelése által kívánt szabadulni zsidó hitelezőitől. Felhozza Thomas és szolgájának csontjaira a damas- kusi esetet, kiknek állítólagos csontjait a párisi egyetem orvosai kutya- és birkacsontoknak ismerték föl. (Vége következik.) Fővárosi levél. — Hurczolkodás. — Szent Bamberger! — Milyen karaván! Nem lehet más Mint — hurczolkodás ! Sátoros kocsik, társzekeiek, talyigák, hordásalkot- ványok, kézi jármüvek, hordárhátak és cselédkarok . . . mind-mind csak úgy görnyednek a tömérdek sok-sok helyet cserélő és kvártélyt változtató botor és lim-lom alatt. Ah, a hurczolkodás ! Három hurczolkodás fölér egy leégéssel, tartja a példaszó. Hej, bizony keserves egy dolog az a kvártélyváltoztatás ! Az asztalod megsántul, a szekrényedre, finom politúros szekrényedre, hieroglyphákat karczolnak, fauteuilled gobelinjét fölhasitják, Íróasztalod fiókjait fölfeszitik, könyveidet irgalmatlanul szétszedik, ösz- szehányják úgy, hogy teljesen megbomlik köztük a rend és a szent Biblia mellé Zola „Naná“-ja jut, az ezer és ezer-féle apróság úgy összekeveredik, hogy hetek múlva sem tudsz köztük rendet csinálni s hónapok kellenek, mig mindennek a helyét megtudod; poharaid megcsorbulnak, edényed összetörik, a kanapéd tele lesz sárral, porral ; ágyneműdből folyton szállong a pihe, mert czihája kifeslett ; a nagy ingaórát sehogysen bírod járásra, mintha az uj légkörben nehezebb volna a mozgás ; tükröd aranyuzott czifrasága, az ágyad furnérja lepattog, lehull ; szép festményeiden sötét, gyanús esik mutatja a nedves, sáros csomagoló-kötól nyomát, s báli fehér mellényed csak hónapok múlva kerül elő a — szennyes ládából. Bábeli zűrzavar ! Hátha még ezen felül (mint most is) az ég csatornái megnyílnak s kegyes szauce-szal öntik le azt a tarka sokféleséget. Hogy szétmállik mindened, milyen pocsékká lesz drága pénzen, homlokod kínos verejtékével, évek hosszán át gyűjtögetett, összeszedett kis holmicskád ! Ah, igaz: három hurczolkodás — egy leégés! * A gazdagoknak csak hagyján! Nem azokat értjük, kik úgy veszik elejét a hurczolkodásnak, hogy a Sugár-út elején vesz előbb történt nagy eseménynél csekélyebb dologtól, tudniillik az anyám kétségbeesésétől megijedve, szintén hánytam magamra a keresztet. Apám a gyertyát rendesen az ágy fejénél levő ládára szokta tenni, de azt én, minthogy oda feküdtem volt, onnan elraktam s magam pedig már akkor a láda közepén kuporogtam. A gyertyának biztos helyéről való eltűnése apámnak szeget üthetett a fejébe, mert mikor engem szólított s én a ládáról szólottán}, még kétszeri feleletemre sem akarta elhinni, hogy én vagyok, még akkor is azt kérdezte tőlem, hogy : — Te vagy-e itt ? No de aztán lett nekem is haddelhadd ! hogy hát addig miért nem szóltam s miért ejtem az embert kétségbe ? de természetesen, én gyermekeszemmel nem foghattam fel, hogy anyám tőlem ijedjen meg annyira, s azért én is még jobban megrettenve, szólani sem mertem s csak suttogva hánytam a keresztet. Azután későre megtudtuk azt is, hogy Kalamár Elek szomszéd, kinek gyermekeit egy gonosz su- hancz a ki vájt tökbe tett gyertyával a kétségbeesésig megijesztette, úgy helybehagyta egy bottal, hogy ágyban fekvő beteg lett belé. így jött meg aztán nekem is a bátorságom s öntődött belém uj lélek, hogy megtudtam, miszerint az a tüzes ördög sem boszorkány nem volt, sem lidércz, hanem csak — egy égő tök. * Hogy pedig én a babonákat oly nagy számban, mint az elbeszélő anyja tudja, le nem írom, azt e becses lapok t. olvasói iránt tanúsított figyelemből •teszem, kiket egy versbe nem akarok ilyen rémsé- ges dolgok olvasásával untatni. Már is igen hosszúra nyúlt soraimat azon óhajtásommal zárom be, hogy: „Nép ne ve lés, jőj- j ö n el a te országod!“ S.— n e к egy háromemeletes házat. Ezek kívül esnek e karczolat thómáján és a hurczolkodás keresvén. Ok boldogok, övéké az egy helyen lakás menyországa. Gazdagok alatt értjük azokat, kik házat ugyan nem vehetnek, vagy talán venni nem akarnak, de azért kibérelnek hat utczai, három udvari szobát, fürdő szobát s a többi kellékeket és különben laknak, mint akármelyik háziúr: ezekről mondjuk mi, hogy nekik csak hagyján! Bure et simple zár alá tesznek a hurczolkodás napjának reggelén mindent, ami bezárható és elcsukható, aztán elmennek hazulról s átengedik a sok bútort Bamberger, a hurczolkodás Jupiteré embereinek pártfogásába. Ezek aztán dicső módon bánuak el mindennel. Olyan óvatosan járnak, sü- rögnek-forognak a bútorok között, mintha csak a tojástánezot járnák s olyan ügyesen rakodnak föl minden apró-cseprő holmit a nagy ponyvasátros butorszállitó kocsira, hogy akár az Adáin és Éber- lingek kirakatkészitője is tanulhatna tőlük. Mikor aztán ilyen kocsi be van rakodva, az özönvíz sem árt neki többé, olyan hermetice van minden elzárva. A bútorok az uj szálláson épp oly kíméletes módon helyeztetnek el; a szobaleány és a gazdasszony rendbehoz mindent és a tisztelt család, mely az ebédet valamelyik vendéglőben költó el, este egész nyugodtan foglalja el uj birodalmát a nélkül, hogy csak megközelítő fogalmat szerzett volna a költözés kellemetlenségeiről. * Bezzeg máskép van a szegény emberrel ! Hogy mily állapotban jutnak bútorai az uj szállásra, azt már láttuk. Hogy is lehetne várni ki- kiméletes bánásmódot attól a részeges tot napszámosoktól ! A szegény ember hurczolkodása 2—3 napig is eltart, mert kézben hordát el mindent s csak nagyobb bútorait rakatja szekérre. Es ha nagy nehezen el is jutott eső és zivatar között anélkül, hogy útközben a hordárkocsi egyezernél többet fölfordult volna, az uj szállásra : itt kezdetét veszi nála a kellemetlenség újabb sorozata. Rendet teremteni ez iszonyú khaószban, rendet e bábeli zür-zavar között! Az éj már beköszöntött, ki van merülve, fáradva ő is, meg az asszony is. A kis gyermek éhes is, álmos is. Jó volna már lenyugudni mindnyájunknak! Igen ám, csakhogy az ágyak még szét vannak szedve, a szoba teli van mindennel s igy össze sem lehet őket állítani. Gondolnak egyet s az édes anyaföldön vetik meg az ágyat. Jó most a megvetett földön a m e g- vetett ágy ! Az első álom, ott, hol az ember még sohasem aludott, teljesedésbe szokott menni ! Ne add uram isten ! Ugyan micsoda szép álma lehet az embernek, miker ig) összekuezorodva bóbiskol e szörnyű rendetlenségben. A hajnal hasadása munkára serkenti a szegény szánalomra méltó hurczolkodókat. Kezdődik a tolás-húzás, kalapálás, porolás, mozgatás, rendezés és rakodás s öreg este van, mikor készen áll az uj hajlék, az uj — otthon. De ki tudja, lesz e majd ez olyan barátságin, olyan kedélyes, olyan csalogató, mint a régi volt ? Araszt-e majd enyhe meleget a cserép kályha ? nun jár-e be ablakain az őszi szél, a téli hideg ? nem lesznek e nedvesek a falak ? föl keresi-e majd e szobát a barátságos napsugár ? milyenek a szomszédok? mert ha házsártosak, akkor vége mindennek : rósz szomszédság török átok ! A házbért egy - szerre krll-e letenni, vagy fölveszi-e a házi ur részletekben is ? A házi czerberus barátságos-e, vagy zsarnok ? Ah, mindezekre a kérdésekre szorongva várja a lakó a feleletet ; de mig a jövőtől megkapja, serényen lát hozzá az uj lakáson a régi foglalkozáshoz. * Ah, én ittalak oh keserűsége a hurczolkodásnak ! Szemtől-szembe ismerem kellemetlenségeidet; minden bútorom összetörött, megázott, minden tagom áthült, megfázott ; henteregtem a földön rendetlen khaosz közepette, rakosgattam, rendezgettem, kalapáltam, fúrtam, faragtam egész nap, hogy megteremtsem az otthont, és — meg van ! Este repeső, vágyó szívvel sietek haza munkámból s otthon már vár reám a kényelmes szoba enyhe világosságával, lakályos kényelmével, kedves kis feleség ölelésre tárt karjával és egy piczi kis bébé aranyos mosolyával. Hevesi József. Tanügyi értesítés. (Vége.) III. Udvarhelymegye, s beléje kebelezett Udvarhely város törvényhatóságai a székely-udvarhelyi állami főreáliskolába járó 60 szegénysorsu tanuló számára az 2882/3. iskolai évre is ingyenlakást ajánlanak föl, melyben a tanulók ágyfát, asztalt, széket, fűtést, és világítást ingyen kapnak ; egyéb apróbb közös szükségek költségeit a lakásra fölvett tanulók közösen viselik Nevelői felügyeletről a nevezett törvényhatóságok gondoskodnak.
