Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-01 / 88. szám
— 315 — VEGYES HÍREK. A helybeli önkéntes tűzoltó-egylet folyó évi november 4-én, azaz vasárnap délután disz gyakorlatot fog tartani a Benkő-féle kertben, melyre a város t. polgárságát s a vidéki hasonló egyleti tagokat 10 kr belépti díj mellett tisztelettel meghívja a parancsnokság. A sepsi szentgyörgyi őrtelepeken a Székely N. Múzeum igazgatósága péntek óta ásatást rendez. Az ásatás az Olt balpartján elterülő magaslaton, az „Eprestetőn“ kezdetett meg s ha az idő engedi, a jövő héten az „Örkön“ folytatattik. Minthogy a Székely N. Múzeum jelenlegi anyagi viszonyai az egyes őstelepeknek és őstemetőknek egész kiterjedésükben való rendszeres felkutatását nem engedik meg: a Múzeum egyelőre azt tartja feladatának, hogy próbaásatások rendezése által kon- statáltassék, vájjon azon hely, hol az eke vagy ásó régiséget szoko t fölvetni, Őstelep vagy őstemető-e; továbbá konstatáltassék e telepek és temetők kora, 8 a mennyire az ásatás eredménye megengedi, azok szerkezete s azon nép életmódja vagy temetkezési szokásai, mely az illető telepen élt. E tekintetben az eddigi ásatások nem voltak eredmény nélküliek. A mi az eprestetői őstelep korát illeti, arra már azon párhuzamos hullámvonalakkal díszített vastag szürke cserépdarabok világot vetettek, minők Magyarországban népvándorláskori bronz és ezüst csattokkal és szijjvégekkel szoktak előfordulni. Nevezetes, hogy ily csattok ée szijjvégek sem az eperjestetői, sem a kézdi-vásárhelyi amazzal minden tekintetben megegyező őstelepen nem találtattak. Ennek azonban megadja a magyarázatát az a két érem, mely a két telep maradványai közt fordult elő. Népvándorláskori csatijaink és szijj végeink hasonlók azokhoz, melyek Németországban is találtatnak ; azok tehát a népvándorlásnak nyilván azon szakából valók, midőn germán törzsek, góthok, gepidák, Jongobárdok, rugiak, herulok stb. árasztották el Magyarországot, tehát a III. század végétől a VII— I VIII. századig. A kézdi-vásárhelyi és eprestetői te- ! lep azonban a II—III. századból való ; legalább erre mutat az, hogy amott egy Antoninus Pius féle, emitt pedig egy Claudius Gothic us-féle római érem találtatott. Ha elfogadható a német régészek azon állítása, hogy a hullámvonalas edénydiazités szláv eredetű : úgy a két telep egykori lakosságának nemzetiségére is következtethetünk. Annyi bizonyos, hogy egyik telep lakossága sem volt római, bár római uralom alatt élt, hanem meglehetős szegény és műveletlen barbár. Lakását a földbe ásta be 1 Ve — 2 — 2x/a méter mélységre, mint ez az Olt mellett nagyon jól kivehető, hol a partszakadásban mintegy kilencz ilyen őslakhely nyoma látható : 3 — 3V2 méter széles fekete folt. a termőföld alatt a sárga földből álló rétegben. Egy-egy ilyen lakás vagy fészek cserépdarabokkal, vesszőnyomokkal ellátott égett agyagrögökkel, széthasogatott állati, főleg disznó-csontmaradványokkal, hamuval és holt- szénnel van tele. Egész edény csak elvétve található. Az Eprestetőn csak egy minden díszítés nélküli, esetlen formájú, nagyon durva kavicsos vörösre égetett agyagból készült vastag falu csuprocska vagy poharacska találtatott épen. Ily durva agyagból úgy látszik, csak kisebb edényeket, poharakat és csuprokat készítettek. A nagy fazekakat sokkal finomabb szürke tályogból készítették, melyet gondosabban is égettek ki, felületét fényesre csiszolták s peremét s pereme alját a jellemző párhuzamos hullámvonal díszítéssel látták el, mely díszítés egy pár cserépdarabon a czikkczakkos vonalba megy át. Készítettek egész finom anyagú, vékony falu s kemény cserepü kisebb edényeket is, ezekből azonban ép eddig még nem jött napvilágra. A cserepeken és csontokon kívül más nem igen található. Eddig felszínre került Claudius Gothicus római császár már említett érmén kívül egy mogyoró nagyságú gyöngy fekete pástéból, melyet sárgaszinü inda fut körül, az indaszárakban vörös pontokkal ; azután egy késpenge vasból; csoutkarperecz vonal- diszitéssel ; egy orsófej agyagból; egy átfúrt agyagkorong fele; egy amulettenek szánt disznófog, mindkét oldalán fúrási kísérlettel ; s nehány darab vassalak. Öngyilkosság. Benke József 18 éves asztalos segéd vasárnap délután mestere L. D. kertjében szivén lőtte magát. A végzetes lépésre nem viszonzott szerelem vitte, mint hátrahagyott levelében sejteti. A szerencsétlent hétfőn temették el. Halálozás. Sepsi-kilyéni Zsigmond András, mint hű férj, s gyermekei: Ferencz, vasúti főnök s neje Szőts Mária és gyermekeik ; Endre, beszterczei rom. kath. segédlelkész ; Vilma férj. Molnár Balázsné s gyermekei, és Etelka; továbbá az elhunytnak testvérei: Balázs Antal, köröndi rom. kath. plébános, Amália s férje Csíkszeredái tisztségi aljegyző Czikó Sándor és gyermekeik fájdalmas szívvel jelentik kilyéni Zsigmond Andrásné szül. Balázs Rozáliának folyó 1883. évi október hó 29-én reggeli 6 órakor, életének 52-ik, boldog házasságának 33-ik évében — 2 óv, 4 hó s 9 napi súlyos szenvedés után történt halálát. Hűlt tetemei folyó hó 31-én délután 3 órakor fognak a lakóháznál tartandó rövid gyáezbeszéd és ima után az ev. ref. temetőben a Czakó-család sírboltjába örök nyugalomra helyeztetni. Kilyén, 1883. október 29. Hűlt tetemei nyugodjanak csendesen ! ! Balku Juon, a hires lótolvaj a napokban kézre- került. Balku ezelőtt egy évvel több társával a brassói börtönből megszökött; azóta Ilermány község határáról 59 lovat lopott és szállított Oláhországba. Azonban az utóbbi expediczióval a bodzái határban fennakadt s Barbu György orgazdánál a prázsmári elöljáróság által ellenállása daczára elfogatván, társaival együtt a helyi járásbírósághoz bekisértetett. Balku Juon még a 60 as évek óta garázdálkodik és már több ízben el volt Ítélve, de büntetését még ki sem töltötte ; remélhető, hogy most szorosabb őrizet alá kerül. Meghivás. A székely-udvarhelyi jótékony nőegyesület f. év nov. 10 én est ve 7 órakor kezdve a megyeház termőiben tánczczal egybekötött közvacsorát rendez, melyre a rósztvenni kívánó honfiakat és honleányokat tisztelettel meghívja a rendező bizottság. Belépti dij 50 kr, tanulóknak 20 kr. Különböző jelmezekbe öltözött hölgyek fognak az asztaloknál felszolgálni. A tiszta bevétel felerésze a helybeli kisdedóvóda javára fog adatni. Arany és Petőfi. A Kisfaludy-társaság vasárnap Arany halálának évfordulója alkalmából a nagy költő emlékére ünnepet rendezett, melyen Gyulai Pál remek emlékbeszédet tartott. A beszédben a két legnagyobb magyar költőt következőkép jellemzi: A barátság, mely a két költőt összefűzte, épen oly nemes volt, mint őszinte. Mily különbség köztük, s egy eszme és érzés rokonszenvénél fogva mégis mily hévvel forrnak össze sziveik ! Petőfi heves, szilaj ifjú, erélyes szellem, kinek a daczban, küzdelemben mintegy kedve telik. Arany nyugodt férfiú, meg:őrt erélyű, ki kerüli a zajt s inkább magában évődik, mintsem küzdjön. Petőfi vakon hisz eszméiben, bízik önmagában, erőszakos, kíméletlen s ezt mintegy kötelességének, elvi szolgálatának hiszi, mit sem gondolva a világgal. Arany lelkén a kétely árnya borong, önbizalmatlan, kíméletes, engedékeny s épen úgy lehangolja a világ, mint saját aggodalma. Petőfi a harag és a merengő szelídség, a düh és a méla ellágyulás közt hánykódik, örül vagy búsul, szeret vagy gyűlöl, boldog vagy boldogtalan, de soha sincs nyugalma. Arany szintén nagy felindulások között él, de erőt vesz magán, csöndes buskomolyságba merül s úgy bánatját, mint örömét humora mérsékli. Petőfinél egy a gondolat, érzés és tett; Arany a gondolatnál és érzésnél marad s csak a külső körülmények nyomása alatt ér a tetthez. Petőfi az ifjúság füzével, szenvedélyeivel vonzza magához az embereket ; Arany a férfiúi erények tisztes méltóságával. S költészetükben is hasonló ellentéteket találunk. Petőfi lyrikus, egészen alanyi, a ki elbeszélő költeményeiben is alanyi érzéseit önti ki s mindig önmagát rajzolja. Arany epikus, tárgyilagos, a ki lyrai költeményeiben is majdnem annyit merit a tárgyból, mint saját kedélyéből. Petőfi korának nemcsak költője akar lenni, hanem harczosa is egyszersmind, a ki lanttal és kaiddal ostromolja a társadalmi és politikai intézményeket. Arany inkább a múltban él, mint a jelenben s inkább követni, rajzolni akarja a világ folyását, mint vezérleni. Petőfi élénk, fogékony kedélye minden érintésre föllobban, minden benyomást dallá alakit, még a legröpkébb hangulatot is. Aranynak egészen meg kell telnie, hogy megáradjon költészete s ak kor sem mindig árad meg. Petőfi az önkéntesség ösztönével teremt s gyakran inkább csak homályos sejtelem vezeti, mint világos öntudat, — Arany öntudatos művész, de mintha aggodalmassága néha megbénítaná önkéntességét. Petőfi hevesebb, változatosb, festőibb : Arany csöndesebb, mélyebb, plasztikaibb. Petőfi ízlése és szivneniessége nem mindig egyerejti képzelnie szárnyalásával: Arany képzelnie, ha talán lankad is, ízlése, érzelmi nemessége ugyanaz marad. Petőfi költészete az ifjúságé, Arany költészete az érett koré; amabban megtaláljuk az ifjúság sokuemü bus és derült fölindulásait, eget ostromló vágyát, édes csalálmait, gyönyörét, büszkeségét, sőt hóbortjait is ; emebben az élet egész komoly hangulatát, férfias küzdelmét, csalódásait, vigaszát, humorát és megnyugvását az erkölcsi rend vaskényszerüségében. Esztergom felszabadulásának ünnepe. A primási székváros szerény, de nagy történelmi jelentőségű ünnepet ült okt. 27-én : felszabadulásának kétszáz éves fordulóját. Ma kétszáz éve, hogy az esztergomi vár ormáról lezuhant a félhold s újra felragyogott a kereszt. Ott, a hol most az ország legszebb és legnagyobb székesegyháza áll, egykor nyurga minaretek tömege emelkedett a magasba. A barna, mohos falakon török vitézek turbánjai tarkállottak, lenn a Vízivárosban pedig bő bugyogós, kopaszfejü muzulmánok árulták a szerecsendiót, meg a keleti szöveteket a bazárokban. Ma már csak egy omladozó kőfal hirdeti a kis Duna partján azt, hogy ott valaha más világ volt ; nem hangzik már es- ténkint a müezzim szava: „la illah, il allah . . .“ hanem helyette a bazilika harangjainak szava rezgi J át a csöndes levegőt. Áhítattal veszi le kalapját a bástya tövében kikötő molnár. Túl a párkányi oldalon egy csengő harang ajka nyelvel, a parton tutajosok tüze fénylik s aranyozza be husszu sávban a viz tükrét. Harczi zaj helyett csendes nyugalom borul a városra. Ezt a^megszokott nyugalmat ünnepi zaj, örömujongás váltja fel ma. A herczeg- primás volt az, ki első sorban emelte ünnepé e napot, mert meg akarta ülni a kereszténység diadalának 1 emlékét, ama napot, melyen elődei otthonukba tértek. Elrendelte, hogy e napon mindenféle hálaadó imák tartassanak. A tanügy fáradhatlan úttörői, a benczések ragadták meg másodsorban az alkalmat, e nap megölésére. Villányi Szaniszló gimn. igazgató pendité meg a gimn. ünnepélyének eszméjét s mindent elkövetett, hogy a nevezetes évforduló méltó- képen legyen ünnepelve. A czirkuszból. A minapában egy féltékeny polgárasszony férjével a czirkuszban volt. A jámbor férj sokáig talált Miss Aida bájos idomzatán elmerengeni, a mi élete párjának sehogy sem akart tetszeni. „Tegye le azt a látcsövet!“ harsogott a féltékeny asszony. — „Miért tenném le? ha 1 frt 50 krt ad ki az ember, élvezni is akar valamit.“ — „Ilyen élvezetben ón is részesíthetném...“ — „Köszönöm szépen.“ — „Tehát nem teszi le.“ — De nem ám!“ . . . Piff, paff . . . Csattogott két pof és a látcső messze gurult a padok közt. „No — mon- dá az egyik szomszéd — ha minden feleség igy bánna a férjével, bátran el lehetne törölni a színházi claque-ot.“ Herczegno mint chansonette énekesnő. Néhány nap előtt bejárta a lapokat az a hir, hogy Parisban a Café concert de la Soala-ban Cerchieri her- czegnő föllépett rokonai b.»szántására. — Ez az eset nem uj. A l'Evénément hasonló történetkéről beszél, mely szintén Parisban történt a restauráció alatt. Ferrand herczegno, egy fiatal és szép nő arról értesült, hogy férje egy hávéházi chansonette dívával együtt csalja meg őt. A diva a café du re- tourban szokott szerepelni, mely a Palais Royel közelében feküdt. A herczegnő haladék nélkül az említett kávóház tulajdonosához siet s kéri, hogy léptesse föl őt is. и Mennyit fizet ön első énekesnőjének esténkint?“ „Száz frankot.“ „En adok ötszázat, ha megengedi, hogy egy este föllépjek.“ Az igazgató természetesen megelégedett az előnyös aján lattal s a herczegnő föllépett azon napok egyikén, melyeken férje a kávéházba ellátogatni szokott. Énekét egyenesen férjéhez intézte, ki elbámulva ült a közönség közt. A herczeg azonban jó arczot vágott a gonosz játékhoz, s együtt tapsolt a közönséggel. Mikor haza ért, neje nem minden aggodalom nélkül várta, vájjon mit fog mondani lépéséhez. A lier - czeg azonban, mint szellemes világfi, a legszeretet- te'jesebb mosolylyal csókolt kezet nejének, s lelcö- telezőleg mondá: „Kedvesem, igazságtalan voltam, hogy félreismertelek. Valóban, te voltál a legszebb nő — a kávéházban.“ Ez a malitia még jobban busitotta a herczegnőt, mint férje hűtlensége. Úti kaland. Egy franczia lap tudósitója közelebb lapja érdekében Angolországba utazott. Egy London közelében eső állomáson egy férfi szállt a tudósító kocsijába, ki rögtön beszélgetésbe bocsátkozott vele s őt annyira megnyerő, hogy felszólította őt, mikép vele egy közös szobába szálljon. Az idegen elfogadta s néhány napot együtt töltöttek. Midőn a hírlapírót hivatása visszaszólította Párisba, igy szólt barátjához: „Az egész idő alatt nem sikerült megtudnom, hogy mi az öu foglalkozása.“ Kissé zavarodottan vette elő névjegyét az utitárs. Bairns Tamás volt, az uj — hóhér. Négy és fél nap alatt Amerikába. Angolországban semmi sem lehetetlen. Az érdemes gentlemau- nok legalább azt hiszik, mert újabban már azon álmadoznak, hogy lehetne négy és fél nap alatt Amerikába utazni. Hogy nem egészen egy hét alatt lehet, azt már bebizonyították. Most is egy olyan gőzös van munkában, mely kevesebb, mint hat n ip alatt fogja megtenni e nagy utat és ha a legújabb terv is megvalósul s illetőleg az angol-irországi összekötő alagút kiépíttetik, úgy, hogy a hajók onnan indulhatnak, akkor az utasok 4 és fél nap alatt is el fognak jutni Amerikába. De előbb megkísértik, hogy lehetséges-e Portsmout és Wight sziget közt egy földalatti, körülbelül egy német mértföld- nyi hosszú összekötő vasutat építeni. Ha ez sikerül, úgy haladéktalanul hozzálátnak az angol-ir alagút kiépítéséhez is. „Valahára!“ B. neje meghalt és ez által a szószoros értelmében vége szakadt harmincz éves háborújának. A temetés utáni napon találkozik egyik barátjával, kinek egyebek közt az a jó tulajdonsága is volt, hogy verseket faragott. „Hallod-e kedves barátom, mondá a gyászoló férj, írhatnál egy csinos kis verset, valami epigrammát, egy rövid kis strófát, melyet a nőm síremlékére vésetnék.“ — „Nagyon szívesen, felelt a jó barát. Ilyen esetben, mint a tied, a legrövidebb sírirat a leghelyesebb. Vésesd rá: Valahára !“ — „Bordalok“ czimü eredeti müvére hirdet előfizetési felhívást V á г о s y Mihály. A mű ára bőr- mentve 1 frt. Gyűjtőknek ötre egy tiszteletpéldány jár. Folyó évi november hó végén a munka sajtó alól kikerül. Előfizetési pénzek küldendők : Traub B. és társa könyvnyomdájába Szegeden. Felelős szerkesztő : Nagy Géza. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk. Egy csinosan bútorozott szoba minden órán kiadandó, — Értekezhetni a szerkesztőségnél.
